Akut hasnyálmirigy-gyulladás terhesség alatt A kórházi tapasztalatainkon alapuló kezelési paradigma Juneja SK,

Akut hasnyálmirigy-gyulladás terhesség alatt: Kórházi tapasztalatainkon alapuló kezelési paradigma

Sunil Kumar Juneja 1, Shweta Gupta 1, Satpal Singh Virk 2, Pooja Tandon 1, Vidushi Bindal 1
1 Szülészeti és Nőgyógyászati Osztály, Dayanandi Orvosi Főiskola és Kórház, Ludhiana, Punjab, India
2 Gasztrooperációs osztály, Dayanandi Orvosi Főiskola és Kórház, Ludhiana, Punjab, India

Benyújtás dátuma	2013. január 10
Az elfogadás dátuma	2013. augusztus 02
A webes közzététel dátuma	2013. augusztus 27

Levelezési cím:
Sunil Kumar Juneja
Juneja, 24 F, Kitchlu Nagar, Ludhiana, Punjab
India

A támogatás forrása: Egyik sem, Összeférhetetlenség: Egyik sem

DOI: 10.4103/2229-516X.117090

Absztrakt

Háttér: Az akut hasnyálmirigy-gyulladás (AP) ritka esemény a terhességben, 10 000 terhességből körülbelül 3 esetben fordul elő. A terhesség alatt az AP spektruma az enyhe hasnyálmirigy-gyulladástól a súlyos hasnyálmirigy-gyulladásig terjed, amely nekrózissal, tályogokkal, pszeudocisztákkal és több szervi diszfunkció szindrómával jár. Mint minden más, a terhességgel összefüggő betegségben, az AP-ben is nagyobb aggodalmak vannak, mivel nem csak egy, hanem két élettel foglalkozik, mint a nem terhes populációban. Az AP leggyakrabban epekő betegséggel vagy hipertrigliceridémiával társul. Anyag és módszerek: 2 éves tapasztalatot mutatunk be, amelynek során nyolc AP-páciensünk volt. Eredmények: A nyolc beteg közül három laparoszkópos kolecisztektómián esett át, ötet konzervatív módon kezeltek. Az egyiknek a hasában több ciszta volt, amelyek kiürültek. Valamennyi beteg szülés közben szállított. Profilaktikus tokolízist 48-72 órán át csak azoknak a betegeknek adtak, akiknek laparoszkópos kolecisztektómiája volt. Az összes beteg teljesen felépült. Nem volt anyai vagy magzati halálozás. Következtetés: Ha a terhesség alatt megfelelően kezelik az AP-t, akkor a korábbiakhoz hasonlóan nem okoz rosszalló prognózist.

Kulcsszavak: Akut hasnyálmirigy-gyulladás, terhesség, prognózis, kezelés

Hogyan idézhetem ezt a cikket:
Juneja SK, Gupta S, Virk SS, Tandon P, Bindal V. Akut hasnyálmirigy-gyulladás terhesség alatt: Kórházi tapasztalatainkon alapuló kezelési paradigma. Int J App Basic Med Res 2013; 3: 122-5

Hogyan lehet megadni ezt az URL-t:
Juneja SK, Gupta S, Virk SS, Tandon P, Bindal V. Akut hasnyálmirigy-gyulladás terhesség alatt: Kórházi tapasztalatainkon alapuló kezelési paradigma. Int J App Basic Med Res [soros online] 2013 [idézve: 2020. december 14.]; 3: 122–5. Elérhető: https://www.ijabmr.org/text.asp?2013/3/2/122/117090

Az akut hasnyálmirigy-gyulladás (AP) ritka esemény a terhességben, 10 000 terhességből körülbelül 3 esetben fordul elő. A terhesség alatt az AP spektruma az enyhe hasnyálmirigy-gyulladástól a súlyos hasnyálmirigy-gyulladásig terjed, amely nekrózissal, tályogokkal, pszeudocisztákkal és több szervi diszfunkció szindrómával jár. A terhességgel kapcsolatos hematológiai és biokémiai változások befolyásolják a diagnosztikai tesztek értelmezését és az AP súlyosságának értékelését. Mint minden más, a terhességgel összefüggő betegségben, az AP-ben is nagyobb aggodalmak vannak, mivel nem csak egy, hanem két élettel foglalkozik, mint a nem terhes populációban. A klinikai gasztroenterológia közelmúltbeli fejlődése javította az epeúti hasnyálmirigy-gyulladás korai diagnózisát és hatékony kezelését. Az olyan diagnosztikai vizsgálatok, mint az endoszkópos ultrahang, a mágneses rezonancia kolangiopancreatográfia és az endoszkópos retrográd kolangiopancreatográfia, valamint olyan terápiás módszerek, amelyek magukban foglalják az endoszkópos sphincterotomiát, az epeúti stentelést, a közös epevezeték (CBD) kőextrakciót és a laparoszkópos cholecystectomia a gasztroenterológia fő mérföldkövei. Ha a terhesség alatt megfelelően kezelik az AP-t, akkor a korábbiakhoz hasonlóan nem okoz rosszalló prognózist. [1]

A terhességi AP régebbi áttekintése szerint az anyák és a magzatok halálozási aránya 20, illetve 50% volt. [2], [3], [4], [5], [6] A pre-endoszkópos retrográd cholangiopancreatography (ERCP), a prelaparoscopos cholecystectomia korszak fenti adatai már nem érvényesek. A kortárs jelentések az AP jóval jobb eredményét dokumentálják terhesség alatt, amikor az epekövektől másodlagos AP kezelése jelentős változásokon ment keresztül. [7], [8] Bemutatjuk a terhesség 2 éves akut hasnyálmirigy-gyulladásának tapasztalatait.

Ez egy 2 éves retrospektív tanulmány, amelyet Észak-India felsőoktatási kórházához csatlakozó Orvosi Főiskolán végeztek. A vizsgálatot 2011 januárjától 2012 decemberéig végezték. A vizsgálatba olyan terhes nőket vontak be, akiknek akut hasnyálmirigy-gyulladásra utaló klinikai tünetei és tünetei voltak. A diagnózist a hasnyálmirigy enzimek emelkedése igazolta. Radiológiai képalkotást végeztek a hasnyálmirigy méretének és megjelenésének, a hasnyálmirigy-csatornának, a peripancreaticus gyűjtésnek, a CBD-nek és az epehólyagnak az akut has egyéb okainak felderítésére. A magzati jólét értékelését is elvégezték. Az akut pancreatitis konzervatív orvosi kezelése volt a kezelés fő tartózkodása. A kiváltó ok miatt műtéti kezelést végeztek. A nőket a szülésig követték. Feljegyezték az anya és a magzat állapotát a kibocsátáskor.

A gyógyszerek, különösen a tetraciklin és a tiazidok (terhesség alatt nem szokták használni), valamint a fokozott alkoholfogyasztás szintén hasnyálmirigy-gyulladást okozhatnak. Egyik betegünknél sem volt kórelőzmény alkoholfogyasztás. A közelmúltban a hasnyálmirigy-gyulladást a cisztás fibrózis transzmembrán vezetőképesség szabályos gén több mint 800 mutációjához kapcsolták. [11]

Az akut hasnyálmirigy-gyulladás jelei és tünetei általában a középső emésztőrendszeri fájdalom, a bal oldali szárba sugárzó bal felső negyed fájdalom, étvágytalanság, hányinger, hányás, csökkent bélhangok, alacsony fokú láz és a kapcsolódó tüdőbeli leletek az idő 10% -ában (ismeretlen ok). Valamennyi betegnél középső-emésztőrendszeri fájdalom, a bal felső sarokban sugárzó bal felső negyed fájdalom, étvágytalanság, hányinger, hányás és három (37,5%) társult tüdőbeli lelettel. Valamennyi betegünk pulzus-oximéter-értékét pulmonális jelként (gyakran hipoxémiával is) számolhatjuk, ez lehet az egyetlen kiszámítható jel, mielőtt a beteg kifejlesztené a felnőttkori teljes légzési distressz szindrómát. Négy (50%) betegnél hasi érzékenységet és izommerevséget tapasztaltak. Sárgaságot három betegnél (37,5%) észleltek.

Az első trimeszterben a pancreatitis leggyakoribb téves diagnózisa a hyperemesis. Azoknál a nőknél, akiknél az első trimeszterben súlyos hányinger és hányás jelentkezik, fontolják meg az amiláz-, lipázszint és májfunkciós tesztek beszerzését, amelyek emelkedett állapotban diagnosztizálják a hasnyálmirigy-gyulladást. A pancreatitis 25 esetének egyik vizsgálatában 11 esetet diagnosztizáltak az első trimeszterben. [12] Egyik betegünk sem jelentkezett az első trimeszterben. Három (37,5%) a második trimeszterben és öt (62,5%) a harmadik trimeszterben.

A terhességi hasnyálmirigy-gyulladás a múltban magas anyai és magzati halálozással volt összefüggésben. Újabb tanulmányok [13], [14] azonban azt találták, hogy ezek az arányok csökkennek a korábbi diagnózis és a nagyobb kezelési lehetőségek miatt, amelyek javították a hasnyálmirigy tüneteinek kezelését, amelyek koraszülést okozhatnak. Vizsgálatunkban nem volt anyai vagy magzati halálozás. Az epekővel kapcsolatos hasnyálmirigy-gyulladás relapszusának aránya magasabb (akár 70%), mint más okok esetén, csak konzervatív kezelés mellett. A hasnyálmirigy képalkotása ultrahang és számítógépes tomográfia segítségével végezhető el. Az ultrahang a választott képalkotó technika a terhes nők számára, mert megkülönbözteti a normálisan megjelenő hasnyálmirigyet a megnagyobbodottól, és képes azonosítani az epeköveket is. Ezenkívül az ultrahang biztonságosabb, mint a CT vizsgálat terhesség alatt.

Az EUS és az MRCP a rendelkezésre álló képalkotó vizsgálatok az AP epebetegségének diagnosztizálásában. A magzati potenciális sugárzás jelentős hátrányt jelent a CT-vizsgálat során, jelentősen korlátozva azok használatát. A diagnosztikus endoszkópos retrográd kolangiopancreatográfiát (ERCP) lehetőség szerint kerülni kell a kapcsolódó kockázatok miatt, beleértve a vérzést, a perforációt, a hasnyálmirigy-gyulladást, a magzati sugárzást, míg a hasi ultrahang, az MRCP és az EUS nem hordozza ezeket a kockázatokat. Az ERCP-t egy (12,5%) betegnél végezték magzati árnyékolással (ólomkötényt helyeztek az anyai hasra) és korlátozott fluoroszkópiával (kevesebb, mint 1 percig), amely koledocholithiasisot mutatott ki. Számos tanulmány és esettanulmány dokumentálja az ERCP terhesség alatti alkalmazását. [13], [14], [15] Úgy gondolják, hogy a második trimeszter ideális idő az ERCP számára a sugárzás esetleges teratogén hatásainak elkerülésére. Profilaktikus antibiotikumokat és tokolitikákat adtak minden olyan betegünknek, aki kolicisztektómián és ERCP-n átesett.

Jelenleg nincsenek hivatalos ajánlások a terhesség alatti terhességi hipertrigliceridémia kezelésére. A hiperlipidémiás AP kezelése többnyire támogató. A lipoprotein-aferézis és a plazmaferezis olyan terápiák, amelyekről ismert, hogy csökkentik a szérum triglicerid szintjét.

Míg ritka esemény, az akut hasnyálmirigy-gyulladás terhesség alatt előfordul. A terhességi AP továbbra is kihívást jelentő kezelhető klinikai probléma. A terhességi AP különböző etiológiai tényezői között az epekőbetegség a leggyakoribb. A hasi ultrahang, a CT-vizsgálat, az EUS és az MRCP a rendelkezésre álló képalkotó vizsgálatok az AP epebetegségének diagnosztizálásában. A diagnosztikus ERCP-t lehetőség szerint kerülni kell a kapcsolódó kockázatok, például vérzés, perforáció, hasnyálmirigy-gyulladás, magzati sugárzás miatt, míg a hasi ultrahang, az MRCP és az EUS nem hordozza ezeket a kockázatokat. Az AP általános kezelése terhesség alatt támogató. A laparoszkópos kolecisztektómiát ideális esetben a második trimeszterben hajtják végre, amikor a magzatra gyakorolt kockázat a legkisebb, és csak korlátozott technikai problémák állnak fenn a megnagyobbodó méh következtében. Az AP-s terhes betegek kimenetele lényegesen javult a képalkotás és a terápiás endoszkópia technikai fejlődésével. Szerencsére, ha korán kezelik, elkerülhető a koraszülés, és a visszatérő rohamok előfordulása minimalizálható.