Alacsony fehérjetartalmú étrend

Kapcsolódó kifejezések:

Vizet inni
Psittaciformes
Diétás fehérje
Fehérjebevitel
Fehérjék
Aminosavak
Papagájok
Galambok
Magas fehérjetartalmú étrend
Glomeruláris szűrési sebesség

Letöltés PDF formátumban

Erről az oldalról

Krónikus vesebetegségben szenvedő betegek táplálkozási kezelése

Maulin Shah, William E. Mitch, krónikus vesebetegség (második kiadás), 2020

Az étrendi fehérje korlátozásának előnyei a CKD-ben

Az LPD javíthatja a CKD által okozott tüneteket és metabolikus problémákat, és lassíthatja a CKD progresszióját. 12,13,31–34 Csaknem 1600 CKD-s beteg vizsgálatában Metzger és mtsai. megállapította, hogy minden 0,1 g fehérje/kg/nap növekedés az átlagos 5,6 g fehérje/nap értékhez képest a végstádiumú vesebetegségek (ESRD) kockázati arányának 1,05-ös növekedésével járt. 35 Másodszor, Kelly és mtsai. hét tanulmány (~ 15 000 beteg) meta-elemzését tekintette át, és arra a következtetésre jutott, hogy az étkezési fehérje csökkent szintje alacsonyabb, 0,73-as halálozási kockázattal jár, de a szerzők nem értékelték az ESRD-re való progresszió változását. 36 Harmadszor, a Cochrane adatbázison alapuló frissített metaanalízis bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy a nem cukorbeteg CKD betegeknél az LPD valószínűleg késlelteti, de nem állítja meg az ESRD-be való progressziót. Ez utóbbi elemzés során úgy tűnik, hogy az LPD-diéták nem csökkentik a mortalitást. 37

Sajnos az LPD betartása nehéz és más típusú fehérjepótlók értékeléséhez vezetett. A CKD-betegek kezelésében az LPD helyettesítői nagyrészt azon a kilenc esszenciális aminosav (EAA) ellátásán alapulnak, amelyeket be kell nyújtani, mivel a szervezet nem tudja szintetizálni őket. Pontosabban, az orális kiegészítőként szolgáltatott 9 EAA ajánlott napi adagjának (RDA) becsült követelményei semleges nitrogénegyensúlyt produkálhatnak akkor is, ha a 11 nem esszenciális aminosav (NEAA) hiányzik az étrendből.

Az étrendi fehérje alternatív helyettesítőit rövidítéssel Ketoacidnak nevezik. A ketosavak különböző EAA-k alapvető szerkezetűek, de ezeket kezelték az EAA-k nitrogénjének eltávolítására. Ha 0,3 g fehérje/kg/nap diétás receptet kap, a Ketoacid keverék javítja a táplálkozási mutatókat és lassítja a veseműködés progresszív csökkenését. 38–49. Például a nem cukorbeteg, román, CKD-s betegek 15 hónapos kezelésére adott válaszok, miközben nagyon alacsony fehérjetartalmú diétát (VLPD-KA) kaptak Ketoaciddal, kedvezően hasonlítottak össze a nem diabéteszes kontroll CKD-betegek LPD-vel táplált eredményeivel (0,6 g fehérje/kg/nap). A Ketoacid kiegészített kezelés a vesefunkció csökkenésének lassulásával és a dialízis szükségességének késleltetésével járt. Bizonyítottak a táplálkozási állapot javulására is. Nehézségekbe ütközött a résztvevők bevonása ebbe a vizsgálatba, mivel a kiszűrt betegek csak mintegy 14% -át toborozták. 48

Túl kevés gazdasági értékelést végeztek az LPD kezeléséről a CKD-s betegek kezelésében. Scalone és mtsai. véletlenszerűen 56, előrehaladott CKD-s beteget osztottak be a VLPD-KA kezelésre, összehasonlítva a standard dialízis stratégiákhoz rendelt azonos számú kontroll CKD beteggel. A vizsgálat megkezdésekor mindkét csoportban a betegek 75 évesnél idősebbek voltak, kreatinin-clearance-e 20 000 euró uros volt, és a két betegcsoport klinikai lefolyásait, beleértve a táplálkozási mutatókat is, úgy ítélték meg, hogy nem alacsonyabb szintűek. 50

A Diabetes Mellitus szövődményei

Egyéb megközelítések

Kimutatták, hogy az alacsony fehérjetartalmú étrend (0,75 g/kg naponta) késlelteti a vesebetegség progresszióját, bár az adatok önmagukban nem teljesen meggyőzőek a diabéteszes nephropathiáról. A T1DM-alanyokban végzett öt vizsgálat metaanalízise alátámasztotta ezeknek a diétáknak a kisebb renoprotektív szerepét, 576 de ez még nem volt univerzális eredmény. 577 Nyilvánvaló nephropathiában szenvedő T2DM-alanyokról még kevesebb adat áll rendelkezésre. 578 A fehérjeszűkítéssel elérhető diabéteszes nephropathiában szenvedő betegek várható előnyei azonban a szerény BP-szabályozással és a renin-angiotenzin rendszer blokkolásával összehasonlítva a legjobb esetben is szerények. Ezenkívül gondosan mérlegelni kell az ilyen beavatkozások táplálkozási hatását, különösen a rideg glikémiás kontrollban szenvedő betegeknél.

A lipidcsökkentő szerek renoprotektív gyógyszerként betöltött szerepe továbbra is ellentmondásos. Bár rágcsálóknál sok bizonyíték azt sugallja, hogy a lipidek elősegítik a vesekárosodást, és hogy a különféle lipidcsökkentő gyógyszerek csökkentik a nephropathiát, még akkor is, ha a lipidekre gyakorolt hatás nem vagy csak minimális, 579 az emberekre vonatkozó adatok változóak. 580 A T2DM-ben végzett fenofibrát-vizsgálat során azonban jelentősen csökkent az albuminuria. 581 Ezenkívül a Szívvédelmi Vizsgálatban a szimvasztatin késleltette a vesefunkció csökkenését, bár ez az elemzés nem korlátozódott a diabéteszes alcsoportra. Egy másik csoport a statin potenciális renoprotektív hatásáról is beszámolt, 583 bár ezt a hatást nem minden vizsgálatban figyelték meg. Mindazonáltal, mivel a CVD annyira kiemelkedő a cukorbetegeknél, különösen a kezdő vagy nyilvánvaló vesebetegségben szenvedőknél, a lipidcsökkentő kezelést a betegek többségénél fontolóra kell venni, függetlenül annak feltételezett renoprotektív hatásaitól. 584

További megfontolandó megközelítések közé tartozik az anaemia korrekciója olyan szerekkel, mint az eritropoietin. Ezen szerek renoprotektív gyógyszerként betöltött szerepét még tisztázni kell, 586 de a betegek általános jólétére és a bal kamrai hipertrófia csökkentésében rejlő lehetséges előnyök 587 megalapozzák az ilyen szerek ésszerű alkalmazását a cukorbetegeknél. A közelmúltban jelentett TREAT-tanulmány azonban, bár az eritropoietin-analóg darbopoietin alkalmazásával a kardiovaszkuláris eseményekre és a halálozásra összpontosított, a darbopoietin nem mutatta renoprotektív hatását, és a gyógyszer sajnos az agyi érrendszeri események kétszeres növekedésével járt. 588

Vitaminok krónikus vesebetegségben

Magdalena Jankowska, a molekuláris táplálkozásról, 2020

27.3.2 B2-vitamin (riboflavin)

Az alacsony fehérjetartalmú étrend, amelyet gyakran a CKD 3–5. Szakaszában írnak elő, a riboflavinhiány kockázatát jelentheti. Valójában a megnövekedett α-eritrocita glutation-reduktáz (EGR) index aránya, amely a B2-vitamin funkcionális hiányának mértéke, az étrendi fehérjebevitel csökkenésével emelkedett. A HD veszteségek kicsiek, eljárásonként körülbelül 6–7%, a clearance pedig 27–52 ml/perc. Bár a peritonealis veszteségek magasak lehetnek a fiziológiás vizeletürítéssel összehasonlítva (Boeschoten és mtsai., 1988), a legtöbb tanulmány beszámol e vitamin megfelelő állapotáról az ESKD-ben. A kétszeres RDA-val történő kiegészítés csökkentett EGR-indexhez vezet, ami túlzott bevitelre utal (Mydlík et al., 1985). A riboflavin fotoszenzibilizáló tulajdonságai miatt kerülni kell ennek a vitaminnak a nagy adagját.

Érzékelés, jelzés és sejtadaptáció

Sylvie Mordier,. Pierre Fafournoux, Cell és molekuláris válasz a stresszre, 2002

Fehérje alultápláltság

1. és 2. típusú Diabetes Mellitus állatmodellek

3.1.3.4.1. Anyák alacsony fehérjetartalmú modellje patkányokban

Az alacsony fehérjetartalmú étrenddel táplált terhes anyák (20% helyett 8%) növekedéskorlátozott, alacsony testtömegű utódokat hoznak világra, amelyek a későbbi életük során a 2. típusú cukorbetegség tüneteivel jelentkeznek (Muhlhausler, 2009). A születés után van egy gyors posztnatális növekedési periódus (Ozanne, 2001), és ez szintén a modell fontos alkotóelemeként szerepel. Az inzulinérzékenység kezdetben fokozódik, de felnőttkorban az inzulinrezisztencia kialakul, ami 2-es típusú fenotípushoz vezet (Ozanne et al., 2005). Valóban, a fehérje korlátozása terhesség alatt kimutatta, hogy befolyásolja az utód szigeteit, valamint az inzulinérzékeny szöveteket, például a májat, a zsírt és az izmokat (Ozanne et al., 2005; Thompson et al., 2007). Az újszülöttek szigetei kisebbek, mint a kontroll állatoké, és magasabb az apoptózisuk (Petrik et al., 1999). A posztnatális, magas zsírtartalmú étrend súlyosbítja a fenotípust és ezeknél az állatoknál (Claycombe et al., 2013).

A vita táplálkozásának jelenlegi vitái

Maryanne Murphy,. Donna Raditic, A macska, 2012

Legfrissebb kutatások

Három izoenergetikus házi étrend alkalmazásával (alacsony fehérjetartalmú, illetve alacsony zsírtartalmú és alacsony szénhidráttartalmú) diétát alkalmazva értékelték a glükózra és az inzulinra adott válaszokat. Három hetente kilenc sovány macskának tették ki a latin négyzet alakú három diéta egyikét, amíg az összes macska el nem fogyasztotta az egyes diétákat. A diéták között nem volt különbség a glükózszintben. Bár minden diéta bimodális inzulincsúcsot mutatott, a második csúcs inzulin késleltetett az alacsony szénhidráttartalmú étrenddel (45% DM fehérje, 48% DM zsír). Ha ezt hosszú távon követik, ez az étrend inzulinrezisztens állapothoz vezethet, amely béta sejtek kimerülését okozhatja. A szerzők azt is javasolják, hogy a szénhidrát inzulinérzékenységre gyakorolt hatása U-alakú válasz lehet, amelyben a rendkívül alacsony és rendkívül magas szénhidrátszint csökkent inzulinérzékenységet okoz. Lehetséges, hogy mindkét étrend-állapot hosszú távú értékelése esetleges béta-sejt kimerülést mutatna. 47

Egy újabb, elgondolkodtató tanulmány olyan cicákat vizsgált, amelyek csak szénhidrát- és fehérjetartalmukban táplált étrendet fogyasztottak méhben és a növekedés alatti elválasztás után. Habár a különbség nem volt szignifikáns, a magas fehérjetartalmú étrendet tápláló cicáknál általában magasabb volt az átlagos fizikai aktivitás. Ez a tendencia összefüggésben lehet a sovány macskák fehérjefogyasztásának magas hőhatásával, amelyet Hoenig és munkatársai megjegyeztek. A magas fehérjetartalmú étrendet tápláló cicák testtömegének általában nagyobb volt a szénhidráttartalmú étrendet folytató cicákhoz viszonyítva, de a testzsírtömegben nem volt különbség a csoportok között 8 hónapos korban. A tendenciák arra a következtetésre engednek következtetni, hogy az ételbevitel nagyobb hatással volt a testösszetételre, mint az étrendi makrotápanyagok összetétele. 48 Érdekes lesz összehasonlítani e macskák eredményeit felnőttként a jövőben. Elhízik-e a magas szénhidráttartalmú csoport, mint a magas fehérjetartalmú csoport, vagy eloszlatja-e a macskákkal és a szénhidrátokkal kapcsolatos összes jelenlegi gondolatunkat?

Pszichomotoros retardáció és regresszió

Menedzsment

A klasszikus PKU-ban kezdje meg az alacsony fehérjetartalmú étrendet, és a születés után a lehető leghamarabb használja a fenilalaninmentes gyógyszerkészítményt, hogy a plazma fenilalanin-koncentrációja elérje a 120–360 µmol/L (2–6 mg/dL) vagy a 40–240 µmol plazmakoncentrációt/L (1–4 mg/dl). Étrend-kiegészítés 6R-BH4 sztereoizomerrel napi 20 mg/kg dózisig az egyéni igényektől függ. Nem PKU HPA-val rendelkező csecsemők kezelése plazma fenilalanin-koncentrációval, amely folyamatosan kevesebb, mint 600 µmol/L.

A BH4 a fenilalanin-hidroxiláz, a tirozin-hidroxiláz és a triptofán-hidroxiláz kofaktora. A hibás újrahasznosítás vagy szintézis hiányt okoz. Kofaktorhiányos csecsemőknél a fenilalanin-korlátozott étrend csökkenti a vér fenilalanin-koncentrációját, de nem akadályozza meg a neurológiai romlást. Ezeknek a gyermekeknek a BH4 beadása a választott terápia.

Vegetáriánus és növényi étrend a terhesség alatt

8 A „beteg és ellenőrzött”: A vegetáriánus étrend előnyei a vesebetegségek elleni küzdelemben

A CKD egy heterogén állapot, amelyben az alacsony fehérjetartalmú étrend mérföldkő volt a végstádiumú veseelégtelenség kialakulásának elhalasztásában vagy a dialízis szükségességének késleltetésében (Fouque és Laville, 2009; Mitch és Remuzzi, 2004). A terhesség egyre gyakoribb az előrehaladott CKD-ben, egy olyan populációban, amelyben egyre alacsonyabb fehérjetartalmú étrendre van szükség egyre növekvő számú környezetben (Piccoli et al., 2015d; Holley et al., 2015).

Míg egyes csoportok abbahagyják az alacsony fehérjetartalmú étrendet a terhes CKD-s nőknél, mások enyhítik a korlátozást vagy konkrét sémákat javasolnak. Ez a csoportunk esete, amely a mérsékelten korlátozott vegetáriánus fehérjetartalmú, alacsony fehérjetartalmú étrendet terhes betegek számára alakította ki, növelve a fehérjebevitelt napi 0,6-ról 0,8 g/kg-ra/kg-ra, és integrálva a fő kalória-, kalcium- és oligo- CKD nélküli terhes betegeknél előírt elemek (Appleby és Key, 2015; Piccoli et al., 2011). Az étrend alapvetően vegán volt, de vegetáriánusként definiálták, mert alkalmanként megengedett tejet és joghurtot, valamint hetente legalább egy (és legfeljebb három) korlátlan étkezést. Az esszenciális aminosavak és a ketoavak kiegészítése hozzáadódott, amint azt máshol részletesebben leírják (Appleby és Key, 2015; Piccoli et al., 2011).

Az elmúlt 15 évben elért eredmények átértékelése lehetővé tette számunkra, hogy 36 diétás CKD terhességet hasonlítsunk össze 47 CKD kontroll esettel korlátlan étrenden. Annak ellenére, hogy hasonló kiindulási életkor, beutalási hét, veseműködés, magas vérnyomás és proteinuria van, az SGA előfordulása (Attini és mtsai.).

Még egyszer, legalábbis elméletileg, a növényi étrend pozitív hatása a „vazotoxikus” elemek csökkenésének vagy a „vazo-protektív” tényezők növekedésének tudható be; mindkettő jelen van a vizsgálati étrendben. Egyre több adat arra utal, hogy a vörös húsfogyasztás a kardiovaszkuláris kockázat növekedésével jár, míg a zöldségekben, hüvelyesekben és szemekben gazdag étrend (különösen az alacsony glikémiás indexűek) védelmet nyújthatnak az endothel diszfunkciója ellen (Defagó et al. ., 2014; Nettleton és mtsai, 2006; Lopez-Garcia és mtsai, 2004; Wang és Mitch, 2011; Messina, 2014; Flight és Clifton, 2006; van den Broek és mtsai, 2015). A növényi fehérjék (szója) és a keto savakkal való kiegészítés specifikus előnyét kísérleti modellekben javasolták (Gao et al., 2010, 2011; Cahill et al., 2007; Bonacasa et al., 2011).

A kis populáció korlátai mellett ezek az adatok arra utalhatnak, hogy a vegetáriánus étrend terhesség alatt is biztonságos a sérülékeny egyéneknél, például a CKD-ben szenvedőknél; Bár minden eredményre nézve kedvező tendencia figyelhető meg, a statisztikai szignifikancia elérte a jövő egészségének legerőteljesebb előrejelzőit. Ezek a megállapítások nemcsak az étrend, a CKD és a terhesség sajátos kérdését, hanem a vegetáriánus étrend és a magzati növekedés közötti kapcsolat tágabb szempontjait is felhívhatják a figyelmet.

Alkalmazkodás az aminosavak elérhetőségéhez

20.1.1 Az étrendi aminosav-hiány következményei

Fehérje-alultápláltság: Az alacsony fehérjetartalmú étrend tartós táplálása a legtöbb esszenciális aminosav plazmaszintjének csökkenését okozza. Az egyik fő következmény a fiatal állatok növekedésének drámai gátlása. Straus és mtsai. (1993) kimutatták, hogy az IGFBP-1 drámai túlzott expressziója volt felelős a növekedés gátlásáért az alacsony fehérjetartalmú étrend tartós táplálkozása esetén. Az IGFBP-1 megköti az IGF1 és IGF2 növekedési faktorokat, és gátolja azok metabolikus és mitogén hatásait. Kimutatták, hogy az aminosavkoncentráció csökkenése közvetlenül felelős az IGFBP-1 indukcióért (Straus és mtsai., 1993; Jousse és mtsai., 1998). Ezért az aminosav-korlátozás, amely az étkezési fehérjehiány során fordul elő, az IGFBP-1 indukcióján keresztül részt vesz a növekedés visszaszorításában.

Aminosav-kiegyensúlyozatlan étrend: A vadonban az aminosav-kiegyensúlyozatlan étrend gyakori táplálkozási helyzet lehet a mindenevő állatok számára. Ez különösen akkor áll fenn, amikor csak egyetlen növényi fehérjeforrás áll rendelkezésre, amely valószínűleg egy EAA esetében részben hiányos. Olyan állatoknál, akik olyan étrendet fogyasztanak, amelyben részben hiányzik az EAA, a hiányzó aminosav vérkoncentrációja gyorsan és nagy mértékben csökken. Az állat a vér EAA-kiegyensúlyozatlanságára úgy reagál, hogy csökkenti a táplálékfelvételét. Ezt a megfigyelést különféle mindenevőkre (patkányokra, egerekre, sertésekre, csirkékre stb.) Tették. Az egy EAA nélküli étrend megtagadásának képessége megakadályozza az állatot abban, hogy az egészségére potenciálisan káros ételt fogyasszon, és arra ösztönzi az állatot, hogy egy másik jobb fehérjeforrás után kutasson (Rose, 1957; Gietzen, 1993).

Ez a két példa arra utal, hogy a vér aminosavkoncentrációjának változása számos fiziológiai funkciót szabályozhat, beleértve a növekedést és az étvágyat. Az elmúlt évtizedben jelentős előrelépés történt a fiziológiai funkciók szabályozásában szerepet játszó jelátviteli mechanizmusok megértésében az aminosav korlátozásokra reagálva. Jelen áttekintés főként a GCN2-eIF2α út aktiválásának aminosavhiányra gyakorolt szerepére összpontosít. Végül megvitatjuk, hogy a GCN2 funkció hogyan releváns számos biológiai folyamat szabályozásában.