Alultápláltsági laboratóriumi tesztek online

Az alultápláltság alapvetően "rossz táplálkozást" jelent, és olyan állapot, amelyben eltérés mutatkozik a szervezet megfelelő növekedéséhez és egészségéhez szükséges élelmiszer- és egyéb tápanyagok mennyisége és a befogadott vagy felvett (felszívódó) mennyiség között. Ez az egyensúlyhiány leggyakrabban az alultápláltsághoz kapcsolódik, amely a cikk elsődleges célja, de ennek oka lehet a túlzott táplálkozás is.

A krónikus túlzott táplálkozás elhízáshoz és metabolikus szindrómához vezethet, amely kockázati tényezők összessége a hasi elhízás, a glükóz feldolgozásának csökkent képessége (inzulinrezisztencia), az egészségtelen lipidszint és a magas vérnyomás (hipertónia). A metabolikus szindrómában szenvedőknél nagyobb a kockázata a 2-es típusú cukorbetegség és a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának. A túlzott táplálkozás másik ritka formája a vitamin- vagy ásványianyag-toxicitás. Ennek oka általában a túlzott pótlás, például nagy adagokban zsírban oldódó vitaminok, például A-vitamin, nem pedig az étel elfogyasztása. A toxicitási tünetek a bevitt anyag (ok) tól, a túladagolás súlyosságától és attól függenek, hogy akut vagy krónikus-e.

Alultápláltság akkor következik be, amikor egy vagy több létfontosságú tápanyag nincs jelen vagy áll rendelkezésre olyan mennyiségben, amely a test normális fejlődéséhez és működéséhez szükséges. Ennek oka lehet az elégtelen bevitel, a megnövekedett veszteség, a megnövekedett kereslet, vagy olyan állapot vagy betegség, amely csökkenti a szervezet képességét az élelmiszerből származó tápanyagok emésztésére és felszívására. Míg a megfelelő táplálkozás iránti igény állandó, a test igényei idővel változnak.

Az általános alultápláltság gyakran lassan, hónapok vagy évek alatt alakul ki. Amint a test tápanyagkészlete kimerül, a sejtek szintjén változások kezdenek bekövetkezni, amelyek befolyásolják a biokémiai folyamatokat és csökkentik a szervezet képességét a fertőzések leküzdésére. Idővel különféle tünetek jelentkezhetnek, többek között:

Gyermekeknél késleltetett vagy lassú növekedés, duzzadt has, kedvetlenség
Anémia
Fogyás, csökkent izomtömeg és gyengeség
Száraz hámló bőr
Folyadék felhalmozódása (ödéma)
Törékeny, elvékonyodó haj
Törékeny és rosszul formált (kanalazott) körmök
Krónikus hasmenés
Lassú sebgyógyulás
Csont- és ízületi fájdalom
Mentális változások, például zavartság és ingerlékenység
Megnagyobbodott pajzsmirigy (golyva)

A specifikus tápanyaghiány jellegzetes tüneteket okozhat. Például a B12-vitamin hiánya bizsergéshez, zsibbadáshoz és égéshez vezethet a kézben és a lábban (idegkárosodás miatt); az A-vitamin hiánya éjszakai vakságot és fokozott fényérzékenységet okozhat; a D-vitamin hiánya pedig csontfájdalmat, fejlődési rendellenességeket vagy osteomalaciát okozhat. A tünetek súlyossága a hiány intenzitásától és időtartamától függ. Néhány változás, például a csont és az idegek, visszafordíthatatlanok lehetnek.

Az alultápláltság gyakran észrevehető az orvos képzett szeme előtt, mielőtt jelentős rendellenességeket okozna a laboratóriumi vizsgálatok eredményeiben. A fizikai vizsgálatok során az orvos értékelni fogja az egyén általános megjelenését: a bőr és az izom tónusát, a testzsír mennyiségét, a testmagasságát és súlyát, valamint az étkezési szokásait. Csecsemők és gyermekek esetében az orvosok normális fejlődést és normális növekedési sebességet keresnek.

Ha az alultápláltság jelei vannak, az egészségügyi szakember laboratóriumi szűrővizsgálatokat rendelhet el az ember vér- és szervműködésének értékelésére. További egyedi tesztek rendelhetők specifikus vitamin- és ásványianyag-hiányok felderítésére. Ha általános alultápláltságot és/vagy specifikus hiányosságokat diagnosztizálnak, laboratóriumi vizsgálatokat lehet alkalmazni a terápiára adott válasz nyomon követésére. Előfordulhat, hogy annak a személynek, akinek krónikus betegség miatt alultápláltsága van, tápláltsági állapotát rendszeresen ellenőrizni kell.

A kórházban fekvő betegek tápláltsági állapotát gyakran felmérik a felvétel előtt vagy annak időpontjában. Ez magában foglalhatja a kórtörténetet, a dietetikus interjúját és a laboratóriumi vizsgálatokat. Ha ezeknek a teszteknek az eredményei jelzik a lehetséges táplálkozási hiányokat, a betegek számára műtét vagy eljárás előtt táplálkozási támogatást kaphatnak, és a gyógyulás során rendszeresen ellenőrizhetők.

A laboratóriumi vizsgálatok a következőket tartalmazhatják:
Általános szűréshez és monitorozáshoz:

Tápláltsági állapot és hiányosságok:

Vasvizsgálatok, például szérumvas, transzferrin és vasmegkötő képesség, valamint ferritin
Vitaminok és nyomelemek, például B12 és folát, A-vitamin, D-vitamin, B-vitaminok, kalcium és magnézium
Prealbumin: bár gyakran használják az alultápláltság jelzőjeként, ennek a fehérje szintjét számos, az alultápláltságtól eltérő állapot befolyásolhatja. A prealbumin testben betöltött szerepének (szerepeinek) jobb megértése érdekében folytatódnak a kutatások, különös tekintettel a betegség során megfigyelt változások okaira, valamint a prealbumin tesztelés klinikai hasznára.
Az albumint a múltban az előbumin mellett vagy helyett használták a táplálkozási állapot értékelésére, de ma már gyakrabban használják a máj- vagy vesebetegségek szűrésére és diagnosztizálására.
Leptin: az elnyomott szintek alultápláltságra utalhatnak egyes betegeknél; ez a teszt nem széles körben elérhető.
A lisztérzékenységi vérvizsgálatok a vérben lévő antitestek mennyiségét mérik. A leggyakoribb tesztek közé tartozik a szöveti transzglutamináz (tTG), IgA osztály, kvantitatív immunglobulin A (IgA) teszt és dezamidált gliadin peptid antitestek (anti-DGP), IgA vagy IgG.

Nem laboratóriumi vizsgálatok
Képalkotás és röntgenvizsgálat rendelhető el a belső szervek egészségi állapotának, valamint az izmok és csontok normális növekedésének és fejlődésének értékeléséhez. Ezek a tesztek a következőket tartalmazhatják:

Röntgen
CT (számítógépes tomográfia)
MRI (mágneses rezonancia képalkotás)