Az elhízás hét halálos bűne: Hogyan tesz minket kövérvé a modern világ?

Andrew Larner, Christian Gericke, Az elhízás hét halálos bűne: Hogyan teszünk kövérvé a modern világ, Journal of Public Health, 30. évfolyam, 2008. december 4., 512–513. Oldal, https://doi.org/10.1093/pubmed/fdm066

bűne

A könyv meglehetősen részletesen vázolja és tárgyalja a társadalomban elterjedt hét „modern” társadalmi, környezeti, kulturális és strukturális bűnt, és leírja, hogyan befolyásolják az egyén egészséges képességét. Ezek a „bűnök” magukban foglalják a túlzott fogyasztás iránti megszállottságunkat és az erőforrások megszerzését, amelyet a növekvő gazdaságunk hajtásának vágya táplál; növekvő időnyomás, amely nem teszi lehetővé számunkra az egészségünk biztosításához szükséges luxust; a szülői nyomás; munkaerő-megtakarítási technológiával történő rögzítésünk mind munka, mind szabadidő alatt; az autóinkra (és egyéb nem aktív közlekedésre; az egészségtelen termékek agresszív marketingjére és a versengő - különösen a tömegtájékoztatással megőrzött) tanácsadási forrásokra való támaszkodásunk.

Az elhízás ezen környezeti tényezőinek mindegyikét külön-külön feltárják és alaposan megvitatják saját fejezetükben. Ezt a hét „bűnt” követve a könyv tovább folytatja az elhízás egyenlőtlen eloszlásának magyarázatát számos társadalmi, kulturális és gazdasági mutató felhasználásával. Ezt követően a szerzők különféle javaslatokat vizsgálnak a környezet megváltoztatásához szükséges cselekvésekről, ezért megállítják az elhízás növekvő arányát és csökkentik annak ausztrál lakosságra gyakorolt ​​hatását.

Ez a könyv különféle okokból vonzó, azon túl, hogy alternatív megközelítést alkalmaz az elhízás vizsgálatára. A legnagyobb előnye talán az, hogy míg az elhízást meghatározó tényezőket meglehetősen mély és fejlett szinten tárgyalja és tárja fel, vagyis túlmutat azon közhelyes [igaz igaz] koncepción, miszerint az emberek túl sok időt töltenek tévézéssel, egészségtelen ételeket fogyasztva és nem gyakorol, nem áll túl azon, hogy a laikus megértse. Ez egyszerű és egyértelmű módon íródott, és az olvasónak nem kell feltétlenül rendelkeznie előzetes közoktatással vagy ismeretekkel a tartalom megértéséhez.

A könyv kritikája a hét meghatározó tényező kiválasztásában rejlik. Bár mindezek a „bűnök” valóban meghatározó tényezők az elhízás szempontjából, nem minden alátámasztó érv teljesen meggyőző. Ez annak a ténynek köszönhető, hogy a szerzők nem kritikusan különböztetik meg az érveik alapjául szolgáló bizonyítékok mértékét, amennyiben támogatják nézeteiket. A megfigyelt asszociációkat gyorsan ok-okozati értelemben értelmezik. A „forgalmazott környezetről” folytatott vita során például az anyákat hibáztatják, akik anyatej helyett mesterséges tápszerrel táplálták a csecsemőket. Az érv az, hogy a tápszerrel táplált csecsemők anyagcseréjét negatívan befolyásolja, és előkészítik a súlygyarapodást. Nem vették figyelembe a társadalmi-gazdasági helyzet, a dohányzási magatartás stb. Az egyébként kiváló érvelés hitelessége kissé szenved ettől a kissé elfogult megközelítéstől.

Összességében ez a könyv jó alternatív képet nyújt az elhízás problémájáról Ausztráliában és általában a nyugati országokban. A könyv jó emlékeztető arra, hogy az életmódbeli betegségek, például az elhízás kialakulásának és/vagy terheinek csökkentésében az egyik kulcskérdés az, hogy az egészséges választásnak könnyű választásnak kell lennie.