Anyagcserezavar
Anyagcsere-rendellenesség, amelyet a személy izzadtságában, vizeletében és lélegzetében kiválasztódó szagú trimetil-amin anyagcseréjének csökkent képessége okoz.
Kapcsolódó kifejezések:
- Fehérje
- Inzulin
- Szív-és érrendszeri betegségek
- Elhízottság
- Diabetes mellitus
- Inzulinrezisztencia
- Nem inzulinfüggő cukorbetegség
- Lefoglalás
Letöltés PDF formátumban
Erről az oldalról
Hányás és regurgitáció
Anyagcserezavarok
A hányást okozó anyagcsere-betegségeket nehéz diagnosztizálni, mert egyszerre ritkák és sokfélék. Diagnózisuk és kezelésük azonban döntő jelentőségű az általuk okozott súlyos morbiditás és halál, valamint a kezelésre való alkalmasság miatt. Fontosak a genetikai tanácsadás szempontjából is, mivel a legtöbb anyagcserezavar örökletes, autoszomális recesszív alapon. A metabolikus betegségek megfontolását előidéző helyzeteket a 12.10. Táblázat sorolja fel .
A történelem és a fizikális vizsgálat (12.17. Táblázat), valamint a szűrővizsgálatok (12.18. Táblázat), amelyek segítenek megkülönböztetni sok specifikus anyagcsere-rendellenességet, hasznos nyomokat nyújtanak. Laboratóriumi vizsgálatokat kell végezni, amíg a gyermek tünetei vannak. A hiperammonémiával járó hányás egy speciális diagnosztikai probléma, amelynek vázlatát a 12.12. Ábra mutatja be .
Fejlődési epigenetika és a szülői étrend hozzájárulása az utódok eredményéhez
Absztrakt
A metabolikus betegségek jelentős terhet jelentenek az emberi egészségre az egész világon. Noha a metabolikus rendellenességek nagy számát azonosították, az anyagcsere-betegségek túlnyomó többsége olyan összetett betegségekből fakad, mint például a cukorbetegség, amelyek mind örökletes genetikai összetevőkkel, mind környezeti hatással bírnak. A GWAS-vizsgálatok által azonosított genetikai variánsok azonban jellemzően hozzájárulnak egy adott komplex tulajdonság, például a cukorbetegség öröklődésének kis részéhez. Számos potenciális tényező magyarázhatja ezt az úgynevezett „hiányzó örökölhetőséget”, beleértve számos ritka változatot, amelyek hozzájárulnak egy adott fenotípushoz, és az episztázist. Ezek mellett egy másik felmerülő téma az epigenetika potenciális hozzájárulása - az információ öröklődése a DNS-szekvencián túl - az ilyen betegségek öröklődéséhez. Valójában a növekvő bizonyítékok összekapcsolják a szülői táplálkozási állapotot az utódok anyagcseretermékeivel, potenciálisan magyarázatot adva az anyagcsere-betegségek hiányzó öröklődésének egy részére.
Perinatális metabolikus encephalopathiák
Általános megközelítés
Anyagcsere betegségre van szükség minden encephalopathiás újszülöttnél. Az akut reverzibilis metabolikus zavarok egyfázisúak és a metabolikus korrekció után megszűnnek, míg az IEM-ekben való megjelenés késik vagy progresszív, gyakran diffúz, nem specifikus tünetekkel alakulnak ki rosszindulatú tünetek (rohamok, mozgászavar). Az újszülöttkori krónikus statikus encephalopathiák egyre inkább kapcsolódnak a genetikai anyagcsere-betegséghez, és kevés olyan tulajdonságuk lehet, amelyek metabolikus jellegűek. Az IEM gyanújának meg kell növekednie a következő tényezők bármelyikével:
Az idegrendszer több összetevője érintett (agy, perifériás idegek, vázizom)
Több szervrendszer érintett
Szisztémás tünetek (hányás, autonóm instabilitás)
A leggyakoribb nongenetikus akut újszülött metabolikus encephalopathiák az előzményekből és az első stádiumú vizsgálatok eredményei alapján azonosíthatók. Az enkefalopátiás újszülöttek gyakran tévesen feltételezik, hogy asphyxiát szenvedtek, amikor valójában prenatális eredetű statikus betegségük vagy metabolikus betegségük van, amely születéskor dekompenzálódott. A perinatális hypoxiás-ischaemiás encephalopathiát csak az ischaemiás vagy hypoxemiás expozíció egyértelmű bizonyítékaival lehet diagnosztizálni. Enélkül a differenciáldiagnózisnak szélesnek kell maradnia, amíg egy átfogó értékelés nem fejeződik be. Az értékelés szakaszos diagnosztikai tesztet foglal magában, miközben egyidejűleg kezelik a potenciálisan életveszélyes állapotokat (23-2. Táblázat, 23-1. Ábra).
SZELLEMI FOGYATÉK
Anyagcsere tesztelés
A legtöbb anyagcserezavar ritka, és nem lenne költséghatékony vagy ésszerű minden kognitív fogyatékossággal élő gyermeket kiszűrni minden anyagcserezavar miatt. Bizonyos tünetek és fizikai jellemzők azonban aggodalomra adnak okot az anyagcsere-rendellenesség lehetősége miatt, és további munkát igényelnek (lásd 30. fejezet). A metabolikus rendellenesség gyanúját fokozó klinikai eredmények a következők:
Szokatlan jellemzők és organomegalia, amelyek aggodalmat keltenek egy esetleges tárolási rendellenesség miatt
Mérföldkövek elvesztése vagy neurodegeneratív folyamat
Szokatlan mozgások, például koreoathetosis
Autonóm instabilitás, látási rendellenességek és csecsemőkori stroke, amelyek mind aggodalmat keltenek egy lehetséges mitokondriális rendellenesség miatt
Neurológiai vizsgálat és fejlődési előzmények, amelyek nincsenek összhangban a beteg kórtörténetével (vagyis nincsenek születési traumák, fejsérülések vagy súlyos fertőzések)
Bizonyos anyagcserezavarok, mint például a Smith-Lemli-Opitz szindróma, súlyossági spektrummal bírnak, és a spektrum enyhe vége csak kognitív fogyatékosságokkal és finom jellemzőkkel, például a második és a harmadik lábujj szindrómiájával jelentkezhet. A klinikai genetikus és néha egy anyagcsere-genetikus hozzájárulása gyakran hasznos ezeknél a betegeknél, mert egy egyszerű vérvizsgálattal kimutatható ez a rendellenesség, amelynek 25% -os visszatérési kockázata van a jövőbeli terhességekben (Elias et al, 1997).
A nonszensz mutációs terápiákra célzott patológiák
2.2 Metabolikus betegségek
Az anyagcsere-betegségek minden olyan patológiát jelentenek, amely megzavarja az élelmiszer energiává történő átalakulását. Az anyagcsere-betegségek öröklődhetnek, úgynevezett anyagcsere veleszületett hibái, vagy megszerezhetők az élet során. Az öröklődő anyagcsere-betegségek gyakorisága kevesebb, mint 1 000 újszülöttből 1-ben, így ritka betegségek. Például a Gaucher-kór a világ népességének 1/60 000-et érinti; a cerebrozid nevű zsíros anyag anyagcseréjében részt vevő glükocerebrozidáz nevű enzim hiányából adódik. A patológia gyakorisága az etnikai hovatartozás függvényében igen változó. Például 1/450 embert érhet el az askenázi lakosság körében, ami a Gaucher-kórt igen gyakori kórképnek tekinti e populáció körében.
További jól tanulmányozott örökletes metabolikus betegségek közé tartozik a Fabrys-rendellenesség, amelynek becsült előfordulása 1/40 000 születés, amelyben az alfa-galaktozidáz A enzim hiánya a lipidek felhalmozódásához vezet különböző szervekben, például vese vagy szív. Az 1-es típusú mukopoliszacharidózis vagy a Hurler-szindróma egy másik példa az örökletes metabolikus patológiára, amely világszerte 3-4000 embert érint. Ez az l-iduronidáz enzim hiánya, amely a patológiához vezet a szív, a tüdő, a vese és a központi idegrendszer károsodásával. Az l-iduronidáz felelős a heparin-szulfát és más glikoaminoglikánok, például a dermatán-szulfát metabolizmusáért. Ez az enzim azokban a lizoszómákban lokalizálódik, amelyek organellumok, amelyek felelősek a nem kívánt molekulák lebontásáért a sejtben (Appelqvist et al., 2013). L-iduronidáz károsodás esetén a glioaminoglikánok a lizoszómákban és az extracelluláris mátrixban koncentrálódnak. A dermatán-szulfát felhalmozódása megzavarja a rugalmas szálak összeépülését, részben magyarázva a Hurler-szindrómában található fenotípust (Hinek és Wilson, 2000). A metabolikus betegségek kezelésének fő terápiás stratégiája az enzimpótló terápia, amely a hiányzó enzim sejtbe juttatását jelenti.
Rendszerimmunológia
2.9 Anyagcsere betegségek
Az olyan anyagcserebetegségek, mint az elhízás, az inzulinrezisztencia, a 2-es típusú cukorbetegség és az érelmeszesedés mind összefüggésben vannak a gyulladás tartós állapotával. Úgy tűnik, hogy ezt a krónikus gyulladásos állapotot az immunrendszer és az anyagcsere folyamatok közötti rendellenes jelzés vezérli, mind az immunsejteken belül, mind az immunsejtek és a zsír- vagy más anyagcsere-szövetekben (agy, máj, izom és hasnyálmirigy) lévő sejtek között. Ezeknek az összefüggéseknek a feltárása és az, hogy a gyulladásos folyamatok miként közvetítik az anyagcsere betegségeket, izgalmas lehetőségeket tár fel az immunrendszer célzására számos olyan betegség kezelésére, amelyek összefüggenek az elhízással, az anyagcserével és a gyulladással.
Valamennyi metabolikus szövet tartalmaz rezidens immunsejt-populációt, amely reagál a molekuláris jelekre (pl. Tápanyagok, citokinek és hormonok), és segít fenntartani az anyagcsere homeosztázisát (Lumeng és Saltiel, 2011). Például a makrofágok kölcsönhatásba lépnek az adipocitákkal a lipidek tárolásának és felszabadulásának szabályozásában (Kosteli et al., 2010). A lipid anyagcserét és a gyulladást több immunsejt, jelátviteli molekula és receptor köti össze (Jin et al., 2013). Több gyulladásos bejutás és útvonal találkozik azon géneken, amelyek végső soron szabályozzák a tápanyagok érzékelését és anyagcseréjét. A gyulladást célzó gyógyszerek célja az anyagcsere-betegséghez hozzájáruló diszreguláció megzavarása. Például randomizált vizsgálatok túlsúlyos vagy elhízott cukorbetegeknél azt mutatták, hogy az NKF-kB aktivitás szaláttal történő modulálása javította a glikémiás kontrollt (Goldfine és mtsai, 2008; Goldfine és mtsai, 2010). Elhízott egyének külön tanulmányában a TNF-a blokkolása etanercepttel javította az inzulinérzékenységet (Dominguez et al., 2005; Stanley et al., 2011). Ezek a példák csak az elhízással járó betegségek terápiás alkalmazásának kezdetei.
Az emberi populációk genotípusos, génexpressziós és klinikai adatait különböző anyagcsere-betegségek tömbjével integráló rendszerszemléletek egy mögöttes molekuláris hálót tárnak fel, amely nemcsak megosztott e különféle rendellenességek között, hanem úgy tűnik, hogy ezeknek a betegségeknek is okozati oka van (Schadt, 2009). Ez a molekuláris hálózat rávilágít arra, hogy a rendszerszemléletek miként képesek átkutatni több szövetet, sejttípust és betegséget, hogy azonosítsák azokat a géneket, amelyek jelentősen gazdagabbak a betegségspecifikus transzkripciós aláírásokban. Ez a hálózat rendkívül gazdag a makrofágokhoz kapcsolódó gének szempontjából, amelyek az anyagcsere-betegségeket vezérlő egyik domináns immunsejt-típushoz kötődnek. Tekintettel ennek a hálózatnak a makrofág-specifikus jellegére és annak oksági összefüggésére a metabolikus tulajdonságok sokféleségével, makrofágokkal dúsított anyagcsere-hálózatnak nevezzük.
Metabolikus glomeruláris sérülés
Absztrakt
A láb és a boka törései és elmozdulása
Kóros törések
Az anyagcsere-betegség, például a vese osteodystrophia végső stádiuma a csont gyengülését okozhatja a metaphysealis – epiphysealis csomópontban és a későbbi töréseket triviális trauma után. Ugyanezen betegeknél barna daganatok is kialakulhatnak a másodlagos hyperparathyreosis után, aminek következtében a csont gyengül (lásd 4. fejezet). Ezenkívül a csontot alááshatják alkotmányos rendellenességek, például idiopátiás juvenilis osteoporosis, osteogenesis imperfecta és veleszületett fájdalmatlanság (17–80. Ábra), valamint terápiás eljárások, például leukémia kemoterápiája vagy görcsoldó gyógyszerek, például fenitoin (Dilantin) görcsrohamok esetén (17–81. ábra).
Gyermekkori vészhelyzetek
Steven W. Salyer PA-C, Linda L. Lawrence, az alapvető sürgősségi orvoslásban, 2007
Patológia
Anyagcserezavarokat, genetikai hajlamot, valamint a toxinok és vírusok kölcsönhatását javasolták Reye-szindróma okaként. Reye-szerű szindrómával találkozhatunk a zsírsav oxidáció genetikai hibáiban szenvedő gyermekeknél. Egyre több bizonyíték arra utal, hogy a Reye-szindróma multiorganikus betegség lehet ismeretlen eredetű diffúz mitokondriális sérülés miatt. A máj mikrovezikuláris lipidfelhalmozódást mutat, gyulladás vagy nekrózis jele nélkül. Ezek a mikrovezikuláris lipid felhalmozódások előfordulhatnak a vázizomban, a vesékben és a szívizomban. Az agy ultrastrukturális rendellenességek és agyi ödéma lesz. Enkefalopátia előfordulhat a normál vagy csökkenő ammóniaszint ellenére.
Örökletes anyagcsere-betegség
BEVEZETÉS
Az öröklődő anyagcserebetegségek (IMD), más néven az anyagcsere veleszületett hibái, örökletes állapotok, amelyek a fehérjék működését befolyásoló mutációk eredményeként alakulnak ki. Az IMD-k többsége monogén állapot, a mutáns fehérjék pedig enzimek, de mások strukturális fehérjéket, receptorokat, hormonokat vagy transzportfehérjéket tartalmaznak. Bár öröklődnek, nem minden IMD van jelen az újszülött korában: néhányan később, gyermekkorban vagy a felnőtt életkorig nem jelentkeznek.
Az öröklődő anyagcserebetegségek egyenként ritkák. A gyermekkorban előfordulók közül a leggyakoribbak, például a fenilketonuria (PKU) és a közepes láncú acil-CoA dehidrogenáz hiány (MCADD) előfordulási gyakorisága 1 10 000-ből. Összességében azonban úgy gondolják, hogy a gyermekkorban megjelenő IMD-k 750 élveszületésből 1 előfordulási gyakorisággal fordulnak elő, bár a valódi előfordulási arány ismeretlen, mivel egyetlen újszülött szűrési program sem teljes körű, és ezek közül sok állapot diagnosztizálatlan marad. Több diagnózist biztosítanak az előrehaladott diagnosztikai technikákkal, például a tandem tömegspektrometriával, és e rendellenességek klinikai orvosok növekvő tudatosságával. Hasonlóképpen a terápiás lehetőségek folyamatosan bővülnek, növelve a nyomást az esetek korábbi stádiumában történő felderítésére. Fontos, hogy a kezelések javítása hosszabb túléléshez vezet, ami viszont új klinikai kihívásokat jelenthet, mint például a terhesség kezelése az érintett anyában. Egy állapot természetes történetének megváltoztatása korábban ismeretlen, hosszú távú szövődményeket is felfedhet.
Ha a felnőtt életben jelen lévő IMD-ket (pl. Családi hiperkoleszterinémiát, genetikai haemochromatosist) is figyelembe vesszük, 100-ból legalább 1-nél fennáll az egyik ilyen állapot. Ha olyan rendellenességeket is figyelembe vesznek, mint a hemoglobinopátiák (lásd a 28. fejezetet), akkor a prevalencia még mindig nagyobb.
Ajánlott kiadványok:
- Journal of Renal Nutrition
- A ScienceDirectről
- Távoli hozzáférés
- Bevásárlókocsi
- Hirdet
- Kapcsolat és támogatás
- Felhasználási feltételek
- Adatvédelmi irányelvek
A cookie-kat a szolgáltatásunk nyújtásában és fejlesztésében, valamint a tartalom és a hirdetések személyre szabásában segítjük. A folytatással elfogadja a sütik használata .
- Liraglutid - áttekintés a ScienceDirect témákról
- Magas fruktóz tartalmú étrend - áttekintés a ScienceDirect témákról
- Magas fruktóztartalmú kukoricaszirup - áttekintés a ScienceDirect témákról
- Limfoid hiperplázia - áttekintés a ScienceDirect témákról
- Mallory Body - áttekintés a ScienceDirect témákról