A tisztességtelenséget jobban befolyásolja a BMI állapota, mint a glükóz rövid távú változásai

Tárgyak

2020. augusztus 10 A szerkesztő megjegyzése: Az olvasókat figyelmeztetjük, hogy a cikk módszereit és következtetéseit kritika éri, amelyeket a szerkesztők mérlegelnek. Szükség szerint további szerkesztőségi intézkedéseket lehet hozni, ha az aggályok kivizsgálása befejeződött, és minden fél lehetőséget kapott a teljes körű válaszadásra.

Absztrakt

Bizonyíték van arra, hogy az emberi döntéshozatalt a test aktuális energiaszintje és fiziológiai állapota befolyásolja. Kevésbé egyértelmű bizonyíték áll rendelkezésre a döntéshozatal és az elhízáshoz kapcsolódó hosszú távú energia-változások között. Feltárjuk az energia, az elhízás és a becstelenség közötti kapcsolatot azáltal, hogy összehasonlítjuk az elhízott és sovány alanyok viselkedését, amikor éhesek vagy jóllakottak, miközben egy névtelen, kupa alatti feladatot játszanak. A résztvevők a reggelit megelőzően vagy után elvégezték a feladatot. Megállapítottuk, hogy a rövid távú energiaváltásoknak csak enyhe hatása van a tisztességtelenségre, mivel csak sovány nőstények fekszenek kevésbé, ha jóllaknak. Ezzel szemben az elhízott alanyok mindkét körülmények között többet hazudnak, mint sovány alanyok, és többet hazudnak, hogy elkerüljék a legalacsonyabb kifizetést, mint hogy a legmagasabb kifizetést kapják. Eredményeink azt sugallják, hogy a megfigyelt mintákat inkább az elhízáshoz kapcsolódó tényezők, mint a rövid távú energiadinamika közvetítik, és az erkölcsi viselkedés pszichológiai, gazdasági és biológiai mozgatórugóinak jobb integrációjára szólítanak fel.

Bevezetés

Kísérletünk során az alanyok egy kupánál meghaladó feladatot játszottak (37-től adaptálva). Kaptak egy lezárt csészét, amely három színű kockát tartalmazott, és maguktól kellett a kockát a kupa belsejébe görgetniük, és az eredményt a fedél lyukán keresztül megfigyelniük kellett. A jelentett szín (kék, sárga vagy piros), mivel az első szerszámgörgetés eredménye meghatározta a kifizetést (0, 3 vagy 5 euró) az utolsó kérdőív megválaszolásához. Az alanyok meg tudták csalni, ha magasabb eredményt jelentettek, mint a megfigyelt, a kimutatás veszélye nélkül, mivel a kísérletező nem tudta megfigyelni a valódi eredményt.

Az energia és a BMI állapotának az egyének csalási hajlandóságára gyakorolt hatásának mérésére az anyagcsere szintje kétféleképpen változott. Meghívtunk 85 sovány (BMI - testtömeg-index - ≤ 25) és 65 elhízott (BMI ≥ 30) éhomi alanyot, hogy vegyenek részt kísérletünkben (lásd a kiegészítő információk S1 táblázatának jellemzőit). Érkezéskor mértük a kiindulási vércukorszintet és a szubjektív éhséget (1. idő). A független feladat elvégzése után a „Megfigyelt” állapotú alanyok számára standardizált reggelit biztosítottak, és pihenő után ismét tesztelték (2. idő) a vércukorszintet és az éhséget, mielőtt ugyanazt a nem kapcsolódó feladatot, majd a meghalási feladatot elvégezték. A „koplalás” állapotú alanyok ugyanazon eljáráson mentek keresztül, kivéve az étkezés időzítését, amelyet biztosítottak után a die feladat végrehajtása. Valamennyi személyt kezdettől fogva tájékoztattak arról, hogy reggelit kapnak.

A fiziológiai állapotok kognícióra és viselkedésre gyakorolt szerepével kapcsolatos elméleteknek és modelleknek megfelelően (pl. 38,39) számíthatunk arra, hogy az éheztetett és a jóllakott személyek között jelentős eltéréseket találunk, tekintet nélkül a BMI állapotára (például az energiaállapot fő hatása). Figyelembe véve a korábbi szakirodalmat, amely összekapcsolta az etikus viselkedést a viselkedésszabályozással, több őszinteséget kell megfigyelnünk jóllakottság alatt. Az elhízást az önkontroll képességek károsodásával összekötő szakirodalom szerint arra is számíthatunk, hogy az elhízott alanyok többet hazudnak (pl. Kevesebbet tartózkodnak a megtérülésük növelésétől), mint a sovány alanyok (pl. A BMI státusának fő hatása), és/vagy csökkent reakciót mutatnak a rövid távú energetikai ingadozásokra, miközben csökkent a viselkedési rugalmasság a 40-es telítettségi jelekre reagálva (például a BMI és az energiaállapot közötti kölcsönhatás). Míg az energiaállapot szerinti jelentős eltérés (éheztetett és kielégített) alátámasztaná az energiadinamika hipotézisét, amely az etikátlan viselkedésben bekövetkező változásokat vezérli (H1), összhangban az elméletekkel, amelyekben a glükóz fontos szerepet tulajdonít az megtévesztő viselkedés ego-kimerülésének ellensúlyozásában, a sovány és elhízott alanyok közötti jelentős eltérések megfigyelése ellene mutatna (H2), összhangban az elhízás neuro-hormonális-viselkedési eredetét alátámasztó elméletekkel.

Eredmények

Vércukorszint és éhségszint

Az 1. táblázat a teljes mintában, valamint a sovány és elhízott almintákban külön-külön, a reggeli manipuláció előtt és után mért vércukorszintet és éhségindex-pontszámokat tartalmazza. A kísérlet kezdetén mért kiindulási vércukorszint és éhségindex-pontszámok nem különböznek az éheztetett és a telített csoportok között. Ahogy az várható volt, mindkét intézkedés jelentősen eltér a csoportok között a manipuláció után. Az eredményeket mind a nők, mind a férfiak esetében külön igazoljuk (lásd SI). Összességében az elhízott alanyok némileg, de szignifikánsan magasabb alapszintű vércukorszinttel és alacsonyabb kezdeti éhségindextel rendelkeznek, mint a sovány alanyok. A sovány alanyokhoz képest az elhízottaknál magasabb a glükózszint a reggeli elfogyasztása után is (lásd az 1. táblázatot), és ugyanez a minta a nőknél, de kevésbé a férfiaknál (lásd SI). Az éhségkülönbségek gyengülnek a reggeli fogyasztása után mind a teljes minta, mind a férfiak és a nők esetében külön-külön (lásd SI).

A várakozásoknak megfelelően az alanyon belüli elemzések azt mutatják, hogy a vércukorszint emelkedik a reggelit fogyasztás után a megfelelő csoportban (Wilcoxon aláírt rangsor tesztek, Time 1 vs Time 2: all: z74. = 7,512 o 1.ábra

A vörös (5 euró), sárga (3 euró) és kék (0 euró) eredményt jelentő alanyok aránya. Panel (a) sovány témákra és panelre vonatkozik (b) elhízott alanyok számára a Megfogyasztott és az éheztetés körülményei között. A szaggatott vonal az eredmények esély esélyét (0.334) jelöli. ***, ** és * szignifikanciát jeleznek a 0,1%, 1%, 5% mellett binomiális és khi-négyzet tesztekben. NS nincs jelentősége.

A hazugságok becsült átlagos százaléka, amelyet a kifizetések maximalizálása vagy az alacsonyabb kifizetések elkerülése motivál, a Megtelt és Böjtölt körülmények között. Panel (a) sovány témákra és panelre vonatkozik (b) elhízott alanyok számára. A sávok 95% -os konfidencia intervallumokat jeleznek.

A sovány alanyok reggelijének fogyasztása erősebben befolyásolja a kifizetések maximalizálása által meghazudtolt hazugságokat, összehasonlítva a legalacsonyabb eredmény elkerülésére való hajlandósággal. Amint a 2a. Ábra mutatja, a kifizetés maximalizálása által motivált hazugok becsült átlagos százaléka az éheztetett alanyok 40% -áról az idősebbek 15% -ára változik. Ez a különbség szignifikáns 90% CI-nél (alsó határ éheztetéskor: 29,19%; felső határ Sated esetén: 28,52%), de 95% -os CI-nál nem. A nőknél ez a százalék az éheztetés 36,25% -áról 5,32% -ra emelkedik, ha telítettek (95% CI alsó határ az éhezésben: 20,71%; a felső határ Satedben: 18,57%, lásd az S3. Kiegészítő ábrát). A sovány hazugok becsült százaléka, amelyet a legalacsonyabb eredmény elkerülése motivál, mérsékelten csökken a telítettséggel, 48,85% -ról 34,07% -ra. Ez a különbség nem szignifikáns (lásd a 2a. Ábrát); ugyanez vonatkozik a nőstényekre is (lásd az S3. kiegészítő ábrát).

Mivel az elhízott emberek ugyanolyan arányban fekszenek, ha jóllaknak és éheznek is, nincs ok arra, hogy kísérleti manipulációnkat követően változást várjunk a hazugság természetében. Érdekes azonban megjegyezni, hogy az elhízott alanyok becsült százaléka, akik a legalacsonyabb eredmény elkerülése érdekében hazudnak (80,50%, ha kielégítik az étrendet, és 89,92%, ha éheznek), aránytalanul és szignifikánsan magasabb, mint azoké, akik a fizetés maximalizálása érdekében fekszenek, függetlenül az állapotától (lásd 2b. ábra). Szintén szignifikánsan magasabb, mint a sovány alanyok bármely más hazugságkategóriája, az állapottól függetlenül. Ez azt sugallja, hogy a sovány, elhízott alanyokhoz képest nehezebb tartózkodni a hazugságtól, amikor a mögöttes motiváció elkerüli a rossz eredményt, függetlenül jelenlegi energetikai állapotuktól. Ez nem magyarázható a jövedelem különbségével, mivel az elhízott és sovány alanyok hasonló gazdasági helyzetről számolnak be (pár nélkül t-tesztek: t148 = - 1,59 o = 0,113).

Az egyes tényezők szerepe a hazugságban

Vita

A hazugság természetének vizsgálata segíthet abban, hogy jobban jellemezhessük a tisztességtelen viselkedés mögött meghúzódó motivációkat. Megállapítottuk, hogy az elhízott emberek téves adatszolgáltatási magatartását elsősorban az a hajlandóság motiválja, hogy elkerüljék az alacsonyabb kifizetéseket a meghalási feladatban. Ez összefüggésben lehet a veszteségelkerüléssel 63, visszhangozva az elhízott alanyok monetáris veszteségekre adott eltérő neurális válaszait és az ilyen veszteségek előrejelzését a sovány emberekhez képest 64. Ha a veszteségelkerülés állandó tulajdonság, akkor nem lehet meglepő, hogy az alacsonyabb megtérülés elkerülése érdekében a hazugságok becsült százaléka anyagcsere-állapotuktól függetlenül ugyanaz marad. Ezzel szemben a fizetés maximalizálása iránti hajlandóság és a legalacsonyabb kifizetés elkerülésére való hajlandóság hasonló súlyú a sovány alanyokban.

Végül tanulmányunk új megállapításokkal egészíti ki az etikátlan viselkedés kognitív és gazdasági meghatározóit feltáró szakirodalmat, és szorgalmazza az összefonódó neurológiai, fiziológiai és társadalmi-gazdasági tényezők mélyebb megértését, amelyek alakítják az erkölcsi normáknak való megfelelés képességét.

Mód

Laboratóriumi módszerek

A kísérletet a GATE-Lab-ban (CNRS, Lyon, Franciaország) végezték. Összesen 182 tantárgyat toboroztak a helyi újságok, egyetemek és egészségügyi központok hirdetésein keresztül. Az alanyokat kizárták a kísérletből súlyos betegségek (például cukorbetegség), pszichés rendellenességek, terhesség és fogyókúra esetén. Összesen 15 foglalkozást vezettünk le. Az a priori teljesítményvizsgálatok azt mutatták, hogy megbízható szignifikáns hatás érhető el, ha az alfa szintet 0,5-re állítják, a teljesítményt 0,8-ra és az effektust 0,25-re állítják be, minimális mintamérettel, 136 résztvevővel. A kizárási és a BMI-kritériumok meghatározása után az érdeklődő mintakészlet összesen 150 alanyból állt. Az S1 kiegészítő táblázat a végső alanyi minta készletének szocio-demográfiai jellemzőit ismerteti.

Minden alanyot arra kértünk, hogy kora reggel (reggel 8.30 körül) érkezzen a laborba anélkül, hogy az előző napi vacsora óta evett volna. Érkezésükkor véletlenszerűen beosztották őket egy névtelenséget megőrző fülkébe, ahol kitöltették egy beleegyező űrlapot. Ezután egyenként elköltöztek egy külön helyiségbe, ahol megmérték az alapszintű vércukorszintet (1. idő), egy kereskedelemben kapható vércukorszint-önellenőrző eszközkészlettel a cukorbetegség kezelésére. Magasságukat és súlyukat is megmérték a BMI meghatározásához. A sztenderd szerint a sovány alanyokat úgy határoztuk meg, mint akiknek BMI-értéke ≤ 25 (Nlean = 85, nők 54% -a), és elhízottaknak, akiknek BMI ≥ 30 (Nobese = 65, 72% nő) (Országos Egészségügyi Statisztikai Központ 2000). A két kategória közé eső alanyokat (N = 32) nem vettük figyelembe, mivel hipotéziseink az elhízás viselkedésre gyakorolt hatására összpontosítanak. Miután visszatértek a helyükre, az alanyok számítógépes, több tételből álló 10 pontos skála kérdőívet töltöttek ki az éhségről (68-tól adaptálva) és egy szocio-demográfiai kérdőívet. Az adatelemzés során az alanyok külön alpontjainak összesítésével kiszámítottuk az éhségindex-pontszámot.

A csalás kiváltásához egy anonim kupakalatti feladatot alkalmaztunk, amely 37-től lett adaptálva, három színű, hatoldalas szerszámmal, mint 69-ben. Ez a paradigma különösen hasznos a kisméretű csalások feltárására, amelyek jól tükrözik a napi tisztességetlenséget a való életben is 69,70. Az alanyokat arról értesítették, hogy az első háromszínű kockadobás eredményétől függően különböző kifizetésekre tehetnek szert (0, 3 vagy 5 euró), ellentételezésként azért, mert válaszoltak egy korábbi kérdésre . A szerszámot egy lezárt pohárba helyezték, így csak az alany láthatta a tekercs eredményét, mint 43-ban. Az alanyokat arra utasították, hogy privát módon tekerjék le a kockát a fülkéjükben, ahányszor csak akarják, de csak az első és a második tekercs eredményéről kellett beszámolniuk, a monitoron a megfelelő színre kattintva. Amint azt az utasítások jelzik, csak az első tekercs generált kifizetést. Ez a módszer garantálja az alanyoknak, hogy a hazugságnak nincs kockázata, hogy a kísérletező felfedje.

Az összes utasítás (lásd az SI-t) megjelent a monitor képernyőn, és minden kérdésre privát választ adott. A kísérletet a Java nyelv használatával programozták. Az egész foglalkozás körülbelül 150 percig tartott. Az alanyok átlagosan 36,70 eurót (SD = 5,32) kerestek, beleértve az 5 eurós részvételi díjat; az egyetlen meghalási feladathoz átlagosan 3,67 eurót (SD = 1,71) kerestek. A készpénzes keresetet borítékba tették, és minden alany kabinjába vitték.

A vizsgálatot a vonatkozó irányelveknek és előírásoknak megfelelően végezték el. A tanulmány tervét a CEEI-IRB (Comité d’Evaluation Ethique, Institutional Review Board) hagyta jóvá az INSERM-ben (Institut National de la Santé et de la Recherche Médicale), Franciaországban (IRB 00 003 888, jóváhagyás no 16–316). Az összes résztvevő tájékozott beleegyezéseket kapott.

statisztikai módszerek

A die feladatban egyetlen egyedi jelentés sem azonosítható igaznak vagy sem, mivel a kísérletező nem ismeri az alany által megfigyelt valódi eredményt. Így három fő technikát alkalmazunk a csalás mérésére. Először összesített szinten összehasonlítjuk a jelentett eredmények megoszlását az elméleti megoszlásukkal, χ 2 fit-fit teszt segítségével, és binomiális tesztekkel hasonlítjuk össze az egyes jelentett eredményeket az esélyszinttel (0.334). Ez azt jelzi, hogy az adott eredményről beszámoló résztvevők aránya eltér-e a várt aránytól, ha az összes résztvevő őszintén jelentett. Kétoldalas, pontos Fisher-teszteket is beszámolunk, amelyek összehasonlítják a jelentések csoportok közötti különbségeit (elhízott vs.. sovány, jóllakott vs.. éhomi alanyok).

Másodszor, hogy becsüljük meg a hazugság résztvevőinek teljes eloszlását, az ökonometriai módszert és a Garbarino és munkatársai által kifejlesztett szoftvert használtuk 41. Ez a módszer lehetővé teszi számunkra, hogy pontosan becsüljük meg a hazudók arányának átlagát, valamint az alsó és felső határt, figyelembe véve a lehetséges eredmények megoszlására vonatkozó információkat a hazugság PDF és CDF kiszámításához. A hazugság két kategóriáját különböztetjük meg: azokat, amelyeket a fizetés maximalizálása és a legalacsonyabb kifizetések elkerülése motivál. Kísérletünkben a hazugság első kategóriáját az alanyok átlagos százaléka rögzíti, akik a legmagasabb eredményt (piros, ami 5 eurót fizet) jelentik, amikor az alsó (kék) vagy a közepes (sárga) eredményt figyelték meg. A hazugság második kategóriáját ehelyett azon alanyok százaléka rögzíti, akik az alacsonyabb eredményt (kék, ami 0 eurót fizet) figyelemmel jelentenek bármilyen más eredményről.