Az adipocita halála, a zsírszövet átalakítása és az elhízás szövődményei

Absztrakt

CÉLKITŰZÉS-Megpróbáltuk meghatározni az adipocita halál szerepét az elhízás okozta zsírszövet (AT) gyulladásban és az elhízás szövődményeiben.

KUTATÁSI TERVEZÉS ÉS MÓDSZEREKA hím C57BL/6 egereket magas zsírtartalmú étrenddel etették 20 hétig az elhízás kiváltása érdekében. 4 hetente intraperitoneális inzulin tolerancia tesztekkel értékelték az inzulinrezisztenciát, majd szövettani, immunhisztokémiai és génexpressziós elemzésekhez epididymális (eAT) és inguinalis subcutan AT (iAT) és májokat gyűjtöttek.

EREDMÉNYEK-Az eAT-ban az adipocita pusztulásának gyakorisága −ΔΔCt-ról nőtt, a ciklofilin B-t használva endogén kontroll génként, az egerek 1 hétig táplálták az LF-étrendet „összehasonlítóként” (31). A géneket és a primer szekvenciákat az 1. táblázat tartalmazza.

Az inzulinrezisztencia mérése.

Az éheztetett (egy éjszakán át) szérum inzulint enzimhez kapcsolt immunszorbens teszttel mértük, egér inzulint használva standardként (Crystal Chem). Az intraperitoneális inzulin tolerancia teszteket (ITT) nem érzéstelenített egereken végeztük reggel 4-6 órán át. A teljes farokvénából származó glükózszinteket automatikus kiindulási glükométerrel, 15, 30, 45, 60 és 90 perccel humán inzulin intraperitoneális injekcióját követően (0,75 mU/kg) kaptuk. A görbe alatti glükózterületet (AUC0–90) meghatároztuk a HF-táplált és az LF-táplált kohorszok esetében, és a különbséget (ΔAUC) jelentettük.

Biohumorális mérések.

Az éheztetett (egyik napról a másikra) egerekből vért nyertünk szívszúrással. A szérum leptint, rezisztint, adiponektint és MCP-1 enzimhez kapcsolt immunszorbens vizsgálattal (Lincoplex egér adipokin; Millipore Bioscience) mértük, és a nem észterezett zsírsavakat (NEFA) a NEFA-C kit (Wako Chemicals) segítségével mértük.

Statisztika.

ANOVA vagy általános lineáris modelleljárásokat alkalmaztak Tukey őszintén szignifikáns különbségtesztjével (SYSTAT v10) együtt. A gyakorisági adatokat arcsin√x formában transzformáltuk a statisztikai elemzés előtt. A szignifikanciát P 0,05 értékre állítottuk (1C. És D ábra). Az iAT tömege folyamatosan (> 10-szeres) növekedett a DIO során, ami az adipocita szám kétszeres növekedését tükrözi (P 3 μm 3]), kevesebb mint a fele volt az eAT-ban mért értéknek (2B. ábra). Az LF diétával táplált kontroll egerekben az adipocita halálozás gyakorisága az iAT-ban nem haladta meg a 0,5% -ot (az adatokat nem közöljük).

A leptin és az rezisztin (de az adiponektin nem) szérumszintje megemelkedett egy hét HF-etetés után, majd ezt követően (P vita).

Az iAT-ban az ATMΦ marker génexpresszió alacsony maradt a DIO időtartama alatt. Az F4/80, a CD68 és a CD11c expressziójának mérsékelt (hozzávetőleges kétszeres) emelkedési tendenciát figyeltünk meg az iAT-ban a 12. és 20. hét között (online függelék 2D. Ábra), amely egybeesik a 12. héten kezdődő adipocita halálával (1D. Ábra) ). Összességében azonban az iAT-ban az adipocita halálozás alacsony gyakorisága (1C. És D ábra) alacsony ATMΦ génexpresszióval társult.

Az adipocita halál az elhízás proinflammatorikus jellegzetességeinek ATMΦ expresszióját indukálja.

Ha az adipocita halál az AT gyulladásának oka, az elhalt adipocitákat körülvevő CLS-nek olyan gyulladásos mediátorokat kell kifejeznie, amelyek az elhízott egerek ATMΦ-jában fel vannak szabályozva. Ezenkívül ezen mediátorok expressziós szintjének pozitívan kell kapcsolódnia az elhízás által kiváltott adipocita halálozás gyakoriságához az eAT-ban. Az immunhisztokémia (4A. Ábra) bemutatja mind a TNF-a, mind az IL-6 fehérje expresszióját ATM-ekkel, amelyek CLS-be vannak rendezve az elhalt adipociták maradék lipidcseppjei körül. Megjegyezzük, hogy az egyes CLS-ek összes ATMΦ-je pozitívan fest a cél citokinre. Az MGC-k proinflammatorikus citokineket is expresszáltak (4B. Ábra). Tehát az elhalt adipociták eltávolítása összefügg az inzulinrezisztencia kialakulásában szerepet játszó citokinek ATMΦ expressziójával.