A szülészeti anális záróizom hasadásának kockázata elhízott nők körében †

Szülészeti és Nőgyógyászati ​​Osztály, Klinikai Tudományi Osztály, Karolinska Institutet, Danderyd Kórház, Stockholm, Svédország

kockázata

Levelezés: Dr. ES Lindholm, Danderyd Kórház Szülészeti és Nőgyógyászati ​​Osztálya, 182 88 Stockholm, Svédország. E-mail küldése: [email protected] További cikkek keresése a szerzőtől

Szülészeti és Nőgyógyászati ​​Osztály, Klinikai Tudományi Osztály, Karolinska Institutet, Danderyd Kórház, Stockholm, Svédország

Orvosi Epidemiológiai és Biostatisztikai Tanszék, Karolinska Institutet, Stockholm, Svédország

Szülészeti és Nőgyógyászati ​​Osztály, Klinikai Tudományi Osztály, Karolinska Institutet, Danderyd Kórház, Stockholm, Svédország

Levelezés: Dr. ES Lindholm, Danderyd Kórház Szülészeti és Nőgyógyászati ​​Osztálya, 182 88 Stockholm, Svédország. E-mail küldése: [email protected] További cikkek keresése a szerzőtől

Szülészeti és Nőgyógyászati ​​Osztály, Klinikai Tudományi Osztály, Karolinska Institutet, Danderyd Kórház, Stockholm, Svédország

Orvosi Epidemiológiai és Biostatisztikai Tanszék, Karolinska Institutet, Stockholm, Svédország

Absztrakt

Célkitűzés

A szülészeti anális záróizom-hasadások kockázatának értékelése az anyai elhízás kapcsán az elsődleges nők körében Svédországban.

Tervezés

Népességalapú tanulmány.

Beállítás

Népesség

Minden nő hüvelyi szüléssel és egyedülálló terhességgel Svédországban a 2003–2008-as években (n = 210 678).

Mód

Az orvosi születési anyakönyvet, az Országos Egészségügyi és Jóléti Tanácsot használták fel a repedések eseteinek és a testtömeg-index (BMI) osztályainak azonosítására. A populációt négy osztályba sorolták, a BMI 35 kg/m 2 volt .

Főbb eredménymérések

Az esélyarányokat 95% -os konfidencia intervallummal becsültük. Annak érdekében, hogy megbecsülhessük a BMI hatását a szülészeti anális záróizom hasításaira, figyelembe véve az esetleges zavarokat, egy- és többváltozós logisztikus regressziókat hajtottunk végre.

Eredmények

Összesen 8958 (4,25%) anális záróizom-hasadás (III – IV. Fokozat) fordult elő; a növekvő BMI szignifikáns, szinte dózis-válasz típusú védőhatást mutatott a III – IV fokozatú hasadások ellen, összehasonlítva a BMI 2-vel rendelkező nőkkel: BMI 25–2, 0,89; BMI 30-2, 0,84; BMI> 35 kg/m 2, 0,70.

Következtetés

A túlsúly és az elhízás a szülészeti anális záróizom hasadások kockázatának csökkenésével járt.

Bevezetés

Az elhízás előfordulása világszerte növekszik, és jelenleg a svéd terhes nők körülbelül 12,6% -a elhízott, szemben az Egyesült Királyságban a fogamzóképes korú nők 20,2% -ával és az Egyesült Államok 20–39 éves nők 26,5% -ával. 2 A legfrissebb eredmények alátámasztják a túlsúly vagy az elhízás és a terhesség káros hatásainak kockázata közötti okozati összefüggést. 3, 4 Az elhízott nők körében a terhességi szövődmények között szerepel a makrosomia, az 5, 6 terhességi cukorbetegség, az 5, 7 preeklampszia, 8 terhességi magas vérnyomás, 9 válldystocia, 4 halandószülés 10 és malformációk fokozott kockázata. 11, 12

A szülészeti eseményekkel kapcsolatban a tanulmányok azt is sugallják, hogy a császármetszés és az operatív szülés gyakorisága magasabb az elhízott nőknél, a normál testsúlyú nőkhöz képest. 13 Az, hogy a születéskor bekövetkezett anyai elhízás növeli-e az intrapartum perinealis és anális záróizom-hasadások kockázatát, nem megfelelően vizsgálták.

Az elhízott nők körében fokozódik az anális inkontinencia kockázata 14, és tekintettel arra, hogy a premenopauzás nők körében az anális inkontinencia domináns kockázati tényezői a szülészeti anális záróizom-hasadások, lehetséges, hogy az elhízott nők hajlamosabbak az intrapartum anális záróizom-hasadásokra. Az elhízott nők körében további kockázati tényezők, például a fizikai inaktivitás tovább növelhetik az elhízott anyák körében a perineális hasadások kockázatát. 15 Egy walesi tanulmányban a kutatók összességében megnövekedett kockázatot találtak az intrapartum szövődményei, de nem kifejezetten a harmadik és negyedik fokú perinealis repedések között, azoknál a nőknél, akiknek testtömeg-indexe (BMI) meghaladja a 30 kg/m 2 testtömeg-indexet, és kórházban élnek. vízgyűjtő területe. 4 Ugyanakkor kevés populációalapú bizonyíték támasztja alá a témával kapcsolatos klinikai és páciens-irányelveket. Ennek az országos nyilvántartáson alapuló vizsgálatnak az volt a célja, hogy értékelje a szülészeti anális záróizom-hasadások kockázatát az anyai elhízás kapcsán Svédországban a primiparus nők körében.

Mód

Adatforrások

Ez egy országos népességalapú tanulmány, amelynek célja a 2003. január 1. és 2008. december között hüvelyi szülésben szenvedő összes primipar nő bevonása volt, rögzítve a svéd orvosi születési nyilvántartásban. A nyilvántartás 1973 óta az összes svédországi szállítás több mint 98% -át rögzítette, és korábban validálták és részletesen leírták. Az első szülés előtti látogatástól kezdve, általában a terhesség 8–12. Hetében, az anyák demográfiai adatairól, a szaporodási előzményekről, a terhességről és a születési jellemzőkről szóló információkat prospektív módon egy bába gyűjti. A rekord tartalmazza az anyaság súlyát és magasságát is, amelyből a BMI-t (kg/m 2) kiszámítják. A szabványos nyilvántartások az egész országban megegyeznek, és továbbításra kerülnek a központi anyakönyvbe, ahol az információkat számítógépesítik. Csak a primiparus nőket vonták be a jelen vizsgálatba, és a többszörös terhességű, sürgősségi vagy választható császármetszéssel rendelkező nőket kizárták.

Az eredmény meghatározása és megállapítása

A testtömeg-indexet (BMI) négy osztályba sorolták az Egészségügyi Világszervezet irányelvei szerint: BMI 2; BMI 25–2; BMI 30–2; BMI> 35 kg/m 2. 17 A nemzeti irányelveknek megfelelően a szülész szakadásokat diagnosztizálta a felelős szülésznő, aki a szülés után azonnal megvizsgálja a hüvelyt. A perineális hasadások diagnosztizálása és osztályozása a Nemzetközi Betegségek Osztályozása (ICD) 10. felülvizsgálatát követi: I. fokozat, labiális könnyek (ICD O70.0); II. fokozat, perineális és hüvelyi hasadás, de anális záróizom-érintettség nincs (ICD O70.1); III. fokozat, az anális záróizom részleges vagy teljes hasadása (ICD O70.2); IV. fokozat, a végbél záróizomának teljes hasadása, beleértve a végbél nyálkahártyáját (ICD O70.3). Azokban az esetekben, amikor a szülésznő III – IV fokozatú anális záróizom hasadására gyanakszik, a kezelő szülészorvossal konzultálnak a diagnózis megerősítése vagy cáfolása céljából. A nyilvántartásból származtattak a szüléskorra, az operatív szülésre, a születési súlyra, a fej kerületére és az anyai diabetes mellitusra vonatkozó információkat is.

Statisztikai analízis

Az I – IV fokozatú hasadások arányait abszolút számokban és 95% -os konfidencia intervallummal (CI) mutatjuk be a BMI osztály szerint. Annak érdekében, hogy megbecsüljük a BMI hatását a szülészeti anális záróizom hasításaira, figyelembe véve a lehetséges zavarokat, egy- és többváltozós logisztikus regressziókat hajtottunk végre. Az egyváltozós elemzés az összes olyan változót felhasználta, amelyek a priori azonosították a szülészeti anális záróizom-hasadások lehetséges kockázati tényezőit, beleértve a BMI osztályt, az anya életkorát, az instrumentális szüléseket, a születési súlyt, a fej kerületét és a diabetes mellitust. Az egyváltozós elemzésben szignifikáns kapcsolatot mutató változókat vonták be a végső többváltozós modellbe. Az esély arányokat (OR) 95% -os CI-vel becsülték. Az összes statisztikai elemzést SAS szoftverrel végeztük (Cary, NC, USA).

Eredmények

Összesen 210 678 elsődleges szállítás került az adatbázisba. A vizsgált populáció csaknem 8% -ának BMI-je> 30 kg/m 2 volt, és elhízottaknak tekintették őket. A BMI osztály szerinti megoszlást az 1. táblázat mutatja be. A vizsgált populáció átlagéletkora 27 év volt, a BMI osztályok között csak kicsi a különbség.

BMI osztályGyakoriság (n)SzázalékÁtlagos életkor (SD) (évek)
35 4445 2.11 27,3 (5,0)

A különféle szülészeti hasítások előfordulását a BMI kategóriához képest a 2. táblázat mutatja be. Összesen 8958 (4,25%) anális záróizom hasítás (III – IV. Fokozat) fordult elő. Az anális záróizom-hasadással rendelkező nők aránya 4,25% volt a BMI 2-esek körében, 4,38% a 25–2-es BMI-ben szenvedők között, 4,03% a 30–2-es BMI-ben szenvedők között és 3,71% azok között, akiknél a BMI> 35 kg/m 2 . A végbél nyálkahártyáját is érintő záróizom-hasadások nagyon kevések voltak (0,17%). Az I. és II. Fokozatú hasítások, ideértve a csikló, a szeméremajkak és a hüvely szakadását is, a BMI növekedésével összefüggésben a sérülések előfordulásának majdnem lineáris növekedése volt tapasztalható. Ezzel szemben az anális záróizom-hasadások előfordulása általános inverz korrelációt mutatott a növekvő BMI-vel.

Szállítási sérülésSzázalék (95% CI)2 (n = 148 826) 25-től 2 (n = 45 055) 30-ig 2 (n = 12 352) > 35 kg/m 2 (n = 4445) Teljes ( n = 210 678)
Repedések, csikló (n = 65 554) 31,7 (31,5–32,0) 30,1 (29,7–30,6) 28,7 (27,9–29,5) 27,6 (26,3–28,9) 31,1 (30,9–31,3)
Repedések, hüvely (n = 116 133) 53,5 (53,2–53,7) 58,3 (57,8–58,8) 60,5 (59,7–61,4) 63,9 (62,5–65,3) 55,1 (54,9–55,3)
Perineum repedések (n = 79 659) 37,0 (36,8–37,3) 40,0 (39,5–40,4) 39,5 (38,7–40,4) 38,0 (36,5–39,4) 37,8 (37,6–38,0)
Repedések, záróizom (n = 8884) 4,21 (4,11–4,31) 4,35 (4,17–4,55) 4,00 (3,66–4,36) 3,64 (3,12–4,25) 4,22 (4,13–4,30)
Végbélrepedések (n = 354) 0,16 (0,14–0,18) 0,19 (0,16–0,24) 0,17 (0,11–0,26) 0,18 (0,08–0,37) 0,17 (0,15–0,19)
Repedések, méhnyak (n = 437) 0,21 (0,19–0,23) 0,22 (0,18–0,26) 0,19 (0,12–0,28) 0,18 (0,08–0,37) 0,21 (0,19–0,23)
I. és II. Fokozatú repedések (n = 144 513) 67,5 (67,3–67,7) 70,8 (70,3–71,2) 72,0 (71,2–72,8) 73,5 (72,2–74,8) 68,6 (68,4–68,8)
III. És IV. Fokozatú repedések (n = 8958) 4,25 (4,14–4,35) 4,38 (4,20–4,58) 4,03 (3,70–4,40) 3,71 (3,18–4,32) 4,25 (4,17–4,34)

Megbeszélés és következtetés

Az elhízás a terhesség káros hatásainak kockázati tényezője, és számos jól ismert anyai szövődményhez kapcsolódik a terhesség alatt. 4, 18 Az elhízással kapcsolatos anyai perineális szövődményeket a vajúdás során azonban kevéssé vizsgálták. Korábbi tanulmányok ellentmondásos eredményeket mutattak az elhízás perineális hasításokra gyakorolt ​​hatását illetően. Edwards és mtsai. 19 növekvő kockázatot talált az elhízott nők visszatérő szülészeti anális záróizom-hasadásai miatt, míg Buhimschi és mtsai. 20 nem talált összefüggést, Landy és mtsai. A 21-es kimutatta, hogy a magas BMI-vel rendelkező nőknél kisebb volt a záróizom-hasadások kockázata a szülés során.

Jelen országos vizsgálatunkban azt tapasztaltuk, hogy az anya túlsúlya és elhízása közel lineáris módon csökkentette a szülészeti anális záróizom-hasadások kockázatát. Az inverz korreláció a növekvő BMI és a szülészeti anális záróizom hasadások között egyértelmű volt, de a nagyon szignifikáns P az értékeket a nagyon nagy mintaméretnek tulajdonították, nem pedig a nagy hatásméreteknek. Mivel az elhízott nőknél fokozott a császármetszés kockázata a szülészeti komplikációk következtében, a vizsgálati populációt csak hüvelyi szüléssel rendelkező nőkre korlátoztuk. A megnövekedett császármetszési arány valószínűleg megnövekedett vérveszteséghez, 22 sebfertőzéshez 23 és tromboembóliás eseményekhez, 24 vezet, de csökkenti az újszülöttkori traumák, például válldystocia, 5 és a perineális könnyek kockázatát. Következésképpen becsléseink nem becsülik alá a szülészeti perinealis és anális sphincter hasadások előfordulását.

Az elhízott nők mind az anális, mind a vizeletinkontinencia fokozott kockázatának vannak kitéve, 14, 31-33, és csábító arra a következtetésre jutni, hogy a kockázat növekedése a medencefenék szülésének megnövekedett kockázatának tulajdonítható a szülés során. Adataink azonban nem támasztják alá ezt a feltételezést, sokkal inkább az ellenkezőjét jelzik, vagyis azt, hogy az elhízás csökkenti a szülészeti medencefenék megzavarásának kockázatát. Így az elhízott nők körében az anális inkontinencia fokozott előfordulásának oka valószínűleg más tényezőknek tulajdonítható, mint például az étkezési szokások, a bélműködési zavarok és az együtt előforduló betegségek. Ha a III – IV fokozatú perinealis szakadások diagnózisát a medencefenék traumájának helyettesítőjeként tekintjük, feltételezhetjük, hogy az elhízott és túlsúlyos nők stressz vizeletinkontinencia fokozott kockázatát a megnövekedett intraabdominális nyomásnak kell tulajdonítani, ami urethral sphincter inkompetenciát eredményez., nem pedig a medencefenék sérülése szállításkor.

Összefoglalva, ez a nagyszabású, országos vizsgálat szilárd epidemiológiai bizonyítékokat szolgáltat arra vonatkozóan, hogy a túlsúly és az elhízás csökkenti a szülészeti anális záróizom-hasadások kockázatát az elsődleges nők körében. Ennek következtében az elhízott nőknél a választható császármetszés elvégzésére vonatkozó döntéseknek nem szabad a harmadik vagy negyedik fokú perinealis repedések fokozott kockázatával kapcsolatos aggályokra alapozniuk.

Köszönetnyilvánítás

Az érdekek nyilvánosságra hozatala

A szerzők nem jelentettek esetleges összeférhetetlenséget.