A vágy a részletekben van: Egyél italt Férfi nő szerelemlátása

Az étel és a szeretet összefonódása nem új fogalom. A művészetben gyakori, hogy az egyik képviselje a másikat; a holland aranykor festményeitől kezdve egészen Hívj a neveden Hírhedt őszibarack jelenete erre az összefüggésre hivatkozott. Az étel által vizuálisan leggyakrabban közvetített szeretet azonban kéjes, romantikus és érzéki szerelem. Ang Lee's Egyél Inni Férfi Nő az étel által képviselt másfajta szeretetet mutat be: magát az ételt még mindig érzékletesen ábrázolják - a szerelmet azonban nem. Lee ételeinek bemutatója, amelyet a nyitó jelenetben alakítottak ki, nagyon specifikus és makulátlanul részletes. Ezt a részletekre való figyelmet ezután a szerelem gesztusai visszhangozzák az egész filmben, összekapcsolva az ételek ábrázolásának formai tulajdonságait Lee gondolatával a szeretetről, mint a gondozásra és a tiszteletre épülő szerzett, mélyen átélt, meghitt érzelemről.

A kezdő jelenet Egyél Inni Férfi Nő semmi, ha nem is alapos. És bár ez klinikailag hangozhat, a kialakult jelenet pazar, nem steril. Itt van a képernyőn kézzelfoghatóvá tett étel, ízlés nélkül, szag nélkül, érintés nélkül; étel, amely meghaladja a jelenet tárgyának létét, és ehelyett a néző vágyának tárgyává válik. Az aprólékosság kulcsfontosságú szenzoros mámorában. Az itteni ételeket nem javasoljuk. Ez nem valamire utal, nem félszép renderelés, és nem közelítő valami ismerősre. Szándékos - színen és alakon, textúrán és hangon keresztül -, de a főzési módszerek, a csontozás és a mosás, a sütés és a lemezezés pontos ábrázolásával is. Megadja a film többi részének alaphangját, de önmagában is megállja a helyét a kivételes főzés során. A filmalkotás sajátosságai nélkül ebben a jelenetben, beleértve a kulturális sajátosságokat, amelyek Nagy-Kína konyhájához kapcsolódnak, és az étel túlzott részletekre és bőségére való odafigyelés nélkül az étel iránti szeretet nem találkozna olyan erősen. Nem elégítené ki ezt a jelenetet és sokakat utána, és nem ápolná ugyanazt a vágyakozást, mint az érzékszervek ezen a különös kiváltásával.

A szekvencia egy éhséget kiváltó lövés a másik után. Reggel és napnyugta után Chu úr maratoni ételkészítést hajt végre, az összetevők bevezetése után, végül bankett értékű ételekkel tetőzve. A film az 1990-es évek teljesen modern Tajpejében játszódik, technikái mégis időtlenek. Halfiléket látunk gyémánt kivágások gerincével, amelyek sistergő olajba vannak bedagasztva; hosszú darab tintahalhús, üreges, tiszta és fehér, Chu úr sok késének könnyedén felszeletelve. Ezután csillogó sertéshas, harapás méretű darabokra vágva, mindegyikben tökéletes a zsír és az izom aránya. Következik a friss, élénkzöldséges mosás, a ropogós gomba sütés, a gombóc karimájáig töltött és aprólékos hajtogatása, a csirke porcelánedénybe töltött pácolása, és így tovább, és így tovább, amíg Chu úr végül befejezi az étkezés elkészítését.

Az ételek elkészítését is többnyire közelről készítik, így a textúra és a szín bemutatásra kerül. Chu úr azzal kezdi, hogy élő halat ragad egy fazékból, lecsapó testét egy vágódeszkára csapja, és áttörja a törzsén. Széttépi a feleket, majd megmossa és felvágja, mielőtt egy gőzölgő olajjal teli tekergő wokba dobná. Hasonló folyamat figyelhető meg egy liba tetemen és egy élő csirkén, amelyet az udvar ketrecéből hurcoltak be. Borzalmas és nem szentimentális. És elengedhetetlen az étel származási helyének felismerése, elengedhetetlen annak a munkának a értékelése, amelyet Chu úr ebbe az étkezésbe végzett, és elengedhetetlen a hagyományos kulináris stílusának közvetítéséhez. A folyamatot teljes egészében ábrázolják, amikor látjuk, hogy az alapanyagból, alapanyagokból épített étkezés pácokkal, Chu de Chu de magvak és karajok chilipaprikákkal, a hús levéből készült szószokkal egészül ki. Ezután pároljuk, megdinszteljük, megsütjük, miközben egy sor éttermi szintű wok hordja alattuk a tüzet a belső összetevőkig. Olyan ez, mint egy szimfónia, tökéletesen időzítve, és Chu úr a konyhájának teljes parancsnoksága alatt áll. Páratlan készséggel, könnyedséggel és magabiztossággal dolgozik, amely évtizedek óta szakács.

A jelenet erejének egy része azonban az előkészítés egyszerű módjából fakad. Az ételek puszta sokasága és minősége különlegessé teszi őket, de nincsenek túlságosan megzavarva. Nincs molekuláris gasztronómia, semmit nem rekonstruálnak, és nem tesznek rá habot. Ez a fajta műalkotás nem lenne megfelelő; ehelyett Lee közelebb visz minket az ételhez. Valószínűleg láttuk már ezeket az ételeket (vagy valami hasonlót), emlékezünk az ízekre és a kóstolás boldogságára.

Ennek a jelenetnek a tisztelete, amelyet a részletekre való odafigyelés közvetít, kulcsfontosságú Lee szerelmi víziójának megfogalmazásában Egyél Inni Férfi Nő . Van vágy, de ez a vágy rendkívüli tiszteletből fakad. Ez az étkezés összeállásának lassú felépítéséből származik, Mr. Chu odaadásából, amikor egy teljes napot tölt főzéssel, és a meghitt közelségből, amelyet az ismerős ételek főzése jelent. Az ennek eredményeként született három lánya, Jia-Chien, Jia-Jen és Jia-Ning étkezése a családja iránti gondoskodás bonyolult kifejezője. A szeretet ezen tulajdonságai telítik a filmet, és tájékoztatják az emberek és helyek iránt érzett szeretetet, amelyet a film formai minősége és tartalma ápol.

Chu úr felkészülési módszerei az átfogáson túl más módon hívják fel az intimitást, kiterjesztve a kulturális sajátosság érzését. Az ételek típusainak és elkészítésének ábrázolása nem csak részletesen, hanem egy adott kultúra hagyományaiban is részletesen ismertetésre kerül. Az általa készített ételek képviselik a dél-kínai főzés hagyományos stílusát, kombinálva a tajvani szokásokkal rendelkező helyi találmányokkal. Ezek klasszikus ételek, például sült mókushal, forró edény és rákgombóc, és a legklassikusabb stílusban készülnek, teljesen a semmiből indulva. Ezeknek az ételeknek az ismerete és az, hogy miként képviselik ezt a régiót, ez a jelenet és a film többi része, különösen a tajvani vagy a kínai közönség számára, visszhangot okoz Ázsiában vagy külföldön. Lehetőséget nyújt a globális filmiparban korábban alulreprezentált közönség számára, hogy saját világukat visszatükrözzék.

Míg az étel egyetemes téma, Egyél Inni Férfi Nő hangsúlyozza az élelmiszer kínai koncepcióját, mint társadalmi funkciót, a kapcsolatok kialakításában és fenntartásában betöltött központi helyet. Egy olyan családban, amely egyre kevésbé van közös kapcsolatban egymással, a heti vacsora az a hely, ahol össze lehet jönni, és Chu úrnak újra meg kell erősítenie családfői szerepét

A kulturális sajátosság a maga módján egyfajta szeretet. Ez a hely iránti szeretet, amelyben él vagy felnőtt, minden apró dolog szeretete, ami különlegessé teszi ezt a helyet. Minden, ami kevesebb, mint az abszolút hűség, annak elárulása lenne. A szeretet végső megnyilvánulása a szeretett hely - az otthonok, az emberek, az utcák és a forgalom, valamint természetesen az ételek - és a nagyvásznra vetítése. Ebben a tettében az alkotó megosztja ezt az embert, aki ismeri ezt a világot, és azokkal, akik nem ismerik. Az előbbiekhez hozzátartozik a rokonság, a motoros vezetés kollektív emléke a városon keresztül, vagy hogy az összes idős hölgy hogyan szokott akkor öltözködni, vagy késő esti tésztát kapni egy apró standnál. Ez utóbbira büszke arra, hogy megmutatja ezt a helyet, annak erősségeiben és hibáiban, megmutatja értékét, mint a filmábrázolás tárgyát, valamint meghívást: jöjj a világomba, érts meg . Tajvan fluxusos ábrázolásával Lee szeretete még jobban átsüt. Ez nem egy idealizált tér, egy kitalált múlt, amelyet rózsásabbnak tűntek, mint amilyen valójában volt. Bonyolult és ellentmondásos, és még mindig megpróbálja kitalálni magát, mégis megérdemli a hű renderelést.

A tajvani konyha szerepe egy kulturális szempontból különleges film létrehozásán túl, az ételekre gondozott gondoskodás és figyelem szeretetre vált át, jellemzően családi. Ez az, ahol Egyél Inni Férfi Nő univerzálisabbá válik; az, hogy valaki ételt készítsen szerelmi cselekedetként, a határokat átlépő szimbólum. A film során Mr. Chu ebédet készít egy családbarát, Shan-Shan kislányának. A munkával elfoglalt édesanyja gyakran nincs ideje étkezésre, ezért pénzt küld ebédre. Amikor Chu ezt meglátja, elkezdi elfogni Shan-Shant a buszpályaudvaron, és hozza neki a halom fémtartályt, tele élelmiszerekkel, amelyeket kifejezetten neki készít, kidolgozott háromfogásos ételeket egy általános iskolás számára. Fokozatosan átveszi Shan-Shan apafigurájának szerepét, kifejezve, mennyire érdekli azt, amit legjobban tud csinálni.

Egy másik jelenetben Jia-Chien a volt barátja lakásában jelenik meg egy zsák tele élelmiszerekkel, és elmondja neki, hogy kedve van főzni. Több fogásos vacsorát készít kedvenc ételeiből, köztük a legelső fogások közül, amelyeket megtanult elkészíteni apja éttermi konyhájában. Az a törődés és szeretet, amelyet Jia-Chien főzésén keresztül mutat itt, nem volt barátjának szól, akit „előnyös barátokkal” elrendezésben látott. A vonzalom inkább gyermekkora iránt szól, az apja és üzleti partnere, Wen bácsi által tanított hagyományos receptek iránt. Nyilvánvaló, amikor azt nyitja, hogy apja hogyan készítené tésztából a kenyér karkötőit és gyűrűit, és amikor az exe elvesz egy darab tésztát, és megkéri, hogy próbálja ki, azt mondja neki, hogy hagyja abba a játékot. Életének olyan időszakának dédelgetett emlékei, amelyet óvni kell, és emlékezni kell rá főzése során most, amikor már felnőtt.

Még az étellel nem vizualizált szerelem is elkerüli az impulzív, fejen felüli jellemzést, ehelyett csendes és igénytelen. Jia-Ning és Jia-Jen kapcsolata a saját pasijaival a film egészében kialakul, kezdve barátként vagy kollégaként, és lassan valamivel többé. Ezeknek a karaktereknek időre van szükségük, hogy megismerjék egymást, segítve egymást a szakításon és a magányon keresztül, míg végül egymásnak esnek. Szerelmüket nem étkezés fejezi ki, hanem ugyanabból a gondoskodás és tisztelet helyéből származik, mint Chu úr Shan-Shanért főzve, vagy Jia-Chien visszaemlékezve gyermekkorára az étteremben.

Ellentmondásos, ha olyan ételeket gondolunk, amelyeket ilyen érzékien ábrázolnak egy ilyen felvillanatlan szeretet csatornájaként. De Lee arra igyekszik felhívni a figyelmünket, hogy a kamera teljessé teszi ezt az ételt: az összes összetevő kimerítő dokumentálása, a folyamat bonyolultsága. Azt akarja, hogy a közönség vágyjon az ételre, de rácsodálkozik az ebbe belemunkáló munkára is. Nem csoda, hogy a filmben Lee szeretetére összpontosít - Tajpej szerelmétől kezdve a szereplők összes romantikus kapcsolatán át a családi szeretetig - a fokozatos szerelem, az állandó szeretet, az emlékek mélyén lévő szerelem, szerelem hogy emlékszik az apróságokra. Ez az a fajta szeretet, amelyet az étel sokunkban kivált. A gyermekkori emlékekben felidézett szeretet, az ágyban betegen elhozott ételek, a közös ünnepek és a születésnapi vacsorák, a hagyományos receptek megtanulása. Az a szeretet, amely a melegség megosztásával jár valakivel. Az elejétől a végéig, Egyél Inni Férfi Nő, humorában, őszinteségében és vonzalmában megragadja ezt.