Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központja

1. számú agytröszt az Egyesült Államokban a Global Go To Think Tank Index szerint

A nemzetközi hírciklus tele van olyan országok történeteivel, amelyek olyan étrend- és táplálkozási válságokat élnek át, amelyek éhínségveszélyt jelentenek. Jemen, Dél-Szudán és Nigéria csak néhány olyan hely, amely lekötötte a globális közösség figyelmét. Az ehhez hasonló éhínséggel kapcsolatos válságok jogosan követelik meg mérlegelésünket, mert jelentős veszélyt jelentenek a közegészségügyre, a gazdasági termelékenységre és a politikai stabilitásra. Mégis van egy másik globális válság, amely a pontos okok miatt figyelmet érdemel: a túlsúly és az elhízás növekvő elterjedtsége az alacsony és közepes jövedelmű országokban.

A számok megdöbbentőek: a túlsúlyos emberek száma világszerte több mint kétszerese az alultápláltak számának. Csaknem 2 milliárd felnőtt túlsúlyos, és ezek harmada elhízott. Ezenkívül 41 millió öt évnél fiatalabb gyermek volt túlsúlyos vagy elhízott 2016-ban. A globális elhízás 1975 óta csaknem megháromszorozódott, és a számok folyamatosan emelkednek. Az alultápláltsághoz képest a nemzetközi közösség együttesen nem foglalkozik a kérdéssel. A mai napig egyetlen ország sem fordította meg elhízási járványát, és a fejlesztési célok nem elégségesek ennek a növekvő közegészségügyi válságnak a mérésére és enyhítésére. Ha nem tulajdonítunk ugyanolyan súlyt az elhízásnak, mint a globális közösség az alultápláltságnak, akkor ez megfékezi kollektív egészségünket, pénzügyi jólétünket és a gazdagok, a közepes jövedelmű és a szegény nemzetek stabilitását egyaránt.

A számok megdöbbentőek: a túlsúlyos emberek száma világszerte több mint kétszerese az alultápláltak számának.

Míg az elhízás hagyományosan a magas jövedelmű országokat sújtja, az alacsony és közepes jövedelmű országokban ma a járvány gyorsuló üteme tapasztalható. A túlsúlyos gyermekek egynegyede Afrikában, majdnem fele Ázsiában él. Egyiptomban az elhízás gyakorisága Afrikában a legmagasabb, a lakosság közel 40 százaléka. Az 1990-es évek óta az elhízás szintje megháromszorozódott Maliban, Malawiban, Zambiaban és Tanzániában, míg Kenyában, Ruandában és Ugandában megduplázódott. Ezek többsége az Egyesült Államok kormányának globális éhség- és élelmezésbiztonsági kezdeményezésének célországai, amely egy „éhségtől, alultápláltságtól és rendkívüli szegénységtől mentes világ” jövőképét tárja fel, ahol „az emberek kiegyensúlyozott és tápláló étrendet fogyasztanak”. Mégis, mivel a Feed the Future elsődleges táplálkozási hangsúlya az alultápláltságon van, nem pedig a túlzott táplálkozáson, az elhízás növekvő veszélye nincs prioritásként kezelve. Míg az Egyesült Államok fejlesztési keretrendszerének elemei - például az Egyesült Államok globális élelmezésbiztonsági stratégiája és az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynökségének globális egészségügyi kezdeményezése - elismerik a túlsúly és az elhízás növekedését, a kérdésre vonatkozó gyakorlati válasz nem volt teljes.

A járvány kiváltó okai összetettek és multiszektorálisak, de széles körű egyetértés mutatkozik abban, hogy két fő mozgatórugó okozza a túlsúly és az elhízás növekvő arányát. Először is, az elmúlt három évtizedben a táplálkozási szokásokban jelentős változás következett be, elsősorban a jövedelem növekedésének, az urbanizáció gyorsuló ütemének és az egyre növekvő modern élelmiszer-kiskereskedelmi szektornak köszönhetően. Az élelmiszerekhez való jobb pénzügyi és földrajzi hozzáférés miatt a lakosság több állati eredetű és ultraszerkezetű, magas zsír-, cukor-, olaj- és finomított gabonafélét tartalmazó ételt fogyaszt, miközben eltávolodik a vágott gabonaféléktől, a teljes kiőrlésű gabonáktól és a hüvelyesektől. Másodszor, a városi területeken élő felnőttek a fizikailag aktív mezőgazdasági és háztartási munkáról áttérnek az ülő feladatokra, kevesebb energiát költenek a napi munkára, a házimunkára és a szállításra.

Ezeknek a jelenségeknek a kombinációját általában „táplálkozási átmenetnek” nevezik, amelyet a szakértők a demográfiai és gazdasági változásoknak tulajdonítanak. Az átmenet a városi területeken gyorsabban megy végbe, mint a vidéken, bár a vidéki közösségek gyakran tapasztalják ezeket a változásokat bizonyos fokig. Ghánában, Kenyában és Szenegálban az elhízás kétszerese a vidéki területeken tapasztalható szintnek. Társadalmi-gazdasági szempontból az elhízás nem tesz különbséget; a gazdag és a szegény családok körében egyaránt növekszik.

A növekvő övvonal további fenyegetést jelent az alacsony és közepes jövedelmű országok számára, amelyeket már a magas szintű alultápláltság és fertőző betegségek, például a malária és a víz által terjesztett betegségek terhelnek. Gyakran előfordul, hogy az alultápláltság, az élelmezés bizonytalansága és az elhízás ugyanazon közösségekben és bizonyos esetekben ugyanazon háztartásokban léteznek együtt. Az alultápláltságnak ez a hármas terhe aláássa a családok egészségét és gazdasági jólétét szerte a világon, különösen a konfliktusokkal vagy az éghajlattal kapcsolatos katasztrófákkal együtt. Az alultápláltság, az élelmiszerhiány és az elhízás együttese és következményei nem csökkennek, hacsak a törvényhozók és a magánszektor vezetői nem tesznek koncentrált erőfeszítéseket az élelmiszer-rendszer reformjára, hogy mindenki számára támogassák az egészségesebb étrendet. A konkrét intézkedések meghozataláig a túlsúly és az elhízás továbbra is jelentős rövid és hosszú távú veszélyt jelent a közegészségügyre.

Ha nem tulajdonítunk ugyanolyan súlyt az elhízásnak, mint a globális közösség az alultápláltságnak, akkor ez megfékezi kollektív egészségünket, pénzügyi jólétünket és a gazdagok, a közepes jövedelmű és a szegény nemzetek stabilitását egyaránt.

A kutatások azt mutatják, hogy a túlsúly és az elhízás egy életen át gyengítheti a kognitív és motoros funkciókat, csökkentve ezzel az ember azon képességét, hogy elérje legnagyobb potenciálját. A járványok a káros mentális és fizikai fejlődéssel vannak összefüggésben, és jelentős kockázati tényezők az olyan nem fertőző betegségek esetében, mint a szív- és érrendszeri betegségek, a magas vérnyomás, a cukorbetegség, a mozgásszervi rendellenességek és néhány rák. A túlsúlyos vagy elhízott személyek gyakran a globális megismerés, intelligencia, logikai memória és verbális folyékonyság legalacsonyabb kvartilisébe esnek.

Az elhízás társbetegségei viszont komoly következményekkel járnak a termelékenységre és a kereseti potenciálra vonatkozóan, és magasabb halálozási rátákkal vannak összefüggésben. A fogyatékossággal kiigazított életévek (DALY), amelyek a fogyatékosság terheihez igazított termelékenységi éveket mérik, tükrözik az elhízásnak az alacsony és közepes jövedelmű országokban növekvő díjait. Az elhízás miatt világszerte elvesztett teljes DALY-ok 71 százaléka korai halálozásból és 29 százaléka fogyatékosságból származik. Ez komoly aggodalomra ad okot azokban az országokban, amelyek a gazdasági termelékenység javítására törekszenek, de amelyek állampolgárai nem képesek teljes körű gazdasági hozzájárulásukat teljesíteni.

A nőket aránytalanul befolyásolja az elhízás: a legtöbb országban a nők körében a betegség gyakorisága magasabb, mint a férfiaké. Az elhízott nőknél magasabb a társult betegségek kockázata, megnő az egészségügyi ellátás költsége és alacsonyabb a várható élettartam, mint az elhízott férfiaknál. Ez aláássa a nők felfelé irányuló társadalmi, gazdasági és politikai mobilitását is. A nők körében az elhízás terhe - mind a betegség kockázata, mind annak kimenetele - a fogantatás idején átterjedhet a gyermekekre, és felnőttkorban is fennmaradhat. Az elhízott anyáktól született vagy elhízás korai életkorban kialakuló gyermekek gyakran alacsonyabb figyelmet igényelnek, csökkentik a végrehajtó funkciókat, és csökken a matematika és az olvasási teljesítmény. Ennek eredményeként a magas túlsúlyos és elhízott fiatal generációk hajlamosak lehetnek alacsonyabb termelékenységre is. Összességében ez a kereseti potenciálra gyakorolt negatív hatás jelentős gazdasági veszteséget eredményez, és megerősíti a szegénység generációk közötti átadását.

Gyakran előfordul, hogy az alultápláltság, az élelmiszerhiány és az elhízás ugyanazon közösségekben és bizonyos esetekben ugyanazon háztartásokban él együtt.

Az elhízás túlzottan drága. Egy becslés szerint évente 2 billió dollárba kerül a globális gazdaságnak, ami a globális bruttó hazai termék (GDP) 2,8 százalékának felel meg. Ez a harmadik legdrágább emberi okozta társadalmi teher, csak a dohányzás és a fegyveres erőszak, a háború és a terrorizmus mögött. Mexikóban az elhízás jelenti a legdrágább társadalmi terhet, amelynek ára a GDP 2,5 százaléka. Marokkó, Dél-Afrika és Brazília hasonló arányú nemzetgazdaságot veszít az elhízás növekvő költségei miatt. Indonéziában a túlsúly és az elhízás közvetett költségeit 28 milliárd dollárra becsülték 2016-ban.

Az elhízás egészségügyi és gazdasági költségei túl nagyok ahhoz, hogy a döntéshozók és a fejlesztői közösség a betegséget másodlagos táplálkozási problémaként kezelje. A világ népességének nagy része olyan helyeken él, ahol a túlsúly és az elhízás több embert öl meg, mint az alultápláltság. Ha az elhízás a jelenlegi ütemben tovább növekszik, akkor a világ felnőtt lakosságának fele 2030-ig túlsúlyos vagy elhízott lehet. Határozott fellépés nélkül az alacsony és közepes jövedelmű országokban az elhízási válság súlyosbodni fog. Mivel a világ nagy része továbbra is urbanizálódik, és az erőforrások egyre szűkülnek a fogyasztás, az emberföldrajz és az éghajlati viszonyok változása közepette, fontos, hogy az állami és a magánszféra fejlesztési vezetői egyaránt foglalkozzanak e probléma kiváltó okaival.

Míg az elhízás leküzdése érdekében ritka a széleskörű fellépés, a válság kezelésében világos vezetői pontok mutatkoztak. A milánói városi élelmiszer-politikai paktum ezen pillanatok egyike. A paktum, amelyet 2015-ben több mint 160 város írt alá, méltányos, fenntartható élelmiszer-rendszerek és városi politikák kidolgozását szorgalmazza, amelyek az alultápláltság minden formájával foglalkoznak. A Világbank hivatalosan elindítja az emberi tőke indexét az idei októberi üléseken annak érdekében, hogy ösztönözze az országokat arra, hogy többet költsenek krónikusan alulfinanszírozott egészségügyi és társadalmi problémákra, például az elhízásra. Az Index felelősséggel vonja az országokat e területek iránti elkötelezettségük alapján.

Időközben független és magánszektorbeli csoportok, mint például a Mezőgazdasági és Élelmezési Táplálkozási Rendszerek Testülete (GLOPAN) és a McKinsey Globális Intézet (MGI), elvégzik a szükséges kutatásokat, amelyek tájékoztatják és ösztönzik az ebben a kérdésben fellépő intézkedéseket. Az ilyen változatos kezdeményezések jelzik a globális közösség azon lehetőségét, hogy kezelje a túlsúly és az elhízás kihívását.

A kormányoknak és a magánszektornak komolyan többféle megközelítést kell alkalmazniuk a változatos és egészséges étrendet támogató élelmiszer-rendszerek előmozdításában. A törvényalkotóknak figyelembe kell venniük azokat a mezőgazdasági és kereskedelempolitikákat, amelyek támogatják a helyi piacokba beágyazott, tápláló, kulturális szempontból érzékeny élelmiszer-rendszerek elérhetőségét és megfizethetőségét. A magánszektor szereplőinek emellett nagyobb felelősséget kell vállalniuk a helyi és globális élelmiszer-rendszerek befolyásolására irányuló képességükért tudományos kutatás, a közegészségügyet értékelő átlátható üzleti stratégiák és intelligens marketing gyakorlatok révén.

Nem elég, ha a mezőgazdaság és az élelmiszer-ellátási lánc politikája táplálkozásra érzékeny; táplálkozás-vezéreltnek kell lenniük. Az éhségre és az alultápláltságra való szoros összpontosítás, anélkül, hogy foglalkoznánk a túlsúly és az elhízás világszerte növekvő gyakoriságával, veszélyezteti az emberek milliárdjainak egészségét, megélhetését és jólétét. Az állami és a magánszektor fokozott érdekképviselete és beruházásai a túlsúlyos és elhízott válság kezelésére szolgáló politikákba, kutatásokba és programokba, az alultápláltság és az élelmiszerhiány mellett, csak hosszú távon térülnek meg.

Reid Hamel a washingtoni Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központjának (CSIS) globális élelmezésbiztonsági projektjének munkatársa. Elizabeth Black a CSIS globális élelmezésbiztonsági projekt kutatója.

Kommentár a Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központja (CSIS), egy magán, adómentes intézmény, amely a nemzetközi közpolitikai kérdésekre összpontosít. Kutatása pártatlan és nem védett. A CSIS nem foglal el konkrét politikai álláspontokat. Ennek megfelelően a jelen kiadványban megfogalmazott összes nézetet, álláspontot és következtetést kizárólag a szerző (k) véleményére kell érteni.