Az elhízás gyakori társbetegség a kezeletlen, újonnan diagnosztizált epilepsziában szenvedő gyermekkorú betegeknél

Absztrakt

Célkitűzés:

A tanulmány célja az elhízással járó gyakoriság és tényezők meghatározása az újonnan diagnosztizált, kezeletlen epilepsziában szenvedő gyermekek és serdülők csoportjában.

Mód:

A testtömeg-index (BMI) Z-pontszámát és percentilisét, mind az életkorhoz igazítva, mind az elhízás mérésére használták. Az ezekhez a BMI-intézkedésekhez kapcsolódó potenciális kovariánsok magukban foglalták az életkort, az etiológiát (kriptogén, idiopátiás, tüneti), a roham típusát (generalizált, részleges, nem egyértelmű), az egyidejűleg alkalmazott gyógyszereket (stimulánsok, nem stimulánsok, semmilyen) és a biztosítási státust (magánbiztosítottak, Medicaid). Az elsődleges elemzés összehasonlította az epilepsziás betegek BMI Z-pontjait a Centers for Disease Control and Prevention egészséges gyermekekkel kapcsolatos adatokkal. A másodlagos elemzés összehasonlította az epilepsziás betegek BMI Z-pontszámát egy regionális egészséges kontrollcsoportéval. További elemzések beépítették a másodlagos eredménymérő BMI százalékokat indexelve az életkor szerint.

Eredmények:

Az újonnan diagnosztizált, kezeletlen epilepsziában szenvedő gyermekek magasabb BMI Z-pontszámmal rendelkeztek a standard CDC növekedési táblázatokhoz képest (p BMI = testtömegindex; CDC = Betegségmegelőzési és Megelőzési Központok; CI = konfidencia intervallum; IRB = intézményi bírálóbizottság; WMW = Wilcoxon-Mann-Whitney.

2007-ben az Országos Neurológiai Rendellenességek és Stroke Intézet frissített epilepsziás referenciaértékeket tett közzé, amelyek célja a kutatási irányok irányítása több cél között, az epilepsziában szenvedők biztonságos és hatékony terápiájának javítása felé. Új kutatási területet azonosítottak, amely a társbetegségekre összpontosított. Korábban az epilepszia számos társbetegségével foglalkoztak bizonyos mértékig. 1 Az elhízás azonban potenciálisan társbetegség, amelyet rosszul vizsgáltak.

A gyermekkori elhízást (a testtömeg-index [BMI] életkorának ≥95. percentilisét) egyre inkább a gyermekpopuláció egyik legfőbb közegészségügyi problémájának tekintik. 2 Nemzeti felmérések azt mutatják, hogy a gyermekek 17,1% -a elhízott, növekvő tendencia az összes gyermek és serdülő elhízása felé. 3 Annak jele nélkül, hogy ez a tendencia megfordulna, az egykor felnőttekre jellemzőnek hitt súlyossági betegségeket ma már egyre nagyobb gyakorisággal ismerik el a gyermekpopulációban. A szívbetegség, a II-es típusú cukorbetegség és az elhízással kapcsolatos egyéb következmények nemcsak azonnali egészségügyi problémákat jelentenek, hanem krónikus állapotokat is, amelyek kezeletlenül felnőttkorba is bekerülhetnek. 4–7

Az epilepszia elhízása különösen a sok általánosan alkalmazott epilepsziaellenes gyógyszer káros mellékhatásaira és endokrin változásaira vonatkozik. 8,9 Nem ismert azonban, hogy az újonnan diagnosztizált, kezeletlen epilepsziában szenvedő gyermekek ugyanolyan elhízási gyakorisággal rendelkeznek-e, mint az általános gyermekpopuláció. Ezen információk ismerete hasznos lehet a kezdeti gyógyszeres kezelés kiválasztásában és a korai beavatkozási stratégiák kialakításában az elhízás megelőzésére az epilepszia kezelése során. A vizsgálat célja annak meghatározása volt, hogy az elhízás az epilepsziában szenvedő gyermekek körében gyakori társbetegség-e. Feltételeztük, hogy az újonnan diagnosztizált, kezeletlen epilepsziában szenvedő gyermekeknél és serdülőknél az elhízás aránya magas a publikált nemzeti szabványokhoz (Centers for Disease Control and Prevention [CDC] növekedési görbék) képest, de nem mutatnak különbséget egy regionális egészséges kontroll csoporthoz képest.

MÓD

Népesség.

A regionális egészséges kontrollcsoport adatai a Cincinnati Gyermekek Genomic Control Cohort kezdeményezéséből származnak. Ennek az IRB által jóváhagyott tanulmánynak a célja a regionális közösség normálisan fejlődő gyermekeinek beíratása volt, hogy kontrollként szolgáljon a ritka betegségek vizsgálatában. Többféle stratégiát alkalmaztak, ideértve a médiakampányokat és az iskolákon és a napközi otthonokon keresztül történő célzott közösségi toborzást, annak biztosítására, hogy ez a gyermekcsoport reprezentatív legyen a régió lakossága számára a faj és etnikai hovatartozás, a nem és a társadalmi-gazdasági helyzet szempontjából. Az összes gyermeket egyetlen testület által minősített gyermekorvos értékelte standardizált megközelítéssel annak biztosítására, hogy a vizsgálati alanyok normálisan növekedjenek és fejlődjenek a beiratkozáskor. A tanulmány számára meghatározott földrajzi régió 7 összefüggő megye volt Ohio délnyugati részén és Kentucky északi részén, amelyek a nagyobb Cincinnati régiót alkotják.

BMI meghatározása.

EREDMÉNYEK

Betegpopuláció.

2. táblázat A két vizsgálati populáció közötti testtömegindex-mérések leírása

A kumulatív valószínűségi diagram és a sűrűségi diagram megmutatta, hogy mind az epilepszia csoport, mind a regionális egészséges kontroll kohorszok a normál görbe jobb oldalán találhatók, jelezve az elhízás magas arányát ebben a 2 csoportban (ábra). Az eloszlás végeinél az epilepsziás csoport több alul- és túlsúlyos beteget mutatott a regionális egészséges kontroll csoporthoz képest (ábra).

Ábra A testtömeg-index Z-pontszámainak kumulatív valószínűségi diagramja (A) és sűrűségdiagramja (B) a regionális kontroll populációból, az epilepszia mintákból és a közzétett nemzeti szabványokból (Centers for Disease Control and Prevention növekedési görbék), ahol ez utóbbit egy normál görbe

A BMI előrejelzői.

Változhatatlan elemzések sorozatát hajtották végre minden egyes kovariánon a BMI függvényében az epilepszia csoportban, hogy meghatározzák a többváltozós elemzésekbe beépítendő potenciális prediktorokat. A nem, a faj és a biztosítás nem felelt meg a p értéktáblázatnak 3). A serdülõcsoport átlagéletkorában (15 év) szenvedõ betegek csaknem fél egységgel magasabb BMI Z-pontszámmal rendelkeztek, mint a korcsoportban elõzõ betegek (7 év) (95% konfidencia intervallum [CI]) 0,14-0,70; p = 0,004). A tüneti epilepsziában szenvedő betegek átlagos BMI Z-pontszáma 0,62 egységgel alacsonyabb volt, mint az idiopátiás epilepsziában szenvedőknél (95% CI 0,15–1,10; p = 0,02 bármilyen rohamtípusbeli különbség esetén). A stimulánsokat szedő betegeknél csaknem 1 egységgel alacsonyabb (0,91 átlagos különbség) átlagos BMI Z-pontszám volt, mint azoknál a betegeknél, akik nem kaptak gyógyszert (egyik sem) (95% CI 0,39–1,44; p = 0,003 az egyidejűleg alkalmazott gyógyszeres különbségek esetén). A roham típusa nem járult hozzá a BMI Z-pontszám előrejelzéséhez (p = 0,38).

3. táblázat Korrigált átlagok (95% konfidencia intervallum) a BMI Z-pontszámokhoz az egyes kovariátumokon belüli összehasonlításokból

BMI státusz.

Nem volt összefüggés az életkor és a kategorizált BMI státus (p = 0,32) vagy az egyidejűleg alkalmazott gyógyszerek és a kategorizált BMI státus (p = 0,21) között (4. táblázat). Az etiológiát a kategorizált BMI státusszal társították (p = 0,049) (4. táblázat). Több tüneti epilepsziában szenvedő beteg (22,2%) BMI-je az életkora alatt a 10. percentilis alatt volt, szemben a kriptogén (2,7%) vagy idiopátiás epilepsziában szenvedőkkel (5,4%).

4. táblázat Jelentős kovariánsok (etiológia, életkor és gyógyszerek) és BMI-percentilis korcsoportok közötti áttekintése az epilepszia mintákban

VITA

Az elhízás gyakori társbetegség az újonnan diagnosztizált, kezeletlen epilepsziában szenvedő gyermekeknél. Konkrétan a betegek 19,9% -a volt elhízott (BMI az életkor szerint ≥95. percentilis), míg 18,7% -a volt túlsúlyos (85. percentilis ≤ BMI 15,16 A gyermekeknél a megnövekedett vérnyomás, a szívbetegségek és a II. Típusú cukorbetegség prevalenciája nőtt, mivel a gyakoriság és Az elhízás súlyossága nőtt.17–19 E probléma epilepsziában való összevonása számos epilepsziaellenes gyógyszer (pl. valproinsav, karbamazepin, gabapentin és vigabatrin) súlygyarapodást okozhat.

Nem világos, hogy az epilepsziás populációban az elhízás megnövekedett aránya véletlen-e vagy egy közös mechanizmus eredménye. Ennek a lehetséges kapcsolatnak a tisztázása érdekében a lehetséges gyakori roham és elhízás útvonalainak jövőbeni tanulmányaira van szükség (pl. Mtor 21,22 út). Időközben egyértelműen szükség van a korai kezelésre és megelőzésre a hosszú távú súlykezelés sikerének biztosítása érdekében. 23

A BMI Z-pontszámok folyamatos skálán történő vizsgálata során a serdülőknél a BMI Z-pontszám magasabb volt, mint a nem serdülőknél. Összességében a serdülők 27,0% -a volt elhízott (≥95. percentilis), míg a pre-serdülők 17,6% -a elhízott. A testkép tudatossága magas a serdülőkorban 24, és a megjelenés megváltozása a kezelés meg nem tartásához vezethet, ami növeli az áttörési rohamok valószínűségét. A gyermekkori epilepszia kezelésében betartási problémák a betegek 14-44% -ánál fordulnak elő. 25–27 A BMI szoros figyelemmel kísérése és a súlygyarapodás kezelése javíthatja a betartást és csökkentheti a betegségterhet, ha az elhízás jelenthet.

A tüneti epilepsziában szenvedő betegeknél alacsonyabb volt az elhízás gyakorisága (14,8%), mint a kriptogén (18,9%) vagy idiopátiás (20,9%) epilepsziában szenvedőknél. A tüneti tünetekkel járó betegeknél nagyobb volt az alsúlyú betegek aránya (22,2%), mint a kriptogén (2,7%) és az idiopátiás (5,4%) betegeknél. Ez a megállapítás magyarázza az epilepszia kohorsz BMI Z-eloszlásának bal végét. Ennek az etiológiai alapú különbségnek a pontos eredete azonban nem teljesen világos. Számos tanulmány értékelte a táplálkozási állapotot a neurológiai károsodásban szenvedő gyermekek körében. Egy tanulmány megállapította, hogy a refrakter epilepsziában szenvedő gyermekek alultápláltak voltak, és ez a tendencia súlyosabbá vált több fogyatékkal élő gyermek esetében. 28 Egy másik tanulmány táplálékhiányról számolt be mentális retardációval küzdő alanyok körében. Nem világos, hogy ezek a különbségek környezeti okokból, rossz étvágyból vagy fiziológiai tényezők kölcsönhatásából erednek-e. A súlyos fogyatékossággal élő gyermekeknél azonban gyakran vannak fizikai korlátok, valamint orális motoros problémák, amelyek befolyásolják az etetést. 30,31

A stimuláns gyógyszerek az étvágy csökkentésével is befolyásolhatják az etetést, ami viszont csökkentheti a súlyt. 32 Ebben a tanulmányban a stimuláns pszichotropikumot szedő betegek alacsonyabb átlagos BMI Z-pontszámot értek el, átlagosan 1 teljes egységhez közelítve (kiigazítva) ahhoz képest, hogy nem kezeltek gyógyszert. A stimuláns pszichotrop szereket kapó betegek körülbelül 10% -a elhízott, míg a gyógyszereket nem szedő betegek közel 20% -a elhízott. Ezenkívül a betegek jelentős része stimuláns pszichotropikumot kapott (8,4%). Ez a százalék nagyobb, mint az általános gyermekpopuláció (∼3%), 33 de valószínűleg azzal magyarázható, hogy az epilepsziás betegeknél nagyobb a figyelemhiányos hiperaktivitási rendellenesség. 34 Hasonlóképpen, a kísérő szorongás és a depresszió tünetei gyakoribbak az epilepsziában is. 35 Az atipikus antipszichotikumokat, amelyek pozitív súlyhatásukról jól ismertek, széles körben írják fel számos mentális egészségi rendellenesség kezelésére. 36 Azonban csak 2 beteg szedett egyidejűleg alkalmazott gyógyszereket (risperidont), amelyekről ismert, hogy súlygyarapodást okoznak kohorszunkban.

Számos társadalmi-gazdasági tényező feltételezte, hogy befolyásolják a BMI-t, nem voltak szignifikánsak. A biztosítási státusz, a faj és a nem nem volt statisztikailag összefüggésben a BMI Z-pontszámával. Az elhízás aránya általában növekszik az elszegényedett, női és afroamerikai uralkodó populációkban 37; vizsgálati kohorszunk általában fehér volt (79,3%), férfi (52,6%) és biztosított (71,3%). Tudomásul vesszük, hogy a biztosítási státusz korlátozott hasznossággal rendelkezik, mint a gazdasági helyzet globális markere. 38

Ennek a tanulmánynak számos korlátja volt. A regionális egészséges kontrollokban az afroamerikaiak nagyobb hányadát úgy vizsgáltuk, hogy valamennyi összehasonlításunkban a versenyt potenciális kovariátumnak tekintettük. A rutin klinikai ellátás részeként (a kutatásra jellemző) többszörös magasság- és súlymérést nem végeztek. A tanner stádiumát nem a pubertás állapot kategorizálására végezték. A táplálkozási állapot és az aktivitás mértékét nem gyűjtöttük össze az epilepszia csoport és a kontroll csoport közötti súlykülönbségek értékelésére. Ez az információ hasznos lehet a megállapításaink mögött álló etiológia meghatározásában és a jövőbeni kezelési beavatkozások kidolgozásában. Ezenkívül longitudinális vizsgálatokra van szükség annak megválaszolásához, hogy az AED-kezelés megkezdése után a jelentős független tényezők bármelyike továbbra is befolyásolja-e a BMI-t. A BMI-t hosszú távon befolyásoló tényezők azonosítása utat nyújthat a kezelés egyénre szabottabb megközelítéséhez.

Összességében ennek a tanulmánynak számos jelentős erőssége volt. A roham típusát, az epilepszia típusát és az epilepszia szindrómáját ugyanaz az epileptológus (T.A.G.) osztályozta a konzisztencia érdekében. A tanulmány egy jól körülhatárolható, prospektíven azonosított és egymás után bejegyzett kohorszból állt. Az antropometriai értékelés szabványosított módszereit alkalmazta. Fontos, hogy összehasonlításként egy regionális egészséges kontroll kohort is tartalmazott. A legtöbb tanulmány zavart abban, hogy megvizsgálja az elhízás etiológiáját az epilepsziás betegeknél, sok AED pozitív és negatív súlya miatt. Ez a tanulmány azonban képes volt megvizsgálni az elhízás gyakoriságát egy újonnan diagnosztizált, kezeletlen epilepsziás populációban, és összehasonlítani egy egészséges kontroll populációval. Kimutattuk, hogy az elhízás gyakoribb az epilepsziás betegeknél, és bizonyos tényezők (azaz az életkor, az etiológia és az egyidejűleg alkalmazott gyógyszerek) bizonyos mértékben módosítják a BMI Z-pontszám eloszlását.

Figyelembe véve a kezelés előtti elhízás gyakoriságát, figyelmet kell fordítani a gyógyszeres kezelés vagy a mozgásszegény életmód miatti szövődményekre is, amelyek előfordulhatnak egyes epilepsziás betegeknél 31–39 súlygyarapodással járó szövődmények. A nemzeti szinten közzétett irányelvek az AED kezdeti kiválasztását a hatékonyság/hatékonyság, a biztonság, a tolerálhatóság, a farmakokinetikai tulajdonságok, a készítmény és a költség szempontjaira alapozzák. Eredményeink azt mutatják, hogy az elhízás állapotát az AED kiválasztásának másik fontos tényezőjeként kell figyelembe venni a kezdeti monoterápia során. Röviden: az elhízás gyakori társbetegség; a probléma az etiológia és az egyidejűleg alkalmazott gyógyszerek szerint szegregálódik, és serdülőknél gyakoribbá válik. Jövőbeni vizsgálatokra van szükség az elhízás etiológiájának meghatározásához az újonnan kialakuló epilepsziában szenvedő betegeknél, de ezeknek a veszélyeztetett csoportoknak az azonosításával segítenie kell az orvosokat ennek a társbetegségnek a felismerésében és az elhízás kezelésében a betegek betartásának és általános egészségi állapotának javítása érdekében.

ELISMERÉS

A szerzők köszönetet mondanak PhD Ph.D. Stephen R. Daniels-nek a kézirat kritikai felülvizsgálatáért, valamint a támogatásért és a bátorításért.

Megjegyzések

Levelezési és újranyomtatási kérelmek Dr. Tracy A. Glauserhez, a Cincinnati Gyermekkórház Orvosi Központ Neurológiai Osztályához, 3333 Burnet Avenue, MLC 2015, Cincinnati, OH 45229-3039 [email protected]

Szerkesztőség, 654. oldal

Az e-Pub nyomtatása előtt 2009. május 27-én, a www.neurology.org címen.

Részben az NS044956 (T.A.G.) NIH támogatás által támogatott.

Közzététel: A szerzők nem közöltek közzétételt.

2009. február 27-én kapott. Végleges formában 2009. március 2-án fogadta el.