A vérnyomás és a hőhullámok közötti összefüggés a menopauzás nőknél

Masoumeh Sadeghi

1 egyetemi docens, Szívrehabilitációs Kutatóközpont, Iszfahán Kardiovaszkuláris Kutatóintézet, Iszfahani Orvostudományi Egyetem, Iszfahán, Irán

Mazdak Khalili

2 Kardiológus, Kardiovaszkuláris Kutatóközpont, Iszfahán Kardiovaszkuláris Kutatóintézet, Iszfahani Orvostudományi Egyetem, Iszfahán, Irán

Masoud Pourmoghaddas

3 professzor, Kardiovaszkuláris Kutatóközpont, Iszfahán Kardiovaszkuláris Kutatóintézet, Iszfahani Orvostudományi Egyetem, Iszfahán, Irán

Mohammad Talaei

4 MPH, Hipertónia Kutatóközpont, Iszfahán Kardiovaszkuláris Kutatóintézet, Iszfahani Orvostudományi Egyetem, Iszfahán, Irán

Absztrakt

HÁTTÉR

Mivel a menopauzás nőknél a vérnyomás magasabb, mint hasonló testtömeg-indexdel (BMI) rendelkező társaiknál, és a hőhullámokat a menopauza egyik leggyakoribb tünetének tekintve, ezt a tanulmányt a menopauzás 24 órás vérnyomásváltozások vizsgálatára végezték. hőhullámokat tapasztaló nők.

MÓD

Ezt a keresztmetszeti vizsgálatot 26 menopauzás, 47-53 éves nőn végezték, két 13 csoportba osztva. Egyiküknek sem volt kórelőzménye belső betegségekkel, magas vérnyomással és hormongyógyszerekkel. Vérnyomásukat és szívverésüket 24 órán keresztül rögzítette a vérnyomás Holter. Az adatokat hallgatói t-teszttel és varianciaanalízissel (ANOVA) elemeztük az SPSS11.5 alkalmazásával.

EREDMÉNYEK

A tüneti csoport szisztolés vérnyomása az ébrenléti órákban szignifikánsan magasabb volt, mint a tünetmentes csoport (P 0,05).

KÖVETKEZTETÉS

A hőhullámokhoz hasonlóan a szisztolés vérnyomás emelkedése központi szimpatikus aktivitásból adódhat. A perifériás érszűkület és a megnövekedett szívteljesítmény, mindkettőt a baroreflex diszfunkció okozza, szintén felelősek lehetnek a szisztolés vérnyomás növekedéséért. Ezért prospektív vizsgálatokra van szükség annak megállapításához, hogy a vérnyomás növekvő emelkedése és a magas vérnyomás prevalenciája hogyan különbözik mindkét csoportban.

Bevezetés

A hőhullámok a menopauza időszakában az egyik leggyakoribb kellemetlen tünet, amelynek fiziológiai okát nem pontosan azonosítják. A test felső részében hirtelen hő érzésként tapasztalhatók, beleértve az arcot, a nyakat, a mellkasot és a karokat. Ez magában foglalja a bőr erek kitágulását és a szívverés fokozódását is.1 A forró villanások általában 3-5 percig tartanak, de akár 20 percig is tarthatnak. Gyakoriságukat a nők napi napi 20-ról heti egyszer-kétszer változtatják meg. A gyakori hőhullámokat tapasztaló nők cirkadián ritmust követnek.1 A hőhullámok csúcskora 41-55 éves. 2 Ráadásul a hőhullámokat szisztémás betegségek, neurológiai betegségek, alkoholfogyasztás, élelmiszer-adalékanyagok és gyógyszerek okozhatják.

A szív- és érrendszeri betegségek kockázata nő a menopauzás nőknél3-5, akiknél a vérnyomás a menopauza idején jelentősen megnő. 4 Akár kockázata életkor, akár a testtömeg-index (BMI) még mindig ellentmondásos. Alberto Zanchetti 18326, 46-59 éves nőt vizsgált. Az életkor és a BMI összevetése után megállapította, hogy a menopauzás nők vérnyomása jelentősen, bár kissé magasabb, mint a premenopauzás nőknél. Arról is beszámolt, hogy az életkor és a BMI nem befolyásolja a magas vérnyomás előfordulását. Másrészt megkérdezhetjük, hogy a hőhullámok, mint a menopauza egyik leggyakoribb tünete, összefüggenek-e a vérnyomással. Egy tanulmány kimutatta a nő szisztolés vérnyomásának csökkenését és a szívverésének növekedését, miközben hőhullámokat tapasztalt. 7 Egy másik tanulmány a diasztolés vérnyomás emelkedését mutatta hőhullámok alatt.8 Figyelembe véve a hatásokról szóló korábbi vizsgálatok ellentmondásos eredményeit a vérnyomás változásaival kapcsolatos hőhullámok, valamint a nők hőhullámokkal kapcsolatos aggályai miatt ezt a tanulmányt azért készítették, hogy felismerje a vérnyomás változását, miközben a menopauzás nőknél.

Anyagok és metódusok

Ebben a vizsgálatban 26 menopauzás nőt osztottak 2 egyenlő tüneti (hőhullámos) és tünetmentes (hőhullám nélküli) csoportba. A menopauza megerősítést nyert, ha egy nőnek legalább egy évvel a vizsgálat előtt volt az utolsó menstruációs ideje, és a luteinizáló hormon (LH) és a follikulus stimuláló hormon (FSH) szintje meghaladta a 40 μg/ml értéket. A tüneti csoportba tartozó 13 nő naponta legalább háromszor szenvedett hőhullámokat. Ezeknek a nőknek először az Iszfahani Orvostudományi Egyetemmel (Iszfahán, Irán) kapcsolt klinikákon kaptak néhány ajánlást, majd a Kardiovaszkuláris Kutatóközpont (Iszfahán, Irán) női klinikájára irányították őket. A felvételi kritériumok 47-53 évesek voltak, akiknek nem voltak kórtörténetében hormonpótló gyógyszerek, endokrin és belső betegségek vagy magas vérnyomás.

Valamennyi jogosult nő demográfiai kérdőívet kapott a projektben közreműködő orvos részéről. Ezután vérnyomásukat 5 és 15 perccel azután ülő helyzetben pihenték, hogy higanyos vérnyomásmérőt használtak minden beteg számára megfelelő mandzsettával. A 140/90 Hgmm-nél magasabb vérnyomással rendelkező nőket kizárták a vizsgálatból. A kiválasztott nőket 24 órán keresztül tanulmányozta egy vérnyomás Holter (Vista, Novacor, Franciaország).

A holtereket egy napon 11:00 órakor a nőkhöz kötötték, és másnap ugyanabban az időben leváltak. A nők vérnyomását és szívverését 10-15 percenként regisztrálták. Arra kérték őket, hogy jegyezzék meg minden tapasztalt forró villanást, valamint napi tevékenységeiket és alvási óráikat. Ha egy résztvevő vérnyomását 24 órás periódus alatt nem rögzítették, vagy szokatlan feladatokat hajtott végre mindennapi tevékenysége során, a Holter ismét hozzá volt kötve. Minden résztvevő számára meghatároztuk az átlagos szisztolés és diasztolés vérnyomást, valamint az átlagos szívverést az ébrenléti és alvási órákban, valamint a 24 órában.

Az adatokat Student-t és varianciaanalízissel (ANOVA) elemeztük SPSS11.5 alkalmazásával, szignifikancia szinten P 0,05).

A tüneti csoport átlagos szisztolés vérnyomása az ébrenléti órákban szignifikánsan magasabb volt, mint a tünetmentes csoportban (P 0,05) (1. táblázat).

Asztal 1

Pulzus, szisztolés és diasztolés vérnyomás, valamint az átlagos vérnyomás 24 óra alatt, valamint nappali és éjszakai órák a két vizsgált csoportban

Tünetmentes csoport

Szisztolés vérnyomás 24 órán keresztül (Hgmm)	130,6 ± 4,5	125,7 ± 7,7	0,05
Diasztolés vérnyomás 24 órán át (Hgmm)	78,5 ± 6,6	74,8 ± 5,6	0,15
Átlagos BP 24 óra alatt (Hgmm)	91,9 ± 5,8	89,3 ± 5,7	0,30
Szívverés 24 órán keresztül (Hgmm)	81,7 ± 6	79,5 ± 6	0,40
Szisztolés BP napközben (Hgmm)	133,8 ± 5,4	126,6 ± 7,9	0,01
Diasztolés BP napközben (Hgmm)	81,9 ± 6,2	76,7 ± 6,7	0,06
Átlagos BP napközben (Hgmm)	94,2 ± 6,7	90,7 ± 6,4	0,20
Szívverés a nappali órákban (Hgmm)	83,6 ± 5,9	82,3 ± 6,7	0,60
Szisztolés vérnyomás az éjszakai órákban (Hgmm)	118,2 ± 6,9	118,7 ± 10,6	0,90
Diasztolés vérnyomás az éjszakai órákban (Hgmm)	69,9 ± 7,6	68,3 ± 8,6	0,60
Átlagos BP az éjszakai órákban (Hgmm)	83,5 ± 6,9	82. ± 6.8	0,60
Szívverés az éjszakai órákban (Hgmm)	74,6 ± 9,9	71,1 ± 6	0,30

BP: Vérnyomás

A tanulmány kimutatta, hogy a tüneti csoport pulzusai nappal, éjjel és 24 órán át valamivel magasabbak voltak, mint a másik csoportban. A különbségek azonban ismét nem voltak statisztikailag szignifikánsak (P> 0,05).

Vita

Ez a tanulmány kimutatta, hogy a napi tevékenységek során a tüneti csoport szisztolés vérnyomása szignifikánsan magasabb volt, mint a tünetmentes csoportban. Statisztikailag jelentéktelen különbségeket találtak a két csoport között a szívverés és a szisztolés vérnyomás tekintetében is.

Bár a fokozott centrális szimpatikus aktivitás és a magas vérnyomás közötti összefüggést a mai napig nem határozták meg pontosan, 14magasabb központi szimpatikus aktivitás, növeli a magas vérnyomás mortalitását és morbiditását.15 ebben a napszakban.14

Egy Olaszországban végzett tanulmány 18326 ember életkorának és BMI-jének egyezését mutatta, hogy a posztmenopauzás nőknél a szisztolés vérnyomás magasabb volt, mint a premenopauzás nőknél. Hasonlóképpen, a jelen tanulmány is magasabb szisztolés vérnyomást jelzett a tüneti csoportban, mint a tünetmentes csoportban.

Most az a kérdés, hogy a tüneti csoport a jövőben magas vérnyomásban szenved-e, és hogy a hipertónia prevalenciája ebben a csoportban nagyobb lenne-e, mint a másik csoportban. Egy tanulmány kimutatta, hogy a magas szisztolés vérnyomás növekvő tendenciát mutat az idegesebb, gyakrabban ideges középkorú férfiaknál.16 Ezenkívül ezeknél a férfiaknál a szisztolés vérnyomás emelkedése a mentális stresszre adott reakcióban pozitív kapcsolatban volt a magas szisztolés vérrel nyomás a következő 10 évben.16

Következtetés

Hőhullámok és megnövekedett szisztolés vérnyomás jelentkeznek, amikor a szimpatikus aktivitás fokozódik. Ezért prospektív vizsgálatokra van szükség a két csoport közötti különbségek meghatározásához a hipertónia kialakulása és prevalenciája tekintetében. Végül, rendszeres aerob gyakorlatok elvégzése segíthet egyensúlyban tartani a vérnyomást, vagy késleltetheti a magas vérnyomás kezdetét.

Köszönetnyilvánítás

A cikk perzsa változata korábban megjelent. Journal of Isfahan Medical School 2005, 79. szám; 31-35.