Alacsony születési súly és fokozott szimpatikus aktivitás

I. Belgyógyászati Klinika, Schleswig-Holsteini Egyetem, Lübeck, Németország

IJzerman és munkatársai egy nemrégiben végzett ikrekről szóló tanulmányban összefüggést jelentenek az alacsony születési súly és a nyugalmi állapotban, valamint a stressztesztek alatti rövid kivetés előtti időszak között. Eredményeiket a szimpatikus idegi aktivitás fokozódásának bizonyítékaként jelentik alacsony születési súlyú személyeknél. Ezek az adatok fontos szempontot tárnak fel a szimpatikus rendszer szabályozásában alacsony születési súlyú alanyokban. Csoportunk tanulmányának hátterében, amely az izomszimpatikus idegaktivitást (MSNA) vizsgálta alacsony születési súlyú szingulettekben, 2 az eredmények értelmezése módosulhat. Vizsgálatunk során specifikus intraneurális méréssel határoztuk meg az izom érrendszerének szimpatikus idegi aktivitását. Nyugalmi körülmények között az MSNA alacsonyabb volt az alacsony születési súlyú egyéneknél, mint egy normál születési súlyú kontrollcsoportnál. A Baroreflex funkciót is megvizsgáltuk, és normális funkcionális tulajdonságokat mutatott. Ezenkívül a szimpatikus izgalmi manőverek (inspirációs apnoe és hidegprészteszt) ugyanolyan mértékben fokozták a szimpatikus aktivitást alacsony születési súlyú alanyokban, mint a kontroll alanyokban.

A különböző eredmények a vizsgált kohorszok különbségével magyarázhatók. Míg IJzerman monozigóta és dizigótikus ikreket vizsgált, az alacsony születési súlyú egyszemélyes szimpatikus szabályozást eset-kontroll kialakításban hasonlítottuk össze. Az ikrek magzati növekedési mintázata eltér a szinglettektől. Az ikrek növekedési lassulása különösen a terhesség utolsó trimeszterében jelentkezik, ami azt jelzi, hogy a fetoplacenta elégtelenség a fő patogenetikai tényező. 3 Ezzel szemben az alacsony születési súlyú szingleteket a teljes magzati periódus inkább befolyásolja, és úgy tűnik, hogy az anyai tényezők játszanak domináns szerepet. Amint azt az állatkísérletek eredményei jelzik, az intrauterin növekedés korlátozásának a szimpatikus idegrendszerre gyakorolt hatása mind a méhben előforduló nemkívánatos esemény módjától, mind időzítésétől függ. 4

Mind az IJzerman et al 1 tanulmány, mind tanulmányunk azt mutatja, hogy az intrauterin sértések befolyásolják a szimpatikus funkciók szabályozását. A szív fokozott szimpatikus aktivitásának megállapítása azonban nem jelenti automatikusan a szimpatikus idegrendszer más ágainak aktiválódását. Valójában feltételezhető, hogy a baroreflex szabályozás felelős mindkét vizsgálat eredményéért. Így a fokozott szívszimpatikus aktivitást ellensúlyozhatja az izmok érrendszerébe történő alacsonyabb szimpatikus kiáramlás vagy fordítva. Az arterioszklerotikus kockázati tényezők kialakulásának jelentőségét azonban még meg kell határozni.

1 IJzerman RG, Stehouwer CDA, de Geus EJ és mtsai. Az alacsony születési súly a fokozott szimpatikus aktivitással jár: függ a genetikai tényezőktől. Keringés. 2003; 108.: 566–571. LinkGoogle Tudós
2 Weitz G, Deckert P, Heindl S és mtsai. Alacsony szimpatikus idegaktivitás bizonyítéka alacsony születési súlyú fiatal felnőtteknél. J Hypertens. 2003; 21: 943–950. CrossrefMedlineGoogle Tudós
3 Loos RJF, Fagard R, Beunen G és mtsai. Születési súly és vérnyomás fiatal felnőtteknél: prospektív ikertanulmány. Keringés. 2001; 104: 1633–1638. CrossrefMedlineGoogle Tudós
4 Fiatal JB, Morrison SF. A magzati és újszülött környezetének hatása a szimpatikus idegrendszer fejlődésére. Cukorbetegség ellátása. 1998; 21 (2. kiegészítés): B156 – B160. MedlineGoogle Tudós

Egyetértünk Weitz et al. 5-szel, hogy a szív iránti fokozott szimpatikus aktivitás nem jelenti automatikusan a szimpatikus idegrendszer más ágainak aktiválódását. Azt állítják, hogy alacsony születési súlyú alanyokban a baroreflex szabályozás felelős a fokozott szívszimpatikus aktivitásért, valamint az alacsonyabb szimpatikus kiáramlásért az izomerek érába. Ez egy érdekes és tesztelhető munkahipotézis. A szívünkben végzett szimpatikus aktivitás azonban, amelyet tanulmányunkban mértünk (n = 228), valószínűleg relevánsabb a magas vérnyomás kialakulása szempontjából, mint a lábszimpatikus aktivitás. Végül, Weitz és mtsai 5 (n = 20) tanulmányában a születési súly nem volt összefüggésben a vérnyomással. Ez megkérdőjelezi, hogy a Weitz és munkatársai által vizsgált egyének „megfelelő” minta voltak-e a születési súlyt és a vérnyomást összekötő lehetséges mechanizmusok (például szimpatikus aktivitás) vizsgálatára.