A teljes szemek szerepe a testtömeg-szabályozásban 1, 2

Absztrakt

A teljes kiőrlésű étrendnek állítólag számos egészségügyi előnye van, beleértve a testtömeg-szabályozás kedvező szerepét is. A jelenlegi táplálkozási ajánlások azt javasolják, hogy a finomított gabonákat (RG) helyettesítsék a WG-vel, mivel a finomítási folyamat során számos hasznos bioaktív komponens elvész. Az epidemiológiai vizsgálatok következetesen igazolják, hogy a WG magasabb bevitele, de nem az RG, alacsonyabb BMI-vel és/vagy az elhízás kockázatának csökkenésével jár. A legújabb klinikai vizsgálatok azonban nem támogatták a WG szerepét a fogyás vagy a fenntartás elősegítésében. Noha a WG biokémiai és szerkezeti jellemzői kimutatták, hogy modulálják az étvágyat, a tápanyagok hozzáférhetőségét és az energiafelhasználást, a WG élelmiszerek ezen hatások kiváltására való képessége az elfogyasztott gabona típusától és mennyiségétől, valamint fogyasztásának jellegétől függően változik. Mint ilyen, a WG-ételek különféle módon befolyásolják a testtömeget befolyásoló fiziológiai tényezőket, az élelmiszer-előállítás során a WG-összetevők feldolgozásának és helyreállításának általános gyakorlata valószínűleg enyhíti a WG képességét a testtömeg-szabályozás elősegítésére.

Bevezetés

Az elhízás a népegészségügy egyik legfőbb problémája (1, 2), az ezzel kapcsolatos egészségügyi költségeket az Egyesült Államokban évente több mint 190 milliárd dollárra becsülik (3). A diéta összetétele számos olyan életmódbeli tényező között van, amely hozzájárul az elhízás és a kapcsolódó krónikus betegségek kialakulásához, beleértve a szív- és érrendszeri betegségeket, a rákot és a 2-es típusú cukorbetegséget. Mint olyan, az étrendi szokások, illetve az egyes élelmiszerek és tápanyagok azonosítása, amelyeket az étrendben növelni vagy csökkenteni kell az elhízás megelőzése és kezelése érdekében, fontos közegészségügyi stratégia. A teljes kiőrlésű gabonák (WG) 3 fogyasztását feltételezik, hogy csökkentsék a krónikus betegség kockázatát, részben a testtömeg-szabályozásra gyakorolt jótékony hatások miatt (4–6).

Az Amerikai Gabonakémikusok Szövetsége (AACC) meghatározza, hogy a WG élelmiszer-összetevő az „ép, őrölt, repedezett vagy pelyhesített caryopsisból (mag) áll, amelynek fő alkotóelemei - a keményítőtartalmú endospermium, a csíra és a korpa - azonos relatív arányban vannak jelen. amint az ép caryopsisban léteznek ”(7). Javasolták ennek a definíciónak a kis levezetését, és felismert szükség van egy nemzetközileg elfogadott meghatározásra (8). A farok a gabonanövények ehető magja, amelyek 3 elsődleges anatómiai összetevőből állnak: endospermium, csíra és korpa. Az endospermium tartalmazza a gabona legnagyobb részét, amely elsősorban tárolási fehérjékből és keményítőkből áll, amelyek szükségesek a csíra táplálásához az érés során (6). A csíra tartalmazza az embriót, a korpa pedig a szem többrétegű védőgátjaként működik (9). Noha rost, vitaminok, ásványi anyagok és egyéb fitokémiai anyagok vannak jelen az egész gabonában, a korpa és a csíra koncentráltabb forrás, mint az endospermium (9).

A világszerte leggyakrabban fogyasztott WG a búza, a barna és a hosszú szemű rizs, a kukorica, a zab, az árpa, a rozs, a köles, a cirok és a tritikálé (9). Jelenleg ezeket a szemcséket gyakrabban dolgozzák fel (például őrlik, repesztik, hengerelik, őrlik, zúzzák és pelyhesítik), és fogyasztás előtt felújítják, mint ép állapotban fogyasztják (10). A finomított gabonamagvak (RG) feldolgozás után nem állnak teljesen helyre, és elsősorban a korpa és a csíra elválasztása és eltávolítása után visszatartott endospermiumból állnak. Bár a finomítási folyamat javítja a gabonaalapú élelmiszerek textúráját és stabilitását, a WG tápértékének nagy része elvész. Fontos, hogy a WG-összetevő AACC-meghatározása megköveteli, hogy a feldolgozás során a WG-től izolált endospermiumot, korpát és csírát ugyanolyan relatív arányban állítsák helyre, mint az intakt natív gabonában. Így a WG általában finomabb társaikhoz képest gazdagabb élelmi rostokban, vitaminokban, ásványi anyagokban, fitoösztrogénekben, fenolos vegyületekben és fitinsavakban (11). Az AACC definíciója azonban nem írja elő, hogy a WG szerkezet sértetlen maradjon, és nem korlátozza a WG feldolgozásának mértékét vagy minimális részecskeméretét sem.

A WG magasabb tápértéke az RG-hez viszonyítva, valamint a megnövekedett WG-bevitel és a csökkent szív- és érrendszeri betegségek (12, 13), a rák (14, 15) és a 2-es típusú cukorbetegség kockázata (16) összefüggései támasztják alá a WG-fogyasztásra ösztönző világszerte alkalmazott étrendi ajánlásokat. Az amerikaiaknak szóló 2010. évi táplálkozási irányelvek (17) azt javasolják, hogy a WG-t helyettesítsék az RG-vel, hogy legalább 1,5 uncia-ekvivalens WG ⋅ 1000 kcal −1 ⋅ d −1 (≥24 g WG ⋅ 4185 kJ −1 ⋅d −1) fogyasszanak. Hasonlóképpen számos európai országban (18–23), Ausztráliában (24) és Kanadában (25) vannak ajánlások, amelyek ösztönzik a WG ételek fogyasztását. Ezekkel az ajánlásokkal párhuzamosan az Egyesült Államok piacára bevezetett WG-tartalmú élelmiszerek száma például jelentősen megnőtt az elmúlt évtizedben (26). A WG-fogyasztás azonban jóval az ajánlott szint alatt marad (27), különösen az Egyesült Államokban (28, 29). Ebben az áttekintésben a WG testtömeg-szabályozásban betöltött szerepére vonatkozó bizonyítékokat vizsgáljuk.

WG és testtömeg-szabályozás: megfigyelési vizsgálatok

Jonnalagadda et al. (4) a közelmúltban ismertette a WG bevitelének becslésével és összehasonlításával kapcsolatos kérdéseket megfigyelési tanulmányokban. Röviden, a WG élelmiszerek definíciói a vizsgálatok során változatosak voltak, a leggyakrabban használt definíciók Jacobs és munkatársai által javasoltak levezetései. (30) Ez a meghatározás magában foglalja az olyan élelmiszertermékeket, mint a sötét kenyér, a barna rizs, a zabpehely, a pattogatott kukorica és a reggeli gabonafélék, amelyek legalább 25 tömegszázalék WG-t vagy korpát tartalmaznak. A hozzáadott csíra és korpa gyakran szerepel a meghatározásban. Ez a meghatározás ellentétben áll az egészségre vonatkozó állításokhoz használt, ritkábban alkalmazott amerikai FDA-definícióval, amely előírja, hogy a WG-élelmiszer ≥ 51 tömegszázalék WG legyen, és csírát, korpát és endospermiumot tartalmaz ugyanolyan relatív arányban, mint az ép szemekben. A WG mennyisége egy WG élelmiszer adagjában tehát az alkalmazott definíciótól függően változik, a WG és az RG közötti relatív arány mellett. Az a tény, hogy a WG és RG gabonaösszetevők pontos relatív aránya saját információ, és gyakran ismeretlen, tovább bonyolítja a WG bevitel pontos számszerűsítésére tett kísérleteket (4). Így a WG bevitele alul- vagy túlbecsülhető, ami téves osztályozást és torzítást eredményez.

A WG bevitelének becslésére használt meghatározások és módszerek különbségei ellenére az epidemiológiai bizonyítékok nagy része arra utal, hogy a WG-nek jótékony szerepe van a testtömeg-szabályozásban. A WG bevitel és a BMI közötti összefüggéseket vizsgáló keresztmetszeti tanulmányok 2008-as metaanalízise 15 tanulmányt foglalt össze, amelyekben 119 829 elsősorban európai és amerikai felnőtt vett részt (31). Harland és mtsai. (31) 0,6 kg/m 2 alacsonyabb BMI-t dokumentált azoknál az egyéneknél, akiket a legmagasabb (reporting3 adag/d) kategóriába soroltak, összehasonlítva a legalacsonyabbal (2 alacsonyabb BMI a legmagasabb (2,8 adag/d) egyéneknél a legalacsonyabbhoz képest ( 2 alacsonyabb BMI az egyéneknél a legmagasabb (2,9 adag/d), a legalacsonyabb (0,1 adag/d) kvintilis WG-bevitelhez viszonyítva a Framingham Heart utódok és a harmadik generáció kohorszainak egy részén belül. Csaknem azonos eredményeket dokumentáltak egy idősebb korcsoportban felnőtteknél 1,0 kg/m 2 alacsonyabb BMI-t figyeltek meg a legmagasabb (2,9 adag/d) egyéneknél, a legalacsonyabb (0,2 adag/d) kvartilis WG-bevitelhez viszonyítva (48). Megjegyzendő, hogy a WG-bevitel közötti inverz összefüggések és ezekben a keresztmetszeti vizsgálatokban megfigyelt BMI nem tűnik egyszerűen a teljes gabonafogyasztás testtömeg-szabályozásra gyakorolt jótékony hatását tükrözi, mert pozitív (33, 35, 47) vagy null (30, 36–38, 48, 49) asszociációk az RG bevitel és a BMI között számoltak be.

Asztal 1.

A WG bevitel és az energiaszabályozás klinikai vizsgálata 1