A túlsúlyos és elhízott felnőtteknél a fogyás meghatározó tényezői az étkezési viselkedés és az alvás

Tárgyak

Absztrakt

Célkitűzés:

Az étkezési magatartásjellemzők és a fogyás összefüggéseinek vizsgálata az alvás minősége és időtartama szerint a közös súlycsökkentő beavatkozásokba bevont felnőtteknél.

Mód:

A résztvevők között voltak túlsúlyos és elhízott férfiak és nők (n= 150) (átlag ± s.d. életkor, 38,8 ± 8,6 év; átlag ± s.d. testtömeg-index (BMI), 33,3 ± 3,5 kg m −2), akiket 12–16 héten át diétás beavatkozásnak vetettek alá. Az antropometriai méréseket, az étkezési viselkedés tulajdonságait (háromtényezős étkezési kérdõív), az alvás minõségét (a teljes Pittsburghi alvásminõségi index (PSQI) pontszám) és az alvás idõtartamát (órák éjszakánként, a PSQI-tól saját jelentések alapján) értékeltük mind az alap, mind a beavatkozás után . Lineáris regressziós elemzést alkalmaztak az étkezési viselkedési tulajdonságok és az antropometriai markerek változásai közötti összefüggések számának meghatározására minden alany és alváskategória szerint (rövid alvás: ⩾ 7 óra éjszakánként; rossz alvásminőség: ⩾ 5 PSQI pontszám vs jó alvás minőség:

Bevezetés

Számos bizonyíték azt mutatja, hogy az alvási szokások befolyásolják a testsúly szabályozását. 1 Pontosabban, a tanulmányok arról számolnak be, hogy a rövid alvásidő és a rossz alvásminőség mind a súlygyarapodáshoz, mind az elhízáshoz kapcsolódik. 2 A legújabb vizsgálatok eredményei arra is utalnak, hogy az elegendő alváshiány befolyásolhatja a súlycsökkentő beavatkozások sikerét. Például Nedeltcheva et al. 3 keresztezett vizsgálatot végzett túlsúlyos felnőtteknél, akiket véletlenszerűen 5,5 vagy 8,5 órára osztottak éjszakánként 2 hétig, a mérsékelt kalória-korlátozás mellett laboratóriumi körülmények között. Megfigyelték, hogy az alváskorlátozás kevesebb testzsírvesztéshez és nagyobb éhezéshez vezetett, mint a megfelelő alvás mellett végzett kísérleti állapot.

Nemrégiben megismételtük ezeket a megállapításokat valós körülmények között, és megmutattuk, hogy mind az alvás időtartama (órák éjszakánként), mind pedig az alvás minősége (teljes Pittsburgh Sleep Quality Index (PSQI) pontszám) előre jelezte a zsírtömeg-veszteséget a túlzott testsúlyú és elhízott felnőtteknél alkalmazott közös diétás beavatkozások során. 4 Különösen azt figyeltük meg, hogy az alvás időtartamának 1 órás változása 0,7 kg zsírtömeg változással társult a kovariánsok kiigazítása után. Bár ez utóbbi tanulmány azt is sugallja, hogy a rossz alvási szokások alááshatják az adipozitás csökkentésére irányuló étrendi erőfeszítéseket, az alvás és az étkezési magatartás közötti kölcsönhatás a testtömeg nagysága, a zsírtömeg és a derékkörfogat (WC) csökkenése tekintetében nem ismert. Az alvás és az étkezési magatartás összefüggéseinek jobb megértésére van szükség, ha jobban szeretnénk testre szabni a súlycsökkentő programokat, elkerülni a betegek csalódását és maximalizálni a sikert.

A jelen tanulmány célja tehát az étkezési alapú testsúlycsökkentő programokban részt vevő felnőttek étkezési magatartása, alvásminősége/-mennyisége és testtömeg-csökkenése, zsírtömeg és WC közötti összefüggés vizsgálata volt. Feltételeztük, hogy a megfelelő alvási szokások és a megfelelő étkezési viselkedési tulajdonságok elősegítik a nagyobb testsúly- és zsírvesztést az étrendi beavatkozásban részesülő felnőtteknél.

Tantárgyak és módszerek

Tárgyak

Antropometriai és testösszetételi mérések

A magasságot 0,1 cm-es pontossággal (cipő és könnyű ruha nélkül) mértük standard sztadiométerrel, a testtömeget pedig 0,1 kg-os pontossággal mértük vagy standard sugárskála, vagy digitális paneljelző skála segítségével. A BMI-t a testtömeg és a négyzetmagasság (kgm - 2) hányadosaként számoltuk. A WC-t antropometrikus szalaggal mértük az utolsó borda alsó határa és a csípőcsík felső határa közötti középpontban. A testzsír tömegét vagy kettős energiájú röntgenabszorpció-méréssel 6, 7, 8 (GE Medical Systems Lunar, Diegem, Belgium) vagy az 5 alatti vízmérési technikával mértük a Siri 10 képlet alkalmazásával a test százalékos arányának becsléséhez. zsír a test sűrűségéből. Valamennyi mérést ugyanúgy és szabványosított eljárásokkal hajtottuk végre mind a kiindulási, mind a diétás beavatkozások végén.

Alvás értékelése

Az étrend értékelése

Mind a kiindulási alapon, mind a beavatkozás végén a résztvevőknek 3 napos étkezési rekordot kellett kitölteniük 2 hétköznapra és 1 hétvégi napra. Egy dietetikus elmagyarázta minden résztvevőnek, hogyan kell pontosan kitölteni az étrendi nyilvántartást, beleértve az elfogyasztott ételek számszerűsítését. Az étrend értékelésének ez a módszere bizonyítottan viszonylag megbízható étrendet nyújt ebben a populációban. 19 A napi átlagos energiafogyasztást egy dietetikus becsülte meg a kanadai tápanyag-fájl számítógépes változatának felhasználásával. 20

Statisztikai analízis

A regresszióanalízis segítségével először számszerűsítettük az étkezési viselkedési alapvonások, valamint a testtömeg, a zsírtömeg és a WC változásainak összefüggéseit. Másodszor, az előző összefüggéseket alvási kategóriák szerint ellenőriztük (rövid alvás: 7 óra éjszakánként; rossz alvásminőség: ⩾ 5 PSQI pontszám vs jó alvás minőség:

Eredmények

A résztvevők leírási jellemzőit az 1. táblázat mutatja be. A résztvevők átlagosan 3,7 ± 3,1 kg testtömeg, 2,8 ± 2,8 kg zsírtömeg és 5,0 ± 3,5 cm WC-t vesztettek az intervenciós időszak alatt. Az energiafogyasztás változását a 3 napos étkezési nyilvántartással igazolták, és átlagosan napi -522 ± 465 kcal volt. A résztvevők 78% -ban teljesítették korlátozott energiájú étrendjüket, amelyet a ténylegesen elfogyasztott teljes energiafogyasztás és a vény közötti különbség értékel. A beavatkozás átlagos hossza 14,0 ± 1,7 hét volt. A 2. táblázat azt mutatja, hogy a testtömeg, a zsírtömeg és a WC jelentősen csökkent az étrendi beavatkozás hatására (P 1. táblázat A résztvevők kiindulási jellemzői

A kiindulási étkezési viselkedési tulajdonságok mindegyikhez szignifikánsan társultak a beavatkozás során bekövetkezett változások minden alany esetében (3. táblázat). Ugyanakkor, amint azt a 3. táblázat mutatja, amikor ugyanazt az elemzést végeztük alváskategóriák szerint, nem figyeltünk meg szignifikáns kapcsolatot mind a kiindulási dezinhibíció, mind a dezinhibíció érzelmi hajlandósága között ezekben a viselkedésekben bekövetkezett változásokkal a rossz alvásminőségi kategóriában. Hasonlóképpen nem figyeltek meg szignifikáns összefüggést a kiindulási szituációs hajlandósággal a dezinhibícióra annak változásával a fogyás során azok számára, akiknek nem megfelelőek az alvási szokásaik (3. táblázat).

A kovariánsokra történő kiigazítás után a kiindulási szituációs érzékenység a dezinhibícióra negatívan társult a testtömeg és a WC változásával minden alany esetében (r= −0,21; r= −0,18; P 4. táblázat A kiindulási étkezési viselkedési jellemzők és a morfológiai változók közötti összefüggések az étrendi beavatkozás hatására az alvás minősége (a) vagy az alvás időtartama (b) szerint besorolt alanyokban

Valamennyi alany esetében megfigyeltük, hogy a kognitív étrend korlátozásában, a rugalmas kontrollban és a stratégiai diétás viselkedésben bekövetkezett változások folyamatosan szignifikánsan negatívan kapcsolódtak a súly és a zsírtömeg változásához minden alany esetében (P 5. táblázat Az étkezési viselkedési tulajdonságok változásainak és a morfológiai változók változásainak összefüggései az étrendi beavatkozás hatására az összes résztvevő esetében (a) és az alvásminőségük (b) vagy az alvás időtartama (c) szerint osztályozott résztvevők között

Az alváskategóriák szerinti elemzéssel az alvásminőségi kategórián belül azt figyeltük meg, hogy a dezinhibícióra való szituációs hajlam változása pozitív összefüggésben van a jó alvók testtömegének és zsírtömegének változásával (P 1.ábra

Vita

A jelen tanulmány eredményei azt mutatják, hogy az étkezési viselkedési tulajdonságok összefüggenek a fogyás kimenetelével, és úgy tűnik, hogy az alvás minősége és időtartama befolyásolja ezeket a kapcsolatokat. A diétás beavatkozás hatására a kognitív étrendi korlátozás és az ahhoz kapcsolódó részpontszámok fokozódtak. A dezinhibíció és a kapcsolódó részpontszámok mind csökkentek a súlycsökkentő programra adott válaszként. Az étkezési viselkedési tulajdonságok ezen eltérései a fogyás sikeréhez és fenntartásához kapcsolódnak. 21 Az éhség iránti fogékonyság és az ahhoz kapcsolódó alpontok mind csökkentek, mint kezelési hatások. Ezek a változások előnyösek a fogyókúrák számára, mivel az éhségérzékenység magasabb szintje problémát okoz a későbbi túlfogyasztás szempontjából, és pozitívan kapcsolódik az elhízás szintjéhez. 22,23

Eredményeink összhangban vannak a Teixeira eredményeivel et al. 24, mert a kiindulási étkezési viselkedési vonások szerény előrejelzői voltak a fogyás sikerének. Ez hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az elhízás hosszú távú kezelésére irányuló stratégiák kidolgozása érdekében mérlegelni kell az étrendi beavatkozás étkezési viselkedési tulajdonságokra gyakorolt hatását. Valóban, a kiindulási szituációs hajlam a dezinhibícióra negatívan kapcsolódott a súlycsökkenés kimeneteléhez, és az utóbbi változása ellentétes tendenciát mutatott. Az egyik lehetséges magyarázat az lehet, hogy a dietetikus által a kiindulási állapotban erősen akadályozott egyéneknek javasolt egyéni táplálkozási tanácsok elősegítették az ételbevitel magasabb ellenőrzését, ami az étrendi terv jobb betartását eredményezte. A diétás beavatkozás jelentős változásokat váltott ki az étkezési viselkedés tulajdonságaiban a várt irányba, súlycsökkenéssel minden résztvevő számára. Jelentős javulás volt tapasztalható a dezhibíció tulajdonságaiban minden résztvevő, és még inkább azok esetében, akiknek a kiindulási helyzetben nem kedvező étkezési viselkedési profilja volt. Ami a kognitív étrendi korlátozást illeti, annak ellenére, hogy ez az étkezési viselkedési tulajdonság a beavatkozás hatására megnőtt, csak a rugalmas kontroll jósolta meg az adipozitás változását.

Az étkezési magatartásváltozások alvási kategóriák szerinti változásának vizsgálatával a jelen tanulmány eredményei azt mutatják, hogy az evés rugalmas kontrolljának javulása nagyobb testsúly-, zsírtömeg- és WC-veszteséggel járt együtt azoknál az egyéneknél, akiknek jó alvási ideje volt. Különösen azt figyeltük meg, hogy egy egység pozitív növekedése a rugalmas kontroll szintjében 0,57 kg testtömeg-csökkenéssel járt együtt a kovariátokra történő beállítás után. A rugalmasabb szabályozás a WC rövid idejű csökkentésével és a rossz minőségű alvókkal is társult. Az evés feletti rugalmas kontroll fokozott szintje alacsonyabb testtömeggel jár, és előre jelzi a hosszú távú súlycsökkenési eredményeket. 22 Bár spekulatív, az egyik magyarázat az lehet, hogy az étkezési magatartás dominálta az alvási szokások hatását a zsigeri zsírosságra.

A stratégiai diétás magatartás növekedése (a kognitív étrendi korlátozás egyik alapponsa) a testsúlyhoz és a zsírvesztéshez kapcsolódott, kizárólag az ajánlott alvási időtartam alkategórián belül. Egy longitudinális vizsgálatban, amely számszerűsíti az étkezési magatartás és a testtömeg változása közötti összefüggéseket 6 év alatt, a nők inkább a stratégiai diétás magatartásra támaszkodtak, és a táplálékbevitel csökkentésének egyik módjaként a hízottabb ételek elkerüléséhez vezettek. 25 Bár ez a tanulmány nem volt eléggé hatásos a férfiak és nők közötti különbségek felderítésére, a jövőbeni vizsgálatoknak meg kell vizsgálniuk, hogy az evési/alvási magatartás és a testtömeg, a zsír- és WC-veszteség összefüggései.

Azok a mechanizmusok, amelyek megmagyarázhatják, miért akadályozhatja az elégtelen alvás az étrendi beavatkozások sikerét, nagyrészt nem ismertek. Javasolt magyarázat az, hogy a rövid alvóknál általában megfigyelt magasabb grelinkoncentráció megkönnyítheti a zsír visszatartását. 27,28 Ezenkívül az alváshiányt kísérő fokozott étkezési vágy mindenképpen veszélyeztetheti a kalóriakorlátozás betartását, mivel a fogyókúra növeli az éhséget is. Killgore et al. A 29. ábra kimutatta, hogy a rövid alvásidő kiszolgáltatottabbá teheti az embereket a hedonikus ételfogyasztás szempontjából. A jelen vizsgálatban szignifikáns pozitív összefüggés volt a diszinhibícióra való szituációs hajlam és az összes energiafogyasztás változása között. A diszinhibícióra adott szituációs érzékenység nagyobb pontszámai a több elfogyasztott energiához kapcsolódtak. Érdekes, hogy ennek a sajátosságnak a változása a táplálékbevitel módosítását eredményezte, és így a testsúly és a zsírtömeg egyedülállóan változott az egészséges alvási szokások között.

Dweck nemrégiben készült tanulmánya et al. 30 a stressz és az érzelmi evés szerepét vizsgálta (a holland étkezési magatartás kérdőív értékelése alapján) 31 a rövid és normál alvóknál. Megfigyelték, hogy a rossz alvásminőség magas szintű érzelmi és külső táplálkozással jár, de nem az étrend korlátozásával. A rövid alvás időtartama a stresszes érzelmi evők nagyobb fogyasztásával is társult, szemben a normál alvókkal. A szerzők ugyanazt a következtetést javasolták, mint Chaput et al. 32 hogy az alváshiánynak az élelmiszer-fogyasztásra gyakorolt hatása az egyéni jellemzőktől függ. Egy másik tanulmány azt mutatta, hogy a rossz alvási minőség az éhség, a gátlás, az étrend visszafogásának és a dezinhibíció érzelmi érzékenységének növekedésével járt együtt, míg az alvás időtartama nem. 33 A rossz alvásminőség tehát jelzője vagy jelzője lehet a problémás étkezési magatartásnak.

Eredményeink egyetértenek a korábbi vizsgálatok eredményeivel, amelyek azt mutatják, hogy a rossz alvási szokások gyengíthetik az étkezési erőfeszítéseket az adipozitás csökkentése érdekében. 3,4,34 Megfigyeltük, hogy az egészséges alvási szokások előnyben részesítik az olyan étkezési viselkedési tulajdonságokat, amelyek szignifikánsan összefüggenek a testtömeggel és az adipozitás csökkenésével. Ezenkívül megfigyeltük, hogy az alvási szokások javulása és romlása folyamatosan több és kevesebb testtömeggel, illetve zsírvesztéssel jár. Érdekes módon jelentősen csökkent a WC azokban, akik javították az alvás minőségét. A gyenge alvásminőség végső soron az általános alvásvesztéshez vezet, és megállapításunk összhangban van a legújabb epidemiológiai és laboratóriumi bizonyítékokkal, amelyek megerősítik az alvásvesztés és az elhízás összefüggését. 35 Chaput longitudinális vizsgálata et al. 36 kimutatta, hogy a rövid alvásról az ajánlott alvási időtartamra való váltás az idő múlásával a zsigeri zsírtömeg kisebb növekedésével jár. Ezenkívül Chaput et al. 37 azt mutatta, hogy a rövid alvási idő kedvez a hasi elhízásnak a gyermekeknél. További kutatásokra van szükség az alvási szokások javulásának az elhízás kezelésében kifejtett hatásainak igazolásához.

Ez a tanulmány az első, amely egyszerre vizsgálja az étkezési magatartás, az alvás és a zsírvesztés közötti összefüggéseket. Bár egyértelműen replikációs vizsgálatokra van szükség a megfigyelt eredmények megerősítéséhez, eredményeink szerint az evés és az alvás kölcsönhatásba léphet a súlycsökkentő programok kimenetelének megjóslásához. Mindazonáltal szem előtt kell tartani, hogy a jelen tanulmányban jelentett legjelentősebb asszociációk korrelációs együtthatói 0,2 és 0,3 között mozogtak, ami arra utal, hogy ezek magyarázzák a kapcsolódó változók variabilitásának kis részét. Az elhízás és a táplálkozás terén azonban általában ez a helyzet, mert sok tényező játszik szerepet. A kis hatásméretek ellenére úgy gondoljuk, hogy a siker maximalizálása érdekében nagyobb figyelmet kell fordítani az étkezési magatartásra és az alváshigiéniára a fogyás során.

Összefoglalva, az alvás módosíthatja az étkezési magatartást a különböző étrendi beavatkozásokban részt vevő felnőtteknél, és együttesen befolyásolhatja a fogyókúrás programok eredményét. Bár replikációs vizsgálatokra van szükség előzetes eredményeink megerősítéséhez, emlékeznünk kell arra, hogy több tényező is befolyásolhatja a fogyókúrás programok sikerét. Különösen az étrendkezelőknek átfogó értékelésük során meg kell vizsgálniuk az alváshigiénét és az étkezési magatartásjellemzőket, mielőtt bármilyen étrendi tervet felírnának, ha javítani akarják beavatkozásuk hatékonyságát.

Hivatkozások

Chaput JP, Tremblay A. Az elégtelen alvás, mint a súlygyarapodás elősegítője: frissítés. Curr Obes Rep 2012; 1: 245–256.

Chaput JP. Alvási szokások, az étrend minősége és az energiaegyensúly. Physiol Behav 2014; 134: 86–91.