Az étrendi tényezők megvédhetik a májrák kialakulását

Levelezés: Dr. Lemonica Koumbi, Hepatológiai és Gasztroenterológiai Szekció, Orvosi Tanszék, Imperial College London, St. Mary’s Campus, Norfolk Place, London W2 1PG, Egyesült Királyság. [email protected]

Absztrakt

A májrák világszerte a harmadik vezető rákos halálozási ok a hepatocelluláris carcinoma (HCC) esetében, amely az elsődleges májrák több mint 90% -át képviseli. A legtöbb HCC-beteg krónikus májbetegségben (CLD) is szenved. Bizonyíték van arra, hogy az étrend összetétele fontos szerepet játszik a HCC és a CLD kialakulásában, és kemoprotektív szerepet is játszhat. A daganatok más típusaival ellentétben kevés tanulmány vizsgálja az étrend szerepét a hepatocarcinogenezisben. A rendelkezésre álló adatok alapján nyilvánvaló, hogy a vörös hús és az étkezési cukor magas bevitele pozitívan korrelál a HCC előfordulásával. Éppen ellenkezőleg, a fehér hús, a hal, a zöldségek, a gyümölcsök és a gabonafélék magas fogyasztása fordítottan összefügg a HCC kockázatával. Ez a levél az étrendi beavatkozások potenciális szerepét taglalja a hepatocarcinogenezis megelőzésében. A növekvő HCC előfordulás és magas halálozás miatt a HCC megelőzése sürgős kérdéssé válik. Az étrendi módosítások védelmet nyújtanak a HCC ellen, azonban ezeknek az eredményeknek a megerősítéséhez jól megtervezett és nagy leendő vizsgálatokból származó új tanulmányokra van szükség.

Alap tipp: A hepatocelluláris carcinoma (HCC) a rákos halálozás harmadik fő oka. A bizonyítékok azt mutatják, hogy az étrend összefügg a HCC kockázatával, és védő szerepe is lehet. Számos étrendi tényező - például zöldségek, gabonafélék, gyümölcsök, fehér hús és hal - fordítottan összefüggésbe hozható a HCC kockázatával, míg a vörös hús és az étrendi cukor bevitelével pozitív összefüggést találtak. A HCC növekvő előfordulása megelőzését sürgős kérdéssé teszi, és az étrendi beavatkozás vonzó lehetőséget jelent. Az étrend módosításai védelmet nyújtanak a HCC ellen, azonban ezeknek az eredményeknek a megerősítéséhez jól megtervezett és nagy leendő vizsgálatokból származó új tanulmányokra van szükség.

BEVEZETÉS

A hepatocelluláris karcinóma (HCC) a harmadik legfontosabb rákos halálozási ok világszerte, és az elsődleges májrákok mintegy 90% -át teszi ki. A HCC előfordulásának fő kockázati tényezői közé tartozik a krónikus hepatitis B vírus (HBV) és a hepatitis C vírus (HCV) fertőzés, az alkoholfogyasztás túlzott mértéke, alkoholmentes zsírmájbetegség (NAFLD), diétás aflatoxin expozíció, elhízás, dohányzás és diabetes mellitus [1]. Ezeknek a tényezőknek való kitettség károsíthatja a májat, ami krónikus májbetegséghez (CLD) vezethet, és a CLD-ben szenvedő betegeknél nagy a kockázata a HCC kialakulásának. A HCC jelentős része azonban olyan betegeknél fordul elő, akiknek nincs kitéve ezeknek a kockázati tényezőknek [2], ami további tényezők meglétére utal.

Az elmúlt évtizedekben epidemiológiai bizonyítékok azt mutatták, hogy az étrenddel kapcsolatos tényezők szorosan összefüggenek a rákkal. Az egészséges étrendről ismert, hogy csökkenti a rák egyes típusainak kialakulását, míg a helytelen étrend növeli a rák kockázatát [3]. Az egészséges táplálkozásnak azonban nincs jelenlegi meghatározása. Megfigyelési vizsgálatok rámutattak a zöldségek, gyümölcsök és gabonafélék védő szerepére a rák megelőzésében. A rák más típusaitól eltérően viszonylag kevés olyan tanulmány létezik, amely az étrend és a HCC kockázat összefüggését vizsgálta. Bár a tanulmányok ellentmondásos eredményeket értek el, következetes bizonyítékok arra utalnak, hogy a vörös hús [4,5] és az étkezési cukor [6] magas bevitelét kerülni kell a veszélyeztetett populációkban. Magasabb fehér hús vagy hal [7-10], zöldségfélék [10-16], gyümölcsök [10,14,17,18], gabonafélék [6], tojások [10,17,18], tej [18] és a joghurt [10] beszámolt arról, hogy csökkenti a HCC fejlődését. Az étrendi szokások megragadhatják az étrendi összetevők és más kockázati tényezők közötti kölcsönhatásokat, ezáltal jobban megértve az étrendi bevitel és a HCC kockázat közötti összefüggést. Itt tárgyalják az étrendi szokások hatását a HCC megelőzésére.

VÖRÖS HÚS

Asztal 1

Az étrendi tényezőkkel és a hepatocelluláris carcinoma kockázatával kapcsolatos vizsgálatok főbb jellemzői

Következtetések	Tanulmány részletei	Elhelyezkedés	Ref.
A zöldség- és gyümölcsbevitel fordított összefüggése a HCC-vel és a felső emésztőrendszeri rák kockázatával	A vizsgálat megtervezése: Eset-kontroll esetek: 285 Kontrollok: 6147 Időtartam: 1983-1990 Bevitel: Zöldség és gyümölcs	Olaszország	Negri és mtsai [14], 1991
Nincs összefüggés a hús- és zöldségbevitel és a HCC-kockázat között	A vizsgálat megtervezése: Eset-kontroll esetek: 97 Kontrollok: 128 Időtartam: 1995-1998 Bevitel: Összes hús, gyümölcs és zöldség	Görögország	Kuper és mtsai [44], 2000
A vörös hús bevitelének és a HCC kockázatának asszociációja A NAT2 gén polimorfizmusai szerepet játszanak a hús HCC fejlődésében kifejtett hatásában	A vizsgálat megtervezése: Eset-kontroll esetek: 185 Kontrollok: 185 Időtartam: 1999-2001 Bevitel: Vörös és fehér hús, zöldség és gyümölcs	Kína	Huang és mtsai [23], 2003
A fehér hús, kávé és zöldség inverz összefüggése a HCC mortalitással A tojásbevitel összefüggése a HCC mortalitással	Tanulmány megtervezése: Kohort esetek: 401 Vezérlés: 110688 Időtartam: 1988-1999 Felvétel: Hal, vörös hús, feldolgozott hús, csirke, zöldség	Japán	Kurozawa és mtsai [17], 2004
A fehér hús, tej, joghurt, tojás és gyümölcs inverz társulása HCC-kockázattal	A vizsgálat megtervezése: Populáció alapú eset-kontroll esetek: 185 kontroll: 412 Időtartam: 1999-2002 Bevitel: Tej, joghurt, fehér hús, tojás, gyümölcs, zöldség	Olaszország	Talamini és mtsai [10], 2006
A vörös és a feldolgozott húsbevitel összefüggése a HCC kockázatával	A vizsgálat megtervezése: Eset-kontroll esetek: 403 Kontrollok: 567169 Időtartam: 1995-2006 A hús típusa: Feldolgozott hús	Egyesült Államok	Cross és mtsai [25], 2007
Az étrendi vasbevitel és a HCC kockázat összefüggése A linolsav (fehér hús) bevitel és a HCC kockázat fordított összefüggése	A vizsgálat megtervezése: Eset-kontroll esetek: 185 Kontrollok: 412 Időtartam: 1999-2002 Bevitel: Összes hús	Olaszország	Polesel és mtsai [27], 2007
A vörös hús és a telített zsírbevitel összefüggése a CLD és a HCC kockázatával A fehér hús fordított összefüggése a HCC és a CLD kockázatával	Tanulmány megtervezése: Eset-kontroll esetek: 338 Vezérlés: 495006 Időtartam: 1995-2006 Bevitel: Fehér és vörös hús	Egyesült Államok	Freedman és mtsai [4], 2010
A halak vagy az n-3 PUFA-k bevitelének és a HCC kockázatának inverz összefüggése	A vizsgálat megtervezése: Kohort esetek: 398 Kontrollok: 90296 Időtartam: 1990-2008 Bevitel: Hal	Japán	Sawada és mtsai [9], 2012
A zöldségbevitel és a HCC kockázat inverz összefüggése	A vizsgálat megtervezése: Esetek ellenőrzése Esetek: 267 Kontrollok: 132837 Időtartam: 1997-2006 Bevitel: Hús	Kína	Zhang és mtsai [41], 2013
A halbevitel és a HCC kockázat inverz összefüggése A HCC kockázata 16% -kal csökken, ha a halakat hússal helyettesítik 20 g/nap	A vizsgálat megtervezése: Kohort esetek: 157 Kontrollok: 35628 Időtartam: 1992-2000 Bevitel: Diétás flavonoidok	Világszerte	Zamora-Ros és mtsai [46], 2013
A halbevitel és a HCC kockázat fordított összefüggése Nincs összefüggés a hús és a baromfi bevitelével és a HCC fejlődésével	A vizsgálat megtervezése: Kohort esetek: 191 Kontrollok: 477206 Időtartam: 1992-2010 Bevitel: Összes hús, hal, vörös és fehér hús	Európa	Fedirko és mtsai [7], 2013
A HCC kockázata 8% -kal csökken minden 100 g/nap zöldségfogyasztás növekedése esetén	A vizsgálat megtervezése: Meta-analízis esetek: 3912 Kontrollok: 1290045 Időtartam: 1956-2014 Bevitel: Zöldségek és gyümölcsök	Világszerte	Yang és mtsai [43], 2014

HCC: Hepatocellularis carcinoma; CLD: Krónikus májbetegség.

Bár ellentmondásos eredmények, felvethető, hogy a vörös húsbevitel pozitívan társul a CLD és a HCC kockázatához. A vizsgálatok közötti megfigyelt eltérések a vizsgálatok korlátainak tudhatók be, ideértve a különböző vizsgált országok étrendi szokásainak különbségeit is. A meggyőző eredmények eléréséhez azonban további nagy, prospektív, randomizált vizsgálatokra van szükség, amelyek a húsbevitel és a HCC kockázat kapcsolatát vizsgálják.

FEHÉR HÚS ÉS HAL

Az NIH-AARP Diet and Health tanulmány, az esetkontroll és az prospektív tanulmányok bizonyítékai Olaszországban és Japánban a fehér hús, beleértve a csirkét, a pulykát és a halat is, inverz összefüggésről számoltak be a HCC fejlődésével [4,7,8,10,29] ( Táblázat (1. táblázat). 1). Az EPIC tanulmányban az alcsoport elemzéseiből kiderült, hogy a sovány halak, a zsíros halak, a rákok és a puhatestűek függetlenül társulnak alacsony HCC-kockázattal [7]. Egy nagy populációalapú leendő japán kohorszban Sawada és munkatársai [9] feltárták, hogy a halak vagy az n-3 többszörösen telítetlen zsírsavak (n-3 PUFA) fogyasztása még a HBV és/vagy HCV fertőzésben szenvedő alanyok között is véd a HCC kialakulása ellen., valamint Freedman és mtsai [4] fordított összefüggést jelentettek a halbevitel és a CLD kockázat között.

TEJ ÉS Tojás

A magas tej-, joghurt- és tojásfogyasztás csökkentette a májrák kockázatát egy esetkontroll-tanulmányban [10]. A legmagasabb tejfogyasztású HCC kockázatának csökkenéséről egy másik olaszországi esetkontroll-tanulmány is beszámolt [18], míg egy japán eset-kontroll tanulmány magasabb kockázatot fedezett fel az átlagosnál nagyobb tejfogyasztással [19]. A tejtermékek telített zsírjai szintén függetlenül társultak a CLD és a HCC kockázatához [4]. Két másik kínai és japán tanulmány azonban nem talált ilyen összefüggéseket [17,39]. Két tojáskontroll-vizsgálatban fordított összefüggést figyeltek meg a tojás és a HCC között [10,18], míg egy japán tanulmány csak a férfiaknál mutatta meg a HCC fokozott kockázatát a magas tojásfogyasztás miatt [19]. Az ilyen eltérések azonban tulajdoníthatók a vizsgált populációk közötti eltérő táplálkozási szokásoknak, például a zsír felhasználásának főzéshez. Nevezetesen a tojás eltérő étrend-mutató Olaszországban és Japánban. A tejtermékekkel és a tojásokkal való inverz összefüggés retinol tartalmukkal magyarázható, mivel a szérum retinol szintje fordítottan kapcsolódik a HCC kockázatához egy kínai esettanulmány-tanulmányban [40].

ZÖLDSÉG, GYÜMÖLCS ÉS GABONA

A zöldségek és gyümölcsök a vitaminok, ásványi anyagok, élelmi rostok és más bioaktív vegyületek, köztük a flavonoidok fő forrásai. Számos in vitro vizsgálat kimutatta a flavonoidok tumorellenes hatását egyes hepatocarcinoma sejtvonalakban [45,46], míg állatmodellekben a flavonoidok kimutatták, hogy modulálják a proliferációban, invázióban, angiogenezisben, túlélésben és metasztázisban szerepet játszó mechanizmusokat [47]. Az EPIC tanulmány és egy görögországi eset-kontroll tanulmány szerint fordított összefüggés van a flavonoidok alosztálya, a flavonok és a HCC előfordulása között [46,48]. Ezért a flavonoidok megmagyarázhatják a zöldségek és gyümölcsök kedvező hatásait a májrák ellen. Ezenkívül sejttenyésztésből és állatmodell-kísérletekből kiderül, hogy a zöldségekben található fitokemikáliák és egyéb bioaktív komponensek, mint például a diallil-szulfidok, lentinan, apigenin és luteolin, antioxidáns tulajdonságaik, az immunstimuláció révén rákgátló hatásúak rendszer, vagy a mutagenezis gátlása [41]. Egy állatkísérlet az étrendi száraz bab hatásáról a máj gén expressziójára patkányokban azt találta, hogy hat gén expressziója jelentősen megváltozott a magas babfogyasztás után, ami arra utal, hogy ezek a gének rákmegelőző hatást fejthetnek ki a májban [49].

Az élelmi rostok védő szerepét javasolták a HCC fejlesztésében is [6]. Megállapították, hogy a gabonafélékből és gabonaszármazékokból származó magas rostbevitel statisztikailag szignifikánsan fordított összefüggésben van a HCC kockázatával. A zöldségekből vagy más forrásokból (de nem gyümölcsből) származó rostfogyasztásnak szintén kemoprotektív szerepe van a HCC fejlődésében, bár statisztikai szignifikanciát nem sikerült elérni [6]. A magas rosttartalmú étrendek, például a gabonafélék, csökkenthetik a HCC előfordulását azáltal, hogy csökkentik a szubjektív étvágyat és az energiafogyasztást, és ezáltal hozzájárulnak a normál testtömeg fenntartásához, valamint jótékony hatással vannak az étkezés utáni glükózszintre és a vér lipidprofiljára. További kutatások szükségesek az egyesületek mögött álló mechanizmusok megértéséhez.

ÉTKEZÉSI CUKOR

Az étrendi glikémiás terhelés (GL) megbecsüli, hogy az étel mennyit emel az ember vércukorszintjében étkezés után, és ezért az, hogy a szénhidrátban gazdag ételek mennyiben növelik a vér glükózkoncentrációját, hogy képviseljék a diéta teljes glikémiás hatását. A GL cukorbetegséggel és többféle rákkal társult. Úgy gondolják, hogy a magas GL karcinogenezisben betöltött szerepének mechanizmusa a megnövekedett inzulinkoncentráció, a glükóz intolerancia és az inzulinrezisztencia révén alakul ki, még diabetes mellitus hiányában is. Az ételek, például hozzáadott cukrok, szirupok, édességek, fehér kenyér és üdítők a fő bűnösök. Egy olaszországi esetkontroll-tanulmány összességében pozitív összefüggést mutatott a GL és a HCC között, és érdekes módon erősebb összefüggést figyeltek meg HBV és HCV betegeknél [50]. Éppen ellenkezőleg, az EPIC tanulmány arról számolt be, hogy a GL és az összes szénhidrát bevitel nincs összefüggésben a HCC kockázatával [6]. A specifikus szénhidrátok elemzésekor azonban pozitív összefüggést találtak az összcukorra. A megnövekedett fruktózbevitel ismert a NAFLD hátterében, ezért lehetséges magyarázatot adhat a HCC-ben tapasztalható pozitív összefüggésre [51].

VÉLEMÉNY VIRÁLIS HEPATITISZTEL INDUKTÁLT HCC-ban

A HBV és a HCV fertőzések a CLD és a HCC kialakulásának fő kockázati tényezői. Három tanulmány az Egyesült Államokban és Olaszországban egyetért abban, hogy a hús- és halfogyasztás kockázatbecslése hasonló volt HBV és/vagy HCV fertőzéssel vagy anélkül szenvedő alanyok között [4,7,10,27]. Az n-3 PUFA, a rostok és a flavonoidok HCC-kockázattal való összefüggését szintén megállapították, hogy a HBV és/vagy a HCV státusától függetlenül létezik [6,9,46,48]. Ugyanakkor a GL és a HCC pozitív korrelációját erősebbnek találták a HBV és a HCV betegeknél egy, Olaszországból származó kontroll vizsgálatban [50]. Ez a bizonyíték azt jelzi, hogy a táplálkozási szokások, a GL kivételével, valószínűleg nem befolyásolják a HCC eredményét krónikusan HBV vagy HCV fertőzött egyéneknél. Nem zárható ki azonban annak a lehetősége, hogy az étrendi bevitel megvédhet a HCC progresszióját vírusos hepatitis fertőzésben.

KÖVETKEZTETÉS

Figyelembe véve a HCC előfordulásának növekvő tendenciáját és magas halálozását, a HCC megelőzése sürgős kérdés. Jelenleg a HCC megelőzésére irányuló kísérletek főként a HBV vagy HCV fertőzés szabályozását, az alkoholfogyasztás csökkentését, valamint az elhízás és a cukorbetegség előfordulásának csökkentését foglalják magukban. Nagyon fontos új stratégiákat felfedezni a HCC megelőzésére, és az étrendi tényezők vonzó potenciált jelentenek.

A betegség CLD-re vagy HCC-re történő progressziójának megakadályozása érdekében elengedhetetlen az étrend hatásának vizsgálata, majd az új étrendi szokásokat alkalmazó klinikai vizsgálatok kidolgozása. A nagy mintaméretű és hosszú távú nyomon követéssel ellátott, jól megtervezett, prospektív intervenciós vizsgálatokból származó bizonyítékokra szükség van az étrend módosításainak kidolgozásához a HCC előfordulásának csökkentése vagy a HCC betegek túlélésének meghosszabbítása érdekében. További kísérleti és molekuláris kutatásokra is szükség van a lehetséges mechanizmusok feltárásához.

Lábjegyzetek

Kézirat forrása: Meghívott kézirat

Specialitás típusa: Gasztroenterológia és hepatológia