A túlsúly és az elhízás egészségügyi hatásai 195 országban 25 év felett.

Társított adatok

Absztrakt

Háttér

Míg az egyre növekvő elhízás-járvány számos országban jelentős figyelmet kapott, ennek a figyelemnek az elhízás trendjeire és betegségterheire gyakorolt hatása továbbra is bizonytalan.

Mód

67,8 millió személy adatait elemeztük annak érdekében, hogy felmérjük az elhízás és a túlsúly prevalenciájának tendenciáit a gyermekek és a felnőttek között 1980 és 2015 között. A globális betegségterhelési tanulmány adatainak és módszereinek felhasználásával számszerűsítettük a magas testtömeg-indexhez kapcsolódó betegségek terheit is ( BMI), életkor, nem, ok és BMI szint szerint 195 országban 1990 és 2015 között.

Eredmények

2015-ben az elhízás 107,7 millió (98,7–118,4) gyermeket és 603,7 millió (588,2–619,8) felnőttet érintett világszerte. Az elhízás prevalenciája 1980 óta több mint 70 országban megduplázódott, a többi országban pedig folyamatosan nőtt. Bár az elhízás gyakorisága a gyermekek körében alacsonyabb volt, mint a felnőtteké, a gyermekkori elhízás növekedési üteme sok országban meghaladta a felnőttek elhízásának növekedési ütemét. A magas BMI 4,0 millió (2,7-5,3) halálesetet eredményezett világszerte, ennek közel 40% -a nem elhízott emberek körében következett be. A magas BMI-vel összefüggő halálozások több mint kétharmada szív- és érrendszeri betegségek miatt következett be. A magas BMI betegségterhe 1990 óta nőtt; ennek a növekedésnek az arányát azonban csökkentette a szív- és érrendszeri megbetegedések mögöttes halálozási arányának csökkenése.

Következtetések

Az emelkedett BMI gyakoriságának és betegségterheinek gyors növekedése rávilágít arra, hogy továbbra is a BMI felügyeletére, valamint a probléma kezelésére szolgáló, bizonyítékokon alapuló beavatkozások azonosítására, végrehajtására és értékelésére van szükség.

Háttér

A túlsúly és az elhízás elterjedtsége világszerte növekszik, felerősítve ezzel az egyre súlyosbodó problémával kapcsolatos egészségügyi kockázatokat. 1 Az epidemiológiai vizsgálatok a magas testtömeg-indexet (BMI) határozták meg a krónikus betegségek, köztük a szív- és érrendszeri megbetegedések, a 2,3 diabetes mellitus, a krónikus vesebetegségek, a 2 sok rákos megbetegedés, a 4 és a mozgásszervi rendellenességek széles körének kockázati tényezőként. 5,6 Mivel a globális egészségügyi közösség azon dolgozik, hogy kezelést és megelőzési politikákat dolgozzon ki az elhízás kezelésére, időszerű tájékoztatásra van szükség a magas BMI szintjéről és a népesség egészségi hatásairól.

Az elmúlt években egyre nagyobb erőfeszítéseket tettek a BMI alakulásának felmérésére a nemzetek között és azokon belül. 7,8 Más vizsgálatok számszerűsítették a magas BMI lehetséges hatásait a különféle egészségügyi eredményekre. 9,10 Bár ezek az erőfeszítések hasznosak, nem vették figyelembe a magas BMI és a szélesebb társadalmi-gazdasági fejlődés kapcsolatát; sok adatforrást kizárt; kizárólag felnőttekre összpontosít; nem megfelelően rögzítette a BMI torz eloszlását; nem nyertek újabb bizonyítékokat további eredményekről; és nem értékelték az epidemiológiai és demográfiai átmenet hatását a betegségek terhére. A BMI optimális szintjét a minimális mortalitási kockázat szempontjából szintén megkérdőjelezték. 11,12

E tudásbeli hiányosságok orvoslására 195 országban szisztematikusan értékeltük a túlsúly és az elhízás prevalenciájának tendenciáit, valamint a magas BMI-hez kapcsolódó halálozás és a fogyatékossághoz igazított életév (DALY) mintázatát életkor és nem szerint. Ez az elemzés felülír minden korábbi, a magas BMI-re vonatkozó globális terhet terhelő tanulmány (GBD) eredményét azáltal, hogy átfogóan újra elemzi az 1990 és 2015 közötti adatokat következetes módszerek és meghatározások segítségével.

Mód

Újszerű módszert alkalmaztunk a BMI populáció szintű megoszlásának jellemzésére. Korábbi tanulmányok kimutatták, hogy a BMI eloszlása torzul, amikor az átlagos BMI növekszik, ami azt jelzi, hogy rugalmas eloszlásra van szükség, amely a BMI szimmetrikus és aszimmetrikus mintázatát egyaránt megragadja. 14 A megfelelő eloszlás azonosítása érdekében megvizsgáltuk, hogy a különböző eloszlások (azaz lognormális, gamma, inverz Gauss és béta) hogyan közelítik meg a hat országos nemzeti felmérésekből származó tényleges adatok megoszlását; a legjobb illeszkedést a béta eloszlás biztosította. 14 A BMI béta-eloszlásának paramétereinek kiszámításához átlag BMI-t, túlsúlyos prevalenciát és elhízás prevalenciát használtunk minden országban, életkorban, nemben és évben. Ennek a megközelítésnek a részleteit máshol írták le. 14

A magas testtömeg-index hatása az egészségügyi eredményekre

A testtömeg-index optimális szintje

A prospektív megfigyelési tanulmányok legfrissebb összesített elemzésének eredményei alapján határoztuk meg a legalacsonyabb általános kockázati szinttel járó BMI szintet. 11 Az ezzel a témával kapcsolatos korábbi publikációk korlátai - többek között a dohányzók közötti maradéktalan zavar és a már fennálló krónikus betegségek miatti fordított okozati összefüggések - kezelése érdekében az elemzést azokra a soha nem dohányzókra korlátozták, akiknek krónikus betegségük nem volt, és akik a toborzás után öt évvel maradtak életben. A legkisebb okozatot a halál okozta halálozás 20-25 kg/m 2 BMI-szint mellett figyelték meg

Statisztikai analízis

Az egyes végpontok magas BMI-vel kapcsolatos betegségterhelés számszerűsítéséhez kiszámítottuk a populációnak tulajdonítható frakciót (PAF) ország, életkor, nem és év szerint (függelék). Kiszámítottuk a magas BMI-vel kapcsolatos halálozásokat és DALY-kat minden országra, korra, nemre, évre és okra úgy, hogy megszorozzuk a PAF-et az adott országra, korra, nemre, évre és okra vonatkozó, a GBD 2015-ben becsült összes halálozással vagy DALY-val. A magas BMI teljes betegségterhelését a betegségre jellemző terhek összegeként számoltuk ki. Annak megértéséhez, hogy a BMI megoszlásában hol jelentkezik a legnagyobb teher, megbecsültük a PAF-eket a BMI különböző szintjeire (20-24 kg/m 2; 25-29 kg/m 2; és ≥ 30 kg/m 2) és a betegség különböző csoportjaira végpontok (szív- és érrendszeri betegségek, diabetes mellitus, krónikus vesebetegségek, daganatok és mozgásszervi betegségek).

A magas BMI-nek tulajdonított halálozási és DALY-arányok változását a Das Gupta által kifejlesztett módszerekkel bontottuk le a népesség növekedése, a népesség korstruktúrája, a magas BMI-nek való kitettség, valamint a kockázat által törölt halálozás és a DALY aránya között. A kockázatból törölt arányok a betegség terheit jelentik a kockázati tényező hiányában.

Az összes eredmény 95% -os bizonytalansági időintervallumát kiszámítottuk Monte Carlo szimulációk segítségével, minden érdeklődésre számított mennyiség 1000 húzását megtartva, hogy a bizonytalanság a végső becslésekbe terjesszen. A modell magában foglalta a vizsgálati felmérések bizonytalanságát; a kohorszok összesített elemzéséből vagy metaanalíziséből az egyes eredmények relatív kockázatai; a BMI optimális szintje; valamint az egyes országokra, életkorra, nemre, évre és a 2015-ös GBD-re becsült halálozások és DALY-k becsült értéke. A GBD 2015 tanulmányban ismertetett módszereket követve a szocio-demográfiai indexet (SDI) használtuk - a lemaradásban elosztott jövedelem összegző mérőszáma az egy főre jutó átlag, 15 éves kor feletti átlagos iskolai végzettség és a teljes termékenységi ráta - hogy az országok a fejlődés folyamatosságán helyezkedjenek el. 15 Az SDI-szinttel rendelkező országok 2015-ös listáját az S3. Táblázat tartalmazza.

Eredmények

Az elhízás előfordulása (1980-2015)

Globális szinten

2015-ben 107,7 millió (98,7-118,4 millió) gyermek és 603,7 millió (588,2-619,8 millió) felnőtt elhízott világszerte. Az elhízás általános előfordulása gyermekeknél és felnőtteknél 5,0%, illetve 12,0% volt. A felnőttek körében az elhízás prevalenciája általában magasabb volt a nőknél, mint a férfiaknál, minden korcsoportban (1. ábra). Az elhízás prevalenciájának csúcsát a nőknél 60-64 éves korban, a férfiaknál 50-54 éves korban figyelték meg. A növekedés mértéke 1980 és 2015 között nem különbözött szignifikánsan a nők és a férfiak között egyetlen korosztályban sem; mindkettő esetében a növekedés mértéke korai felnőttkorban volt a legmagasabb. A gyermekek körében az elhízás gyakorisága 2015-ben az életkori sorrendben 14 éves korig csökkent, majd növekedett; nem tapasztaltak nemi különbségeket az elhízás prevalenciájában a 20. életév előtt. 1980 és 2015 között a globális gyermekkori elhízás növekedési aránya azonos volt a fiúk és a lányok esetében, minden életkorban.

Az elhízás globális prevalenciája 2015-ben életkor, nem és a szocio-demográfiai index (a) kvintilis szerint, valamint az elhízás életkor szerinti standardizált prevalenciájának tendenciái a gyermekek körében (b) felnőttek (c).

A szocio-demográfiai index szintje szerint

Az SDI minden szintjén és minden korcsoportban az elhízás prevalenciája 2015-ben általában magasabb volt a nőknél, mint a férfiaknál (1. ábra); az elhízás prevalenciája a felnőtteknél a 60-64 éves nőknél volt a legmagasabb a magas SDI-országokban. Általánosságban elmondható, hogy az elhízás prevalenciája mind a nők, mind a férfiak esetében az SDI-vel együtt minden korcsoportban nőtt. Kivételt képezett az elhízás gyakorisága a nők körében alacsony SDI-s földrajzi területeken - 55 és 59 év után a prevalencia magasabb volt az alacsony SDI-s földrajzi területeken élő nőknél, mint az azonos korú nőknél az alacsony középső SDI-ben (1. ábra). Az elhízás prevalenciája az 1980 és 2015 közötti időszakban növekedett a leggyorsabban a 25 és 29 év közötti férfiak körében az alacsony középszintű SDI országokban, az 1980-as 11,1% -ról (8,5–14,7%) az 2015-ös 38,3% -ra (30,7–48,1%). Az elhízás prevalenciája 2,4-szeresére nőtt mind a férfiak, mind a nők körében 1980 és 2015 között az alacsony közép-és középső SDI-országokban.

Összességében az elhízás prevalenciája a gyermekeknél nagyobb volt magasabb SDI esetén (1. ábra). Az SDI legtöbb szintjén az elhízás prevalenciája a gyermekeknél mind a 10, mind a 14 év közötti fiúk és lányok esetében volt a legalacsonyabb. Csak a magas és a magas középső SDI földrajzi területeken a prevalencia általában nagyobb volt a fiúknál, mint a lányoknál, bár ez a különbség a késői serdülőkorral kezdve megfordult. ( 1.ábra ). Jelentős növekedést figyeltek meg az elhízás prevalenciájában 1980 és 2015 között alacsony SDI mellett mind a lányok, mind a fiúk esetében 20,0% (5,5-35,3%). A legnagyobb növekedési ütemet 1980 és 2015 között a középső SDI földrajzi területeken figyelték meg mind a lányok, mind a fiúk.

Nemzeti szint

Az elhízás és a túlsúly becsült életkor szerinti standard prevalenciája a gyermekek és a felnőttek körében mind a 195 országban és területen az S3 táblázatban található. Itt kiemeljük az elhízással kapcsolatos megállapításokat a legnépesebb országokban (2. ábra). A 20 legnépesebb ország közül 2015-ben Egyiptomban figyelték meg a legmagasabb felnőttkori elhízást 34,9% -kal (32,4-37,3%), a gyermekkori elhízás pedig az Egyesült Államokban volt a legmagasabb, 12,7% (12,0-13,4%); a prevalencia a vietnami felnőtteknél volt a legalacsonyabb, 1,6% (1,3-2,1%), a bangladesi gyermekeké pedig 1,2% (0,8-1,9%). Az elhízás prevalenciája megduplázódott vagy több mint kétszeresére nőtt ezek közül 13 országban 1980 és 2015 között; csak a Kongói Demokratikus Köztársaság nem mutatott növekedést (S1 és S2 ábra). Kínában és Indiában volt a legtöbb elhízott gyermek, míg az Egyesült Államokban és a Fülöp-szigeteken volt a legtöbb elhízott felnőtt 2015-ben.

Az elhízás életkor szerinti, országos elterjedtsége felnőttek (férfiak [a], nők [b]) és gyermekek (férfiak [c], nők [d]) között 2015-ben.

A magas BMI-vel kapcsolatos betegség terhe (1990-2015)

Globális szinten

A százalékos változások lebontása az összes fogyatékossággal kiigazított életévben (DALY) (a) és halálozásban (b) a magas testtömegindex miatt 1990 és 2015 között, a népesség növekedése, a népesség elöregedése, a kockázati kitettség és a DALY-ok mögöttes arányai miatt és a szocio − demográfiai index kvintilisével bekövetkezett halálozások. A helyeket a kapcsolódó DALY-k számának százalékos változásának sorrendjében jelentjük 1990 és 2015 között. DALY = fogyatékossággal korrigált életév.

A szocio-demográfiai index szintje szerint

Nemzeti szint

A 20 legnépesebb ország közül a kapcsolódó halálozások és DALY-k legnagyobb terhe Oroszországban volt megfigyelhető; a kapcsolódó halálozások és a DALY-k legalacsonyabb aránya a Kongói Demokratikus Köztársaságban fordult elő (S3. ábra). 1990 és 2015 között a kapcsolódó halálozások és a DALY-k legnagyobb százalékos változása Oroszországban történt, 42,2% (31,9-55,9%), illetve 26,6% (19,6-36,1%), míg Japánban a legalacsonyabb a változás (halálozások, 20,5% [ 12,7-28,2%]; DALY-k, 1,0% [-3,8-5,6%]) (S6. Táblázat).

Vita

Szisztematikus értékelésünk azt mutatja, hogy a túlsúly a halálozás és morbiditás egyik fő kockázati tényezője, világszerte 4,0 millió halálesetet és 120 millió DALY-t okoz. A magas BMI-vel összefüggő halálozások közel 70 százaléka szív- és érrendszeri betegségek miatt következik be, és ezeknek a halálozásoknak több mint 60 százaléka az elhízottak között fordul elő. Az elhízás gyakorisága az elmúlt három évtizedben nőtt, és gyorsabban, mint a kapcsolódó terhek. A BMI-vel kapcsolatos betegségterhelés tendenciája és nagysága azonban országonként és a társadalmi-demográfiai helyzet különböző szintjein eltérő.

A GBD 2015-ben értékelt vezető egészségkockázatok közül a magas BMI továbbra is az egyik legmagasabb növekedési arány. A fejlettség szintjén az elhízás gyakorisága az elmúlt évtizedekben nőtt, ami azt jelzi, hogy a probléma nem egyszerűen a jövedelem vagy a vagyon függvénye. 15 Az élelmiszer-környezet és az élelmiszer-rendszerek változásai valószínűleg fő mozgatórugók. 19 Az energiatartalmú ételek fokozott hozzáférhetősége, hozzáférhetősége és megfizethetősége, valamint az ilyen ételek intenzív forgalmazása eléggé megmagyarázhatja a többlet energiafogyasztást és a súlygyarapodást a különböző populációkban. 19 Az urbanizációt és az épített környezetben bekövetkezett egyéb változásokat követő fizikai aktivitás csökkent lehetőségeit szintén potenciális mozgatórugóknak tekintették; ezek a változások azonban általában megelőzték az elhízás globális növekedését, és kevésbé valószínű, hogy jelentős mértékben hozzájárulnának ehhez. 19.

Vizsgálatunknak számos fontos erőssége van. Az előzetes vizsgálatok főbb korlátaival több adatforrás bevonásával és az elhízás gyakoriságának számszerűsítésével foglalkoztunk a gyermekek körében. Szisztematikusan megvizsgáltuk a magas BMI és az egészségügyi eredmények közötti ok-okozati összefüggés bizonyítékainak erősségét is, és minden olyan BMI-kimenet-párra kiterjedtünk, amelyek esetében elegendő bizonyíték állt rendelkezésre az ok-okozati összefüggésre. Béta eloszlást használtunk a BMI populáció szintű megoszlásának jellemzésére, amely a magas BMI-vel rendelkező populáció töredékét pontosabban rögzíti, mint más eloszlások. 14 A rendelkezésre álló legjobb bizonyítékokat használtuk a BMI optimális szintjének meghatározásához. Számszerűsítettük a magas BMI trendjeit és betegségterheit a fejlettség szintjén, és megbecsültük a demográfiai átmenet és az epidemiológiai átmenet hozzájárulását a BMI-vel kapcsolatos terhek változásához.

Összefoglalva, tanulmányunk az egyik legátfogóbb értékelést nyújtja a magas BMI trendjeiről és betegségterheiről. Eredményeink azt mutatják, hogy mind a magas BMI aránya, mind a betegség terhe globálisan növekszik. Ez rávilágít a többkomponensű beavatkozások végrehajtásának szükségességére a magas BMI prevalenciájának és betegségterheinek csökkentése érdekében.