JOP. A hasnyálmirigy folyóirata

Emésztési Sebészet, Mell- és Pajzsmirigy Sebészeti Klinika, Kagoshima Egyetem Orvostudományi és Fogtudományi Doktori Iskola, Kagoshima, Japán

* Levelező szerző: Yoshiaki Shinden
Emésztési, emlő- és pajzsmirigysebészeti osztály
Kagoshima Egyetem Orvos- és Fogtudományi Doktori Iskola
8-35-1, Sakuragaoka, Kagoshima 890-8520, Japán
Tel +81 992755361
Fax +81 992657426
Email [e-mail védett]

Megkapta 2018. december 30 - Elfogadott 2019. január 29

Absztrakt

Kulcsszavak

Testtömeg-változások; Insulinoma; jelek és tünetek

BEVEZETÉS

Az inzulinóma a hasnyálmirigy inzulinszekretáló neoplazmája. Az inzulinóma gyakori tünete a hipoglikémiás állapot, amely klinikailag Whipple triádjaként jelenik meg, bár a tünetek az inzulinómával változatosak [1]. Az inzulinoma becsült előfordulása 1-4 eset/millió emberév, így ritka betegségnek számít [2]. Következésképpen az inzulinóma diagnózisa nehéz és gyakran késik [1, 3]. Az első tünetektől a kezelésig tartó időszakban az inzulinómás betegek ismételt hipoglikémiás eseményeket tapasztalhatnak. Néhány beteg akkor hízik meg, ha enyhíti az inzulinoma által kiváltott hipoglikémiás tüneteket azáltal, hogy felesleges ételt fogyaszt [1]. Ebben a tanulmányban az inzulinómában szenvedő betegek testtömeg-változásaira és ezen változások más klinikopatológiai tényezőkkel és klinikai adatokkal való összefüggéseire összpontosítunk.

BETEGEK ÉS MÓDSZEREK

Tizenkilenc inzulinómás beteget vontak be ebbe a tanulmányba, akik gyógyító műtéti kezelésen estek át a japán Kagoshima Egyetemi Kórházban 1995 és 2016 között. A klinikai információkat, beleértve az életkort, a nemet, a tüneteket és a vizsgálatokból származó különféle adatokat, visszamenőlegesen kapták az orvosi dokumentumokból. Az inzulinóma kezdetét akkor határozták meg, amikor megjelent az inzulinómával kapcsolatos első szindróma. Az időpontot a betegek interjúja és korábbi orvosaik tájékoztatása határozta meg. A testtömeg-változást az első szindrómától a műtétig minden egyes beteg interjúival készítettük. Minden interjút a műtét előtt készítettek, ettől a vizsgálattól függetlenül.

A betegek a kezelés előtt több vérkémiai vizsgálaton mentek keresztül, ezért a lehető legtöbb adatot összegyűjtöttük. A különféle terhelési tesztek adatait kizárva az összegyűjtött adatok közül kivontuk a minimális szérum glükóz és maximális szérum inzulin koncentrációt, és ezeket minden egyes betegre jellemző adatokként fogadtuk el. Minden beteg írásos tájékozott beleegyezést nyújtott be az adatgyűjtés előtt. Ezt a tanulmányt a Kagoshima Egyetemi Kórház intézményi felülvizsgálati testülete hagyta jóvá.

A statisztikai elemzést a JMP Pro 12.1.0 verziójával (Mac OS OS) végeztük (SAS Institute Japan Ltd., Tokió, Japán). A 0,05 alatti P értékeket statisztikailag szignifikánsnak tekintettük.

EREDMÉNYEK

A beteg jellemzői

A kohorszunk klinikopatológiai jellemzőit a Asztal 1. Ebbe a vizsgálatba 19 beteget (14 nő [74%] és öt férfit) vontak be, átlagéletkoruk 52,5 év, átlagos súlyuk közvetlenül a műtét előtt 70,0 kg. Valamennyi betegnél inzulinómát diagnosztizáltak a műtét előtt, és kórosan megerősítették őket. Az egyik betegnél (5%) több elváltozás, a másik betegnél (5%) malignus inzulinóma volt. Két betegről (11%) kiderült, hogy többszörös endokrin neoplazia 1-es típusú (MEN1) is van. Az első tünet és a műtét között az eltelt medián idő 31,2 hónap volt (2 és 216 között). 19 beteg közül tizennyolcnak nyilvánvaló tünetekkel kapcsolatos hipoglikémiás állapota volt, de 1 betegnél csak epigasztrikus fájdalom volt. Számára úgy gondoljuk, hogy az inzulinoma tünete az epigasztrikus fájdalom volt.

A 19 beteg közül 8 beteg (42%) hízott és 1 beteg (5%) fogyott. A testtömeg havi nettó változásának mediánja 0,58 (tartomány: -3,9-7,0) volt az első tünet és a műtét között. Összességében a betegek körében az átlagos minimális szérumglükóz 39,3 mg/dl, az átlagos maximális szérum inzulinszint pedig 35,1 μIU/ml volt. Az átlagos 59,8 hónapos követési periódust követően a rosszindulatú daganatos betegeken kívül, akiknek 40 mm-es daganata volt, egyetlen beteg sem halt meg inzulinómában. Ennek a betegnek a műtét előtt májáttétje volt, és 39 hónappal a műtét után meghalt. Ennek a betegnek a szérum glükóz minimális értéke 33 mg/dl volt, maximális szérum inzulinszintje 141,3 μIU/ml volt. A műtétet megelőző 3 hónapon belül ennek a betegnek a testtömege 18% -kal nőtt.

Kapcsolatok a különféle klinikai adatok között

Először a tumor mérete, a szérum vércukorszint és a szérum inzulin koncentráció közötti összefüggéseket vizsgálták. Az egyes daganatok méretét kóros leletek alapján határozták meg, és kizárták az egy többszörös daganat esetét. A glükózra és az inzulinra vonatkozóan dokumentált számos preoperatív szérumérték közül úgy döntöttünk, hogy értékeljük a minimális szérum glükózértékeket és a maximális szérum inzulinértékeket. Ezen értékek közötti összefüggéseket a 1.ábra. Jelentős összefüggés csak a tumor mérete és a szérum inzulin koncentrációja között volt nyilvánvaló. Az első tünetek és a műtét közötti időszak havi testtömeg-változásainak elemzése szignifikáns összefüggést mutatott a tumor méretével és a szérum inzulin koncentrációival, de nem szignifikáns korrelációt a szérum glükóz koncentrációival (2. ábra).

1.ábra. A kapcsolat köztük a). daganatméret és szérum glükóz és b). daganatméret és szérum inzulin és c). szérum inzulin és szérum glükóz. Minden korrelációs együttható és p-érték megjelenik.

2. ábra. A kapcsolatok a). a tumor mérete és a testtömeg változása b). - a szérum glükóz és a testtömeg változása, és - c). a szérum inzulinértékek és a testtömeg változása. * A testsúly változása az első tünetektől a műtétig tart. Minden korrelációs együttható és p-érték megjelenik.

VITA

Vizsgálati kohorszunkban azt a beteget, aki preoperatív módon fogyott, a diagnózis után diazoxiddal kezelték, és hányingert és étvágytalanságot tapasztaltak, amelyek káros hatásokat okoztak abban az időben a testsúly csökkenésében. A diazoxid egy nondiuretikus benzotiadiazin-származék, amelyet inzulinómában szenvedő betegek hipoglikémiás tüneteinek enyhítésére használnak [5, 6]. Összességében negatív hatásokat jelentettek 4-ből 4 betegnél, akiket diazoxiddal kezeltünk a kohorszunkban, és összességében a diazoxid-alkalmazás időszakos volt. Ezen betegek közül három hízott, és mint korábban leírtuk, egy beteg lefogyott preoperatív módon, jelezve, hogy adatainkat nem befolyásolta a diazoxid-használat, hanem az eredmények inkább az inzulinoma természetes lefolyását tükrözik ezekben a betegekben.

Az inzulinóma kritériuma a plazma glükóz