Az acetazolamid elősegíti a szénsavas italok fogyasztásának csökkenését és a fogyást

William Muñoz, Alexandra Lamm, David Poppers, Steven Lamm, az acetazolamid elősegíti a szénsavas italok fogyasztásának csökkenését és a fogyást, Oxford Medical Case Reports, 2018. évfolyam, 11. szám, 2018. november, omy081, https://doi.org/10.1093/omcr/omy081

Absztrakt

A szénsavas italok túlzott fogyasztása hozzájárul az étrendben lévő szénhidrátfelesleghez, és az USA elhízási járványának fő mozgatórugója. Népegészségügyi szempontból ezért kulcsfontosságú olyan stratégiák kidolgozása, amelyek lehetővé teszik az egyének számára, hogy szabályozzák ezt a kalóriadús, de tápanyagokban szegény étel bevitelt. A konzervatív orvosi megközelítések ennek ellenére korlátozott sikert arattak. A szénsavas italok pezsgő jellegének kiküszöbölésére szolgáló farmakológiai stratégia alkalmazásával jelentős fogyásról számolunk be egy elhúzódó elhízásban szenvedő beteg esetében. A karbonanhidráz inhibitor alacsony dózisú acetazolamid adása megváltoztatta a szénsavas ízt, és ennek következtében a páciens szénsavas italfogyasztása jelentősen csökkent, és csaknem heti 1 kg testtömeg csökkent. A farmakológiai beavatkozás étvágycsökkentést is eredményezett, amely szinergikusan hozzájárulhat a fogyáshoz. Ezek az eredmények arra utalnak, hogy az alacsony dózisú acetazolamid új súlycsökkentési stratégiát jelent.

BEVEZETÉS

Az elhízás napjaink egyik legjelentősebb közegészségügyi problémája. Gyakran összehasonlítják egy járvánnyal az egészségre gyakorolt káros hatások és a társuló hosszú távú morbiditás szempontjából társadalmunk jelentős hányada számára [1–4]. Úgy gondolják, hogy az elmúlt négy évtized során bekövetkezett különféle étrendi és életmódbeli változások felelősek ezért a jelenségért [1, 2]. Különösen a szénsavas, cukorral édesített italok fogyasztása a fent említett időszak alatt több mint kétszeresére nőtt, tükrözve az USA-ban az elhízás növekvő előfordulását [1].

Míg a szénsavas italok étrendi korlátozása és a cukor nélküli szénsavas italok fogyasztása népszerű megközelítés ennek a járványnak az enyhítésére, sikerességük mértéke szerény és átmeneti [5, 6]. Számos tanulmányban ezek a megközelítések ellentétes hatást gyakoroltak a testsúlyra is [7]. Például jelentős dózis-válasz összefüggést írtak le a mesterségesen édesített szénsavas italok (azaz nettó nulla kalória) napi fogyasztása és a várható súlygyarapodás között [7]. Ezek az eredmények arra utalnak, hogy a szénsavas italok nemcsak a hozzáadott étrendi cukrok és kalóriák révén járulnak hozzá a súlygyarapodáshoz és az elhízáshoz.

Különösen az édesített italok szénsavtartalma olyan tulajdonság, amely közvetlenül kölcsönhatásba léphet a testtömeg homeosztázisának és zsírosságának alapjául szolgáló fiziológiai tényezőkkel (1. ábra) [8–10]. Ezek a kölcsönhatások olyan utakat jelentenek, amelyeken keresztül a szénsavas széndioxid-jelzéssel elősegítheti az elhízást. Ezenkívül a szénsavas italok pezsgő aspektusa fokozza az édesség érzékelését és elősegíti a fogyasztók cukorkereső magatartását [11–13]. Ezen megállapítások alapján úgy ítéltük meg, hogy az italok ízének és a széndioxid-tartalom jelzésének befolyásolása csökkentheti fogyasztói vonzerejüket, korlátozva a fogyasztásukat, valamint az energiaegyensúlyra és a testsúlyra gyakorolt hatásokat. Az acetazolamid egy szénsav-anhidráz inhibitor, amelyről kimutatták, hogy megszünteti a szénsavas italok pezsgő vagy „habos” ízét [14, 15]. Itt teszteltük az alacsony dózisú acetazolamid adagolásának hatását súlycsökkentő stratégia részeként egy elhízott páciensnél, túlzott napi szénsavas, cukorral édesített italok fogyasztása esetén.

A szénsavas és a CO2 jelzés ízének hatása az ízérzékelésben, az étvágy és a testtömeg homeosztázisában. Az acetazolamid (vörös) egy szénhidrogén-anhidráz inhibitor, amely kiküszöböli a szájízben lévő ízlelő receptorok szénsavas ízét, és ha szisztémásan adják be, gátolhatja a CO2 jelátvitelt a gyomor-bél traktusban.

ESETLEÍRÁS

Egy egyébként egészséges, 48 éves kaukázusi férfi, hosszú ideje elhízott, a rendszeres testmozgás és a fogyókúrázási kísérletek ellenére fogyatékossági képtelenségi panaszokkal jelentkezett a klinikán, és a szénsavas, cukorral édesített italok önálló függőségével számolt be. Jelezte, hogy ivott

Napi 6–8 diétás szénsavas ital, gyakran más harapnivalókkal (pl. Chips és sütik) munkahelyén. A szénsavas italok a napi kalóriabevitel becsült 32–42% -át tették ki (átlagosan 2613 kcal/nap), így 101,4 kg testtömeg és 31,47 kg/m 2 testtömeg-index (BMI) tartható fenn (1. táblázat és 2. ábra). ). A páciens több sikertelen kísérletet jelentett szénsavas italfogyasztásának csökkentésére. Ezen a kezdeti látogatáson fizikai vizsgája elhízásra volt figyelemre méltó, és a kémia/anyagcsere és egyéb laboratóriumi vizsgálatok egyébként nem voltak figyelemre méltók (1. táblázat). Mivel a szénsavas italok nagy mértékben hozzájárulnak a napi kalóriabevitelhez, a betegnek alacsony dózisú acetazolamidot adtak (napi 125 mg orálisan, nem engedélyezett használat), hogy ezzel megakadályozzák a szénsavas italok fogyasztását a nap folyamán.

A beteg súlya, BMI-je és egyéb laboratóriumi elemzések a kiinduláskor és az alacsony dózisú acetazolamid beadásának megkezdése után 6 héttel

. Alapvonal. Hat héttel az acetazolamid után .

Testtömeg (kg)	101.4	97
BMI (kg/m 2)	31.47	30.14
Fehérvérsejtszám (× 10 3/μL)	7	-
Hemoglobin (g/dL)	15.6	-
Hematokrit (%)	44.5	-
Szérum-nátrium (mmol/L)	143	139
Szérum kálium (mmol/l)	4.6	4.7
Szérum-klorid (mmol/L)	101	98
Szérum-hidrogén-karbonát (mmol/L)	25	22.
Vér karbamid-nitrogén (mg/dl)	12.	21
Kreatinin (mg/dl)	0,96	1.17
Glükóz (mg/dl)	101	101
Hemoglobin A1C (%)	5.3	-
Szérum kalcium (mg/dl)	9.4	10.1
Aszpartát-transzamináz	25	28.
Alanin-transzamináz	40	35
Alkalikus foszfatáz	88	90
Teljes szérum bilirubin	0,3	0.4
Összes szérumfehérje	8.	9.
Szérum albumin	4.7	5.1

. Alapvonal. Hat héttel az acetazolamid után .

Testtömeg (kg)	101.4	97
BMI (kg/m 2)	31.47	30.14
Fehérvérsejtszám (× 10 3/μL)	7	-
Hemoglobin (g/dL)	15.6	-
Hematokrit (%)	44.5	-
Szérum-nátrium (mmol/L)	143	139
Szérum kálium (mmol/l)	4.6	4.7
Szérum-klorid (mmol/L)	101	98
Szérum-hidrogén-karbonát (mmol/L)	25	22.
Vér karbamid-nitrogén (mg/dl)	12.	21
Kreatinin (mg/dl)	0,96	1.17
Glükóz (mg/dl)	101	101
Hemoglobin A1C (%)	5.3	-
Szérum kalcium (mg/dl)	9.4	10.1
Aszpartát-transzamináz	25	28.
Alanin-transzamináz	40	35
Alkalikus foszfatáz	88	90
Teljes szérum bilirubin	0,3	0.4
Összes szérumfehérje	8.	9.
Szérum albumin	4.7	5.1

A beteg súlya, BMI-je és egyéb laboratóriumi elemzések a kiinduláskor és az alacsony dózisú acetazolamid beadásának megkezdése után 6 héttel

. Alapvonal. Hat héttel az acetazolamid után .

Testtömeg (kg)	101.4	97
BMI (kg/m 2)	31.47	30.14
Fehérvérsejtszám (× 10 3/μL)	7	-
Hemoglobin (g/dL)	15.6	-
Hematokrit (%)	44.5	-
Szérum-nátrium (mmol/L)	143	139
Szérum kálium (mmol/l)	4.6	4.7
Szérum-klorid (mmol/L)	101	98
Szérum-hidrogén-karbonát (mmol/L)	25	22.
Vér karbamid-nitrogén (mg/dl)	12.	21
Kreatinin (mg/dl)	0,96	1.17
Glükóz (mg/dl)	101	101
Hemoglobin A1C (%)	5.3	-
Szérum kalcium (mg/dl)	9.4	10.1
Aszpartát-transzamináz	25	28.
Alanin-transzamináz	40	35
Alkalikus foszfatáz	88	90
Teljes szérum bilirubin	0,3	0.4
Összes szérumfehérje	8.	9.
Szérum albumin	4.7	5.1

. Alapvonal. Hat héttel az acetazolamid után .

Testtömeg (kg)	101.4	97
BMI (kg/m 2)	31.47	30.14
Fehérvérsejtszám (× 10 3/μL)	7	-
Hemoglobin (g/dL)	15.6	-
Hematokrit (%)	44.5	-
Szérum-nátrium (mmol/L)	143	139
Szérum kálium (mmol/l)	4.6	4.7
Szérum-klorid (mmol/L)	101	98
Szérum-hidrogén-karbonát (mmol/L)	25	22.
Vér karbamid-nitrogén (mg/dl)	12.	21
Kreatinin (mg/dl)	0,96	1.17
Glükóz (mg/dl)	101	101
Hemoglobin A1C (%)	5.3	-
Szérum kalcium (mg/dl)	9.4	10.1
Aszpartát-transzamináz	25	28.
Alanin-transzamináz	40	35
Alkalikus foszfatáz	88	90
Teljes szérum bilirubin	0,3	0.4
Összes szérumfehérje	8.	9.
Szérum albumin	4.7	5.1

Az acetazolamid napi adagolásának hatása a testsúlyra és a BMI-re 6 hét után. Az oszlopdiagram (szürke) a súlyt jelöli, a szaggatott vonal (piros) pedig a BMI-t követi az idő függvényében.

A napi acetazolamid adagolásának megkezdése után 6 héttel történő követéskor a beteg 4,4 kg súlycsökkenést mutatott, teljes testtömege 97 kg, testtömeg-indexe pedig 30,14 kg/m 2 volt (2. ábra). A beteg az acetazolamid kezelés megfelelő betartásáról számolt be, hiányzott

1-2 adag/hét. Ezenkívül a páciens megfigyelt súlycsökkenése összhangban van a becsült súlycsökkenéssel 4,5–6 kg (becsült sebességgel 0,75–1 kg/hét), tekintettel a napi 828–1104 kcal kalóriahiányra, ami az elfogyasztott szénsavas italok. Az acetazolamid bevétele után a beteg arról számolt be, hogy a szénsavas italok „lapos” ízűek, így könnyebben elkerülheti fogyasztásukat. A szénsavas italok iránti vágy azonban nem változott, alkalmi szénsavas italok fogyasztásával (1-2 alkalommal/hét), az észlelt ízváltozás ellenére. A páciens tagadta az egyéb elfogyasztott ételek vagy italok megváltozott ízét, valamint az acetazolamiddal való általános toleranciát és elégedettséget ebben az adagban. A kezelési periódus alatt a beteg rendszeres testmozgással folytatta szokásos testmozgását 1-3 alkalommal/hét, és nem változtatott más módon az étrendjén a további fogyás elősegítése érdekében. A beteg azonban csökkent étvágyról számolt be (az acetazolamid dokumentált mellékhatása) [16], és csökkentette egyes harapnivalók fogyasztását, amelyek gyakran kísérték a szénsavas italok szokásos fogyasztását. A beteg arról számolt be, hogy a harapnivalók nem voltak annyira vonzóak, ha szénsavas italok nélkül vették őket.

A beteg tagadta az acetazolamid adásával járó mellékhatások, például kipirulás, ataxia, zavartság, görcsrohamok, depresszió, szédülés, álmosság, petyhüdt bénulás, fejfájás, paresztéziák, látási vagy hallási zavarok, anafilaxia, kiütések vagy egyéb bőrt. elváltozások, hasmenés, melena, hányinger, hányás, hematuria, polyuria, fáradtság, rossz közérzet vagy láz [16]. Az acetazolamid terápia megkezdése után 6 héttel végzett laboratóriumi elemzések során a páciens nem mutatott változást elektrolit- és sav-bázis állapotában, normál szérumszintje volt a májenzimeknek és a vesefunkció markereknek (1. táblázat) [16].

VITA

A szénsavas italok rendkívül népszerűek az egész világon, és az amerikai étrendben a hozzáadott cukrok fő hozzájárulói. [1–4] Fogyasztásuk növekedése tükrözi az elhízás növekedését az USA-ban [1]. Míg az elhízás-járvány fellendítésében elért közvetlen kalória-hozzájárulásuk elismert, szénsavasodásuk hatását szintén feltételezhetjük döntőnek, bár az alapul szolgáló mechanizmus (oka) t továbbra is rosszul értik [8, 9].

Ebben a sorban dózis-válasz összefüggést jelentettek a szénsavas italok nettó bevitele és a várható súlygyarapodás nagysága között, függetlenül attól, hogy ezeket az italokat cukorral vagy mesterséges helyettesítőkkel édesítették (azaz kalóriával vagy anélkül) [7] . Sőt, a szénsavas cukrozott italok nagyobb fogyasztása erősebb összefüggésekkel jár az egyén genetikai hajlama (32 BMI-hez kapcsolódó lókusz expressziós profilja alapján értékelve) és elhízásuk súlyossága között [4]. Ezek a megállapítások azt sugallják, hogy a genetikai és a táplálkozási/környezeti tényezők közötti kölcsönhatásoknak szinergikus hatásai lehetnek a túlzott szénsavas italokat fogyasztó egyéneknél, fokozva a súlygyarapodásukat és más anyagcserezavarokat.

Valójában a viselkedési és funkcionális mágneses rezonancia képalkotó vizsgálatok azt mutatták, hogy a szénsavas italfogyasztók különféle agyi észlelési utakat folytatnak, csökkent sós és édes ízérzékelést mutatnak, és jelentős elfogultsággal bírnak az édes ételek iránt (1. ábra) [11–13]. Ezenkívül állatmodellekkel és humán személyekkel végzett vizsgálatok arra utalnak, hogy a szén-dioxid serkenti a gyomor és/vagy a vékonybél szekrécióját a ghrelinben, elősegíti az étvágyat, megszünteti az agy jutalmának jelzését és esetleg javítja a szénsavas italok addiktív tulajdonságait (1. ábra) ].

Jelentős bizonyíték támasztja alá azt az elképzelést, hogy a szénsavas italok fogyasztásának korlátozására irányuló stratégiák jelentős hatással lehetnek a fogyásra és az elhízás csökkentésére a népesség szintjén [5, 6]. A szénsavas italok széles körű elérhetősége és forgalmazása nehézségeket okoz e stratégiák végrehajtásában. Javasoltak ugyan olyan politikákat, amelyek korlátozzák alacsony áron és/vagy túl nagy adagokban történő értékesítésüket, de ezeket a szabályozásokat még nem fogadták el széles körben. Ráadásul, amint azt fentebb említettük, míg a mesterséges édesítőszerek elvileg szénsavas italokban történő alkalmazásának meg kell szüntetni azok kalóriatartalmát és elő kell mozdítania a fogyást, az epidemiológiai tanulmányok szerint ezeknek az italoknak a fogyasztása pozitívan korrelál a súlygyarapodással és az elhízással [7]. Bár ennek az ellentmondó eredménynek a hátterében álló mechanizmusok nincsenek jól megértve, elképzelhető, hogy maga a karbonizáció elősegítheti az étvágyat, az energiaegyensúly és a testtömeg homeosztázis deregulációját (1. ábra). A széndioxid ízét és a szénsavas italok fogyasztásának korlátozását és a fogyás elősegítését célzó orvosi stratégiákat azonban mind a mai napig nem vizsgálták megfelelően.

Bár eredményeink jelenleg egyetlen esetre korlátozódnak (és a közelmúltban egy másik beteg is korai ígéretes eredménnyel), az itt bemutatott klinikai javulás mértéke arra enged következtetni, hogy a súlycsökkentés ezen stratégiájával kapcsolatban későbbi longitudinális vizsgálatokra lehet szükség. Ezt az előnyt 125 mg-os dózisnál figyelték meg, amely alacsonyabb, mint az akut magassági betegség esetében a tipikusabb 250 mg-os dózis, más indikációk esetén pedig az 500 mg-os dózisoknál, ami arra utal, hogy a hatás még a tipikusnál alacsonyabb dózisoknál is elérhető. . Érdekes lenne posztulálni és esetleg később feltárni, hogy lehet-e dózis-válasz hatás a gyógyszer gyakrabban beadott dózisainál.

Óvintézkedésként fontos megfontolni a veseműködési zavarban szenvedő betegek dózismódosítását, mivel az acetazolamid-clearance károsodása és a kórosan magas szérumszint társult sav-bázis elváltozásokkal [17, 18]. Megjegyzendő, hogy alacsony acetazolamid adagok (19, 20), és napi adagolásunk lehetővé teszi a megfelelő farmakológiai clearance-t (felezési idő: 2–4 óra) [16]. Valójában betegünk normális szérum-hidrogén-karbonát-szintet mutatott 6 hét napi acetazolamid-kezelés (1. táblázat), amely normális sav-bázis állapotra utal. Alternatív adagolási módként, amely megkerüli a lehetséges szisztémás mellékhatásokat, az acetazolamid adható oldatként helyi szájüregi szájöblítésekhez, amelyek hatékonynak bizonyultak. a szénsav-anhidráz lokalizált gátlásának elérésében az ízreceptorokban és az italok szénsavas ízének kiküszöbölésében [14]. Ez az adagolási mód segíthet a szén-dioxid központi észlelésben betöltött szerepének és az emésztőrendszeri neurohormonális hatásoknak az étvágyra és a testsúlyra való felismerésében is. erősítés (1. ábra).

Köszönetnyilvánítás

Hálásak vagyunk Richard Hardstone-nak a cikkhez kapcsolódó hasznos beszélgetésekért és megjegyzésekért.

Összeférhetetlenségi nyilatkozat

A szerzők összeférhetetlenségről nem számolnak be.