Sürgősségi orvoslás

Egy 21 éves nő jelentkezett a nyak jobb oldalán lévő fájdalom és duzzanat értékelésére.

A szerzők közzétételi nyilatkozata: A szerzők nem számoltak be tényleges vagy potenciális összeférhetetlenségről a cikk kapcsán.

Hivatkozások

1. Raad II, Sabbagh MF, Caranasos GJ. Akut bakteriális sialadenitis: 29 eset tanulmányozása és áttekintése. Rev Infect Dis. 1990; 12 (4): 591-601.
2. Bankok WW, Handler SD, Glade GB, Turner HD. Újszülött submandibularis sialadenitis. Am J Otolaryngol. 1980; 1 (3): 261-263.
3. Wells DH. Az újszülött submandibularis nyálmirigyeinek feldagadása. Am J Dis Child. 1975; 129 (5): 628-630.
4. Ryan RF, Padmakumar B. Újszülöttkori gennyes sialadenitis: fontos klinikai diagnózis. BMJ Ügy Rep. 2015; 2015. pii: bcr2014208535. doi: 10.1136/bcr-2014-208535.
5. Chandak R, Degwekar S, Chandak M, Rawlani S. Akut submandibularis sialadenitis - esetjelentés. Rep Rep Dent ügy. 2012; 2012: 615375. doi: 10.1155/2012/615375.
6. Wilson KF, Meier JD, Ward PD. A nyálmirigy rendellenességei. Am Fam orvos. 2014; 89 (11): 882-888.
7. Alyas F, Lewis K, Williams M és mtsai. A submandibularis mirigy betegségei, nagy felbontású ultrahang segítségével. Br J Radiol. 2005; 78 (928): 362-369. doi: 10.1259/bjr/93120352.
8. Howlett DC, Alyas F, Wong KT és mtsai. A submandibularis tér szonográfiai értékelése. Clin Radiol. 2004; 59 (12): 1070-1078. doi: 10.1016/j.crad.2004.06.025.

Egy 21 éves nő fájdalommal és duzzanattal jelentkezett a nyakának jobb oldalán. Kijelentette, hogy a fájdalom aznap reggel kezdődött, és súlyosbodott, amikor evett vagy lenyelt. A beteg tagadta a közelmúltbeli vagy távoli nyáladzást, hangváltozást vagy nyaki duzzanatot. Nem számolt be lázról, hidegrázásról vagy bármilyen más panaszról, és nem rendelkezett releváns kórelőzménnyel - pontosabban a közelmúltbeli fogorvosi munkával. Műtéti története mandulaműtétet és kolecisztektómiát tartalmazott. A családban nem volt cukorbetegség, pajzsmirigy betegség, autoimmun betegség vagy bármilyen más betegség. A beteg kijelentette, hogy semmilyen vényköteles vagy vény nélkül kapható gyógyszert nem szedett. Társadalmi történetét illetően tagadta a múltat vagy a cu-t

Az életjelek a bemutatáskor a következők voltak: vérnyomás, 124/63 Hgmm (ülve); pulzusszám, 73 ütés/perc; légzési sebesség, 15 lélegzet/perc; és hőmérséklet: 98 ° F. Az oxigéntelítettség 99% volt a szoba levegőjén. A klinikai vizsgálat során a beteg jobb submandibularis területén fájdalmat észleltek, és tapintásra érzékeny volt. A duzzanat a mandibula hátsó szögéig terjedt (1a és 1b ábra). Nem volt erythema vagy megnövekedett felületi hőmérséklet, ami arra utalna, hogy a cellulitis túlsúlyos lenne. A szóbeli vizsgálat nem mutatott fogászati fertőzésre, angioödémára vagy Ludwig anginára utaló jeleket. A garat normális volt. Az otológiai vizsgálat nem volt figyelemre méltó, és mastoiditisre nem volt bizonyíték.

A laboratóriumi értékelés teljes vérképet (CBC), alap metabolikus profilt (BMP) és gyors streptococcus tesztet (RST) tartalmazott. A beteg CBC eredményei 11,1 x 109/l fehérvérsejtszámot (WBC) tártak fel; a BMP nem volt figyelemre méltó; és az RST negatív volt.

Kontrasztos lágyrészes nyak komputertomográfiás (CT) vizsgálatot kaptunk, amely kismértékű jobb oldali submandibularis mirigy megnagyobbodást mutatott ki (2. ábra). A jobb submandibularis térben a jobb oldali platysma izomzatának megvastagodása mellett is megfigyelhető volt a szálkásodás, és kevés környező nyirokcsomó volt kiemelkedő (3. ábra). A megállapítások összhangban voltak az akut submandibularis sialadenitisszel.

A páciens intravénás (IV) normál sóoldatot kapott hidratáláshoz és IV ketorolacot fájdalomcsillapításhoz, valamint orális amoxicillin/klavulanát 875/125 mg kezdő dózist kapott. Kibocsátásakor 10 napos orális amoxicillin/klavulanát 875/125 mg kezelést kapott, utasításokkal, hogy 2 napon belül kövesse nyomon az alapellátó orvosával és a fül-orr-gégész orvosával. A beteg jól teljesített a nyomon követés során, és tünetei a kirakástól számított néhány napon belül megszűntek.

Vita

Az elmúlt három évtizedben viszonylag keveset tettek közzé az akut submandibularis sialadenitisről, és az irodalomban említettek nagy része az esetek meglehetősen kicsi készletéből származik. 1 Egy szakirodalmi áttekintésben Raad és munkatársai 1 megjegyezték, hogy „A témával foglalkozó szakirodalom esettanulmányokat tartalmaz, de a betegség mikrobiális és klinikai jellemzőit nem ismertető tanulmányokat tartalmaz.” Ezenkívül számos közzétett esettanulmány leírja a submandibularis sialadenitis újszülöttkori bemutatását, amelynek előfordulása ritka ebben a betegpopulációban. 2-4

Szubmandibuláris és fültőmirigyek

A submandibularis mirigy a második legnagyobb nyálmirigy, a fültőmirigy a legnagyobb. A nyálmirigy csatornája, a Wharton-csatorna a nyelv alatt megnyílik a nyelvi frenulum területén. A ductalis obstrukció gyakrabban fordul elő a submandibularis mirigynél, mint a parotid mirigynél. 1 Ennek oka nem világos, de több tényezőhöz is kapcsolódhat. Az egyik tényező lehet, hogy a Stenson fültőmirigy-csatornájával ellentétben a Wharton-csatorna nem halad át egy izmon; így nincs a váladék mozgását támogató izommasszázs, mint a Stenson-csatorna buccinatoros izommasszázsánál. Ezenkívül a submandibularis nyál viszkózusabb, mint a parotid nyál, a magasabb fehérjetartalma és a magasabb kalcium-foszfát-koncentráció miatt. 1

Etiológia

Submandibularis mirigyelzáródás jelentkezhet fertőzés hiányában. A nem fertőző esetek általában fájdalommal járnak étkezéskor és lenyeléskor. A bakteriális fertőző etiológia az odynophagiához társul, de tartós fájdalmat és érzékenységet is magában foglal. Ez az evéssel járó fájdalomként jelenik meg. A submandibularis mirigy bakteriális fertőzése hozzáteszi a tartós fájdalom elemét, amely olyan jellemzőkkel jár, mint a gyengédség. Ezenkívül a Wharton csatornájából gennyes váladékozás is előfordulhat fertőző esetekben, és láz, hidegrázás és megemelkedett WBC kísérheti. 1

Számos baktériumot izoláltak fertőző submandibularis sialadenitisben, a leggyakoribb kórokozók a Staphylococcus aureus. Streptococcusokat, Pseudomonas aeruginosa, Moraxella catarrhalis és Escherichia coli baktériumokat azonosítottak azonban fertőző submandibularis sialadenitis esetén is. 5.

A sialadenitis vírusos etiológiája, például a mumpsz, általában kétoldalú és nem szupuratív. Az emberi immunhiányos vírus kétoldali, nem szupuratív nyálmirigy-fertőzéseket is okozhat. 6.

Képalkotó tanulmányok

Amint azt esetünkben szemléltetjük, a CT képalkotás segíthet az akut submandibularis sialadenitis diagnózisának megerősítésében az anatómiai érintettség meghatározása és a tályog jelenlétének azonosítása révén. Ultrahang is használható, és első vonalbeli képalkotó eljárásként írták le. 7,8

Kezelés

Műtéti beavatkozás. A tályogok műtéti beavatkozást igényelhetnek. A tályogképződés nélküli esetek többsége azonban az antibiotikumokkal végzett járóbeteg-kezelésre reagál. 5 Ha a csatornaelzáródást azonosítják, szükség lehet a kalkulus eltávolítására. Ez magában foglalhatja a ductalis dilatációt, a sialolithectomiát vagy akár a ductoplasztikát, ha szűkületet azonosítanak. 1

Antibiotikum terápia. Az antibiotikum-szelekció tekintetében Chandak és mtsai 5 az orális amoxicillin-klavulánsavat javasolják. Egyéb antistaphylococcus lefedettségi ajánlásokat tettek az irodalomban. A mirigymasszázs hasznos lehet a gyengédség megszűnése után, 5 és a szialogógák (pl. Citromcseppek, C-vitamin pasztillák) is adhatnak némi megkönnyebbülést. 6 Emellett a betegség kiújulásának elkerülése és a fogászati szövődmények megelőzése érdekében Chandak és mtsai 5 hangsúlyozzák a hidratálás és a kiváló szájhigiénia döntő szerepét.

Következtetés

Klinikai eredmények alapján akut submandibularis sialadenitist gyanítottunk páciensünknél, amelyeket a CT-képalkotás megerősített. Akut submandibularis sialadenitisben szenvedő betegeknél bakteriális fertőzés hiányában submandibularis mirigyelzáródás jelentkezhet. A nem fertőző obstrukció általában étkezéssel és nyeléssel járó fájdalomként jelentkezik, míg a fertőző esetek állandó fájdalmat és érzékenységet jelentenek az érintett területen. Ezenkívül a fertőző etiológiájú betegeknél gennyes váladékozás is előfordulhat Wharton csatornájából, láz, hidegrázás és megemelkedett WBC. Több baktériumot izoláltak, a leggyakoribbak S aureus. A streptococcusok azonban, P aeruginosa, M catarrhalis és E coli szintén azonosították. A számítógépes tomográfiai vizsgálatok hasznosak a diagnózis megerősítésében, az anatómiai érintettség meghatározásában és a tályogképződés azonosításában.

A tályogok műtéti beavatkozást igényelhetnek. A tályogképződés nélküli esetek többsége azonban az antibiotikumokkal végzett járóbeteg-kezelésre reagál. Az antibiotikum-szelekció magában foglalja az antistaphylococcus-lefedettséget, például az amoxicillin-klavulánsavat. A mirigymasszázs hasznos lehet a gyengédség megszűnése után. Ezenkívül a szakirodalom hangsúlyozza a hidratálás és a kiváló szájhigiénia döntő szerepét a betegség kiújulásában és a fogászati szövődmények megelőzésében.