Ortopédia és reumatológia

Kutatási cikk 2. kötet 1. szám

Y Dionyssiotis, 1,3

Ellenőrizze a Captchát

Sajnáljuk a kellemetlenséget: intézkedéseket teszünk annak érdekében, hogy megakadályozzuk a csaló űrlapok beküldését az extrakciók és az oldalfeltérképezők által. Kérjük, írja be a megfelelő Captcha szót az e-mail azonosító megtekintéséhez.

1 Első Ortopédiai Osztály, Attikon Általános Egyetemi Kórház, Görögország
2 Hellenic Osteoporosis Foundation Kifissia, Görögország
3 Metabolikus csontbetegségek és reumatológiai osztály, Attikon Általános Egyetemi Kórház, Görögország
4 Az izom-csontrendszer kutatásának laboratóriuma, Athén Kifissia Egyetem, Görögország

Levelezés: Yannis Dionyssiotis, az Európai Tanács PRM munkatársa, Attikon Általános Egyetemi Kórház Ortopédiai Első Osztálya, Athén, Görögország, tel 00306946469759

Beérkezett: 2014. november 07. | Megjelent: 2015. február 19

Idézet: Dionyssiotis, Lyritis GP, Skarantavos G és mtsai. Az elhízás értékelése antropometriai és densitometriás mérésekkel a gerincvelő sérülésében. MOJ Orthop Rheumatol. 2015; 2 (1): 42-46. DOI: 10.15406/mojor.2015.02.00037

Cél: Az elhízás értékelése antropometrikus és densito-metrikus mérésekkel a gerincvelő sérülésében.

Anyagok és metódusok: Harmincegy teljes gerincvelő-sérüléssel (AIS A) rendelkező alanyot választottak el az A csoport neurológiai szintje szerint (n = 16, magas paraplegia: a hetedik mellkasi neurológiai szint felett) és a B csoportot (n = 15, alacsony paraplegia). 33 kezelőszervvel. Az elhízás értékeléséhez testtömeg-indexet (BMI) és kettős energiájú röntgenabszorpciósometriát (DXA, Norland) használtunk valamennyi alany tanulmányozásához. A DXA módszerrel kiszámítottuk az összes testzsírt grammban (zsírtömeg).

Eredmények: A paraplegikus populáció BMI-értékei statisztikailag alacsonyabbak voltak a kontroll csoporthoz képest (23,9 ± 3, illetve 26,2 ± 4, p = 0,025) és a BMI normális tartományán belül. A neurológiai sérülési szint szerinti összehasonlítás azonban szignifikáns különbséget mutatott ki a magas paraplegia és a kontroll között (22,9 ± 2,2, illetve 26,1 ± 4, p = 0,021). A DXA alkalmazásával a test testösszetétele megnőtt a paraplegikusokban a kontrollokhoz képest (23071,38 ± 9485, illetve 19015 ± 6553, p 2 = 0,54, ill. A két paraplegikus csoport további elemzése csak az alacsony paraplegia csoportban mutatott szignifikáns korrelációt a BMI és a zsírtömeg között (r = 0,72, p = 0,004).

Következtetés: A BMI-t gyakran használják az elhízás mérésére, de a testösszetételt nem megfelelően értékelik. Az egész test DXA értékes klinikai információkat nyújt a sérülés neurológiai szintjétől függetlenül.

Az elhízásmérések fontossá válnak, mivel a bizonyítékok a testzsírt a halálozás jelentős előrejelzőjeként azonosítják, különösen az SCI esetében, ahol a szénhidrát-intolerancia, az inzulinrezisztencia, a lipid-rendellenességek és a szívbetegségek idő előtt és nagyobb gyakorisággal fordulnak elő ebben a populációban [1-4]. A testtömeg-indexet (BMI, kg/m2) számos tanulmányban alkalmazták az elhízás helyettesítő méréseként. Ez egy nagyon egyszerű zsírmérés, amely csak a magasság és a súly mérését igényli; ugyanakkor nem különbözteti meg a súly egyes alkotóelemeit, és emiatt a hagyományos BMI-határértékek alkalmazhatósága kérdéses [5-7]. Időközben kifinomultabb testkompozíciós technológiákat vezettek be, azaz a kettős energiájú röntgenabszorpciósometriát (DXA) a zsír pontosabb meghatározása érdekében. A közelmúltban a DXA elfogadott mint a testösszetétel-elemzés referenciamódszere . A DXA szoftver meghatározza az összetételt, ebben az esetben a zsírtömeget is, a test különböző régióiban, három részből álló modellként [10]. A klinikai gyakorlatban azonban az egész test DXA nem mindig áll rendelkezésre. A vizsgálat célja annak megvizsgálása, hogy értékes-e az elhízás BMI-vel összehasonlítva a kettős röntgenabszorpciós módszerrel gerincvelő sérüléssel küzdő alanyokban.

Demográfia

Tárgyak
Demográfiai adatok és
klinikai paraméterek

Vezérlők

n = 33
átlag ± sd

Magas
Paraplegics

n = 16
átlag ± sd

Alacsony
Paraplegics

n = 15
átlag ± sd

ANOVA
p-érték