A tanulmány betekintést nyújt a veserák „elhízási paradoxonjába”

Írta Jenifer Goodwin, 2014. február 6., csütörtök

nyújt

Összegzés

A nyomozók találtak egy lehetséges molekuláris magyarázatot arra, hogy az elhízott veserákos emberek miért válnak jobban, annak ellenére, hogy magasabb a diagnózisuk.

A veserák szakemberei évek óta két, látszólag ellentmondásos kutatási eredményt értenek el: Az elhízás a veserák megnövekedett kockázatával jár, ugyanakkor az elhízott és túlsúlyos embereknek nagyobb az esélyük a túlélésre a veserákra, mint a normál testsúlyú emberekre.

A Memorial Sloan Kettering csapatának egy új tanulmánya feltárta az „elhízási paradoxon” néven ismert jelenség lehetséges biológiai magyarázatát.

A vesesejtes karcinómában, a veserákban elterjedt formában szenvedő betegek daganatmintáinak genetikai elemzése azt mutatta, hogy a normál testsúlyú betegeknél nagyobb a gén expressziója a gyorsabban növekvő daganatokkal, mint az elhízott betegeknél. Korábbi tanulmányok kimutatták, hogy a FASN gén agresszív daganatokban túlexpresszálódik többféle rák esetében.

A FASN aktivitása segíthet megmagyarázni, hogy az elhízott veserákos betegek miért mennek jobban, mint a normál testsúlyú betegek - mondja Helena Furberg epidemiológus, a tanulmány társszerzője. A rákot elősegítő gén kevesebb aktivitása esetén az elhízott emberek daganatai lassabban növekedhetnek, mint normál testsúlyú embereknél.

Ha megértjük e daganatok progresszióját, a kutatás, amelyet decemberben online közöltek a National Cancer Institute folyóiratában, végső soron jobb terápiás stratégiákhoz vezethet.

Metasztatikus betegség valószínűbb karcsú betegeknél

A tanulmányba 2119 veserákos beteget vontak be, akiket 1995 és 2012 között műtöttek a Memorial Sloan Ketteringnél. Amint azt korábbi kutatások is megjegyezték, ez a tanulmány azt találta, hogy a normál testsúlyú embereknél nagyobb a valószínűsége, hogy rákjukat előrehaladott stádiumban fedezik fel, mint az elhízottak.

Az elhízott betegeknél szintén 25 százalékkal alacsonyabb volt a rákkal kapcsolatos halálozás kockázata, mint a normál testsúlyú betegeknél. (Az elhízás a 30 vagy annál nagyobb testtömeg-index vagy BMI; a normál súly 25 alatti BMI. A BMI a testzsír becslése az ember magassága és súlya alapján.)

De a csapat elemzése azt mutatta, hogy az elhízás önmagában nem magyarázza a halálozás kockázatának különbségét - jegyzi meg Dr. Furberg. Ehelyett a halál kockázata összefüggésben állt azzal a stádiummal, amelyben a rákot kimutatták - és a normál testsúlyú embereknél nagyobb valószínűséggel volt áttétes betegség a diagnózis idején.

Ezek az eredmények arra késztették a kutatókat, hogy vajon van-e valami más az elhízott betegek daganataiban a normál testsúlyú betegeknél, ami befolyásolja a rák növekedését.

Honolás a Tumor Genomon

Dr. Furberg és munkatársai a válaszokért a The Cancer Genome Atlas (TCGA), a Nemzeti Egészségügyi Intézetek által finanszírozott projekthez fordultak, hogy feltérképezzék a rákos sejtekben előforduló genetikai mutációkat és változásokat.

A csapat TCGA-n keresztül elérhető genetikai adatainak elemzése a FASN gén túlzott expresszióját tárta fel normál testsúlyú betegek daganataiban. "A FASN egy onkogén, amelyek olyan gének, amelyek a gázpedált vezetik a rák progressziójához" - mondja Dr. Furberg.

Egy normális sejtben a FASN részt vesz a zsírsavak szabályozásában, illetve a zsírtermelésben és a lebontásban - magyarázza Ari Hakimi urológiai onkológiai munkatárs, a tanulmány társszerzője. "A rákos sejtek eltérítik ezt a mechanizmust, és felhasználják a növekedés ösztönzésére" - mondja Dr. Hakimi.

Megállapításaik arra utalnak, hogy az elhízás megzavarja a rákos sejtek azon képességét, hogy eltérítsék a mechanizmust, ami segíthet megakadályozni a daganatok gyors terjedését - teszi hozzá Dr. Hakimi.

Mégis, a kutatók arra figyelmeztettek, hogy megállapításaik óvatossággal járnak. Először is, a csapat nem bizonyította, hogy az elhízás a FASN csökkent expresszióját okozza. Másodszor, az eredményeket nem szabad úgy értelmezni, mint tanácsokat a testsúly kezelésére veserákos betegeknél, illetve arra, hogy a súlygyarapodás vagy -vesztés hogyan befolyásolhatja a túlélést a betegség folyamán.

Betekintés a jövő kutatásához

Ehelyett a megállapítások az elhízás és az FASN szerepének a tumor növekedésében játszott jövőbeni kutatásaira irányulnak. "Vizsgálatunk mechanisztikus betekintést nyújt az elhízás paradoxonába" - mondja Dr. Furberg. "Ez egy másik helyet kínál a kutatóknak a kiinduláshoz annak megértésében, hogy a testméret hogyan befolyásolja a betegek túlélését."

Végül, annak ellenére, hogy az elhízás alacsonyabb kockázattal jár a veserák miatt, a statisztikák nem mutatják az egyén túlélési esélyeit, amelyet számos tényező befolyásol.

"Amit ez a tanulmány jelez, az egy új részletesség, vagy a rák ismerete, és hogy a daganatok genetikája hogyan befolyásolja a daganatok viselkedését" - mondja Paul Russo vesebeteg, a tanulmány vezető szerzője. "A daganatok működésének jobb megértése előtt állunk, ami végül személyre szabott kezelésekhez és új stratégiákhoz vezethet a daganatok terjedésének megakadályozásához."

Ezt a tanulmányt a National Cancer Institute támogatta a CA082088 és az U24CA143840 támogatások, a Stephen P. Hanson Family Fund Fellowship in veser Cancer és a Paula Moss Trust által a veserák gyógyításának és kezelésének kutatásáért.