Az éhomi glükóz, az elhízás és a metabolikus szindróma, mint a 2-es típusú cukorbetegség előrejelzői

Háttér A 2-es típusú cukorbetegség kockázatának meghatározása az éhomi glükózszinttel rendelkező alanyokban a normoglikémia, az enyhe hiperglikémia és a köztes hiperglikémia tartományában, valamint az elhízás és a metabolikus szindróma e kockázatra gyakorolt hatásának felmérése.

Tantárgyak és módszerek A 2-es típusú diabetes mellitus előfordulását 28 209 viszonylag egészséges alanyban értékelték, akik részt vettek a Cooper Center longitudinális vizsgálatában. Bevonták a vizsgálatba, ha több mint 1 éhgyomri plazma glükózmérés, antropometria és egyéb érdekes paraméterek voltak. Három alcsoportot azonosítottak: normoglikémiás (Kulcsszavak

éhomi vércukorszint
elhízottság
metabolikus szindróma
a cukorbetegség kockázatának előrejelzői

Ez egy nyílt hozzáférésű cikk, amelyet a Creative Commons Nevezd meg, nem kereskedelmi (CC BY-NC 4.0) licencnek megfelelően terjesztenek, amely lehetővé teszi másoknak, hogy ezt a művet terjesszék, újrafeldolgozzák, adaptálják, nem kereskedelmi célokra építenek, és származékos műveiket különböző feltételekkel, feltéve, hogy az eredeti művet megfelelően idézik, és a felhasználás nem kereskedelmi jellegű. Lásd: http://creativecommons.org/licenses/by-nc/4.0/

Statisztikák az Altmetric.com-tól

ANYAGOK ÉS METÓDUSOK

A CCLS több mint 100 000 beteg adatait tartalmazza 1970 és 2010 között a Cooper Klinikán. A CCLS-ben részt vevő alanyok alapos kórtörténetet és fizikai vizsgálatot, antropometriát, kiterjedt laboratóriumokat és kardiovaszkuláris fitnesz teszteket végeztek. A betegek megalapozott beleegyezést írtak alá, és engedélyezték adataik felhasználását a kutatáshoz. Az adatgyűjtést és a tájékozott beleegyezést a The Cooper Institute Institutional Review Board évente felülvizsgálja és jóváhagyja. Az adatvédelmi óvintézkedéseket a Cooper Intézet irányelvei és eljárásai megőrizték. Az elemzés előtt minden adatot azonosítottak.

Tanulmány a népességről

A jelenlegi vizsgálat 28 209 betegből állt, akiknek 78,4% -a férfi és 18–98 éves. Az adatokat kiértékeltük az összes rendelkezésre álló klinikai látogatásról 1971 és 2009 között minden egyes olyan személy esetében, akit legalább kétszer láttak, és akinek minden látogatásának teljes adatai voltak az életkorról, a testtömeg-indexről és az éhomi vércukorszintről. Azokat a betegeket, akiknek éhomi vércukorszintje kevesebb, mint 3,9 mmol/L és több mint 7,0 mmol/L volt, kizárták az elemzésből. A kohorsz olyan személyekből áll, akik túlnyomórészt nem spanyol fehérek (> 95%), főiskolai végzettségűek, foglalkoztatottak vagy korábban szakmákban foglalkoztatottak, középső és felső jövedelműek, egészségügyi ellátáshoz jutnak, és általában maguk utalják a klinikára, bár hozzávetőlegesen 30% -át munkáltatójuk irányítja megelőző ellátásra. A nyomon követési intervallumok évente 39 év közötti különbséggel változtak az orvos ajánlása, a beteg preferenciája vagy a vállalati politika alapján. Ezen elemzések idején a gyógyszeres adatok nem voltak elérhetők az adatbázisban, kivéve az inzulin jelenlegi használatát.

Antropometriai mérések

A Cooper Klinika értékelése antropometrikus információkból áll, beleértve a magasságot, a súlyt és a derék körvonalát. A magasságot és a súlyt könnyű ruházatban és cipő nélkül mértük, standard klinikai mérleg és stadiométer alkalmazásával. A testtömeg-indexet (BMI) a tömeg kilogrammban elosztva osztották a méterben kifejezett magassággal. A derék átmérőjét műanyag antropometrikus szalaggal mértük a köldök szintjén.

Klinikai mérések

Statisztikai analízis

Minden olyan egyén esetében, akinek kezdeti glükózszintje 3,9–7,0 mmol/l tartományban volt, a cukorbetegség bekövetkezéséig eltelt időt kiszámították a vizsgálati év különbségeként az első klinikai látogatás és a legkorábbi klinikai látogatás között, amelynél az egyén vércukorszintje nagyobb volt, mint 7,0 mmol/l, vagy a cukorbetegség diagnózisáról számoltak be. A cukorbetegség bekövetkezésének idejét ezért intervallum cenzúrázzák. Az alcsoport-specifikus előfordulási arányokat úgy becsültük meg, hogy exponenciális túlélési modelleket illesztettünk ezekhez az alcsoportokhoz, a cukorbetegség incidenséig eltelt időt jobb cenzúrának és folyamatosnak tekintve. Az a hiba, hogy abból indulunk ki, hogy az eseményidők jobb-cenzúrázottak és folyamatosak, ha valójában intervallum-cenzúrázottak, elhanyagolható, ha az incidencia aránya kicsi, mint a jelen elemzésben. Az exponenciális túlélési modellek szignifikancia teszteket is szolgáltattak az alcsoportfaktorokról. Mindegyik modellben az éhgyomri glükózt adtuk meg fő hatásként, egy másik alcsoportosító hatással és a megfelelő kölcsönhatással együtt. Az incidencia modellek illeszkedtek a nemre jellemző almintákhoz és a teljes mintához. A regressziós arányokat hasonló módon becsültük meg, kiszámítva a glükóz eléréséig eltelt időt minden egyes ember számára kezdetben az 5,6-7,0 mmol/l tartományban.

Az adatokat átlag ± SD-ként összegezzük. Az első klinikai látogatáson értékelt demográfiai és klinikai változókat a nemre jellemző tendenciákra teszteltük a Jonckheere-Terpstra nemparametrikus trendteszt alkalmazásával, a nemek közötti különbségeket pedig a Wilcoxon rangösszeg teszt segítségével. A nemek közötti glükózkategóriák összehasonlításához független mintatesztet hajtottak végre. Az összes elemzéshez a SAS/STAT szoftvert (Cary NC), 9.1 verziót használták.

EREDMÉNYEK

A normoglikémiában, enyhe hiperglikémiában és a köztes hiperglikémiában szenvedő férfiak és nők első vizsgálatának alapjellemzőit az 1. táblázat mutatja. A férfiak 30,6% -ának és a nők 15,9% -ának volt enyhe hiperglikémiája, a férfiak 11,9% -ának és a nők 3,6% -ának volt közepes hiperglikémiája. 1 év és 39 év közötti követés során 1138 esetben fordult elő cukorbetegség a férfiaknál és 130 a nőknél, az átlag (SD) 7,1 (6,8) év volt.

Demográfiai és klinikai jellemzők a kezdeti klinikai látogatás során, a Cooper Center Longitudinal Study-ban

A cukorbetegséghez való éves átalakulás a glikémiás állapot (normoglikémia [fehér], enyhe hiperglikémia [szürke] és köztes hiperglikémia [fekete]) szerint csoportosítva. A sávokon belüli számok az egyedek számát jelentik.

A cukorbetegségre történő éves áttérés 55 évesnél fiatalabb és 55 éves vagy annál idősebb férfiak és nők esetében. A fehér sávok a normoglikémiát, a szürke sávok az enyhe hiperglikémiát, a fekete sávok a köztes hiperglikémiát jelzik. A csillag jelzi, hogy az idős embereknél lényegesen nagyobb volt a cukorbetegségre való áttérés aránya, mint az azonos glikémiás kategóriába tartozó fiatalok arányában.

Minden férfiban a BMI növekedése a cukorbetegség nagyobb kockázatával járt (P 2 és 30 kg/m 2 vagy annál nagyobb. A fehér sávok normoglikémiát, a szürke sávok enyhe hiperglikémiát, a fekete sávok pedig közbensõ hiperglikémiát jeleznek. A csillag jelzi, hogy az elhízott személyek szignifikánsan nagyobb a cukorbetegségre való áttérés aránya az azonos glikémiás kategóriába tartozó nem elhízott emberek arányához képest.

Évesített cukorbetegségre való áttérés olyan férfiak és nők esetében, akiknek testtömeg-indexe kevesebb, mint 30 kg/m 2 és 30 kg/m 2 vagy annál nagyobb. A fehér sávok a normoglikémiát, a szürke sávok az enyhe hiperglikémiát, a fekete sávok a köztes hiperglikémiát jelzik. A csillag jelzi, hogy az elhízott embereknél a cukorbetegségre való áttérés aránya lényegesen nagyobb volt, mint az azonos glikémiás kategóriába tartozó, nem elhízott embereknél.

Metabolikus szindrómával és anélkül szenvedő férfiak és nők cukorbetegségre történő éves átalakulása. A fehér sávok a normoglikémiát, a szürke sávok az enyhe hiperglikémiát, a fekete sávok a köztes hiperglikémiát jelzik. A csillag jelzi, hogy a metabolikus szindrómában (+ MetS) szenvedő betegeknél a cukorbetegségre való áttérés aránya szignifikánsan nagyobb volt, mint a metabolikus szindróma nélküli (−MetS) betegeknél ugyanabban a glikémiás kategóriában.

Végül az 5. ábra mutatja az enyhe hiperglikémia és a köztes hiperglikémia regresszióját nemek szerint. A grafikon azt mutatja, hogy az enyhe hiperglikémia kétszer nagyobb valószínűséggel normalizálódott, mint a köztes hiperglikémiában szenvedőknél.

Évesített regresszió normoglikémiához férfiaknál és nőknél enyhe hiperglikémiában (szürke sávok) és köztes hiperglikémiában (fekete sávok).

VITA

A DPP kimutatta, hogy az életmódváltással vagy metformin-terápiával végzett intenzív beavatkozás azoknál a betegeknél, akiknél IGT és IFG kombinációja van, csökkenti a 2-es típusú cukorbetegségre való áttérés sebességét. 1 Ez arra késztette az ADA konszenzusos testületét, hogy kijelentse, hogy az IFG-ben szenvedő egyéneknek át kell esniük az OGTT-n, hogy azonosítsák az együtt létező IGT-t a klinikai beavatkozás útmutatójaként. 6 Bár a testület megjegyezte, hogy bármely, IFG-vel vagy IGT-vel rendelkező személyt ösztönözni kell az egészséges életmódra, nem említik az intenzív életmódbeli beavatkozás előnyeit, mint például a DPP-ben. Ez utóbbi nem nélkülöz jelentős költségeket, és nem is vállalható könnyedén. Legalább az orvos receptjét alátámasztó szakemberekből álló csapat bevonására lesz szükség, ha remény van a sikeres megelőzésre. Például a DPP-ben, miután a vizsgálat befejeződött, és a szakmai életmódbeli beavatkozást abbahagyták, enyhítették a vizsgálat során elért súlycsökkenést. 8.

Ha az IFG-t útmutatóként kívánják használni a cukorbetegség klinikai megelőzésében, mérlegelni kell, hogy mi minősül az IFG meghatározásának. Az Egészségügyi Világszervezet/Nemzetközi Diabétesz Szövetség fenntartja, hogy az éhezési szintnek 6,1–7,0 mmol/l (110–125 mg/dL) tartományban kell lennie. 5 Ez a tartomány ellentétben áll az ADA által ajánlott 5,6–7,0 mmol/l (100–125 mg/dl) értékkel. 9 Az ADA definíciójának indoka az volt, hogy megszüntesse az OGTT szükségességét az IGT azonosítására. Úgy gondolták, hogy az 5,6–7,0 mmol/l éhomi tartomány az IGT-ben szenvedő alanyok többségét azonosítja. Ez az indoklás azonban nem áll fenn. Sokkal többen 5,6-7,0 mmol/l éhgyomri szintet érnek el, mint IGT-vel. 5 Ez arra késztette az ADA konszenzusos testületét, hogy javasolja az IGT tesztelését annak megállapítására, hogy ki a magasabb kockázatú jelölt a cukorbetegség klinikai megelőzésében. 6 Ebben a tanulmányban arra a kérdésre kerestük a választ, hogy van-e alternatíva az OGTT-vel az IFG-ben szenvedő személyek azonosításához, akiknek elég nagy a kockázata a cukorbetegség klinikai megelőzésének intenzív életmódterápiával történő megindításához.

A jelenlegi tanulmány szembetűnő különbséget mutatott a cukorbetegség kockázatában azoknál, akik középhalmozott hiperglikémiában szenvedtek, összehasonlítva az enyhe hiperglikémiával (1. ábra). Más nyomozók hasonló megállapításokról számoltak be. 10–12 Ezenkívül, amint arról korábban beszámoltunk, 10,13 több mint kétszer annyi volt az enyhe hiperglikémiás alany, mint a köztes hiperglikémiában. Bár az enyhe hiperglikémiában szenvedő betegeknél a cukorbetegség relatív kockázata magasabb, mint a normoglikémiában szenvedőknél, az előbbi cukorbetegséggé való átalakulásának abszolút aránya viszonylag alacsony. Ezenkívül az eredetileg enyhe hiperglikémiában szenvedők jelentős része a későbbi vizsgálatok során normoglikémiára vált. Bár az enyhe hiperglikémiában vagy akár normoglikémiában szenvedő emberek 14 javasolhatók életmódbeli változások elfogadására, kevésbé indokolható az intenzív klinikai beavatkozás a cukorbetegség kockázatának csökkentése érdekében. Ehelyett a középső hiperglikémiában szenvedőkre lehet odafigyelni, akik nagyobb kockázatnak vannak kitéve. Ezért megkérdezhetjük, vannak-e az utóbbi alanyoknak alcsoportjai, akiknek intenzív megelőző terápiát kellene kapniuk.

A jelenlegi tanulmány számos olyan kockázati tényezőt tartalmazott, amelyek megváltoztatják a cukorbetegségre való áttérés sebességét közepes hiperglikémiás betegeknél. Amint a 2. ábra mutatja, az 55 évesnél idősebb férfiaknál nagyobb volt a cukorbetegség kialakulásának kockázata enyhe és közepes hiperglikémiás kategóriákban, mint az 55 évesnél fiatalabbaknál. A nők csoportjában az életkor szerepet játszott a cukorbetegség előrejelzésében; de ez a tendencia nem tükröződött enyhe és közepes hiperglikémiás kategóriákban. Az elhízott férfiak csoportjában magasabb volt a cukorbetegségre való átalakulás a nem elhízott férfiakhoz képest, csakúgy, mint az enyhe és közepes hiperglicerikus kategóriákban. A nőknél az elhízás hatása kevésbé volt nyilvánvaló. Sőt, mind a férfiaknál, mind a nőknél, akiknél közepes hiperglikémia volt, a metabolikus szindróma különösen erős prediktor volt a metabolikus szindrómával nem rendelkezőkhöz képest (4. ábra).

A CCLS-ben az enyhe hiperglikémia és a köztes hiperglikémia konverziójának abszolút aránya alacsonyabb volt, mint más populációknál jelentették. 10–12 Ez valószínűleg fiatalabb átlagos életkorral és kevesebb elhízással magyarázható, mint más vizsgálatokban. Mindazonáltal a relatív kockázat különbségei a vizsgált kockázati tényezők alapján meglehetősen nyilvánvalóak; ugyanezek a kockázati tényezők ráadásul mások kimutatták, hogy befolyásolják a köztes hiperglikémia cukorbetegséggé történő átalakulását. 12,15

Az ADA konszenzusos konferenciája rámutatott, hogy az IGT hozzáadása az IFG-hez megduplázza a cukorbetegség kockázatát önmagában az IFG-hez képest. 6 Azon betegek körében, amelyeknél általában magas a cukorbetegség kockázata, az OGTT további 2-es típusú cukorbetegeket is felfedezhet. Továbbá, néhány IFG-ben szenvedő ember elhízás vagy metabolikus szindróma nélkül is IGT-vel rendelkezhet. Lehetséges, hogy az IGT hozzáadása az IFG-hez nagyobb kockázatot tükröz, mint például az IFG plusz metabolikus szindróma, bár tanulmányunk nem foglalkozik ezzel a kérdéssel. Ha ez beigazolódik, akkor körültekintőbb lehet az IFG + IGT megkövetelésének konzervatívabb ajánlása a metformin-kezelés megkezdése előtt.

Másrészről a közepes szintű IFG + metabolikus szindróma vagy az elhízás kombinációja elegendőnek tűnik az intenzív életmódbeli beavatkozás igazolására eredményeink alapján. Ennek a megközelítésnek az az előnye, hogy mind a cukorbetegséget, mind a kardiovaszkuláris kockázatot megtámadja. 7 Azt nem határozták meg, hogy az intenzív életmódbeli beavatkozás mennyiben késlelteti a cukorbetegség kialakulását. Ha azonban klinikai döntés születik a köztes hiperglikémiában szenvedő IFG-alanyok OGTT-szelektálásának elutasításáról intenzív megelőző intézkedések céljából, ha elhízottak vagy metabolikus szindróma van, ésszerűnek tűnik. Az értékes klinikai erőforrások befektetése az enyhe hiperglikémiában szenvedők vagy a köztes hiperglikémiában szenvedő személyek számára, de ezen hozzáadott kockázati tényezők nélkül nehezebben igazolható.

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

A szerzők köszönetet mondanak Dr. Kenneth H. Coopernek a Cooper Center Longitudinal Study létrehozásáért, Fred Meyer úrnak, a Cooper Intézet vezérigazgatójának, valamint a Cooper Klinika és a Cooper Institute munkatársainak az adatok összegyűjtéséért és fenntartásáért.