Az akut és krónikus enterocutanális sipolyok táplálkozási kezelése

krónikus
 A vizsgálat biztonsága és tudományos érvényessége a tanulmány megbízója és a kutatók feladata. Egy tanulmány felsorolása nem jelenti azt, hogy azt az Egyesült Államok szövetségi kormánya értékelte. A részletekért olvassa el a felelősség kizárását.
  • Tanulmány részletei
  • Táblázatos nézet
  • Nincs közzétett eredmény
  • Jogi nyilatkozat
  • Hogyan olvassuk el a tanulmányi jegyzőkönyvet

Állapot vagy betegség Beavatkozás/kezelés Fázis
Enterokután fisztulák Eljárás: parenterális táplálás; enterális táplálkozás Nem alkalmazható

Az enterocutan fistulák a bél és a bőr közötti rendellenes kapcsolatok, amelyeken keresztül a béltartalom átjut. Vezetésük jelentős orvosi és sebészeti kihívást jelent. Az 1970-es évek óta a kezelés fő alappillére támogatja a "nulla szájon át" kezelést és az intravénás (parenterális) táplálást a páciens stabilizálása és a gyomor-bél traktus pihenésének elősegítése céljából. Úgy tűnik, az 1970-es és 1980-as években a teljes parenterális táplálkozásnak (TPN) tulajdonított megkérdőjelezhetetlen előny, amely a mai napig érvényesült. Az enterocutan fistulák kezelésének ez a merev megközelítése szinte univerzális, és egy átfogó irodalmi kutatás mind a klinikai vizsgálatok vegyes eredményeit, mind a szakterület szakértőinek vegyes véleményét sugallja.

Az 1970-es évek végén közzétett nagy tanulmány (Souters és mtsai. 1979) kimutatta, hogy 1946 és 1959 között egy enterocutan fistulával rendelkező betegek 44% -os halálozási arányt tapasztaltak, amely 1960 és 1970 között 15% -ra esett vissza a jobb parasurgiai ellátás bevezetésével; 1970 után a mortalitási ráta további csökkenését a parenterális táplálás bevezetése ellenére sem észlelték. Ezért érvelni lehet azzal, hogy a parenterális táplálás nem jelent valódi további hasznot ezeknek a betegeknek. Meglepő módon az irodalomban nincs információ az enterális táplálkozás és a parenterális táplálkozás összehasonlításáról enterocutan fistulában szenvedő betegeknél.

Az enter táplálék fiziológiásabb, kevesebb szövődménnyel jár és olcsóbb a parenterális táplálkozáshoz képest. Ha bebizonyosodott, hogy a parenterális táplálás semmilyen előnyt nem jelent a fistula bezáródása szempontjából enterocutan fistulában szenvedő betegeknél, akkor az enterális táplálás lenne a választott táplálkozási mód. Ez jelentős elmozdulást jelentene az ilyen betegek jelenlegi kezelésében.

A legújabb kutatások kimutatták, hogy a tápanyagok ellátása a gyomor-bél traktus nyálkahártyáján jelentős hatást gyakorolhat a bélet borító sejtek növekedésére és a motilitás egészére. Ezen hatások közül sokat a bélnövekedési faktorok, például a glükagonszerű peptid-2 (GLP-2) és a bélhormonok, például a kolecisztokinin (CCK) és az YY (YYY) peptid közvetítenek. Bár a növekedés szintjét nem vizsgálták faktorok és bélhormonok enterocutan fistulában szenvedő betegeknél elméletileg valószínűnek tűnik, hogy ezeknél a betegeknél a táplálkozás módja hatással lesz ezen bélnövekedési faktorok és bélhormonok szintjére. Ezen növekedési faktorok és a bélhormonok szintjének módosítása új terápiás lehetőségeket kínálhat az enterocutan fistulák jövőbeni kezelésében.