Az elhízás hatása a férfi reproduktív tengelyére

R Mihalca

* „Carol Davila” Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetem, Bukarest, Románia

S Fica

* „Carol Davila” Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetem, Bukarest, Románia

** Endokrinológiai és Diabetes Osztály, „Elias” Egyetemi Kórház, Bukarest, Románia

Absztrakt

Az elhízás, amelyet testtömeg-indexként (BMI)> 30 kg/m2 határoznak meg, az elmúlt évtizedekben nemcsak Európában és az Egyesült Államokban, hanem a fejlődő országokban is jelentősen megnőtt a prevalencia. Számos olyan kóros állapot kialakult kockázati tényezője, mint a cukorbetegség, a szív- és érrendszeri betegségek és a rák, de összefüggésbe hozható a férfi hipogonadizmusával is. Számos tanulmány kimutatta a túlzott BMI negatív hatását a tesztoszteron szintre, a szexuális funkcióra és a spermiumok paramétereire. A jelenségen túlmutató lehetséges mechanizmusok a hipotalamusz és az agyalapi mirigy szekréciós funkciójának csökkenése, a túlzott ösztrogéntermelés és a keringő nemi-hormon kötő globulin (SHBG) csökkenése. Az adipocita által termelt peptidek szintén kiválthatják a reproduktív funkció módosulását. Az alkalmazott módszertől függetlenül a nem műtéti megközelítéstől vagy a bariatrikus technikáktól a súlycsökkenést és a normális BMI-hez való visszatérést összefüggésbe hozták az elhízott férfiak szexuális funkciójának és a nemi hormonok szintjének javulásával, ami azt mutatja, hogy az elhízással összefüggő hipogonadizmus megelőzhető. A szexuális és reproduktív egészség további motivációs tényezőket jelenthet a férfiak számára az egészséges életmód fenntartása érdekében.

Bevezetés

Ebben az új évszázadban az elhízás és a túlsúly a közegészségügy egyik fő kérdését képezi. Az Egészségügyi Világszervezet szerint az elhízás világszerte elterjedtsége 1980 óta csaknem megduplázódott [1]. 2008-ban a húsz év feletti felnőttek körülbelül 35% -a volt túlsúlyos és 11% -a elhízott [1]. Kezdetben a magas jövedelmű társadalmakban jellemző állapotnak tekintették, az elhízás pedig a fejlődő országok körében is járványossá vált. Ennek eredményeként a világ népességének több mint fele olyan országokban él, ahol a túlsúly és az elhízás nagyobb hatást gyakorol a halálozásra, mint az alsósúly [1]. Az elhízás növekvő gyakorisága a magas kalóriatartalmú ételek bevitelének és a modern életmód közös jellemzőinek csökkent fizikai aktivitásnak tulajdonítható. Az elhízás tehát a kalóriabevitel és az energiafelhasználás közötti egyensúlyhiány eredménye.

Az elhízás egyértelműen befolyásolja a különböző betegségek, például a 2-es típusú cukorbetegség, a magas vérnyomás, az osteoarthritis és akár a rák kialakulását vagy progresszióját is.2]. Noha az emberi reprodukció következményei még mindig vitatottak, a felnőtt férfiakon végzett vizsgálatok összefüggést jelentenek az elhízás és a reproduktív hormonok vagy a spermiumok paramétereinek károsodása között [3]. A tanulmány célja az elhízásnak a férfi reproduktív rendszerre gyakorolt hatásának feltárása, a jelenlegi javasolt mechanizmusok áttekintése és a megelőzési stratégiák megvitatása.

Az elhízás meghatározása

Az emberi zsírszövet számszerűsítésének legérzékenyebb módszerei radiológiai: kettős energiájú röntgenabszorpciós módszer, számítógépes tomográfia vagy magmágneses rezonancia. A kevésbé pontos módszerek, de a klinikai gyakorlatban könnyebben alkalmazhatók, az antropometriai mérőszámok, például a testtömeg-index (BMI), a derék kerülete és a derék-csípő arány. Férfiaknál a derékbőség> 102 cm vagy a derék-csípő arány> 0,9 a megnövekedett testzsírra utal, és a társbetegségek előfordulásának előrejelzőjének számítanak [4]. A BMI kiszámítása, a testtömeg kilogrammban kifejezve és a négyzetméterben kifejezett magasság közötti arány továbbra is az elhízott betegek azonosításának fő módszere férfiaknál és nőknél egyaránt. Az Egészségügyi Világszervezet a túlsúlyt 25 kg/m2-es BMI-nek, az elhízást pedig 30 kg/m2-es BMI-nek tartja [1].

A férfi reproduktív rendszer áttekintése

Az elhízás hatása a férfi reproduktív tengelyére: klinikai bizonyíték

A férfi hipogonadizmus egy olyan szindróma, amely abból adódik, hogy a nemi mirigyek nem képesek a tesztoszteron fiziológiás szintjét és normális számú spermiumot biztosítani (androgénhiány és férfi meddőség) a hipotalamusz-hipofízis-here tengely egy vagy több szintjének károsodása miatt.7]. Míg a férfi meddőség gyakran kiváltja a fogantatás hiányát, az androgénhiány tünetei és jelei változóak, mivel életkoruk, hiányuk időtartama, kísérő betegségek, helyettesítő terápia vagy egyéni felfogás szerint módosíthatók. A hipogonadizmus egyes klinikai jellemzői rendkívül specifikusak (csökkent libidó, merevedési zavar, testszőr veszteség, emlő érzékenység, hőhullámok és izzadás), míg mások kevésbé (csökkent energia, depressziós hangulat, alvászavar, megnövekedett testzsír és BMI) [7].

Míg számos tanulmány összefüggést mutat a növekvő BMI vagy a derék/csípő arány és a szeminális paraméterek károsodása között, a tanulmányok hasonló csoportja nem [3]. 390 terméketlen párból származó, de ismert férfi meddőségi tényező nélküli férfi közül Hammoud és mtsai. [8.] 3,3 (95% konfidenciaintervallum [CI] 1,19-9,14) oligozoospermia esélyarányt (OR) talált elhízott férfiaknál a normál BMI-vel rendelkező betegeknél. Ezenkívül a 30 kg/m2 progresszíven mozgékony spermiumok száma jelentősen alacsonyabb volt az összes spermiumok számában, mint a 40 kg/m2 BMI vagy> 35 kg/m2 társbetegséggel rendelkezők esetében), következetes súlycsökkenést és társbetegségek csökkentését mutatta [42]. Egy friss metaanalízis, amely a súlycsökkentési stratégiák androgén környezetre gyakorolt következményeit értékelte, azt mutatta, hogy az összes műtéti technikát a tesztoszteron szintjének emelkedése követte (az átlagos teljes tesztoszteron növekedés 8,73 nmol/L [CI 6,51-10,95]), SHBG és gonadotropinok [43].

Következtetések

Az elhízás olyan összetett egészségügyi állapot, amely krónikus kóros állapotokkal társul, amelyeknél nagyobb a halálozás kockázata. Az elhízott személyeknél gyakran tapasztalhatók az életminőség fontos változásai is, amelyek egy része összefüggésbe hozható a szexuális és reproduktív diszfunkcióval. Az eddig bemutatott bizonyítékok jelentős csoportja azt mutatta, hogy az elhízott férfiaknál nagyobb valószínűséggel alakul ki androgénhiány és csökken a termékenység. Másrészt az elhízott alanyok kohorszai nem jelentik a hipogonadizmus tüneteit, és saját utódokat születtek. Ennek a nézeteltérésnek a magyarázata az lehet, hogy a tesztoszteron nagyobb herekibocsátása, mint fiatal felnőtt férfiaknál, normális androgén aktivitást képes fenntartani. Ezenkívül a női termékenység kompenzálhatja a spermiumok károsodását, biztosítva ezzel a terhesség elérését. Ezért a ma rendelkezésre álló adatok úgy tűnik, hogy az elhízás a férfiak szexuális és reproduktív rendellenességeinek kockázati tényezője. A testzsír-tömeg csökkentése után a reproduktív hormonok javulása várható, és ennek a megállapításnak további motivációs tényezőnek kell lennie az elhízott férfiak súlyvesztésre késztetésére.

Lábjegyzetek

Ez a tanulmány az Emberi Erőforrások Fejlesztésének Ágazati Operatív Programja (POSDRU) 2007–2013 részeként készült, az Európai Szociális Alap és a Románia Kormányának sz. POSDRU/107/1,5/S/82839.

Közzétételek és összeférhetetlenség: Nincs