A testtömeg változásának eltérő reakciója a Ketonuria szerint az egészséges elhízásban koplalás után

Hyeon-Jeong Kim

1 Családi és közösségi egészségügyi osztály, Ajou Egyetem Orvostudományi Kar, Suwon, Korea.

Nam-Seok Joo

1 Családi és közösségi egészségügyi osztály, Ajou Egyetem Orvostudományi Kar, Suwon, Korea.

Kwang-Min Kim

1 Családi és közösségi egészségügyi osztály, Ajou Egyetem Orvostudományi Kar, Suwon, Korea.

Kacsa-Joo Lee

1 Családi és közösségi egészségügyi osztály, Ajou Egyetem Orvostudományi Kar, Suwon, Korea.

Sang-Man Kim

2 Családorvosi osztály, CHA Biomedical Center, CHA University College of Medicine, Szöul, Korea.

Absztrakt

Az elhízás és a ketonuria közötti kapcsolat nem megalapozott. Retrospektív megfigyelési vizsgálatot végeztünk annak felmérésére, hogy testtömegcsökkentő válaszuk különbözik-e a ketonuria jelenlététől az éhezés után egészséges elhízottaknál. 42 alany adatait használtuk fel, akiknek egy héttel később orvosi nyilvántartásuk volt a kezdeti vizeletvizsgálatról a szokásos egészségügyi ellenőrzés és az utólagos vizeletvizsgálat során a járóbeteg-rendelőben. A kezdeti vizeletvizsgálat során valamennyi alany nem mutatott ketonuriát. Három egymást követő étkezési böjt utáni vizeletvizsgálat szerint azonban a betegeket nem ketonuria és ketonuria csoportokra osztották. Összehasonlítottuk a hagyományos, alacsony kalóriatartalmú étrend-programok 3 hónapos adatait mindkét csoportra. A testtömeg jelentősen nagyobb csökkenése (-8,6 ± 3,6 kg vs -1,1 ± 2,2 kg, P 2 vs -0,43 ± 0,86 kg/m 2, P Kulcsszavak: Ketonuria, testtömeg, koplalás

BEVEZETÉS

Az elmúlt néhány évtizedben az elhízottak globális népessége ugrásszerűen növekszik. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2008-as adatai szerint a túlsúlyos felnőttek száma meghaladja az 1,5 milliárdot, az elhízott felnőttek pedig a becslések szerint meghaladják az 500 milliót. Az elhízás a fő oka számos krónikus betegségnek, mint például a cukorbetegség, a magas vérnyomás, a hiperlipidémia és a koszorúér-betegség (1). Az elhízás ilyen krónikus betegségeket okozhat a leptinrezisztencia (2, 3), a csökkent adiponektin szekréció (4-6), krónikus gyulladás (7), inzulinrezisztencia (8) és mitokondriális diszfunkció (9) miatt.

Az elhízás és a keton kapcsolata nem ismert. Ha a szervezetnek nincs szénhidrátja vagy fehérje, az energia a lipolízisből származik. A lipolízis során keton képződik, amely ketonémiát vagy ketonuriát okozhat. Ezzel a mechanizmussal egy nagyon alacsony kalóriatartalmú étrend emeli a szérum ketonszintjét (10, 11). A túlsúlyos felnőttek tanulmánya kimutatta, hogy a ketogén alacsony szénhidráttartalmú étrend nagyobb súlycsökkenést eredményezhet, mint az alacsony zsírtartalmú étrend, és hogy a ketogén alacsony szénhidráttartalmú étrend nagyobb mértékben csökkenti a trigliceridszintet, a megnövekedett nagy sűrűségű lipoprotein (HDL) koleszterint alacsony zsírtartalmú étrendnél (12). Egy másik tanulmány arról számolt be, hogy a ketogén étrend elősegíti a nem atherogén lipidprofilt, valamint a fogyást, az alacsonyabb vérnyomást és az inzulinrezisztencia csökkenését a glükóz és az inzulin vérszintjének javulásával. Daganatellenes előnyökkel is rendelkezik (13).

Egy korábbi vizsgálatban az elhízott egyének csoportja nagyobb ellenállást mutatott a ketonok képződésében, mint a normál testsúlyú csoport. A muszlim böjti időszakban végzett vizsgálatban a normál testsúlyú csoportban 3-6 nap elteltével a ketózis indukálódott, míg az elhízott csoportban a ketózis nem indukálódott 20 nap után (14). Egy másik tanulmány kimutatta, hogy ketogén étrend után egy normál testsúlyú csoport 2-3 nap elteltével megemelkedett a vér ketonszintje, míg az elhízott csoport 10 nap elteltével alig vagy egyáltalán nem mutatott különbséget (15). Egy másik vizsgálatban, annak ellenére, hogy ketonuriát több héten át figyeltek meg, a ketonemia által kiváltott tüneteket, például fejfájást, étvágytalanságot és émelygést nem találtak elhízott egyéneknél (16).

Retrospektív megfigyelési vizsgálatot végeztünk annak értékelésére, hogy a testtömeg-csökkentési válasz különbözött-e a ketonuria jelenlététől az egészséges elhízottak éhezése után.

ANYAGOK ÉS METÓDUSOK

Tanulmányi adatok

Ebben a retrospektív megfigyelési vizsgálatban áttekintették az egészségügyi elhízott betegek (testtömeg-index, BMI, ≥ 25 kg/m 2) egészségügyi nyilvántartását, akik ambuláns alapon vettek részt egy 3 hónapos, hagyományos, alacsony kalóriatartalmú étrend-programban, a 2008. január-december közötti rutinszerű állapotfelmérés után a Koreai Gyeonggi-do Suwon egyik egyetemi kórházának egészségfejlesztési központjában. Negyvenkét egészséges, elhízott, 20-50 év közötti személyt választottak ki, akiknél a rutinszerű állapotfelméréskor kezdetben nem-ketonuria volt. A járóbeteg-rendelőintézetben egy héttel később a vizelet-keton jelenlétét három egymást követő éhgyomorra után újra tesztelték. Az alanyok adatait kizárták olyan kórelőzményekből, mint a magas vérnyomás, a 2-es típusú cukorbetegség, a koszorúér-betegségek, az agyi artériák betegségei és a rák.

Antropometria és laboratóriumi mérések

A ketonuria mérése

Mivel mindezen betegek nem mutattak ketonuria-t a rutinszerű állapotfelmérések során, arra tanítottuk a beteget, hogy a vizeletvizsgálat előtti napon (egy héttel a kezdeti ellenőrzés után) három további étkezést böjtöljön a vizelet-ketonuria értékelésére (1. ábra). Valamennyi beteg jól tolerálta a következő három étkezést, súlyos mellékhatások nélkül, kivéve a koplalásokhoz kapcsolódó enyhe általános gyengeséget. A ketonuria jelenlétét az US-3100R vizeletvizsgálati papír (Eiken Chemical, Tokió, Japán) segítségével határoztuk meg. A ketonuriát négy osztályba sorolták: 0, 1+ (10 mg/dl), 2+ (30 mg/dL), 3+ (80 mg/dl). Ennél a tanulmánynál az eredményeket csak minőségi pozitív állapotként mutatjuk be, a vér ketonszintjét nem.