Az átlag amerikai évente 50 000 font nyersanyagot fogyaszt el a megvásárolt cuccokért

Az átlagos amerikai autó súlya körülbelül 3000 font. De ennek a járműnek a gyártásához sokkal több nyersanyagot használtak fel, mint a végső tömege! Talán akár százszor több, amint arról a tudósok beszámoltak a Proceedings of National Academy of Science közelmúltbeli cikkében.

Ennek az autónak a gyártásához Ausztráliában vasércet bányásznak és acélból készítenek. Az acélt ezután Japánba szállítják és autót készítenek belőle, amelyet az Egyesült Államokban értékesítenek. A legtöbb tanulmány eddig azt mérte, hogy a nemzeti fogyasztást csak a megvásárolt termékek végső tömegével számolják.

"A kőzet, ahol a vasat bányászták, soha nem hagyja el Ausztráliát" - mondja Thomas Wiedmann, a vezető kutató, ezért nem szerepelt a számlán. De a tudós és kollégái kimutatták, hogy az általunk használt cuccok előállításához szükséges alapanyagok nagy részét a tengerentúlon nyerik ki, így azokat már nem lehetett figyelmen kívül hagyni. Ennek az autónak az Ausztráliában bányászott vasérc tömegét osztják ki a járművet vásárló amerikai fogyasztónak.

Ennek az új elszámolásnak a felhasználásával kiderül, hogy az USA-ban átlagosan évente 25 tonna nyersanyagot használunk fel cuccaink és energiánk előállítására. Ez körülbelül 20 autó súlya. Összehasonlításképpen: egy átlagos kínai ember 12 tonna, az átlag indiai pedig csak 4 tonna nyersanyagot használ fel évente.

Vegyünk egy másik példát: egy újonnan épült call center Indiában. Lehet, hogy a cement Kínából származott, az üveget esetleg Indiából helyben szerezték be, de a call center célja az, hogy ügyfélszolgálatot nyújtson egy amerikai kiskereskedelmi vállalatnak. Kihez tartozik az anyagi lábnyom? - Az amerikai ügyfelek a tudósok szerint.

A kutatók az „anyagi lábnyom” kifejezést a „szén-dioxid-lábnyom” (vagyis az egyes személyek mennyi szén-dioxid-kibocsátással számolják el) analógiájaként állították elő. Ebben az esetben a személyes tárgyi lábnyom azt méri, hogy az egyes fogyasztók mennyiért felelősek az alapanyagok kitermeléséért. Az első három alapanyag kiderül, hogy fémércek (pl. Vas, réz), fosszilis energiahordozók (szénbányászat) és építőanyagok (pl. Cement).

Wiedmann szerint sok probléma van annyi dolog felhasználásával. Egyrészt a fosszilis üzemanyagok égetése globális felmelegedéshez vezet. A bányászat iszonyatos helyi szennyezést okozhat a távoli országban, ahol a nyersanyagokat kitermelik. De még általánosabban fogalmazva, ez a természeti erőforrások pazarlása, amely nem folytatható örökké. Körülbelül úgy becsüli, hogy a fenntartható jövő érdekében mindannyiunknak 0 tonna fosszilis tüzelőanyagra és az összes többi nyersanyag jelenlegi fogyasztásának egynegyedére kellene csökkentenünk az elkövetkező évtizedekben.

Thomas O. Wiedmann, Heinz Schandl, Manfred Lenzen, Daniel Moran, Sangwon Suh, James West és Keiichiro Kanemoto. A nemzetek anyagi lábnyoma. PNAS 2013.

Kapcsolódó cikkek

(2013.10.30.) Ha el akarjuk kerülni a katasztrofális éghajlatváltozást, a tudósok szerint a globális társadalomnak a fosszilis tüzelőanyagok energiájának gyors és agresszív cseréjére lesz szüksége megújuló energiákra, például napenergia, szél, geo-hő és árapály. Míg a szakértők szerint a megújuló forradalom nem csak enyhítené az éghajlatváltozást, de valószínűleg élénkítené is a gazdaságokat és csökkentené az életveszélyes szennyezést, egy ilyen forradalom nem jön ki kihívások nélkül. Évi új kommentár szerint Természet geotudomány a megújuló forradalom egyik legnagyobb kihívása a fémek iránti növekvő kereslet lesz, mind ritka, mind gyakori.

(2013.10.24.) A „fenntartható” fatermékek gyártása és kereskedelme Délkelet-Ázsiában többnyire „délibáb” a megkérdőjelezhető erdészeti gyakorlatok és az importszabályozás kiskapui miatt - állítja a Earth of Friends International új jelentése.

(2013.05.09.) Rob Shirkey a torontói székhelyű, nonprofit szervezet, a Horizon alapítója. Nagyapja utolsó szavai inspirálva: „Tedd, amit szeretsz”, Shirkey felhagyott munkájával és megalapította a szervezetet. Horizontunk azon az alapon alapul, hogy mindannyian felelősek vagyunk a globális éghajlatváltozásért a napi kollektív döntéseink révén. Arra törekszik, hogy befolyásolja ezeket a döntéseket, különösen azzal a céllal, hogy meggyőzze az önkormányzatokat, hogy írják elő az éghajlatváltozásra figyelmeztető címkéket a benzinszivattyúkon.

(2013.08.20.) Ma van a Föld túllövésének napja a Global Footprint Network és a WWF Living Planet jelentése szerint, ami azt jelenti, hogy a Földön a hétmilliárd ember elfogyasztotta a világ megújuló erőforrásait az év során. Más szavakkal, a következő 133 napban az emberiség ökológiai adósságot halmoz fel azáltal, hogy túlzottan felhasználja kollektív erőforrásainkat.

(2013.06.08.) Tegnap egy londoni sajtóeseményen két ételíró írt egy falatot a világ legszokatlanabb hamburgerébe. A tehén őssejtjeiből gondosan kinőtt hamburger pogácsa sok állatjogi aktivista és környezetvédő álmát (vagy csövét ábrázolja). A hamburgert Mark Post fiziológus, a Maastrichti Egyetem fejlesztette ki, és a Google társalapítója, Sergey Brin finanszírozta annak érdekében, hogy valódi húst hozzanak létre a megfelelő környezeti terhelés nélkül.

(2013.05.27.) A világ 520 tudósának új konszenzusos nyilatkozata arra figyelmeztet, hogy a globális környezeti károk veszélyeztetik ennek és a jövő generációinak boldogságát és jólétét.

(2013/04/30) A fémek iránti kereslet valószínűleg tízszeresére növekszik, mivel a fejlődő gazdaságok előre lépnek, ami súlyos stresszt jelent a természeti környezetre - figyelmeztetett az ENSZ Környezetvédelmi Programjának (Unep) új jelentése. A szervezet újszerű választ javasolt: hozzák be a bányavállalatokat - akiket gyakran környezeti gazembereknek tekintenek - az újrafeldolgozás rendezésére.

(2013.04.29.) A környezet közjó. Mindannyian osztozunk a tiszta vízen, a stabil légkörön és a bőséges biodiverzitáson, és függünk a túléléstől, az egészségről és a társadalmi jólétről nem is beszélve. De a jelenlegi globális gazdaságunkban az ipar gyakran tönkreteheti és szennyezheti a környezetet - rombolva a közegészségügyet és a közösségeket - anélkül, hogy megfelelő ellentételezést fizetne a közjóért. A közgazdászok ezt a folyamatot „a költségek externálizálásának” nevezik, vagyis a környezeti állapotromlás költségeit sok esetben a társadalom viseli, nem pedig az azt kiváltó vállalatok. A TEEB (Az ökoszisztémák és a biológiai sokféleség közgazdaságtanának) Trucost által készített új jelentése kiemeli a probléma nagyságrendjét: az árazatlan természeti tőke (vagyis az, amelyet a globális piac nem vesz figyelembe) 2009-ben 7,3 billió dollárt tett ki, ami egyenlő az adott év globális gazdasági teljesítményének 13 százalékáig.

(2013.04.24.) Kína óriási halászflottája által az afrikai és más nemzetközi vizeken kifogott halak millióinak csak 9% -át jelentik hivatalosan az ENSZ-nek, állítják a kutatók, hogy új módszerrel becsülik meg a fogások méretét és értékét . A halászati szakértők már régóta úgy vélik, hogy Kína az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (UNFAO) jelentett fogásai alacsonyak, de a lehetséges megtévesztés mértéke sokkolta a szerzőket.