Napló lista menü

Eszközök

Kövesse a naplót

Benjamin Franklin Egyetemi Kórház Sportorvosi Intézete, Freie Universitaet Berlin, Berlin, Németország

Sportorvosi Intézet, Egyetemi Kórház Benjamin Franklin, Freie Universitaet Berlin, Clayallee 225c, 14195 Berlin, Németország === A szerző további tanulmányainak keresése

Benjamin Franklin Egyetemi Kórház Sportorvosi Intézete, Freie Universitaet Berlin, Berlin, Németország

Sportorvosi Intézet, Egyetemi Kórház Benjamin Franklin, Freie Universitaet Berlin, Clayallee 225c, 14195 Berlin, Németország === A szerző további tanulmányainak keresése

Absztrakt

A fáradtság az egyik leggyakoribb probléma, amelyet a rákos betegek tapasztalnak. Számos tanulmány arról számolt be, hogy ez a tünet a betegek legfeljebb 70% -át érinti kemoterápia és sugárterápia során. 1-3 Ezenkívül a fáradtság hosszan tartó problémává válhat: a rákot túlélők mintegy 30% -a szerint a fizikai működés károsodása évekig fennmarad a terápia befejezése után. 4-6 Végül a fáradtság elég súlyos lehet ahhoz, hogy megakadályozza a betegeket a normál napi tevékenységek elvégzésében vagy a kezelés után a munkába való visszatérésben. Ezért ennek a tünetnek pusztító gazdasági és társadalmi következményei lehetnek a betegek számára.

A fáradtság a fiziológiai önszabályozás normális és szükséges eszköze. Ez a tünet általában intenzív vagy hosszan tartó tevékenységek után jelentkezik, és megvédi a testet a túlzó vagy káros erőfeszítésektől. A fáradtság azonban patológiássá válik, amikor a normál tevékenység során megjelenik, hosszú ideig fennáll, pihenés után nem javul, vagy elég súlyos lesz ahhoz, hogy a betegeket arra kényszerítse, hogy csökkentsék aktivitási szintjüket. 7

Számos etiológiai mechanizmust posztuláltak a rákos betegek fáradtságának kialakulásának magyarázatára, ideértve a fájdalmat, az elektrolit- és folyadékbetegségeket, a vérszegénységet, a táplálkozási állapot romlását, a súlycsökkenést, a metabolikusan aktív molekulák koncentrációjának változását a tumor közötti kölcsönhatás eredményeként. és a gazdaszervezet védelmi rendszere, interaktuális szisztémás patológia, a központi idegrendszerre ható gyógyszerek és alvászavarok. 1, 8 A pszichológiai tényezők szintén fontos etiológiai szerepet játszhatnak a rák kimerültségének kialakulásában. Nerenz és mtsai. szoros kapcsolatot talált a fáradtság és a kezelés során tapasztalt érzelmi szorongás között. Különösen a depressziót tekintik a daganatos betegek kimerültségének elősegítőjeként. Beszámoltunk arról, hogy a gyenge fizikai teljesítmény súlyosabb depresszióval és szorongással, valamint a szomatikus panaszok nagyobb intenzitásával függ össze. 10 Két jelentés összefüggést ír le a fáradtság és a depresszió között rákos betegeknél, akik sugárkezelést vagy kemoterápiát kapnak; A 11., 12., egy további vizsgálat szoros összefüggést mutatott ki a károsodott teljesítményállapot és a depresszió között limfómás betegeknél, amelyet a kezelés után több évvel értékeltek. 5.

A fizikai vagy pszichológiai változók és a fáradtság súlyossága között azonban nem alakult ki következetes összefüggés. Ezért ennek a tünetnek a tényleges okait daganatos betegeknél nem teljesen ismerjük. A legtöbb szerző egyetért abban, hogy a rákkal kapcsolatos fáradtság eredete multifaktoriális. Ezenkívül a különféle etiológiai mechanizmusok közötti kölcsönhatás összetett.

Valójában a fáradtság csak a rákos betegek által tapasztalt testi fogyatékosság egyik oldalát képviseli. A fáradtság általában fáradtság, fáradtság vagy energiahiány érzés. A fáradtság azonban befolyásolhatja a beteg életének több dimenzióját. Így a betegek különböző módon írhatják le a problémát: koncentrációhiányként és memóriavesztésként (mentális fáradtság), a feladatok kezdetének képtelenségeként vagy a társadalmi kapcsolatok és tevékenységek elkerülésének hajlandóságaként (akarati fáradtság), vagy fáradtságként és könnyű kimerültségként. fizikai erőfeszítést igénylő tevékenységek (fizikai fáradtság). Míg a fáradtság első két formája elsősorban pszichológiai zavarra és fokozott mentális distresszre utalhat, a rákos betegek által tapasztalt fizikai fáradtság általában szerves etiológiájú.

A fizikai fáradtság gyakran az izomenergiás rendszerek rákkezelés által okozott megváltozásából ered. Az izomsejtek két anyagcsere-úton jutnak energiához a munkához. Az elsőben a szénhidrátok és zsírok teljes mértékben vízzé és szén-dioxiddá oxidálódnak a mitokondriumokban; a kapott energiát adenozin-trifoszfátként (ATP) tárolják a sejtekben. Ez a folyamat csak oxigén jelenlétében hajtható végre, ezért aerobnak nevezik. Ha az oxigénellátás csökken, a sejtek energiát termelnek a második metabolikus úton, az úgynevezett anaerob glikolízis útján. Ebben a folyamatban a glükóz nem teljesen metabolizálódik, ami ATP és tejsav termelését eredményezi.

A mitokondriális címerek oxigénellátása a kritikus tényező az energiatermelés szabályozásában. A sejtek megfelelő oxigénellátása megköveteli a szervek és az oxigén felszívódását, transzportját és felszabadulását szabályozó funkciók összes láncolatának integritását. A rákkezelés miatti számos funkcionális és anatómiai változás befolyásolhatja a sejtek oxigénellátását. A hörgőfa, a tüdő és a plazma térfogatának megváltozása, a pulmonális perfúzió, az alveoláris felület, a szívműködés, a vörösvérsejtek száma és az oxidatív enzimek koncentrációja az izomsejtekben mind csökkent oxigéntranszportot és -felhasználást eredményezhet. Ezért a rák és terápiája károsíthatja az oxigénszállítást az aerob energiatermelési úton keresztül, különböző fiziopatológiai mechanizmusok révén.

A kemoterápia károsíthatja a csontvelőt, ezért károsíthatja a vörösvértestek termelését. Az ennek következtében kialakuló vérszegénység csökkenti a vér oxigénszállító képességét, és ezáltal a sejtek oxigénellátását. A kardiotoxikus citosztatikus szerek, mint például az antraciklinek és a ciklofoszfamid, csökkenthetik a szívteljesítményt, és ezáltal károsíthatják az izmok vérellátását. A betegség által okozott tüdőtérfogat-csökkenés (azaz tüdőmetasztázisok és pleurális effúzió) vagy a kezelés folytatásaként (lobectomia, sugárterápia utáni tüdőfibrózis) a ventiláció-perfúzió arányának megváltozását eredményezi, ami további károsodást okoz a vér oxigénellátásában.

Mindezek a tényezők hozzájárulnak a sejtek oxigénhez jutásának csökkenéséhez és korlátozzák az oxigén rendelkezésre állását az ATP szintézisében a mitokondriális címereken. Így több szív- és légzőszervi munkára, és ennélfogva nagyobb energiafogyasztásra van szükség a sejtek megfelelő oxigénellátásának fenntartásához a pihenés és a fizikai munka során. Mivel azonban a betegség és a kezelés következtében a maximális oxigénfelvétel súlyosan romlik, az oxigénszállító rendszereket még a szokásos napi tevékenységek is képesek elnyomni, például lépcsőzés, séta vagy háztartás. Ezért a sejtek anaerob glikolízissel nyernek energiát. Ez a rendszer kevesebb ATP-t termel egy mol glükózra (3 mol), mint az aerob oxidáció (38 mol). Ezenkívül végterméke, a tejsav felhalmozódik a sejtekben, és csökkenti az intracelluláris és az intersticiális pH-t, ami további metabolikus stresszhez vezet. A pulzus és a légzési munka tartós növekedésének, a kevésbé hatékony energiatermelésnek és a metabolikus acidózisnak együttes terhe fáradtsághoz, csökkent állóképességhez és képtelen bármilyen intenzív fizikai erőfeszítést végrehajtani.

A fáradtságot szenvedő daganatos betegek metabolikus szorongása jelentősen megnőhet alacsony intenzitású fizikai tevékenységek során. Kiértékeltük a pulzusszámot és a tejsavkoncentrációt olyan daganatos betegeknél, akiknél szubmaximális erőfeszítések voltak súlyos, hosszan tartó fáradtságok. A tünet 5 hét és 18 hónap között volt jelen, és megakadályozta a betegeket a normál napi tevékenységek elvégzésében. A vizsgálatban részt vevő betegek futópadon jártak 5 perc/óra sebességgel 3 percig. Ez a szubmaximális erőfeszítés drámai mértékben megnövelte a szívfrekvenciájukat (átlag: 138 szívverés/perc) és a tejsavkoncentrációt (átlag: 2,6 mmol/l). Ennek a fokozott metabolikus distressznek a következtében a betegek nem tudtak normális napi tevékenységet végezni.

Két tanulmány számottevő bizonyítékot szolgáltatott arra vonatkozóan, hogy a rákos betegeknél csökkenhet a neuromuszkuláris hatékonyság. Az első vizsgálatban a szerzők a tibialis elülső izom neuromuszkuláris fáradtságát, a kardiopulmonáris fittséget és a fáradtság súlyosságát értékelték 13 prosztatarákos férfiban sugárzás előtt és után. Ez idő alatt a neuromuszkuláris hatékonyság jelentős csökkenését figyelték meg. A szerzők szerint ez a jelenség a sugárterápiát követő szöveti nekrózis következménye a citokinek fokozott felszabadulásának tulajdonítható; ennek a hipotézisnek az alátámasztására azonban nem nyújtottak objektív adatokat. 14 Egy másik tanulmányban Bruera et al. értékelte az előrehaladott emlőrákos betegek, valamint az egészséges emberek izomfunkcióját. A betegeknél több izomelváltozás volt, köztük a szupramaximális stimuláció utáni alacsonyabb maximális erő, a csökkent relaxációs sebesség és a kontraktilis erő csökkenése 30 másodperc stimuláció után. 15 Ezek a provokatív eredmények arra utalnak, hogy a rák vagy annak kezelése az izomfunkció specifikus változásait fejtheti ki.

A károsodott izomműködés jelenségét súlyosbíthatja a kórházi kezelés alatti aktivitáshiány. A hosszan tartó ágynyugalom az izomtömeg és a plazma térfogatának jelentős csökkenését és a szívteljesítmény csökkenését eredményezi, ami tovább rontja a munkaképességet. 16-18 A kirakás után a betegeknek nagyobb erőfeszítéseket kell tenniük a szokásos tevékenységek elvégzésére. Ezenkívül a nagy dózisú kortikoszteroidokkal végzett kezelés jelentős izomtömeg-csökkenést eredményez. Végül a ciklosporinnal végzett immunszuppresszió mitokondriális myopathiát 19, valamint a kapilláris sűrűség és a testmozgás képességének elvesztését eredményezheti. 20 Ezeket az utolsó jelenségeket klinikailag nem lehet megkülönböztetni a fizikai dekondíció által generált változásoktól.

Mivel a daganatos betegek fáradtságának oka nem ismert, ennek a tünetnek a kezelése eklektikus volt. Számos viselkedési és pszichológiai terápiát (relaxációs tréning, önhipnózis, biofeedback, támogató csoportok) javasoltak a rákkal kapcsolatos fáradtság kezelésére. Két jelentés említi az egyéni és csoportos pszichoterápia pozitív hatásait a sugárterápiában részesülő rákos betegek fáradtságára. Ezek az eredmények ígéretesek; azonban egyetlen tanulmány sem értékelte ezeknek a beavatkozásoknak a hatását más klinikai körülmények között. 21, 22

A rákkal kapcsolatos fáradtság farmakológiai kezelése nem hozott meggyőző eredményeket. Ez részben azzal magyarázható, hogy a rákkal kapcsolatos fáradtság, a fent leírtak szerint, gyakran a fizikai teljesítmény romlását eredményezi, és a sejt energiatermelését nem lehet farmakológiai eszközökkel javítani.

Hosszú évek óta az orvos ajánlása a rákos betegek számára a pihenés és a fizikai erőfeszítések elkerülése volt. Ezek az ajánlások empirikus jellegűek voltak: mivel a betegség és annak kezelése funkcionális változásokkal jár, amelyek a fizikai teljesítmény romlását eredményezik, a testmozgás olyan tüneteket generálhat, mint fáradtság, légszomj és tachycardia. Ezért a megerőltető tevékenységek elkerülése kevesebb kellemetlenséget eredményez. A csökkent testmozgás azonban paradox kimenetet eredményezhet. Amint azt korábban említettük, az inaktivitás további izomsorvadást és a kardiorespirációs alkalmasság csökkenését idézi elő. Ennélfogva a fizikai aktivitás hiánya a csökkent aktivitás önmegőrző állapotát hozza létre, ami könnyű fáradtsághoz vezet, és fordítva. Ez a mechanizmus megmagyarázhatja a fáradtság tartós fennmaradását és a fizikai teljesítmény romlását egyes betegeknél akár évekkel a kezelés befejezése után is.

Az elmúlt években a tudományos bizonyítékok drámai módon megváltoztatták elképzeléseinket a fizikai aktivitás, a pihenés és a rákkal kapcsolatos fáradtság összefüggéseiről. Számos tanulmány arról számolt be, hogy a testmozgás megakadályozhatja a daganatos betegek megnyilvánulását és csökkentheti a fáradtság intenzitását a kezelés alatt és után. Ez a megközelítés ellentmondásosnak tűnhet; a fizikai aktivitás azonban adaptív változásokat idéz elő, például az izomtömeg és a plazma térfogatának növekedését, a tüdő jobb szellőzését és perfúzióját, a szív tartalékának növekedését és az oxidatív izomenzimek magasabb koncentrációját. Továbbá, a rezisztencia gyakorlatokról kiderült, hogy csökkentik a kortikoid kezeléssel összefüggő izomtömeg-csökkenést. 23, 24 Ezek a változások ellentétesek a rákból és a kezelésből eredő károsodásokkal. Ezért a testmozgás a fizikai teljesítmény normalizálásával csökkentheti a fáradtságot.

Winningham 1983-ban írta le először a rákos betegek testmozgásának pozitív hatásait. 25 Tanulmányában a 10 hetes, heti háromszor 30 perces kerékpár-ergométer-edzés jelentősen növelte az emlőrák fizikai teljesítményét. kemoterápián átesett betegek, összehasonlítva a nem edzett kontroll betegekkel. További vizsgálatokban Winningham, MacVicar és mtsai. kimutatta, hogy egy edzésprogram csökkentette a hangulati zavarokat, a szomatikus panaszokat, a teljes testtömeg 26-ot és a testzsír százalékot, 27 és növelte a kemoterápiában részesülő mellrákos nők maximális fizikai teljesítményét.

A közelmúltban végzett vizsgálatok során kimutatták, hogy a testmozgás javítja a myeloablatív terápiában részesülő rákos betegek fizikai teljesítményét. Az első vizsgálatban 20 beteg vett részt testedzési programban a csontvelő-átültetés után. Ez abból állt, hogy 6 héten keresztül naponta 30 percet futott egy futópadon. A képzési program végére az összes beteg fizikai teljesítőképessége jelentősen javult. Továbbá a pulzus és a laktátkoncentráció jelentősen csökkent 5 km/órás szubmaximális sebességgel történő járás közben. 28.

Egy kontrollált, randomizált vizsgálatban azok a betegek, akik nagy dózisú kemoterápia (HDC) és perifériás vér őssejt-transzplantáció (PBSCT) után 6 hetes állóképességi edzésprogramot hajtottak végre, szignifikánsan magasabb maximális fizikai teljesítménnyel és alacsonyabb fáradtsági pontszámmal rendelkeztek, mint azok, akik nem edzeni. 29 Ezenkívül a képzési program végén a képzési csoportba tartozó betegeknél szignifikánsan magasabb volt a hemoglobin-koncentráció, mint a kontroll csoportban. Ez a megállapítás meglepőnek tűnhet, de a testmozgás kimutatta, hogy krónikus veseelégtelenség miatt súlyos vérszegénységben szenvedő betegeknél növeli a hemoglobin koncentrációt. 30, 31 Ezek az adatok arra utalnak, hogy az állóképesség gyakorolhatja a vérképző növekedési faktorok termelését és felszabadulását.

Két nemrégiben készült tanulmányban egy állóképességi edzés program, amely napi 30 perc biciklizést tartalmaz ágyergométerrel, jelentősen csökkentette a fizikai teljesítőképesség csökkenését 32 és a fáradtságot 33 a HDC-ben és PBSCT-ben szenvedő rákos betegek kórházi ápolásakor. Emellett a kemoterápiával összefüggő szövődmények, az aplasia időtartama (abszolút neutrofilszám 23, 24) Nincs információ az edzésprogramok megvalósíthatóságáról és hatásairól a különböző kemoterápiás protokollok során. Végül néhány bizonyíték arra utal, hogy a fizikai aktivitás hatással lehet az immunrendszerre 34, 35. Ezért a randomizált vizsgálatoknak ki kell értékelniük a testmozgás immunfunkcióra gyakorolt hatását, valamint azt, hogy ez hogyan korrelál a fertőzés előfordulási gyakoriságával és súlyosságával a rákos betegeknél különböző körülmények között.