Az autonóm idegrendszer

Testének képességét a stressz kezelésére az vegetativ idegrendszer (ANS). Ez a rendszer figyeli a környezeti jeleket, értelmezi azokat, és megfelelő automatikus viselkedési reakciókat szervez. Speciális neuroncsoportból áll, amelyek szabályozzák a szívizomot (a szívet), a simaizmokat (a zsigeri szervek és az erek falait) és a mirigyeket.

Az autonóm idegrendszernek két komponense van, amelyek kiegyensúlyozzák egymást - Védelem - a szimpatikus idegrendszer(SNS) és Növekedés - a paraszimpatikus idegrendszer (PNS). Fontos tudni, hogy mindkét rendszer NEM működhet egyszerre optimálisan. Óvhatatlanul korlátozzuk növekedési magatartásunkat, amikor védelmi módba kapcsolunk (stresszes).

Védelem - a HPA tengely és az immunrendszer

A szimpatikus idegrendszer (SNS) felfordítja az idegrendszert. Segít kezelni azt, amit vészhelyzeteknek vagy fenyegető helyzeteknek vélünk (beleértve az érzelmi zavart és a fizikai stresszt is), és felelős a repülés vagy harc reagálásáért. Az SNS-nek két rendszere van a test védelme érdekében: a hipotalamusz - hipofízis - mellékvese tengely (HPA tengely), amely reagál a vélt külső fenyegetésekre, és az immunrendszer, amely megvéd minket a bőr alatti veszélyektől (például vírus vagy baktérium támadása).

2. Immunrendszer

Az immunrendszer mozgósításakor a test energiaellátásának nagy részét felemésztheti.
A HPA tengely által kiválasztott mellékvese hormonok aktívan elnyomni az immunrendszer hatása

Növekedés - a vagus ideg

A paraszimpatikus idegrendszer lefelé fordítja az idegrendszert, és segít abban, hogy nyugodtak legyünk. Akkor a legaktívabb, amikor a test nyugalomban van, és semmilyen módon nincs fenyegetve. Ezt a megoszlást néha „pihentető és emésztő” rendszernek nevezik, mivel elsősorban a normális emésztés elősegítésével, a széklet és a vizelet eltávolításával, valamint a test energiájának megőrzésével foglalkozik. Elősegíti a pihenést, a pihenést, az alvást és az álmosságot azáltal, hogy lelassítja a pulzusunkat, lelassítja a légzésünket, összehúzza a szem pupilláit, növeli a nyál termelését a szánkban, és lehetővé teszi számunkra az étel megemésztését és a növekedést.

A vagus ideg a paraszimpatikus rendszer kulcsfontosságú eszköze. A medulla oblongatától kezdve az ideg a test összes szervéhez eljut, jeleket küldve az agyba és az agyból. A két előző bejegyzés rengeteg információt tartalmaz a vagus idegről és arról, hogyan lehet aktiválni a relaxációs reakciót. 1. hozzászólás - A vagus ideg, 2. posta - A vagus ideg aktiválása.

Az alvás fontossága

Egy nemrégiben készült felmérés azt mutatta, hogy többen alszanak kevesebb, mint hat órát egy éjszakában, és nehézségeik vannak az alvással (mert nem tudják kikapcsolni a HPA tengelyüket). A krónikus alvásvesztés hozzájárulhat olyan egészségügyi problémákhoz, mint a súlygyarapodás, a magas vérnyomás és az immunrendszer erejének csökkenése - írja a Harvard Women's Health Watch. [I]

Néhány fontos tipp az éjszakai alváshoz és a PNS gyógyulási és kikapcsolódási idejének biztosításához:

Ma stresszes világban élünk, és egyre több kutatás azt sugallja, hogy hiper-éber életmódunk súlyosan befolyásolja testünk egészségét. A napi stresszorok és érzelmi zavarok folyamatosan aktiválják a HPA tengelyt, ami érzelmi és fizikai diszharmóniát okoz, amely olyan súlyos betegségeket okoz, mint a szív- és érrendszeri problémák, depresszió, emésztési problémák, glükóz/inzulinrezisztencia. Ezen túlmenően ezek a stresszorok nem szabadulnak fel a testből (mivel harc vagy menekülési helyzetben lennének), és krónikus félelmekké és aggodalmakká válhatnak.

Dinamikus egyensúlynak kell fennállnia az autonóm idegrendszer két felosztása között, hogy folyamatosan finom beállításokat végezhessenek. Társadalomként új módszereket kell találnunk a félelmeink és stresszeseink felszabadítására, valamint a relaxációs idő és a technikák hozzáadására a mindennapi életünkbe.

Lábjegyzetek

[ii] https://ayurveda.lotusguides.net/en/index.php?p=articles&id=2 és Marieb, Elaine N., Az emberi anatómia és fiziológia alapjai, o. 269.

További hivatkozások

Lipton, Bruce. A hit biológiája. Széna ház: 2005. Pp. 114-119.