Az elhízás és a cukorbetegség epidemiológiája és kardiovaszkuláris szövődményei

A Táplálkozási (S.N.B., F.B.H.) és az Epidemiológiai Tanszékről (F.B.H.) Harvard T.H. Chan Közegészségügyi Iskola, Boston, MA; és a Channing Hálózati Orvostudományi Osztály, Harvard Medical School, Boston, MA (F.B.H.).

Absztrakt

Bevezetés

Az elhízás és a diabetes mellitus egyaránt összefüggő multifaktoriális, összetett betegségek, és az esetek nagy része megelőzhető. Mindkét állapot jelentősen növeli a szív- és érrendszeri betegségek (CVD) és a stroke kockázatát. Valójában az American Heart Association 2 testtömeg-indexet (BMI) és 5 éhomi plazma glükózkoncentrációt azonosított. E költséges betegségek megelőzésének első lépése az elmúlt évtizedekben soha nem látott növekedés okainak megértése. Ebben a cikkben bemutatjuk az elhízás és a cukorbetegség tendenciáit, feltárjuk a világi változásokat a járvány mozgatórugóiban, és végül értékeljük az ezekhez a feltételekhez kapcsolódó CVD fokozott kockázatát.

Elterjedtség és trendek az elhízásban

Felnőtt elhízás

1.ábra. A túlsúly és az elhízás kategóriáinak életkor szerint korrigált prevalenciájának tendenciái az USA 20–74 éves felnőtt korában, 1960 és 2012 között. A túlsúly a testtömeg-index (BMI) ≥25,0 kg/m 2 és 2. Az elhízás BMI ≥ 30,0 kg/m 2. A rendkívül elhízott BMI ≥ 40,0 kg/m 2. Az adatok (1960–1962), a Nemzeti Egészségügyi és Táplálkozási Vizsgálatok (NHANES) I (1971–1974), az NHANES II (1976–1980), az NHANES III (1988–1994) és az NHANES (1999–2012) származékai. Adatforrások: Ogden et al 8 és Fryar et al. 123.

Gyermekkori és serdülőkori elhízás

2. ábra. A túlsúly és az elhízás prevalenciájának tendenciái a 2 és 19 év közötti gyermekek és serdülők körében, az Országos Egészségügyi és Táplálkozási Vizsgálat (NHANES) ciklus szerint. A túlsúly a testtömeg-index (BMI) ≥85. percentilis az életkor és a nem esetében, az elhízás pedig a BMI ≥95. percentilis az életkor és a nem szempontjából. A 2. osztályú elhízás az a tény, hogy a BMI az életkor és a nem esetében a 95. percentilis 120% -át vagy a BMI ≥35, attól függően, hogy melyik alacsonyabb. A 3. osztályú elhízás az a tény, hogy a BMI az életkor és a nem esetében a 95. percentilis 140% -át, vagy a BMI ≥40, attól függően, hogy melyik alacsonyabb. Adatforrás: Skinner et al. 13.

Hasi elhízás

3. ábra. A hasi elhízás (a derékkörfogat> nőknél> 88 cm, a férfiaknál> 102 cm) korhoz igazított prevalenciájának tendenciája a felnőttek között nem (A) és faj (B) szerint, Országos Egészségügyi és Táplálkozási Vizsgálat (NHANES) 1999-től 2012. Adatforrás: Ford és mtsai. 22.

4. ábra. A hasi elhízás prevalenciájának tendenciái az amerikai 2-18 éves gyermekek és serdülők között faj szerint, Nemzeti Egészségügyi és Táplálkozási Vizsgálat (NHANES) 2003-2004-2011-2012 között. A hasi elhízás az NHANES III (1988–1994) adatai alapján a derék kerülete ≥ nem- és életkor-specifikus 90. percentilis.A) mind a 2-18 éves korosztályban, vagy a derék és a csípő aránya ≥0,5 a 6-18 éves fiatalok körében (B). Adatforrás: Xi és mtsai. 26.

A cukorbetegség prevalenciája és trendjei

5. ábra. A diagnosztizált diabetes mellitus 100-szoros polgári, nem intézményesített lakosságra jutó korhoz igazított arányának tendenciája faj szerint, 1980–2014. 31 Adatforrás: Betegségmegelőzési és Megelőzési Központok, Országos Egészségügyi Statisztikai Központ, Egészségügyi Interjú Statisztikai Osztály és Országos Egészségügyi Interjú Felmérés.

Prediabetes (meghatározva: hemoglobin A1c értéke 5,7-32 1999-2002 és 2007-2010 között, a diabetes mellitus szekuláris változásaival együtt, a prediabetes prevalenciája 29,2% -ról 36,2% -ra nőtt, 37 kiemelve a megelőzésre irányuló erőfeszítések megkezdésének szükségességét jóval a kezdet előtt. a betegség folyamatának.

Az elmúlt években a T2D gyermekgyógyászati problémaként jelent meg, és az új esetek ≤45% -át teszi ki gyermekeknél és serdülőknél. 38 A 10–19 éves fiatalok körében a T2D általános prevalenciája 35% -kal nőtt, a 2001. évi 1000-ről 0,34-re, 2009-re pedig 0,46-ra. A felnőttekhez hasonlóan, mindkét nemnél, valamint a fehéreknél, feketéknél és Spanyolok. Bár az amerikai indiánoknál nem tapasztaltak növekedést, a prevalencia aránya magas volt (1,20/1000-en 2009-ben). 39 Az előfordulás jelentős csökkenéséről szóló jelentések ellenére a prevalencia aránya továbbra is magas, és a diabetes mellitus járvány megfékezésére irányuló politikai erőfeszítéseknek a magas kockázatú kisebbségi csoportokra, valamint a gyermekek és serdülők körében kell összpontosítaniuk.

Az elhízás és a diabetes mellitus járványok fő mozgatórugói

Bár az elhízást hagyományosan az energia-egyensúlyhiány betegségének tekintik, patogenezise rendkívül összetett, és genetikai, környezeti, fiziológiai, viselkedési, társadalmi és gazdasági tényezők közötti kölcsönhatást foglal magában. Mivel az elhízás a T2D elsődleges kockázati tényezője, és mivel mindkét betegségnek közös oka van, az alábbiakban megvitatjuk, hogy a fő kockázati tényezők szekuláris változásai hogyan járultak hozzá a cukorbetegség járványához.

Változások az agrárpolitikában

A fizikai aktivitás és az alvás változásai

Az étrend és az élelmiszer-környezet változásai

Ezek az adatok együttvéve hangsúlyozzák, hogy sürgősen szükség van nemcsak az étrend minőségének javítására, hanem az élelmiszer-táj megváltoztatására is, hogy az egészséges választás legyen a könnyű választás. Ennek eléréséhez elengedhetetlen, hogy a jogalkotók és a döntéshozók holisztikus megközelítést alkalmazzanak a fennálló cukorbetegség-járvány visszaszorításában.

Genetika és gén – környezet kölcsönhatások

A gén-környezet kölcsönhatások mellett jelentős bizonyítékok támasztják alá a korai életkor éhínségnek való kitettségét, 75 anyai alultápláltságot (ideértve az alultápláltságot és a túltápláltságot is), 76,77 anyai dohányzási státuszt, 78 anyai cukorbetegséget terhesség előtt, 79 terhességet diabetes mellitus, 80 és az anyai elhízás 81 az utódok későbbi elhízási és T2D kockázatának befolyásolásában, gyakran fejlesztési programozásnak nevezett mechanizmusok révén. Ezek a programok a különböző szervek és szövetek tartós szerkezeti változásait eredményezhetik, megváltoztathatják a környezeti ingerekre adott reakciókat, és epigenetikus változásokat indukálhatnak a génexpresszióban. 82 A korai életkörülmények jelentősége az elhízás és a cukorbetegség kockázatának későbbi életkorbeli meghatározásában egyedülálló lehetőséget kínál e költséges betegségek beavatkozására és megelőzésére. 83.

Elhízás és szív- és érrendszeri betegségek

Metabolikusan egészséges elhízás: A zsír-de-fit hipotézis

Diabetes Mellitus és kardiovaszkuláris betegség

Epidemiológiai bizonyítékok

A szív- és érrendszeri betegségek életmódját és étrendjét meghatározó tényezők a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedők körében

Következtetések

Keringési kutatás Összehasonlítás az elhízásról, a cukorbetegségről és a szív- és érrendszeri betegségekről

Elhízás, cukorbetegség és kardiovaszkuláris betegségek: összefoglaló

Epigenetikus változások a cukorbetegségben és a kardiovaszkuláris kockázatban

Az elhízás és a cukorbetegség epidemiológiája és kardiovaszkuláris szövődményei

A lipidhasználat és a szív általi visszaélés

Elhízás és szív- és érrendszeri betegségek

A cukorbetegség érrendszeri szövődményei

Az elhízás okozta változások a zsírszövet mikrokörnyezetében és hatásuk a szív- és érrendszeri betegségekre

A szív- és érrendszeri rendellenességek molekuláris és sejtes mechanizmusai a cukorbetegségben

A 2-es típusú cukorbetegség antihiperglikémiás gyógyszereinek szívelégtelenségi szempontjai

Az elhízás kezelése: Fogyás és bariatrikus műtét

Szívműködési zavar és sebezhetőség az elhízásban és a cukorbetegségben

Philipp E. Scherer és Joseph A. Hill, szerkesztők