Az alacsony dózisú fluoxetin négy, autista spektrum zavarban szenvedő gyermeknél javítja az önkárosító magatartást, az ADHD-szerű tüneteket és az ingerlékenységet

1 Ville-Evrard Kórház, Neuilly-sur-Marne 93330, Franciaország

spektrum

2 Klinikai Pszichopatológiai Laboratórium, E.A. 4050 Rennes Egyetem 2, Rennes, Franciaország

3 Pszichiátriai, mentálhigiénés és addiktológiai osztály, Strasbourgi Egyetemi Kórház, Strasbourg, F-67000, Franciaország

4 INSERM U1114, Strasbourg, F-67000, Franciaország

5 Translational Medicine Federation, Strasbourgi Egyetem, F-67000 Strasbourg, Franciaország

Absztrakt

Az autizmus spektrum zavart (ASD) két alapvető tünet együttes megjelenése határozza meg: a társadalmi kommunikáció megváltozása és az ismétlődő viselkedés és/vagy korlátozott érdeklődés. ASD gyermekeknél és felnőtteknél rendszeresen megfigyelhető az ingerlékenység, az önkárosító magatartás (SIB), valamint a figyelemhiányos és hiperaktivitási rendellenességekhez (ADHD) hasonló tünetek. Ezekben a helyzetekben néha farmakológiai kezeléseket alkalmaznak. A szelektív szerotonin újrafelvétel-gátlók (SSRI) alapú kezelések számos publikáció tárgyát képezték: esettanulmányok és ellenőrzött tanulmányok, amelyek mind a fent említett tünetek hatékonyságát igazolják, még akkor is, ha nem értünk el egyetértést alkalmazásukkal kapcsolatban. Ebben a cikkben négy olyan ASD-vel diagnosztizált gyermek klinikai esetét mutatják be, akik ADHD-szerű tüneteket és/vagy SIB-t és/vagy más heteroaggresszív viselkedést vagy ingerlékenységet és impulzivitást mutatnak alacsony dózisú fluoxetinnel kezelve.

1. Bemutatkozás

Az ASD-t két alapvető tünet együttes megjelenése határozza meg: a társadalmi kommunikáció megváltozása és az ismétlődő magatartás és/vagy korlátozott érdekek [1]. A diagnózis nagyon korán, általában 2 éves kor után tehető fel. Az ASD farmakológiai kezelését tekintve csak néhány tünetet érint, például az önkárosító magatartást (SIB), ingerlékenységet, szorongást és ADHD-szerű tüneteket. Számos tanulmány mutatja be az antipszichotikus gyógyszerek hatékonyságát, különös tekintettel a második generációra [2]; néhány kontrollált tanulmány néhány alapvető tünet javulását mutatja SSRI-kkel végzett kezelés révén [3]. Általánosságban azonban kevés az egyetértés az SSRI-kezelés leghatékonyabb típusával kapcsolatban, és a metaanalízisek azt mutatják, hogy az SSRI-ket használó felnőtt és gyermek ASD-populáció számára nincs klinikai előny; egyesek még azt is beszámolják, hogy az SSRI kezelés káros lehet [4].

Ebben a cikkben a szerzők az ASD-vel diagnosztizált gyermekek négy klinikai esetét mutatják be ADHD-szerű tünetekkel és/vagy SIB-vel és/vagy más heteroaggresszív viselkedéssel és/vagy ingerlékenységgel és impulzivitással. Mindegyiket alacsony dózisú fluoxetinnel kezeltük, az alábbiak szerint: 2,5 mg/nap (folyékony készítmény) reggel az első héten, amelyet a súly és a tolerálhatóság alapján rugalmas titrálási séma követett. Hollander és mtsai. Itt reprodukáljuk a protokollt [3], amelyben az ASD-s gyermekek alacsony dózisú fluoxetint kaptak. A betegeket a Klinikai Globális Impressziós Mérleg (CGI) [12] alkalmazásával értékelték a fluoxetin bevezetésének és megfigyelésének ideje alatt. Egyik sem próbált SSRI kezelést a jelentett vizsgálat előtt.

2. 1. eset

3. 2. eset

Egy 12 éves fiú (70 kg), akinek az ASD és az ADI-R DSM-5 kritériumai igazolják ezt a diagnózist, rendkívül ingerlékenységet, erőszakot és impulzivitást, valamint SIB-t mutatott (hét televíziót dobott ki a ablak). A CGI súlyossági betegségének pontszáma hat volt (súlyosan beteg). A nappali kórházban, ahol ideje nagy részét töltötte, a személyzet nehezen tudta kezelni impulzivitását és kiszámíthatatlanságát. Kezelése 4 mg/nap risperidont, valamint 80 mg/nap loxapint tartalmazott. E farmakológiai kezelés ellenére az agresszió és az SIB-k folytatódtak. Ez a kezelés jelentős súlygyarapodást váltott ki (8 kg 5 hónap alatt). 2,5 mg/nap fluoxetinnel kezelték, és egy hét múlva 5 mg/napra, a harmadik hét elején 10 mg/napra növelték. Egy hét elteltével a CGI-I pontszáma három volt, amely két hét kezelés után kettőre, három hét után pedig egyre csökkent. Egy ilyen pozitív klinikai válasz lehetővé tette a risperidon 2 mg/nap-ra és a loxapin 60 mg/d-ra történő csökkenését. A kezelést a beteg jól tolerálta, és elkezdett fogyni (4 kg). Két hónap fluoxetin után klinikai állapota stabil marad.

4. 3. eset

Egy 6 éves férfi (30 kg) DSM-5 kritériummal és ADI-R-vel ASD-nél SIB problémákat és ismétlődő viselkedést mutatott (kezét több mint 30 percig mosta legalább naponta kétszer-háromszor), súlyos ingerlékenység, gyakori sírás, társadalmi visszahúzódás és nem megfelelő beszéd. A 2 mg/nap risperidonnal végzett kezelés javította az ingerlékenységet és részben a SIB-t, de jelentős súlygyarapodást is eredményezett (négy hónap három hónap alatt). Szükségesnek tűnt a risperidon dózisának csökkentése. Megkezdték a 2,5 mg/nap fluoxetin-kezelést, ami gyorsan a nem megfelelő viselkedés csökkenéséhez vezetett (például impulzív kúszás a földön az osztályteremben). Egy hét után a CGI-I pontszáma kettő volt. A dózist fokozatosan emelték 5 mg/napra a második héten, és 7,5 mg/napra a harmadik héten. Az ismétlődő viselkedés fokozatosan alábbhagyott. Három hét után a CGI-I pontszáma egy volt, és kilenc hétig stabil maradt. A risperidon adagja napi 0,5 mg-ra csökkenthető, és a beteg súlya változatlan maradt.

5. 4. eset

Egy 12 éves fiú (62 kg), akinek DSM-5 és ADI-R kritériumai vannak az ASD súlyos eseteiben, beleértve a súlyos ADHD-szerű tüneteket is, gyakran fizikai visszafogást igényelt, és a risperidon hosszú távú kezelése ellenére sem javult. 3 mg/nap, valamint 4 mg melatonin lefekvés előtt. A CGI súlyossági betegségének pontozása 6-nál volt (súlyosan beteg). A viselkedési mintázat ingerlékenységet, markáns izgatottságot, sírást, súlyos hiperaktivitást és egyéb, erre a rendellenességre jellemző viselkedést tartalmazott. Ő is szorongott, és még nehezebbé tette a helyzetet napközi kórházában. A 2,5 mg/nap fluoxetin felírását az ADHD-szerű tünetek azonnali és teljes javulásával kezdték meg: A CGI-I a kezelés egy hetében egy volt, így ez az eset a legemlékezetesebb az itt bemutatott négy közül. A fluoxetinnel folytatott kezelést az adag 5 mg/nap-ig történő emelésével folytatták, hogy a risperidon dózisa 1 mg/nap-ra csökkenjen. A CGI-I pontszám a kilenc héten keresztül stabil maradt.

6. Megbeszélés

Ez a négy eset arra utal, hogy a SIB és az ADHD-szerű tünetek kezelése, valamint az ASD-vel diagnosztizált betegek ingerlékenysége javítható alacsony fluoxetin dózisokkal (átlagos dózis: 8,75 mg/nap; tartomány: 5-10 mg). Mind a négy esetben a hiperaktivitás, a nyugtalanság és a nem megfelelő viselkedés gyors javulását figyeltük meg. A mért CGI-I pontszámok majdnem kettőnél és háromnál voltak az egy hetes kezelés végére, sőt egyre is csökkentek, amint azt a 4. eset mutatja.

Összefoglalva, ezekben az esettanulmányokban azt tapasztaltuk, hogy a fluoxetin felírása a valproáton és a cyememazinon (1. eset) vagy a risperidonon kívül (2., 3. és 4. eset) hatékony lehet az ASD-vel összefüggő súlyos viselkedési tünetek esetén a gyermekeknél . Fontos tájékoztatni a gyermekpszichiátereket erről a terápiás lehetőségről, még akkor is, ha ezen esetek és az irodalom alapján nehéz lenne megjósolni a válaszadók arányát. A komédia szerepe továbbra is megválaszolatlan, mivel egyik esetünk sem volt fluoxetin monoterápián.

Összeférhetetlenség

A szerzők kijelentik, hogy a cikk megjelenésével kapcsolatban nincsenek összeférhetetlenségek.

Hivatkozások

  1. Amerikai Pszichiátriai Társaság, Mentális Betegségek Diagnosztikai és Statisztikai kézikönyve, Arlington, VA, USA, 5. kiadás, 2013.
  2. C. J. McDougle, J. P. Holmes, C. Carlson, G. H. Pelton, D. J. Cohen és L. H. Price, „A rizperidon kettős-vak, placebo-kontrollos vizsgálata autista rendellenességben és más pervazív fejlődési rendellenességekben szenvedő felnőtteknél”. Az általános pszichiátria archívuma, köt. 55. sz. 7, 633–641, 1998. Megtekintés: Publisher Site | Google ösztöndíjas
  3. E. Hollander, A. Phillips, W. Chaplin és mtsai. „A gyermekkori és a serdülőkori autizmus folyadékfluxetin placebo-kontrollos crossover vizsgálata ismétlődő viselkedésen”. Neuropszichofarmakológia, köt. 30. sz. 3, 582–589, 2005. Megtekintés: Publisher Site | Google ösztöndíjas
  4. K. Williams, A. Brignell, M. Randall, N. Silove és P. Hazell: „Szelektív szerotonin újrafelvétel-gátlók (SSRI-k) az autizmus-spektrum rendellenességeihez (ASD)” Cochrane szisztematikus felülvizsgálatok adatbázisa, köt. 8., 2013. Megtekintés: Google Scholar
  5. S. H. Fatemi, G. M. Realmuto, L. Khan és P. Thuras: „Fluoxetin a serdülőkori autista betegek kezelésében: longitudinális nyílt vizsgálat” Journal of Autism and Developmental Disorders, köt. 28. sz. 4, 303–307. Oldal, 1998. augusztus. Megtekintés: Google Scholar
  6. E. H. Cook Jr., R. Rowlett, C. Jaselskis és B. L. Leventhal: „Autista rendellenességgel és szellemi fogyatékossággal küzdő gyermekek és felnőttek fluoxetin-kezelése” Az Amerikai Gyermek- és Kamaszpszichiátriai Akadémia folyóirata, köt. 31, 739–745, 1992. Megtekintés: Google Scholar
  7. C. Barthelemy, N. Bruneau, J. Jouve, J. Martineau, J. P. Muh és G. Lelord: „A vizelet dopamin-metabolitjai, mint indikátorok a fenfluramin-kezelésre való reagálókészségre autista magatartású gyermekeknél”. Journal of Autism and Developmental Disorders, köt. 19. szám 2, 241–254, 1989. Megtekintés: Publisher Site | Google ösztöndíjas
  8. B. L. Leventhal, E. H. Cook Jr., M. Morford, A. J. Ravitz, W. Heller és D. X. Freedman: „A fenfluramin klinikai és neurokémiai hatásai autizmussal élő gyermekekben”. A Journal of Neuropsychiatry and Clinical Neurosciences, köt. 5. szám 3, 307–315, 1993. Megtekintés: Publisher Site | Google ösztöndíjas
  9. E. Hollander, L. Soorya, W. Chaplin és mtsai. "A kettős-vak, placebo-kontrollos vizsgálat a fluoxetinnél ismétlődő viselkedés és globális súlyosság felnőttkori autizmus spektrum rendellenességek esetén". Az American Journal of Psychiatry, köt. 169. sz. 3, 2012. 292–299. Oldal. Megtekintés: Publisher Site | Google ösztöndíjas
  10. B. H. King, E. Hollander, L. Sikich et al., „A citalopram hatékonyságának hiánya autizmus spektrum rendellenességekkel és magas szintű ismétlődő magatartással rendelkező gyermekeknél”. Az általános pszichiátria archívuma, köt. 66. sz. 6, 2009. 583–590. Megtekintés: Publisher Site | Google ösztöndíjas
  11. C. J. McDougle, S. T. Naylor, D. J. Cohen, F. R. Volkmar, G. R. Heninger és L. H. Price: „A kettős vak, placebo-kontrollos vizsgálat a fluvoxaminról autista rendellenességben szenvedő felnőtteknél”. Az általános pszichiátria archívuma, köt. 53. sz. 11, 1001–1008, 1996. Megtekintés: Publisher Site | Google ösztöndíjas
  12. W. Guy, CGI (Clinical Global Impression) ECDEU Assessment manual for Psychopharmacology - Revised (DHEW Publ No ADM 76-338). Rockville, MD, Egyesült Államok Egészségügyi, Oktatási és Jóléti Tanszék, Népegészségügyi Szolgálat, Alkohol, Kábítószer-fogyasztás és Mentálhigiénés Adminisztráció, NIMH pszichofarmakológiai kutatóintézet, Neveléstudományi Osztály, 218–222., 1976.
  13. K. B. Schauder, L. E. Mash, L. K. Bryant és C. J. Cascio: „Interoceptív képesség és testtudat az autizmus spektrum rendellenességében” Journal of Experimental Child Psychology, köt. 131, 193–2005., 2015. Megtekintés: Publisher Site | Google ösztöndíjas
  14. F. P. Bymaster, W. Zhang, P. A. Carter és munkatársai: „A fluoroxetin, de más szelektív szerotoninfelvétel-gátló nem, növeli a noradrenalin és a dopamin extracelluláris szintjét a prefrontális kéregben”. Pszichofarmakológia, köt. 160. sz. 4, 353–361., 2002. Megtekintés: Publisher Site | Google ösztöndíjas
  15. E. Evans és M. Sullivan: „Az antidepresszánsokkal való visszaélés és visszaélés” Anyagokkal való visszaélés és rehabilitáció, köt. 5, 2015. 107–120. Oldal. Megtekintés: Google Scholar
  16. G. Pinna, E. Costa és A. Guidotti: "Az SSRI-k szelektív agyi szteroidogén stimulánsokként (SBSS) működnek alacsony dózisokban, amelyek inaktívak az 5-HT visszavételénél." Jelenlegi vélemény a farmakológiában, köt. 9. sz. 1, 2009. 24–30. Megtekintés: Publisher Site | Google ösztöndíjas