Az antidepresszáns kezelés metabolikus hatásai

Özlem OLGUNER EKER

1 Pszichiátriai Osztály, Kayseri Képző és Kutató Kórház, Kayseri, Törökország

Saliha ÖZSOY

2 Pszichiátriai Osztály, Erciyes Egyetem Orvostudományi Kar, Kayseri, Törökország

Baki EKER

3 Belgyógyászati Klinika, Kayseri Képző és Kutató Kórház, Kayseri, Törökország

Hatice DOĞAN

4 Gyermek- és Serdülőkori Pszichiátria Osztály, Kayseri Képző és Kutató Kórház, Kayseri, Törökország

Absztrakt

Bevezetés

Ennek a tanulmánynak a célja a testmérések, a glükóz – inzulin metabolizmus és a lipidprofil vizsgálata szorongásos és depressziós tünetekkel küzdő betegeknél, valamint az antidepresszánsok ezen metabolikus paraméterekre gyakorolt hatása.

Mód

A vizsgálatba 40 járóbeteg és 32 egészséges kontroll vett részt. A betegek antidepresszáns kezelésben részesültek (szertralin, eszcitalopram, fluoxetin és venlafaxin) 8 hétig. Testméréseket végeztünk, és lipid-, éhomi vércukor- és inzulinszinteket mértünk a betegek előtt és után, valamint egészséges kontrollokban. Az inzulinrezisztenciát a homeosztázis-modell (HOMA) index alkalmazásával értékeltük.

Eredmények

A testtömeg-index magasabb volt a betegeknél, mint az egészséges kontrolloknál, és a kezelés után a betegeknél nem történt változás. A betegeknél a magas sűrűségű lipoprotein (HDL) koleszterinszint emelkedett az antidepresszáns kezelés miatt. Az inzulinszint és a HOMA index hajlamos volt a betegek kezelésének csökkenésére, és hasonlóak voltak az egészséges kontrollokéval a kezelés előtt; azonban a kezelés után alacsonyabbak lettek, mint az egészséges kontrolloké. Növekedett a derék kerülete, valamint az össz- és HDL-koleszterinszint, míg az éhomi vércukorszint csökkent az eszcitaloprámot használó betegeknél. A fluoxetint, a szertralint és a venlafaxint használó betegeknél a testmérések, valamint a biokémiai és hormonértékek nem változtak. Depressziós betegeknél a kezelés után növekedett a súly, a testtömeg-index és a derék kerülete; szorongásos betegeknél azonban nem történt változás.

Következtetés

Szorongásos és depressziós tünetekkel küzdő pszichiátriai rendellenességekben szenvedő betegeknél a gyógyszerektől független anyagcsere-változások és a gyógyszerek metabolikus hatásai vannak.

BEVEZETÉS

A halálozás és a morbiditás viszonylag magas a súlyos pszichiátriai rendellenességekben, például skizofréniában, bipoláris rendellenességben és depresszióban szenvedő betegek körében, összehasonlítva az általános népességével (1). Ismeretes, hogy a súlyos pszichiátriai rendellenességekben szenvedő betegek várható élettartama rövidebb (2). Ez a várható élettartam csökkenése az öngyilkosság fokozott kockázatának és az olyan orvosi rendellenességeknek, mint a szív- és érrendszeri betegségeknek köszönhető (3). A kardiovaszkuláris kockázat olyan kardiometabolikus kockázati tényezőkhöz kapcsolódik, mint a diabetes mellitus, a dohányzás, a diszlipidémia és az elhízás (4). A genetikai, az életmóddal összefüggő tényezők, a jó minőségű fizikai ellátáshoz való korlátozott hozzáférés, maga a betegség és a pszicho-farmakoterápia szerepet játszanak a szív- és érrendszeri betegségek fokozott kockázatában (1). Bár súlyos pszichiátriai rendellenességekben szenvedő betegeknél gyakran megfigyelhetőek olyan módosítható kardiometabolikus kockázati tényezők, mint a dohányzás, a hiperglikémia, a magas vérnyomás, a diszlipidémia és az elhízás, ezeknél a betegeknél ezeket nem ismerik fel vagy figyelmen kívül hagyják (5).

A vizsgálatokban ellentmondásos megállapítások találhatók az antidepresszánsok inzulinérzékenységre és glükóz homeosztázisra gyakorolt hatásaival kapcsolatban. Az elmúlt években nagy epidemiológiai tanulmányok közvetett bizonyítékokat mutattak ki arra utalva, hogy az antidepresszánsok használata növeli a diabetes mellitus kockázatát (24,25). Egy eset-kontroll tanulmány kimutatta, hogy az SSRI használata növelte a 2-es típusú diabetes mellitus kialakulásának kockázatát (26). Hasonló hatást figyeltek meg a szerotonin noradrenalin újrafelvétel gátló (SNRI) kezelésénél is. Vannak olyan vizsgálatok, amelyek nem mutatnak változást az inzulinszintben és a HOMA indexben.

A diszlipidémia egy másik kockázati tényező, amely hozzájárul a pszichiátriai betegek mortalitásához és morbiditásához. A depressziós tünetekkel és a lipidprofillal kapcsolatos vizsgálatok ellentmondásos eredményeket találnak. Egyes vizsgálatokban a depressziós tünetek és az alacsony nagy sűrűségű lipoprotein (HDL) vagy az emelkedett triglicerid szint közötti összefüggéseket kimutatták (31,32,33). Jelentős összefüggéseket találtak az SSRI-használat és az alacsony HDL, a megnövekedett összkoleszterinszint, a magas trigliceridszint és a cukorbetegség fokozott kockázata között (34). SSRI-kezelés után az összkoleszterinszint növekedését mutatták (35,36). Egyes tanulmányokban a HDL-szint szignifikánsan alacsonyabb volt a súlyos depressziós rendellenességben szenvedő betegeknél, mint az egészséges kontrolloknál, és a szérum teljes koleszterinszintje megemelkedett a betegeknél a kezelés után (32,37). Más vizsgálatokban nem találtak szignifikáns összefüggést az antidepresszáns terápia és a HDL, az összes koleszterin és a triglicerid szint között (16,38).

Ezen adatok fényében az elhízás, a glükóz és a lipid anyagcsere vizsgálatát terveztük depressziós és szorongásos tünetekkel küzdő betegeknél. Ezen túlmenően azt kívántuk megvizsgálni, hogy az általánosan alkalmazott antidepresszánsok, SSRI-k és SNRI-k okoznak-e súlygyarapodást, valamint ezeknek az antidepresszánsoknak a lipidprofilra, a glükóz – inzulin rendszerre gyakorolt hatását, valamint a test méréseit, például a derék kerületét, a zsírarányt és az anyagcserét.

MÓD

Tárgyak

A vizsgálatba 32 egészséges kontrollt és 40 20–49 éves korosztályt (5 férfit és 35 nőt) vontak be, akik depresszióval és szorongásos tünetekkel jelentkeztek a pszichiátriai ambulancián, és akiket antidepresszánsokkal kezeltek. Valamennyi beteget klinikai interjú keretében értékelték. A betegeknél a következő rendellenességeket diagnosztizálták: súlyos depressziós rendellenesség (n = 8), generalizált szorongásos rendellenesség (n = 8) és alkalmazkodási rendellenesség (n = 24) a mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyve-IV kritériumok alapján (39). ).

Metabolikus és endokrin rendellenességekben (pl. Hiperlipidémia, diabetes mellitus és pajzsmirigybetegség) szenvedő betegek, akik e rendellenességek miatt terápiát kapnak (pl. Antidiabetikus, hiperlipidémiás és hormonterápia), pszichotikus tünetekkel küzdők és antipszichotikus szerek szerek, a bipoláris affektív rendellenességben szenvedők, a hangulatstabilizátort kapók, azok, akiknek további pszichotróp szereket kell használniuk, azok, akik pszichotrop szereket használtak az elmúlt 6 hónapban, azok, akik kábítószer- vagy alkoholfogyasztással éltek, étkezési rendellenességben szenvedők és diétás diétát kizárták.

Harminckét (5 férfi és 27 nő) egészséges önkéntest, akiknek nem volt pszichiátriai, endokrin vagy metabolikus betegségük, kontrollként vették fel.

A pácienseket és az egészséges kontrollokat fizikai és pszichiátriai vizsgálatok, rutin biokémiai vizsgálatok, valamint teljes vérkép és pajzsmirigyfunkciós vizsgálatok után választották ki.

Azok a betegek, akik megfelelnek a felvételi kritériumoknak, a részvétel előtt írásbeli, tájékozott beleegyezést adtak. A tanulmányt a Helyi Etikai Bizottság jóváhagyta (jóváhagyás: 2012/402).

Eljárás

A depresszió súlyosságának mérésére a Hamilton Depression Rating Scale-t (HDRS) használták (40). A szorongásos tünetek súlyosságának mérésére a Hamilton-szorongásértékelési skálát (HARS) használták (41).

A derék kerületét a csípőcsík első peremszintjén mértük normál légzés után minden beteg és egészséges kontroll esetében. A testtömeg-indexet (BMI) a tömeg és a négyzetmagasság (kg/m 2) hányadosaként számítottuk ki.

Minden betegnél és egészséges kontrollnál 12 órás éhgyomorra 08: 00–09: 00-kor vettünk vérmintát az éhomi vércukor, a triglicerid, a HDL-koleszterin, az alacsony sűrűségű lipoprotein (LDL) koleszterin és az inzulinszint mérésére. A biokémiai elemzéseket ugyanazon a napon hajtottuk végre a Synchron LX rendszerrel (Beckman Coulter; Fullerton, CA, USA). A hormonvizsgálatokhoz a vérmintákat a mintavételtől számított 30 percen belül centrifugáltuk, és a szérummintákat a vizsgálatokig -70 ° C-on tároltuk. A szérum inzulinszintet immunoradiometriai vizsgálati készlet segítségével (DIAsource ImmunoAssays S.A .; Louvain-la-Neuve, Belgium) mértük. Az érzékenységi határ 1μIU/ml volt, míg az intra- és a vizsgálatok közötti variancia koefficiensek 2,1% voltak 6,6 μIU/ml és 6,5% 14,4 μIU/ml koncentrációk mellett. A HOMA index kiszámítása a következő képlet segítségével történt:

Statisztikai analízis

EREDMÉNYEK

Asztal 1

A betegek és az egészséges kontrollok demográfiai és klinikai jellemzői

PatientEgészséges kontrollok
(n = 32)
középső
(interquartilis tartomány)Előkezelés
(n = 40)
középső
(interkvartilis tartomány) Utókezelés
(n = 32)
középső
(interquartilis tartomány)

Kor	31. (15)	-	29.5 (9)
Oktatás (év)	11 (6,75) a	-	16. (3.75)
Nő férfi	35/5	-	27/5
Dohányos/nem dohányzó	12/28	-	5/27
A dohányzás időtartama (év)	9. (15)	-	8. (14)
Napi cigaretták száma	7,5 (15)	-	10. (17.5)
HDRS pontszám	20.5 (8) b	11 (7,75) c	0 (2)
HARS pontszám	28,5 (17) d	11,5 (18,75) e	3,5 (2,75)
A betegség teljes időtartama (év)	2. cikk (4) bekezdés	-	-
Az utolsó epizód időtartama (hónap)	5,5 (11)	-	-
Epizódok száma *	2. cikk (1) bekezdés	-	-

HDRS: Hamilton Depressziós Osztály; HARS: Hamiltoni szorongásértékelési skála

2. táblázat

A kezelés előtti és utáni testmérések a betegeknél és az egészséges kontrollok

Beteg Egészséges kontrollok (n = 32)Előkezelés (n = 40), Utókezelés (n = 32)

Testtömeg (kg)	67,8 (14) a	69.15 (13) b	60,6 (12,5)
Testtömeg-index (kg/m 2)	26,7 (6,98) c	26,85 (6,15) d	23. (3.52)
Magasság (m)	1,60 (0,07)	-	1,59 (0,1)
Derék kerülete (cm)	92,35 ± 11,59	92,87 ± 10,93	91,31 ± 9,29

A kiinduláskor nem volt szignifikáns különbség a triglicerid, az összes koleszterin és az LDL koleszterin szintekben a beteg és a kontroll csoport között. A nem HDL-koleszterinszint magasabb és a HDL-koleszterinszint alacsonyabb volt a betegcsoportban, mint a kontrollcsoportban. A kezelés után a triglicerid és a HDL koleszterin szintje a betegcsoportban megegyezett a kontroll csoportéval, míg az összes, a nem HDL és az LDL koleszterin szint magasabb volt a betegcsoportban, mint a kontroll csoportban (3. táblázat). Az antidepresszáns kezelés hatásának figyelembevételével megfigyelték, hogy a kezelés után az összkoleszterin és a HDL szintje megemelkedett. A kezelés során nem volt szignifikáns különbség a nem HDL-szintekben (4. táblázat).

3. táblázat

A betegek kezelés előtti és utáni lipidprofiljainak összehasonlítása az egészséges kontrollokkal

Beteg-Egészséges kontrollok (n = 32) ÖsszehasonlításElőkezelés (n = 40) Utókezelés (n = 32) Előkezelés ellenőrzése Utánkezelés kontrollok

Triglicerid (mg/dl)	93,5 (68,75)	88 (58)	79,5 (46,5)	Z = 1,332 p = 0,183	Z = 1,558 p = 0,119
Koleszterin (mg/dl)	180,27 ± 39,35	193,06 ± 41,87 **	168,81 ± 28,23	t = 1,386 p = 0,170	t = 2,716 p = 0,009
LDL-koleszterin (mg/dl)	105,5 (45,45)	111,8 (39,05) **	92,8 (31,55)	Z = 1,768 p = 0,077	Z = 2,592 p = 0,010
HDL-koleszterin (mg/dl)	46,62 ± 9,98 *	49,97 ± 10,45	51,62 ± 10,30	t = 2,083 p = 0,041	t = 0,639 p = 0,525
Nem HDL-koleszterin (mg/dl)	128 (49) **	129,5 (42) **	111 (41.25)	Z = 2,046 p = 0,041	Z = 2,868 p = 0,004

HDL: nagy sűrűségű lipoprotein; LDL: alacsony sűrűségű lipoprotein