Scandinavian Journal of Work, Environment; Egészség - Az elhízás járványa a foglalkozás-egészségügyben

Az elhízás járványa a munkahelyi egészségügyben

Az elhízás gyakorisága az elmúlt három évtizedben világszerte drámai módon megnőtt, és az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban is meghaladta a felnőtt lakosság 30% -át. Az északi országokban a felnőttek több mint 20% -a elhízott, és több mint 5% -a súlyosan elhízott, testtömeg-indexük> 35 kg/m3 (1–3). Az elhízás egészségre gyakorolt pusztító hatása vitathatatlan, és olyan általános állapotokra terjed ki, mint a cukorbetegség, a szív- és érrendszeri betegségek, a rák, az osteoarthritis, a súlyos depresszió, a terhesség káros hatásai és a meddőség (4, 5). Ezért a hatékony megelőző intézkedések potenciális egészségügyi hatása a modern társadalmakban óriási. A Scandinavian Journal of Work, Environment & Health ebben a számában egy sor tanulmány foglalkozik az elhízás és a munkahely kapcsolatával, és felmerül a kérdés, hogy a munkahelyi és a foglalkozás-egészségügyi szakembereknek van-e szerepük ebben az összefüggésben.

A túlsúly és az elhízás alapvetően egyensúlyhiányt tükröz az energiaellátás és a ráfordítás, illetve a kalóriabevitel és a fizikai aktivitás között. Bár az elhízásnak számos új genetikai meghatározója került feltárásra az elmúlt években (6), nyilvánvaló, hogy az elhízásnak az elmúlt évtizedekben nagymértékben növekvő előfordulásának környezeti és viselkedési okai vannak. Ebben a számban Pandalai és munkatársai (7) szisztematikus vázlatot adnak az elhízás és a munkahelyi tényezők közötti összefüggésekről egészségügyi szempontból.

Először is, a foglalkozási környezet változásai közvetlenül hozzájárulhatnak a járványhoz azáltal, hogy túlsúlyt és elhízást okoznak. A kevesebb mozgással járó ülőmunka gyors elmozdulása nyilvánvaló kockázati tényező, de ahogy Solovieva és mtsai (8) áttekintették, korlátozott bizonyíték áll rendelkezésre arra vonatkozóan is, hogy a pszichoszociális tényezők, a hosszú munkaórák és a műszakos munka hozzájárulhat a túlsúlyhoz és az elhízáshoz (9, 10), de ezen potenciális kockázati tényezők időbeli tendenciái kevésbé nyilvánvalóak. Ezenkívül a ksenobiotikumok pre- és perinatális expozíciója, amelyek képesek beavatkozni az endogén hormon szignálozásába, összefüggésben vannak a cukorbetegség és az elhízás kialakulásának kockázatával az élet későbbi szakaszaiban (11). Provokatív gondolat, hogy az elhízás bizonyos mértékig toxikológiai kérdés lehet. Figyelembe véve a vegyi anyagok munkahelyi expozíciójának a nyugati világban tapasztalható általános csökkenésének elsöprő bizonyítékát, sok kutató kétségbe vonja annak valószínűségét, hogy a munkahelyi vegyi expozíció jelentősen hozzájárul-e az elhízás-járványhoz. A munkahelyi valódi ok-okozati tényezők mellett Pandalai és munkatársai (7) példákat is bemutatnak arra, hogy a munkahelyi expozíció miként módosíthatja az elhízás egyéb kockázati tényezőinek hatásait.

Másodszor, az elhízás összefügg a foglalkozás-egészségüggyel, mivel ez kockázati tényező a sérülések és a munkaerőpiacról történő korai kilépés szempontjából. A folyóirat ebben a számában Lin és munkatársai (12) az Egyesült Államokban végzett nagy, longitudinális vizsgálat nyomán bizonyítékokat szolgáltatnak arról, hogy az elhízás mintegy 25% -kal növeli a foglalkozási sérülések kockázatát. A szerzők elismerik, hogy a megnövekedett sérülési kockázathoz vezető mechanizmusokat nem vizsgálták jól. A hatásokat elhízással kapcsolatos állapotok, például fáradtsághoz vezető alvási apnoe, fizikai korlátokhoz vezető osteoarthritis vagy megváltozott biomechanika okozhatják a testtartás instabilitását. Bár a legegyszerűbb lenne az elhízás megelőzését megkísérelni, azt is tudjuk, hogy ezt nem lehet könnyen elérni. Ezért a sérülések hatékony megelőzése érdekében szükség lehet a patomechanikai utak figyelembevételére és befolyásolására is.

Amellett, hogy a munkahelyi balesetek kockázati tényezője, ma már jól dokumentálták, hogy az elhízás a korai munkából való kilépéshez kapcsolódik. Robroek és munkatársai (13) többnyire északi és néhány más európai országban végzett 28 prospektív tanulmány meta-elemzésében bizonyítékot szolgáltatnak arról, hogy az elhízás a rokkantsági nyugdíj 50% -kal magasabb kockázatával jár - ez az eredmény nem váratlan az elhízás és a súlyos krónikus betegség közötti ismert összefüggés. Ezeket az adatokat alátámasztja egy új, nagyszerű perspektivikus finn tanulmány, amelyet a folyóirat ebben a számában is közzétettek. Roos és mtsai (14) szerint az elhízás mindkét nemben szoros összefüggésben állt az összes okból eredő fogyatékossággal, egyértelműen jelezve az „expozíció-hatás” kapcsolatot: a súlyosan elhízottak nagyobb kockázatot jelentettek, mint az elhízottak, az elhízottak pedig nagyobb kockázatot jelentettek mint a túlsúlyos személyek. Mozgásszervi megbetegedés következtében fellépő rokkantsági nyugdíjazás esetén a kockázat több mint kétszeresére nőtt. A megelőző intézkedések kapcsán fontos, hogy ez a tanulmány nem jelezte, hogy a munkakörülmények módosítanák a rokkantsági nyugdíjazás kockázatát. Nyilvánvalóan magával az elhízással kell foglalkozni. De hogyan teljesül ez a munkahelyi egészség szempontjából?

Összegzésként elmondhatom, hogy a Scandinavian Journal of Work, Environment & Health e tematikus számának cikkei bemutatják, hogy az elhízási járvány több okból is fontos kérdés a munkaegészségügyi kutatásban és gyakorlatban. Néhány foglalkozási kockázati tényező hozzájárul az elhízáshoz, az elhízás pedig a sérülésekhez és a munkaerőpiacról történő korai kilépéshez. Az is ismert, hogy az étrendre és a fizikai aktivitásra összpontosító viselkedésbeli változások kulcsfontosságú tényezők. De jelenleg nem ismert, hogy ezeket az ismereteket hogyan és hogyan lehet felhasználni a munkahelyi megelőző intézkedésekhez. Ez a tudásbeli hiányosság meghatároz egy nagy kutatási területet, amelyre eddig túl kevés figyelmet fordítottak.