Az elhízás, a dohányzás és az italozás hatásai az orvosi problémákra és a költségekre

Absztrakt

Ez a cikk összehasonlítja az elhízás, a túlsúly, a dohányzás és a problémás alkoholfogyasztás egészségre gyakorolt hatását és egészségi állapotát a nemzeti felmérés adatai alapján. Az elhízás nagyjából azonos összefüggésben van a krónikus egészségi állapotokkal, mint a húsz éves öregedés; ez nagymértékben meghaladja a dohányzás vagy az alkoholfogyasztás összefüggéseit. A hasznosítási hatások tükrözik az egészségügyi hatásokat. Az elhízás a fekvő- és járóbeteg-kiadások 36 százalékos növekedésével és a gyógyszerek 77 százalékos növekedésével jár, szemben a fekvőbetegek és járóbetegek kiadásainak 21, a jelenlegi dohányosoknál alkalmazott gyógyszerek 28 százalékos növekedésével és a problémás alkoholfogyasztók kisebb hatásával. Mindazonáltal az utóbbi két csoport következetesebb figyelmet kapott az elmúlt évtizedekben a klinikai gyakorlatban és a közegészségügyi politikában.

Elhízottság
Költségek és kiadások
Dohányzó
Betegségek
Gyógyszeripar
Egészségügyi feltételek
Testtömeg-index
A vényköteles gyógyszer költségei
Rák
Cukorbetegség

Számos viselkedési kockázati tényező, amelyek közül a fő a dohányzás, a nagy ivás és az elhízás, a krónikus egészségi állapotok ismert okai. A krónikus egészségi állapotok, mint például a rák, a cukorbetegség vagy a szívbetegségek, az egészségügyi kiadások, a fogyatékosság és a halál elsődleges mozgatórugói. Ez a cikk összehasonlítja a dohányzás, az alkoholfogyasztás és az elhízás összefüggéseit az egészségügyi ellátással és a krónikus betegségekkel. Mindhárom kockázati tényező elterjedt, bár az elmúlt huszonöt évben csak az elhízás nőtt drámai módon. Kiterjedt irodalom áll rendelkezésre az egyes kockázati tényezők és a kiválasztott klinikai problémák összefüggéséről. Átfogó értékelések azonban ritkák, és az elhízás és más kockázati tényezők közvetlen összehasonlításáról nem számoltak be. Az elhízáskutatás az egészségügyi szolgáltatások és a szakpolitikai kutatások terén is újdonságnak számít, ellentétben a dohányra és az alkoholra gyakorolt befolyásos munka hosszú hagyományaival, kezdve az amerikai sebész tábornok 1960-as évekbeli dohányzási jelentéseivel.

A túlsúly és az elhízás a testzsír megnövekedett mennyiségére utal, amelyet általában a testtömeg-index (BMI, kilogrammokban kifejezett tömeg és magasság méterben négyzetben osztva) alapján értékelnek. A szokásos kategóriák: alsúly (BMI kevesebb, mint 18,5), normális (18,5–24,9), túlsúlyos (25–29,9) és elhízott (30 vagy több). E kritériumok szerint körülbelül minden harmadik amerikai túlsúlyos, de nem elhízott, további ötödik pedig elhízott. 1 A BMI elsődleges hátránya, hogy nem tudja megkülönböztetni a zsírtömeget a soványtól, ezért egyes személyeket rosszul osztályoz. Az epidemiológiai vizsgálatokban alkalmanként alkalmazott egyéb módszerek a derék kerülete, a derék/csípő arány és a bőr hajtásvastagsága.

A normál súlykategória felső tartományában kezdődő magasabb BMI a megnövekedett mortalitással és a koszorúér-betegség, az osteoarthritis, a diabetes mellitus, a magas vérnyomás és a rák bizonyos típusainak fokozott kockázatával jár. 2 Még a szerény súlycsökkenés is jelentős egészségi előnyökkel járhat az egész életen át. 3 Az Egyesült Államokban 1960 és 1980 között csak kismértékben nőtt a túlsúly (beleértve az elhízást) aránya, de azóta drámaian nőttek. Sőt, ez a közelmúltbeli növekedés az elhízott kategóriába koncentrálódott, amely csak 1991 és 2000 között 60 százalékkal nőtt. 4 Más iparosodott országokban, különösen Nagy-Britanniában és Németországban, az elhízás növekedése hasonló volt, de alacsonyabb szintről indultak. 5.

A vita folytatódik arról, hogy az elhízást önálló betegségnek kell-e tekinteni. Az elhízás betegségként vagy fogyatékosságként való elismerése megváltoztathatja a súlymegtartó programok adóügyi kezelését, a biztosítási fedezetet és más törvényes jogokat. Az érdekképviseleti csoportok, mint például az Amerikai Elhízás Egyesület, határozottan támogatják ezt a célt, amelyet a mentális egészség szószólói sikeresen úttörőnek mutattak, és fontos szerepet játszott a mentális egészség paritás szabályozásában. A betegség paradigmáját az alkohol és a kábítószerrel való visszaélés miatt is népszerűsítették, bár kevésbé sikeresen. Mások arra figyelmeztetnek, hogy a betegség paradigmájának az elhízásra való alkalmazása öncélú érdekképviseletként értelmezhető megalapozott tudományos alap nélkül. 6.

Adatok és módszerek

Adatforrás.

Ez a DataWatch az Healthcare for Communities (HCC), az 1997–1998 közötti országos háztartási telefonos felmérés adatait használja, mintegy 10 000 válaszadóval, akik korábban részt vettek a közösségi nyomon követési tanulmányban. 7 Az itt bemutatott eredmények tizennyolc-hatvanöt éves felnőttekre vonatkoznak. A fő magyarázó változók a túlsúly, a dohányzás, az alkoholfogyasztás és az öregedés. A súlymutatók túlsúlyosak (BMI, 25–29,9) és elhízottak (BMI, 30 vagy annál nagyobb); a dohányzás státusza a dohányzás, a napi dohányzás és a soha nem dohányzás; az alkoholfogyasztás problémáját az alkoholfogyasztási rendellenességek azonosítási tesztjével (AUDIT) értékelték; és az életkorot folyamatos változóként mérjük. 8 További magyarázó változók a nem, a faj, a háztartás jövedelme és az oktatás.

Az elhízás prevalenciája.

A HCC felmérése szerint 1998-ban a lakosság 36 százaléka volt túlsúlyos, de nem elhízott, 23 százaléka pedig elhízott. Hajlamos a súly és a magasság túljelentése felé; ezek a számok tehát szinte megegyeznek a korábbi harmadik Nemzeti Egészségügyi és Táplálkozási Vizsgálattal (NHANES), amely objektív módon mérte a magasságot és a súlyt. Mindkét felmérés valamivel magasabb becslést ad, mint a HCC felméréssel egyidejűleg felállított Behavioral Risk Factor Surveillance System (BRFSS), amely szintén önjelentést használ. 9.

Függő változók.

A fő függő változók két egészségi állapotmérő és két egészségügyi felhasználási mérőszám. Az első egészségügyi intézkedés tizenhét gyakori krónikus egészségi állapot száma. 10 A második az egészséggel összefüggő életminőséget értékeli az SF-12 (PCS12) fizikai egészség skálája alapján, amely a leggyakrabban használt SF-36 rövidebb változata. 11.

A szolgáltatás igénybevételének első mértéke a fekvőbeteg és ambuláns ellátásra fordított kiadások, a bejelentett kórházi tartózkodások és ambuláns látogatások száma alapján, és megszorozva az orvosi kiadások panel felmérés (MEPS) egységköltségével. Az összes HCC szám nagyon hasonlít a MEPS becslésekhez. Például a 18–64 éves felnőttek átlagos fekvő- és járóbeteg-kiadása a HCC-ben 1494 dollár, a MEPS-ben pedig 1377 dollár. 12 A második intézkedés a gyógyszerhasználat, a rendszeresen alkalmazott gyógyszerekkel kapcsolatos felmérési kérdések alapján, a biztosítási kártérítésekre (vényköteles gyógyszerek esetében) vagy a nagykereskedelmi árakra (mások) vonatkozó kiadások becslésének megszerzése érdekében. 13 Ennek a megközelítésnek a szokásos korlátai érvényesek, különösen az önjelentések aluljelentése és a szolgáltatások hiányos értékelése. A lefedettség hatókörének kiigazítása után is a MEPS becslései alacsonyabbak, mint a nemzeti egészségügyi számlák becslései. A relatív hatások kevésbé lehetnek elfogultak, mint az abszolút számok, ezért százalékos változásokat mutatok a kockázati tényezővel rendelkező és anélküli populációra vonatkozó előre jelzett költségek aránya alapján.

Tanulmányi eredmények

Egészségügyi hatások.

Az elhízás krónikus állapotok számára gyakorolt hatása lényegesen nagyobb, mint a jelenlegi vagy korábbi dohányzás vagy alkoholfogyasztás problémája ( o 14 A problémás alkoholfogyasztás jelentős hatásának hiánya meglepőnek tűnhet, mivel sokan úgy gondolják, hogy az alkoholfogyasztás nagy hatással van az egészségügyi költségekre, de összhangban van a legújabb bizonyítékokkal is. 15 Az elemzés hatókörén kívül vannak olyan fontos eredmények, amelyek eltérő rangsorolást nyújthatnak. A dohányzás továbbra is a korai halálozások számát jelentheti, az alkoholfogyasztás pedig valószínűleg messzebbre ható hatásokat (például ittas vezetési baleseteket) okozhat.

Az itt bemutatott eredmények oksági (nem leíró) értelmezése feltételezi, hogy a kockázati magatartás megelőzi az egészségre és a kiadásokra gyakorolt hatásokat. A fordított ok-okozati viszony (például cukorbetegség vagy elhízást okozó magas vérnyomás) érvénytelenítheti ezt az értelmezést, csakúgy, mint más olyan tényezők, amelyek egészségkárosító magatartást és magas orvosi kiadásokat okoznak, amelyeket nem ragad meg a faj, az oktatás vagy a családi jövedelem. A mozgásszegény életmód egy nem mérhető változó, amely szoros összefüggésben van az elhízással, bár önálló egészségügyi hatásai lehetnek. Nehéz szétválasztani ezt a két tényezőt, és nem biztos, hogy különösebben releváns, mert gyakorlatilag az elhízást célzó összes beavatkozás egyidejűleg a mozgásszegény életmódot is célozza.

Jövedelemegyenlőtlenségi hipotézis.

Politikai szempontból problematikusabbak azok a környezeti és társadalmi tényezők lehetséges kihagyásai, amelyek kevésbé nyilvánvaló módon mind a kockázatos magatartást, mind a rossz egészségi állapotot okozzák. Az elsődleges jelölt, a jövedelemegyenlőtlenség hipotézise azt állítja, hogy gazdaságilag több egalitárius közösség jobb egészségügyi eredményekkel jár, mint több egyenlőtlen közösség. Ez a hipotézis a mérvadó jelentések széles skáláját befolyásolta, és prominens hívei azzal érvelnek, hogy a jövedelmi egyenlőtlenség erőteljesebben meghatározza az egészséget, mint az egyéni jövedelem. 16 Újabb tanulmányok azonban kétségbe vonják az egyenlőtlenségi hatás erősségét. Az amerikai államok vagy közösségek közötti jövedelemegyenlőtlenség nem kapcsolódik az itt vizsgált krónikus állapotok egyikének előfordulásához sem, noha ugyanazok a krónikus állapotok szoros összefüggésben vannak az egyéni jövedelemmel vagy végzettséggel. 17.

A súlykontroll mint nemzeti prioritás.

Valószínű, hogy a súlykontroll nagyobb nemzeti prioritássá tétele súlycsökkenést és javuló egészséget eredményezne? A tartós egészségügyi magatartási változás elérése nehéz, és ritkán érhető el az egyének arra való ösztönzésével, hogy többet mozogjanak, egészségesebb ételeket fogyasszanak, abbahagyják a dohányzást vagy felelősségteljesen igyanak. Barátságos (és kerékpáros/gyalogos-ellenséges) városi fejlesztések; asztali munkák; televízió; és a viszonylag olcsó, kalóriatartalmú ételek egyike a közelmúltbeli környezeti változásoknak, amelyek megváltoztatták a relatív árakat a kevesebb fizikai aktivitás javára a megfelelő kalóriabevitel nélkül. Ezzel szemben a dohányzás (beltéri dohányzási tilalom) és az alkoholtermékek adózása és hozzáférésének ellenőrzése olyan környezeti beavatkozás (vagy relatív árváltozás), amely csökkentette a dohányzási arányt és néhány alkoholproblémát.

A dohányzáshoz és a problémás alkoholfogyasztáshoz hasonlóan az elhízás és a krónikus egészségügyi problémák kialakulása között időbeli késés lép fel. A dohányzási arány legnagyobb csökkenése 1960 és 1980 között történt, míg az elhízás legnagyobb mértékű növekedése 1980 óta következett be. A megnövekedett elhízási arány teljes hosszú távú következményei összesített szinten valószínűleg még nem láthatók.

Roland Sturm a RAND vezető közgazdásza. Irányítja az UCLA/RAND által kezelt pszichiátriai rendellenességekkel foglalkozó központ gazdasági és szakpolitikai kutatási programját, és több olyan projekt vezető kutatója, amelyek a változó egészségügyi rendszer gazdasági következményeit tanulmányozzák.

Pénzügyi támogatást a Robert Wood Johnson Alapítvány nyújtott, amely a Közösségek egészségét finanszírozta.

1. KIÁLLÍTÁS Az elhízás, az öregedés, a dohányzás és az ivás hatása a krónikus egészségi állapotokra és az egészséggel kapcsolatos életminőségre, 1998

2. KIÁLLÍTÁS Az elhízással, az öregedéssel, a dohányzással és az ivással összefüggő költségnövekedés, 1998

3. KIÁLLÍTÁS Az elhízással, az öregedéssel, a dohányzással és az ivással kapcsolatos kiválasztott fizikai állapotok esélyarányai, 1998