Az elhízás konzervatív kezelése akadémiai elhízási egységben. Hosszú távú kimenetel és lemorzsolódás

Hovatartozás

  • 1 Orvostudományi Osztály/Elhízás Osztály, Karolinska University Hospital Huddinge, Karolinska Institutet, 141 86 Stockholm, Svédország. [email protected]

Szerzői

Hovatartozás

  • 1 Orvostudományi Osztály/Elhízás Osztály, Karolinska University Hospital Huddinge, Karolinska Institutet, 141 86 Stockholm, Svédország. [email protected]

Absztrakt

Célkitűzés: A tanulmány célja az elhízott járóbetegek kezelésének kimenetelének és problémáinak feltárása volt egyetemi elhízási osztályon.

elhízás

Tervezés: Kétéves klinikai kezelés értékelése.

Tárgyak: Összesen 117 elhízott alany, 83 nő és 34 férfi, átlagosan 50 éves (23-70) éves, átlagos testtömeg-index (BMI) 39,0 kg/m2 (28,8-64,7).

Közbelépés: Minden kezelés csoportterápián alapult, és magatartásmódosítást és táplálkozási tanácsadást tartalmazott. A nővérek, dietetikusok, gyógytornász, pszichoterapeuta és orvoscsoport felügyelte a kezelést. Két programot használtak. Az 1. csoport kezdetben alacsony kalóriatartalmú étrendet (LCD) kapott hét héten át, a viselkedéskezelő programmal kombinálva. A 2. csoportot csak a viselkedéskezelési programmal kezelték. Valamennyi alanynak orvosi szükségleteiknek megfelelően kiegészítő kezelést kínáltak.

Eredmények: A kétéves kezelési periódus alatt folyamatos volt az alanyok lemorzsolódása 53% -os teljes lemorzsolódás mellett. Az antropometriai jellemzők, kórtörténet vagy a lemorzsolódás oka nem volt hatással a lemorzsolódás arányára. A befejezőknél a súlycsökkenés két év után 9,2 [+/- 10,8 szórás (S.D.) kg volt. A nem befejezetteknél az utolsó megfigyelt súlymérés súlycsökkenése 4,7 (+/- 7,9 SS) kg volt. A második év után az 1. csoport súlycsökkenése 8,8 (+/- 12,2 S.D.) kg, a 2. csoportban 9,7 (+/- 8,0 S.D.) kg volt.

Következtetés: Ez a tanulmány megmutatta az elhízott járóbetegek hosszú távú klinikai kezelésének nehézségeit, még egy speciális elhízási klinikán is. Az eredmények azt mutatják, hogy a képzett és tapasztalt személyzet, valamint a kibővített kezelési lehetőségek nem elegendőek ahhoz, hogy a betegeket két évig kezeljék. Noha a lemorzsolódás aránya magas volt, a résztvevők kétharmada csökkentette súlyát, ami klinikai körülmények között kielégítő eredmény. A lemorzsolódás és a lemorzsolódás nyomát adhatja, hogy milyen irányba kell irányítani az alany egyéni egészségügyi szükségleteinek diagnosztikáját és elemzését.