Határok a pszichiátriában

Pszichoszomatikus orvostudomány

Ez a cikk a kutatási téma része

Extrém étkezési magatartások Az összes 16 cikk megtekintése

Szerkesztette
Hubertus Himmerich

King's College London, Egyesült Királyság

Felülvizsgálta
Kate Tchanturia

King's College London, Egyesült Királyság

Andreas Schuld

Klinikum Ingolstadt, Németország

A szerkesztő és a lektorok kapcsolatai a legfrissebbek a Loop kutatási profiljukban, és nem feltétlenül tükrözik a felülvizsgálat idején fennálló helyzetüket.

nemi

  • Cikk letöltése
    • PDF letöltése
    • ReadCube
    • EPUB
    • XML (NLM)
    • Kiegészítő
      Anyag
  • Exportálás
    • EndNote
    • Referencia menedzser
    • Egyszerű TEXT fájl
    • BibTex
OSZD MEG

Eredeti kutatás CIKK

  • 1 Szociális Orvostudományi Intézet, Munkaegészségügy és Közegészségügy, Lipcsei Egyetem, Lipcse, Németország
  • 2 Kísérleti Endokrinológiai Intézet, Orvosbiológiai Kutatóközpont, Szlovák Tudományos Akadémia, Pozsony, Szlovákia
  • 3 Gyermekgyógyászati ​​Klinika, Orvostudományi Kar, Comenius Egyetem és Nemzeti Gyermekegészségügyi Intézet, Pozsony, Szlovákia
  • 4 Gazdasági és Társadalomtudományi Tanszék és Szociális Orvostudományi Intézet, Rehabilitációs Tudományok és Egészségügyi Kutatás (ISRV), Alkalmazott Tudományok Egyeteme, Nordhausen, Nordhausen, Németország
  • 5 LIFE-Lipcsei Civilizációs Betegségek Kutatóközpontja, Lipcsei Egyetem, Lipcse, Németország
  • 6 Laboratóriumi Orvostudományi, Klinikai Kémiai és Molekuláris Diagnosztikai Intézet, Lipcsei Egyetem, Lipcse, Németország
  • 7 Lipcsei Egyetem, Lipcsei Egyetem, Orvosi Pszichológia és Orvosi Szociológia Tanszék, Németország
  • 8 Gyermekgyógyászati ​​Kutatóközpont Lipcse, Egyetemi Gyermek- és Serdülőkórház, Lipcsei Egyetem, Lipcse, Németország
  • 9 Neurológiai Tanszék, Max Planck Humán Kognitív és Agytudományi Intézet, Lipcse, Németország
  • 10 Emotion & NeuroimaGinG (EGG) laboratórium, Max Planck Emberi Kognitív és Agytudományi Intézet, Lipcse, Németország
  • 11 Kognitív Neurológiai Klinika, Lipcsei Egyetem, Lipcse, Németország
  • 12 Orvosi Informatikai, Statisztikai és Epidemiológiai Intézet, Lipcsei Egyetem, Lipcse, Németország

Háttér: Számos tanulmány kimutatta, hogy pozitív összefüggés van a szorongás és az elhízás között, különösen nőknél. Célul tűztük ki, hogy az elhízással kapcsolatos nemi hormonelváltozások szerepet játszhatnak-e ebben az összefüggésben.

Betegek és módszerek: Ennek a tanulmánynak az adatait egy populációalapú kohorsz-vizsgálatból (LIFE-Felnőtt-tanulmány) kaptuk. Összesen 3124 felnőtt nőt (970 premenopauzás és 2154 posztmenopauzális) vontak be az elemzésekbe. A szorongásos tüneteket a GAD-7 kérdőív segítségével értékeltük (cut-off ≥ 10 pont). A nemi hormonokat az éhomi szérum mintákból mérték.

Eredmények: Nem találtunk szignifikáns különbségeket a szorongás prevalenciájában a premenopauzás elhízott nőknél a normál testsúlyú kontrollokhoz képest (4,8% vs. 5,5%). Mind az elhízás, mind a szorongás tünetei külön-külön társultak ugyanazon nemi hormon változással a premenopauzás nőknél: magasabb a teljes tesztoszteronszint (elhízottaknál 0,97 ± 0,50, normál testsúlyú nőknél 0,86 ± 0,49 nmol/l), o = 0,026 és 1,04 ± 0,59 nőknél, 0,88 ± 0,49 nmol/l-nél szorongásos tünetek nélküli nőknél, o = 0,023). A szorongásos tünetekkel küzdő nőknél azonban nem szignifikánsan magasabb az ösztradiol szint, mint a szorongás tünetektől mentes nőknél (548,0 ± 507,6 vs. 426,2 ± 474,0 pmol/l), míg az elhízás alacsonyabb ösztradiolszinttel társult, mint a normál testsúlyú csoportban (332,7 ± 386,5 vs. 470,8 ± 616,0 pmol/l). A szorongásos tünetekkel küzdő nőknél szintén szignifikánsan magasabb volt a tesztoszteron és az ösztradiol összetétele (o = 0,006). Nem találtak összefüggést a nemi hormon szint és a BMI és a szorongásos tünetek között posztmenopauzás nőknél.

Következtetések: Bár mind az elhízás, mind a szorongás tünetei külön-külön társultak a magasabb tesztoszteronszinttel, a szorongás és az elhízás ellentétes hatást gyakorolt ​​az ösztradiol szintjére a premenopauzás nőknél. Nem találtunk bizonyítékot arra, hogy az elhízással kapcsolatos nemi hormonelváltozások jelentős szerepet játszanak a premenopauzás nők szorongásos tüneteiben. Ez lehet a magyarázat arra, hogy miért nem találtunk összefüggést az elhízás és a szorongás között. Úgy tűnik, hogy a posztmenopauzás nőknél más mechanizmusok működnek, mint a premenopauzás csoportban.

Bevezetés

A szorongásos rendellenességek a nyugati világ lakosságának 25% -át érintik, ami napjainkban a leggyakoribb pszichiátriai állapotot okozza (1). Krónikusak és a nőknél gyakoribbak, mint a férfiak, és jellemzően együttes lelki és szomatikus rendellenességek bonyolítják őket (2). Ezenkívül különbségek vannak a társbetegségek, a tünetek és abban is, hogy ezek a rendellenességek hogyan hatnak az egyes nemekre (3).

A prevalencia különbségei, valamint az a tény, hogy a pubertás, a terhesség és a menopauza fontos kiváltó tényező a szorongásos rendellenességek kialakulásában, súlyosbodásában, kiújulásában és visszaesésében, szintén jelzik a hormonok, köztük különösen a nemi hormonok fontos szerepét (2).

Ami a hormonokat illeti, a tesztoszteron jelentőséggel bír a szorongásos rendellenességek lefolyásában (4). A tesztoszteron, amelyet gyakran férfihormonnak neveznek, nőkben is jelen van, bár körülbelül tízszer alacsonyabb koncentrációban (5). Feltételezik, hogy magasabb koncentrációja férfiakban lehet az egyik oka a szorongás prevalenciájában a nemek közötti különbségeknek (4). A tesztoszteron hatásait az ösztrogénreceptorok, az androgénreceptorok vagy a GABAA-receptorok stimulálása közvetíti több agyi régióban, ami különféle biológiai eredményeket eredményez (6). Az irodalomban beszámoltak arról, hogy a tesztoszteron enyhítheti a szorongást és a depressziót, miközben mindkét nemnél szubjektív jobb hangulatérzetet vált ki (2).

A tesztoszteron szorongásoldó (7, 8) és szorongásos (9, 10) hatásait számos állatkísérletben is tanulmányozták. Felnőtt hím rágcsálóknál a tesztoszteron különféle aktivációs hatásait figyelték meg a szorongásszerű viselkedésre. A gonadektomizált felnőtt hím rágcsálók fokozott szorongásszerű viselkedést mutattak, és ezt a hatást meg lehet fordítani tesztoszteronpótlással (11). Sőt, bebizonyosodott, hogy a tesztoszteronpótlásnak pontosan ugyanaz a szorongásoldó hatása van, mint a tipikus triciklusos antidepresszáns hím patkányokban történő alkalmazásának (12). A tesztoszteron anksiolitikus hatását női rágcsálókban vizsgáló tanulmányok nagyon következetlen eredményeit azonban közzétették. Egyes tanulmányok alátámasztják a tesztoszteron jótékony szerepét az intakt felnőtt nőstény rágcsálókban (13).

A szorongásos rendellenességekben szenvedő nőknél korábban bizonyítottan csökkent a tesztoszteron szint. Az egészséges kontrollokkal összehasonlítva a szociális fóbiában, generalizált szorongásban vagy agorafóbiában szenvedő nők alacsonyabb tesztoszteronszintet produkáltak a nyálukban (14).

A másik oldalon a magasabb tesztoszteronszint és a szorongás közötti összefüggést is kimutatták a policisztás petefészek szindrómában (hiperandrogenizmus állapota) szenvedő nőknél (15).

A preklinikai és klinikai kutatások ellentmondásos eredményeit tették közzé a szorongás ösztrogénszinttel való összefüggését illetően is (16, 17). A magasabb ösztrogénszint szignifikánsan társult szorongással és szorongásszerű viselkedéssel néhány tanulmányban (18). Bármely szorongásos rendellenesség kialakulásának kockázata jelentősen megnő a menarche-nál, mivel a keringő ösztradiol a szexuális fejlődés szakaszában a prepubertális szintről a felnőtt szintre hirtelen megnő (19).

Másrészt fokozott szorongásos tüneteket észleltek a nőknél is műtéti vagy természetes menopauza után (20), és közel a menstruációs ciklus luteális fázisának végéhez (21) - olyan periódusok, amelyeket a keringő ösztradiolszint csökkenése jellemez. A legvalószínűbb magyarázat az, hogy az ösztradiol szorongásos viselkedésre gyakorolt ​​hatása dózistól függ, és az szorongástól (22) a nulláig (23) az anksiolitikusig (24) változik.

Számos állapot társulhat a nők nemi hormonszintjének változásával. A legelterjedtebb az elhízás, amely összefüggésbe hozható a hipotalamusz – hipopitofízis – ivarmirigy tengelyének változásával, valamint a tesztoszteron és az ösztradiol szintjének megváltozásával is (25). Ez annak is köszönhető, hogy a zsírszövet önmagában a nemi hormonok intrakrin forrását képviseli, és ez bebizonyosodott, hogy nemre jellemző. A testtömeg-index (BMI) pozitívan kapcsolódik a nők tesztoszteronszintjéhez, míg a BMI és az ösztrogén fordított összefüggést mutat (26). Beszámoltak arról, hogy az elhízás súlyossága közvetlenül kapcsolódik a hormonális változások amplitúdójához (27), amelyet meg lehet fordítani a súlycsökkenéssel (28).

Számos tanulmány kimutatta a túlsúly és a szorongásos rendellenességek közötti pozitív összefüggést (29, 30), bár ennek az összefüggésnek a mögöttes mechanizmusait még mindig nem teljesen értik. A megnövekedett BMI-vel társuló tesztoszteronszint (nőknél magasabb szint) megváltozása jelentheti a szorongás etiopatogenezisének egyik lehetséges kockázati tényezőjét.

Feltételeztük, hogy mindhárom tényező - szorongás, BMI és nemi hormonok - erősen összekapcsolódhatnak. Tudomásunk szerint mind a három tényezőt eddig nem vizsgálták együtt.

Jelen tanulmányban (1) a szorongásos tünetek és a BMI közötti összefüggésekre összpontosítottunk, (31) a szorongásos tünetek és a nemi hormonok közötti összefüggésekre összpontosítottunk, és összehasonlítottuk azokat az elhízás nemi hormonjainak változásával, és (2) mindkettő hatását tanulmányoztuk. BMI és megváltozott nemi hormonszint a szorongáson egy regressziós modellben.

Betegek és módszerek

Tanulmány a népességről

A tanulmányban bemutatott adatokat a Lipcsei Civilizációs Kutatóközpont által végzett (LIFE) -Felnőtt-tanulmányból nyertük. Ez a tanulmány több mint 10 000 véletlenszerűen kiválasztott résztvevőt tartalmazott. A LIFE-Felnőtt-tanulmány célja a fő civilizációs betegségek, köztük az anyagcsere-betegségek és a depresszió prevalenciájának, korai megjelenésének markereinek, genetikai tényezőinek és életstílus-meghatározóinak vizsgálata (32). A tanulmányt a Lipcsei Egyetem Orvostudományi Karának felelős intézményi etikai bizottsága hagyta jóvá (PV 2016-274-04). Minden résztvevő írásos tájékozott beleegyezést adott. A tanulmány adatvédelmi és biztonsági koncepcióját egy felelős adatvédelmi tisztviselő jóváhagyta.

Orvostörténet és gyógyszerek

A vizsgálat minden résztvevőjében strukturált interjút végeztek, ahol 70 általános orvosi diagnózist kérdeztek meg tőlük, amelyet orvosuk korábban megerősített. Nőknél a menstruációs ciklusra vonatkozó adatok [napok/hónapok/évek száma az utolsó menstruáció óta (LMP)], a bilaterális oophorectomia és a méheltávolítás története, valamint a fogamzásgátló tabletták vagy a hormonpótló terápia korábbi vagy jelenlegi használata szerepel. Összegyűjtöttük az összes vizsgálati napot megelőző 7 napon belül bevett összes gyógyszer adatait. A gyógyszereket vonalkódokkal azonosították, az ATC besorolás alapján.

Antropometria

A képzett tanulmányi személyzet szabványosított protokollok szerint mérte a testtömeget és a magasságot. A testtömeg méréséhez 0,01 kg pontosságú elektronikus mérleget (SECA 701, Seca Gmbh & Co KG) használtak; a testmagasságot stadiométerrel (SECA 240) 0,1 cm pontossággal értékeltük (32). Az alsúlyt a BMI 2-ként, a normál súlyt mint a BMI ≥ 18,5 és 2, a túlsúlyt a BMI-ként ≥ 25 kg/m 2 értékelték (az elhízás előtti BMI> 25 és 29,9 kg/m 2 és az elhízás ≥ 30 kg/m 2).

Hormonális elemzések

Vérmintákat vettek a vizsgálat minden résztvevőjében 7: 30-10: 30 között, több mint 10 órás koplalás után). A kiválasztott hormonális (nemi hormonmegkötő globulin és teljes tesztoszteron) és biokémiai (albumin) paraméterek (a szabad tesztoszteron kiszámításához) elemzését friss szérummintákon végezték el, nagyon standardizált módon (32). A biokémiai elemzést teljesen automatizált Cobas rendszer (Roche, Mannheim) végezte. A próbák toborzási tanulmányának ideje alatt az elemzésen belüli és a vizsgálatok közötti variációs koefficienseket példaként adta meg 100 egymást követő elemzés: a nemi hormonkötő globulin eredményei 12 hónaposak voltak az LMP óta vagy ≥55 év vagy kétoldalú oophorectomia) a mellrák-konzorcium által használt irányelvek (36).

Kohorta leírás

A vizsgálati mintába 3 124 nő vett részt, akik közül 970 (31,0%) premenopauzás (45,0 ± 6,6 év) és 2154 (68,9%) posztmenopauzás (64,2 ± 8,0 év) volt. A premenopauzás nők csoportjában 53,7% volt normál testsúlyú (átlagos BMI 22,1 ± 1,6 kg/m 2), 28,1% volt elhízás előtt (átlagos BMI 27,1 ± 1,4 kg/m 2), és 17,0% elhízott ( átlagos BMI 35,2 ± 5,0 kg/m 2). A posztmenopauzás nők csoportjában 32,5% volt normál testsúlyú (átlagos BMI 22,8 ± 1,6 kg/m 2), 37,9% volt elhízott (átlagos BMI 27,4 ± 1,4 kg/m 2), és 29,0% elhízott (átlagos BMI) 34,2 ± 4,1 kg/m 2).

Statisztikai elemzések

A minta leírásának értékeit átlag ± SD értékként adjuk meg. A csoportok közötti összehasonlítást teszteltük t-teszt a metrikus változókra és Fisher-teszt vagy a chi-négyzet teszt a bináris változókra. A logisztikai regressziós analízist szorongásos tünetek (GAD-7 ≥ 10 pont) jelenlétével, valamint a BMI, a tesztoszteron és az életkor mint független változó jelenlétével végeztük. o A 0,05 alatti értékeket statisztikailag szignifikánsnak tekintettük. A statisztikai elemzéseket SPSSv25 szoftverrel (IBM, NY, USA) végeztük. A grafikonokat GraphPad Prism 7.04 programmal ábrázoltuk (GraphPad Software, CA, USA).

Eredmények

A szorongás elterjedtsége a nőknél

A vizsgálatba bevont nők mindegyikében a szorongásos tünetek prevalenciája 5,0% volt, szignifikáns különbség nincs a premenopauzális és a posztmenopauzális csoport között (1A. Ábra).

2. ábra A szorongásos tünetek és az elhízás összefüggései a tesztoszteron és az ösztradiol szintjével premenopauzális és posztmenopauzális nőknél. (A) Teljes tesztoszteronszint, (B) szabad tesztoszteronszint, (C) ösztradiolszint, (D) - a teljes tesztoszteron összetétele ösztradiolszinttel, és (E) ösztradiolszinttel rendelkező szabad tesztoszteron összetétele. A jelentős különbségeket * (o 0,05 és 0,01 között), ** (o 0,01 és 0,001 között) és *** (o 2); O, elhízott (BMI ≥ 30 kg/m 2).

A posztmenopauzás nőknél nem találtak szignifikáns összefüggést a szorongásos tünetek és a tesztoszteron között (csakúgy, mint más nemi hormonokkal) (2A – E ábra).

Az elhízásban szenvedő premenopauzális nőknél magasabb volt a teljes tesztoszteronszint (0,97 ± 0,50 vs. 0,86 ± 0,49 pmol/L, o = 0,026) és a szabad tesztoszteronszint (12,8 ± 8,3 vs. 8,9 ± 6,2 pmol/l), o 2 = 0,016, OR = 1,773, o = 0,025), de nem BMI (1. táblázat).

Asztal 1 A szorongás tüneteinek és társfaktorainak logisztikai regressziós elemzése nőknél. A szorongásos tüneteket (0–1-nek értékelve, cut-off GAD-7 ≥ 10 pont) függő változónak állítottuk be. Független változók voltak a teljes tesztoszteron, az ösztradiol és a BMI. Az összes elemzéshez lépésenkénti modellt alkalmaztunk. Rövidítések: BMI, testtömeg-index; ∆R 2, R négyzet változás; VAGY, esélyhányados; CI, konfidencia intervallumok; n, elemzett egyének száma; o érték, jelentős, ha Kulcsszavak: szorongás, testtömeg-index, elhízás, nemi hormonok, tesztoszteron, ösztrogén, nők

Idézet: Stanikova D, Luck T, Pabst A, Bae YJ, Hinz A, Glaesmer H, Stanik J, Sacher J, Engel C, Enzenbach C, Wirkner K, Ceglarek U, Thiery J, Kratzsch J és Riedel-Heller SG (2019) ) A szorongás, a testtömeg-index és a nők nemi hormonjai közötti asszociációk. Elülső. Pszichiátria 10: 479. doi: 10.3389/fpsyt.2019.00479

Beérkezett: 2019. április 19 .; Elfogadva: 2019. június 18 .;
Publikálva: 2019. július 4.

Hubertus Himmerich, a King's College London, Egyesült Királyság

Kate Tchanturia, a King's College London, Egyesült Királyság
Andreas Schuld, Klinikum Ingolstadt, Németország