Étrendi tényezők és a gyomorrák halálozása

L T Ngoan

1 Klinikai epidemiológiai tanszék, Ipari Ökológiai Tudományok Intézete, Foglalkozás- és Környezetegészségügyi Egyetem, 1-1 Iseigaoka, Yahatanishi-ku, Kitakyushu 807-8555, Japán

T Mizoue

1 Klinikai epidemiológiai tanszék, Ipari Ökológiai Tudományok Intézete, Foglalkozás- és Környezetegészségügyi Egyetem, 1-1 Iseigaoka, Yahatanishi-ku, Kitakyushu 807-8555, Japán

Y Fujino

1 Klinikai epidemiológiai tanszék, Ipari Ökológiai Tudományok Intézete, Foglalkozás- és Környezetegészségügyi Egyetem, 1-1 Iseigaoka, Yahatanishi-ku, Kitakyushu 807-8555, Japán

N Tokui

1 Klinikai epidemiológiai tanszék, Ipari Ökológiai Tudományok Intézete, Foglalkozás- és Környezetegészségügyi Egyetem, 1-1 Iseigaoka, Yahatanishi-ku, Kitakyushu 807-8555, Japán

T Yoshimura

1 Klinikai epidemiológiai tanszék, Ipari Ökológiai Tudományok Intézete, Foglalkozási és Környezetegészségügyi Egyetem, 1-1 Iseigaoka, Yahatanishi-ku, Kitakyushu 807-8555, Japán

Absztrakt

Jelen tanulmány a gyomorrák és az alacsony friss gyümölcs- és zöldségfogyasztás és/vagy a pácolt, tartósított vagy sózott ételek magas fogyasztása és az étolaj gyakori használata közötti kapcsolatot vizsgálta. Több mint 13 000 személy 139 390 fő/év utánkövetése során 116-an haltak meg gyomorrákban. Az életkor, a nem, a dohányzás és más táplálkozási tényezők kontrollálásával a relatív kockázat (RR, 95% CI) Cox-arányos veszélyek – regressziós elemzésével szignifikáns csökkenést találtak a zöld és sárga zöldségek magas fogyasztása mellett (RR = 0,4, 95 % CI = 0,2–0,9). A friss élelmiszerek (gyümölcs, tintahal, tofu és burgonya) magas fogyasztása esetén is 40-50% közötti csökkenést figyeltek meg, de ezek az összefüggések statisztikailag nem voltak szignifikánsak. A kockázatot jelentősen növelte a feldolgozott hús magas fogyasztása (RR = 2,7, 95% CI = 1,0-7,4) és az étolaj gyakori használata (RR = 4,0, 95% CI = 1,3-11,8). A pácolt ételek és a hagyományos levesek magas fogyasztása szintén növelte a kockázatot, de nem jelentősen. Az eredmények azt sugallják, hogy a magas sótartalmú és kevés vitamint tartalmazó étrend a gyomorrák növekedésével járhat.

British Journal of Cancer (2002) 87, 37–42. doi: 10.1038/sj.bjc.6600415 www.bjcancer.com

A gyomorrák volt a második leggyakoribb halálozási ok mindkét nemben 1990-ben az egész világon (Pisani és mtsai, 1999). Abban az évben a világon a legmagasabb előfordulási gyakoriságot a japán Yamagata, az életkor szerinti standardizált incidencia arány (ASR) 95,5, illetve 40,1/100 000 férfi, illetve nő esetében találta. Ezek az arányok körülbelül négyszer magasabbak voltak, mint a hawaii – japánoknál (ASR 21,5, illetve 10,4/100 000 férfi, illetve nő esetében) (Parkin és mtsai, 1997), rámutatva a környezeti tényezők fontosságára. Az étrendi anyagokat régóta a gyomorrák fontos kockázati tényezőinek tekintik (Davis, 1989; Nomura, 1996).

Korábbi vizsgálatok eredményei szerint a C-vitaminban gazdag étrend védő, míg a magas sótartalmú étrend növelheti a gyomorrák kockázatát (Mirvish és mtsai, 1972; Raineri és Weisburger, 1975; Joossens és mtsai, 1996; Zhang és mtsai., 2002). A C-vitamin forrásai közé tartoznak a friss ételek, például a zöld és sárga zöldségek, gyümölcsök és más friss ételek, míg a só fogyasztása feldolgozott, pácolt, tartósított, sózott ételekből, valamint fűszerezésből származik (Kagawa, 1991). A sót a feldolgozás és tartósítás során használják, az étolajat pedig gyakran használják az ételkészítés során. Jelen tanulmányunk célja az volt, hogy megvizsgáljuk a gyomorrákhoz kapcsolódó, kevés friss gyümölcsöt és zöldséget tartalmazó étrendet vagy magas savanyúságú, tartósított vagy sózott ételeket, valamint az étolaj gyakori szerepét.

ANYAGOK ÉS METÓDUSOK

Vizsgálati populáció

Kohorsz vizsgálatunkat Fukuoka prefektúrában kezdtük 1986–89-ben, és a követési módszert másutt is leírták (Fujino et al, 2001; Mizoue et al, 2000; Utoguchi et al, 1997). Azon személyek száma, akiket meghívtak részvételre és önállóan kitöltött kérdőív kitöltésére, 15 417 volt. Ezek közül 882 alany nem válaszolt, 1237 nem válaszolt meg teljesen a kérdőív minden elemére, 9 elveszett a nyomon követés során, 10 hibákat követett el nyomonkövetési információikban, és 29 éves koruk ismeretlen volt. Ezen alanyok kizárása után 13 250 (5917 férfi és 7333 nő) 15 évnél idősebb kitöltötte az önadagoló kérdőívet az alapvonalon, és megadta 25 közös élelmiszer élelmiszer-gyakorisági adatait, továbbra is támogathatóak voltak, majd 1999-ig követték őket. a 139 390 fő/év követés, 116 alany halt meg gyomorrákban, ebből három esetet kódoltak 151,0 (kardia), egy esetet 151,1 (pylorus), két esetet 151,2 (pyloric antrum), egy esetet 151,3 (fundus), öt esetben 151,4 (gyomortest), egy esetben 151,8 (egyéb) és 103 esetben 151,9 (meghatározatlan) - (ICD-9). A gyomorrák összes szövettani típusát együtt elemeztük.

Az expozícióval kapcsolatos információk

Az önadagolt kérdőív 254 eleme közül a résztvevőket arra kérték, hogy adják meg étkezési szokásaikat az étkezési gyakoriság fogyasztásával kapcsolatban, például napi kétszer vagy többször, naponta egyszer, heti 2–4 alkalommal, havonta 2–4 alkalommal, és ritkán vagy soha. Az 1986-ban felvett alanyok esetében friss hús, hal, tintahal, tofu, máj, friss tej, tojás, hínár, zöld és sárga zöldségek, gyümölcs, burgonya, margarin, étolaj használata, japán miso leves, mélyre főtt étel és zöld tea ivás. Ezt követően 1987-ben és 1989-ben más élelmiszereket, például feldolgozott húst és halat, szójatejet, tejtermékeket, egyéb zöldségeket, japán suimono levest, pácolt ételeket, sózott ételeket és édes süteményeket adtak az önadagoló kérdőívbe, hogy összegyűjtsék őket. további étrendi információk. 8161 1987-ben és 1989-ben felvett vizsgálati alany közül azoknak a százalékos aránya volt, akik kijelentették, hogy étrendi fogyasztásuk ezekhez az új élelmiszerekhez 93,4–97,4% volt. Az egész kohorszban 13 250 alkalmas alany között 91,1–97,3% volt azoknak az alanyoknak a százaléka, akik megadták a fennmaradó élelmiszerek étrendi fogyasztását.

Statisztikai analízis

Az alanyok életkorát 1987-ben használtuk a korcsoportok 15–29, 30–39, 40–49, 50–59, 60–69 és 70+ kategóriába sorolásához. 1627 végzetes eset esetében az egyes személyek utánkövetési idejét számítottuk a követés kezdetétől a halál időpontjáig; a vizsgált területeken kívüli vándorlás időpontjáig 1174 alany esetében; és 10 449 alany esetében az utolsó követés végéig.

Három expozíciós szintet osztályoztunk: alacsony, közepes és magas, minden élelmiszerre, kivéve a tojást és más zöldségeket, mivel a nőknél a gyomorrákos esetek száma alacsony, a legalsó (ritkán vagy soha). Ezen élelmiszerek között, mivel az alanyok különböző gyakorisággal fogyasztották őket, az önadagolt kérdőív alapján kapott öt élelmiszer-fogyasztási szintet három szintre csoportosították az egyes élelmiszerek szerint. A tintahal és a máj esetében az alacsony expozíciószint ritkán vagy soha nem volt, közepes volt havonta 2–4-szer, a magas pedig heti 2–4-szeres volt. A tojás és más zöldségfélék esetében az alacsony expozíciós szint 2-4-szer vagy kevesebb volt hetente, a magas szint naponta egyszer vagy több volt (két szint). Gyümölcs, japán miso leves, mélyre főtt ételek és pácolt ételek esetében az alacsony expozíciós szint heti 2–4-szeres, a táptalaj napi egyszeri, a magas pedig napi kétszer vagy annál magasabb volt. A fennmaradó élelmiszerek esetében az alacsony expozíciós szint havonta 2–4-szeres volt, a közepes heti 2–4-szer, a magas pedig napi egyszer vagy többször volt (2. és 3. táblázat: 3. táblázat).

2. táblázat

3. táblázat

A relatív kockázat és a 95% -os konfidencia intervallum (RR és 95% CI) becsléséhez Cox-arányos veszélyek-regresszió elemzést alkalmaztunk (STATA, 1999). A többi tényező a dohányzás (jelenlegi, korábbi és jelenleg nem dohányzó), alkohol (jelenleg vagy jelenleg nem iszik), krónikus gyomortünetek (igen vagy nem), foglalkozás (állandó vagy nem állandó munka) és kávéfogyasztás (napi) vagy alkalmanként). Ezek a tényezők befolyásolják a lehetséges zavaró tényezőket (Haenszel és mtsai, 1972; Hoey és mtsai, 1981; Hisashige és mtsai, 1983; Jeyaratnam és mtsai, 1987; Kono és mtsai, 1988; Yin és mtsai, 1989; Hirayama, 1990; Kneller és mtsai), 1990; Une és mtsai, 1995; Te és mtsai, 1995; Galanis és mtsai, 1998).

A gyomorrákos betegek, akik a nyomon követés első éveiben haltak meg, megváltoztathatták étkezési szokásaikat a regisztrációkor. Ezért az adatokat elemezték, beleértve a nyomon követés első három évét és kizárva őket.

EREDMÉNYEK

A vizsgálati alanyok jellemzőit az alapvonalon az 1. táblázat mutatja be. Összesen 116 gyomorrákos halálesetet azonosítottak, 77 férfit és 39 nőt. A nem gyomorrákos betegek átlagéletkora a gyomorrákos betegeknél több mint 10 évvel fiatalabb volt mindkét nemnél. Nem volt szignifikáns összefüggés a gyomorrákkal és a gyomor tüneteivel (RR = 1,2, 95% CI = 0,6–2,4), a kávéfogyasztással (RR = 1,0, 95% CI = 0,9–1,1), az alkoholfogyasztással (RR = 1,0, 95% CI = 0,9–1,1) vagy foglalkozás (RR = 1,0, 95% CI = 0,9–1,1) ebben a vizsgálati populációban, így ezeket a tényezőket kizártuk a végső modellből. A zöld és sárga zöldségek magas fogyasztása hasonló volt az esetekben (35,5%) és a nem esetekben (35,2%), bár az esetek között magasabb volt (47,6%) a követés első hat évében, mint a későbbi időszakban (27,7%). A magas gyümölcsfogyasztású alanyok aránya nagyobb volt az esetek között (17,7%), mint a nem esetekben (11,5%), és a követés első hat évében is (20,6%), mint a későbbi időszakban (16,2) esetek között.

Asztal 1

Az életkorral korrigált RR, a nemek szerinti 95% -os CI az egyes élelmiszereknél a 2. táblázatban található. A feldolgozott hús magas fogyasztása jelentősen megnövelte a gyomorrák kockázatát a férfiaknál (RR = 3,4, 95% CI = 1,4–8,1, P a trend = 0,07), de nem a nőknél (RR = 1,9, 95% CI) = 0,6–6,3). Az étolaj gyakori használatával megnövekedett RR-értéket tapasztaltunk (2,7, 95% CI = 1,2–6,1, P a trendhez) A 3. táblázat bemutatja a nem, életkor, dohányzás és egyéb étrendi tényezők (feldolgozott hús, máj, főzés olaj, suimono és pácolt ételek), beleértve az első hároméves nyomon követést is, kivéve a gyomorrák kockázatának jelentős csökkenését találták magas zöld és sárga zöldségek fogyasztása esetén (RR = 0,4, 95% CI = 0,2–0,9, P a tendencia 2. táblázatához). Mindazonáltal, mivel a friss ételek vitaminokban gazdagok és kevés sót tartalmaznak, a japán hagyományos ételek pedig vitaminokban és sóban gazdagok, az adatok arra utalnak, hogy a magas sótartalmú étrend az alacsony vitaminszint a gyomorrákkal társulhat.

Kagawa (1991) megerősítette, hogy a japán tartósított élelmiszerek, például a feldolgozott hús, a savanyú zöldségek, a hagyományos tészta vagy a leves nátriumban gazdagok és alacsony vagy egyáltalán nem tartalmaznak C-vitamint. A magas sótartalmú ételek fokozott gyomorrák kockázatával jártak (Haenszel et al., 1972; Tuyns, 1988; Nazario és mtsai, 1993; Ramon és mtsai, 1993; Lee és mtsai, 1995; Ahn, 1997; Huang és mtsai, 2000). Ezek a korábbi eredmények szintén általában egyeznek a feldolgozott hús magas fogyasztásának megállapításával (RR = 2,7, 95% CI = 1,0–7,4, P a 2. és 3. trendtáblázatnál). 3). A mélyolajban sült ételek a hagyományos japán ételek (Tsugane és mtsai, 2001; Ogawa és mtsai, 2002), és magas étolajhőmérsékleten termelnek emberi rákkeltő anyagokat. Az étolajfüst magas koncentrációban tartalmaz emberi rákkeltő anyagokat, például BaP és DBahA, valamint heterociklusos aromás aminokat a magas sütési hőmérséklet miatt (Li et al., 1994; Sinha et al., 1994; Skog et al., 1995). A benzo (a) pirént, a krizént és a dibenzatracént jelentős mennyiségben mutatták ki olajban sült zöldségekben és halakban (Sivaswamy és mtsai, 1991). A sütés mind az amino-metil-imidazokinolin, mind a karbolin típusú HA-k képződéséhez vezet (Chiu és mtsai, 1998). Egy másik prospektív kohorszvizsgálat szerint a rántott ételek magas fogyasztása növeli a gyomorrák kockázatát (RR = 1,71, 95% CI = 0,67–4,34) (Kato és mtsai, 1992), amelyet sültet fogyasztó alanyok körében is megfigyeltek ételek gyakran (OR = 2,3, 95% CI = 1,6–3,2) (Ji és mtsai, 1998).

A gyomorrákos betegek rosszullétének következtében az ivási és étkezési szokások megváltoztatását jól figyelembe vették (Jacobsen és mtsai, 1986). A gyomorrák kockázatának kismértékű növekedése mind a férfiak, mind a nők magas gyümölcsfogyasztásának kitett esetekben az egyéb étkezési tényezők ellenőrzése előtt annak oka lehet, hogy az ivási és étkezési szokások megváltoznak, ami rossz állapotot okoz a gyomorrákos betegek körében (2. táblázat ). A nem, az életkor, a dohányzás és más étrendi tényezők (feldolgozott hús, máj, étolaj, suimono és savanyú étel) kiigazítása után a gyümölcsfogyasztás enyhe védőhatását figyelték meg a gyomorrák kialakulása ellen, mind az első három, mind a három kivételével -követési időszak (3. táblázat).

Vizsgálatunknak bizonyos korlátai voltak. Az alapvonalon nem szereztünk információt a Helicobacter pylori fertőzésről (HP). A japánok körében a HP fertőzés jelentősen növeli a gyomorrák kockázatát (Blaser és mtsai, 1993; Fukuda és mtsai, 1995; Kikuchi és mtsai, 1995; Watanabe és mtsai, 1997). Egy korábbi prospektív kohorszvizsgálat azonban kimutatta, hogy a HP-fertőzés szignifikánsan növelte a gyomorrák kockázatát férfiaknál (RR = 2,59, 95% CI = 1,03–6,50), nőknél azonban nem (RR = 0,99, 95% CI = 0,36–2,68) (Yamagata és mtsai, 2000). A pácolt zöldségek és a miso leves magas fogyasztása jelentősen megnövelte a HP fertőzést (OR = 1,9, 95% CI = 1,10–3,30 és OR = 1,60, 95% CI = 1,03–2,49) (Tsugane és mtsai, 1994). A magas sótartalmú diéták hozzájárulnak a HP kolonizációjának kiterjesztéséhez (Fox és mtsai, 1999), ezért jelenlegi eredményeinket befolyásolhatja a HP fertőzés. Egy másik korlát az volt, hogy az önadagolt kérdőívet nem validálták. Sok más hagyományos japán ételt/receptet, amelyekről beszámoltak, hogy a gyomorrák kockázati tényezői (Mochi-glutinous rizstorta: VAGY 1,03–1,80-ig rangsorolták, hagyományos japán stílusú saláta: RR = 3,10, 95% CI = 1,40–6,85) nem szerepel a jelen tanulmányban (Haenszel és mtsai, 1976; Kato és mtsai, 1992). Úgy gondoljuk, hogy eredményeink jobbak lettek volna, ha ezeket a tényezőket figyelembe vették az esetleges zavaró tényezők ellenőrzésében az elemzési modellekben.

Köszönetnyilvánítás

Külön köszönetet mondunk Yukiko Fujinónak, Yuko Uemurának, Yoko Wadának és az UOEH IIES Klinikai Epidemiológiai Osztályának munkatársainak a segítségért. Ezúton is szeretnénk köszönetet mondani az önkormányzati hivatalok közegészségügyi hatóságainak, valamint a Miyako Egészségügyi Központ és a Munakata Egészségügyi Központ egészségügyi dolgozóinak kedves együttműködésükért. Ezt a munkát részben az Oktatási, Kulturális, Sport-, Tudományos és Technológiai Minisztérium támogatta a kiemelt területek tudományos kutatásához: C-1 (12218216) és C-2 (12218237).