Az elhízás lapos lábat okoz-e?

Shyamala Shree 1 *, Revathi S 2, Arulmani Thiyagarajan 1 és Dhasarathi Kumar 1

1 Közegészségügyi Iskola, SRM Egyetem, Chennai, India

2 Grand World Elder Care, Coimbatore, Tamilnadu, India

*Levelezési cím: Shyamala Shree
Közegészségügyi Iskola, SRM Egyetem, Chennai, India
Tel: +919003253638
Email: [email protected]

Fogadott: 2018. március 13 Elfogadott: 2018. március 20 Közzétett: 2018. március 27

Idézet: Shree S, Revathi S, Thiyagarajan A, Kumar D (2018) Az elhízás lapos lábat okoz? J Obes Ther 2: 1.

Absztrakt

Kulcsszavak: Elhízás; Láb; BMI; Egészség

Bevezetés

A láb egy összetett ízület. 26 csontból és több mint 30 csuklóból áll. Három alapvető funkciót tesz lehetővé, amelyek a tartó, a lengéscsillapítás és a súlyviselés. A láb fontos szerepet játszik a test biomechanikai helyzetének meghatározásában, különösen az alsó végtagokban. Kimutatták, hogy a lábtartás változása befolyásolja az alsó végtagok működését.

A láb, mint a test támaszpontja, folyamatosan elviseli a mindennapi élet során fellépő magas talajreakciós erőket. Az a komponens, amely elsősorban a hosszanti ívben lévő erők elnyeléséért és eloszlásáért felelős [1].

Bár ez az ív csontos artikulációkat, szalagokat és izmokat tartalmaz, elsősorban a szalagok támogatják és stabilizálják a hosszanti ívet, valamint erőteljes energiatároló mechanizmusként hatnak [2].

A lapos lábat más néven pes planusnak nevezik, amelyben a láb hosszanti és vagy középső íve összeomlik [3]. A teljes talp teljes vagy majdnem teljes érintkezésbe kerül a padlóval vagy a talaj felszínével minden súlyt viselő tevékenység során [4]. A csecsemők lapos lábakkal születnek, ezért a csecsemő lábának lapos megjelenése normális, és a hosszanti boltív körülbelül öt-hat éves korig természetesen kialakul. Ez a folyamat a növekedés során végbemegy, és a külső ívtartó használata nem befolyásolja.

A túlsúly és az elhízás az energiafelvétel és -felhasználás közötti egyensúlyhiány miatt jelentkezik. Ez a zsírszövet feleslegét is eredményezheti, ami ösztönözheti a zsír kóros tárolását. A felnőttkori túlsúly túl helytelen étkezési szokásokkal, mozgásszegény életmóddal és egyéb exogén tényezőkkel fordul elő. Az elhízás és a túlsúly a fejlődési években a láb bizonyos dimorfizmusaival függ össze, különösen a lapos talppal [5].

A testzsír lerakódása számos tényezőtől függ. Az öröklődésnek és a pubertásnak nagy szerepe van az egyén alkatának befolyásolásában. Kimutatták, hogy a fiúkat a pubertás androgén hatása befolyásolja, ami a központi zsírbetegség növekedését okozza. Más tényezők, mint például a dohányzás, az alkoholfogyasztás, a stressz vagy más környezeti tényezők hozzájárulnak a serdülőkori elhízáshoz. A pubertás alatt megváltozik a csontnövekedés és az mineralizáció sebessége és sebessége. Lányoknál a menarche elérésének első tizenkét hónapjában a csont ásványianyag-tartalma, sűrűsége és csontszélessége gyorsan növekszik. A csontok növekedése és a magasság viszonylag lassabbá válik.

A lábak megnövekedett terhelése az időkeret szerint osztályozható, és átmeneti, rövid vagy hosszú távúnak írható le [2]. Ideiglenes terhelési hatás jelentkezik például hátizsák hordozása vagy súlyozott öv viselése esetén, amely ideiglenesen növeli a testtömeget. Ezzel szemben a hosszú távú terhelő hatás hosszabb ideig jelentkezik, például elhízás esetén, ahol a tömeg növekedése folyamatos. Bár rendelkezésre állnak az alsó végtagok és a lábak mechanikájára vonatkozó ideiglenes és rövid távú terhelési hatásokkal kapcsolatos vizsgálatok, minimális kutatások vizsgálták az elhízás mozgásszervi rendszerre gyakorolt hosszú távú terhelési hatásait, különös tekintettel a lábakra [2].

Különböző szerzők azt is felvetették, hogy az elhízás okozta túlsúlyos terhelés növekedése negatívan befolyásolhatja az alsó végtagokat és a lábakat. Számos olyan mechanizmus létezik, amelyek révén az elhízás befolyásolhatja a lábfejet. Ide tartoznak a láb szerkezetének biomechanikai változásai, például a pes planus, valamint a talpi zsírpárna változásai, beleértve a megnövekedett talpi nyomást, az elégtelen izomerőt és/vagy erőt, különösen a gravitáció elleni mozgást igénylő tevékenységekben, és a járás változását.

Számos tényező befolyásolja a láb szerkezetét és működését, az egyik a testtömeg. A túlsúly és az elhízás problémájával, valamint a láb íveire gyakorolt hatásukkal már foglalkozni kellett, különösen a túlsúly súlyának a lapos láb előfordulására gyakorolt hatása összefüggésében. A laposláb gyakran összetett rendellenesség, különböző tünetekkel, különböző mértékű deformitással és fogyatékossággal [3].

Kimutatták, hogy a túlsúly és az elhízás negatívan befolyásolja a láb szerkezetét és működését gyermekeknél és felnőtteknél egyaránt. Úgy tűnik, hogy ezek a szerkezeti változások a lábak fokozott kényelmetlenségével járnak, mivel a túlsúlyos gyermekeknél lényegesen gyakrabban jelentettek lábfájást, mint karcsúbb társaik.

A meglévő szakirodalom szerint megállapították, hogy a fokozott lábfájdalom visszatartó ereje lehet az elhízott egyéneknek a fizikai aktivitásban való részvételre, és ezáltal az elhízás körforgásának fenntartására, mivel a legtöbb súlyt viselő tevékenység során a támogatás alapja a láb [6]. . Emiatt a túlsúlyhoz és az elhízáshoz kapcsolódó, sérült lábszerkezet és lábfájdalom, amelyet a gyermekek egyik legfontosabb egészségügyi problémájának tekintenek. A bizonyítékok ellenére ezeket a gyermekkori elhízáshoz kapcsolódó negatív hatásokat az idős lábakban továbbra sem vizsgálták [7]. Ezért ennek a tanulmánynak az volt a célja, hogy meghatározza az elhízás lábszerkezetre és -funkcióra gyakorolt hatását, valamint az egyetemisták által tapasztalt lábfájdalmat.

Anyagok és metódusok

Tanulmányi beállítás

Ezt a tanulmányt egy chennai magánegyetem Egészségtudományi Tanszékén végezték. Az egyetem Chennai legnagyobb magánegyeteme, három campus Chennai-ban és még sok más fióktelep egész Indiában. A campuson, ahol ezt a tanulmányt végezték, az Egészségtudományi Tanszék rendelkezik, amely támogatja az egyetemi és posztgraduális karriert az orvostudomány, a fogászat, az ápolás, a rokon egészségügyi tudományok és a közegészségügy területén.

Mintavétel és minta mérete

A tanulmányba az egészségtudományi és ápolói tanszék hallgatóit vonták be. A mintavétel nem valószínű, és a hallgatók válaszadásra való hajlandóságán alapult. Biztosították azonban, hogy a diákok sokféleségét bevonják azáltal, hogy megkeresik őket a szállókon, az osztályokban, a menzán, és biztosítják, hogy férfiak és nők egyaránt.

Etikai megfontolás

A tanulmányt egy gyorsított felülvizsgálati folyamat vizsgálta felül, és jóváhagyta annak az intézménynek az Intézményi Felülvizsgálati Testülete és Etikai Bizottsága, ahol a tanulmány készült. A kérdőívek beadása előtt minden résztvevő írásos tájékoztatáson alapuló beleegyezést kapott. A kérdőíveket anonimizálták a titoktartás védelme érdekében. Kísérleti tanulmány készült a tanulmány megvalósíthatóságának és időigényének ellenőrzésére.

Testtömeg-index

Az alany magasságát és súlyát stadiométerrel, illetve mérõgéppel mértük, majd a testtömeg-index mérésére a képlet súlyának és a négyzetmagasságának a hányadosa alapján. A testtömeg-indexet használták az elhízás indikátoraként. Minden alanyot BMI-pontszámuk alapján osztályoztunk, és ennek megfelelően értékeltük [8].

Lábszerkezet értékelése

A magasságot és a súlyt a tanulón könnyű ruhával és cipő nélkül, szokásos készülékkel mértük. A mérőgépet 0,1 kg-os legközelebbi tömeg mérésére használtuk. A magasságot mérőszalaggal 0,5 cm pontossággal mértük. A magasság mérésére a hallgatót sarkra, fenekre, vállra és nyakszirtre állva állították a falhoz. A fejet egyenesen kell tartani, a külső hallófejjel és a pálya alsó határával vízszintesen.

Mindegyik alany BMI-jét (Body Mass Index) a Standard Quetelet Index protokoll segítségével számítottuk ki: súly (kg)/magasság 2 (m). A diákokat arra kérték, hogy mossák meg a lábukat, amely utána megfelelően megszárad. A lábukat impregnálták a bélyegző tintával, és a lenyomatot a fehér papír segítségével készítették mezítláb, lazán, anatómiai helyzetben.

Azok a hallgatók, akik a vizsgálat felvételi kritériumai alá tartoztak, kaptak egy kérdőívet, amely a szocio-demográfiai részleteket tartalmazta, és lábméréseiket Denis módszer szerint készítették és pontozták [9]. Ennek a módszernek az értelmezése a pontozási kritériumok követésével történik. Normál - A láb oldalirányú szélét a 4. és az 5. lábközép támasztja alá, az 1. fokozatú - A láb oldalirányú éle ennek fele, a lábközéptartó támogatása, a középső zóna 2. fokozatú támasza és az elülső láb egyenlő, és a 3. fokozat a láb középső zónájának támasza nagyobb, mint a lábközéptartó szélessége [10].

A talpi lábnyomot ezután Denis szerint a laposláb három fokozatába sorolták (1.ábra). A második vagy harmadik fokú talpi lábnyomot lapos talpúnak tekintették. Az első fokú talpi lábnyomokkal rendelkező alanyok kóros jelentőségű evolúciós lábproblémákkal rendelkeznek.

1.ábra: A talpi lábnyom.

Eredmények

Ebben a tanulmányban az elhízott alanyok körében a lapos láb általános prevalenciája 44%. A lapos láb fokozata szerint az 1. fokozatú lapos láb prevalenciája az elhízott alanyok körében 12%, a 2. és 3. fokozat az elhízott alanyok között 32%.

A résztvevő átlagos életkora 20 év volt S.D ± 3 esetén, és viszonylag magas a női hallgatók száma (62%). A tanulók többsége az elhízottak és az elhízottak 1. osztályába esett (75%) (Asztal 1).

S. sz. Változók Kategóriák Százalék

1	Kor	17-20 év	41,18%
		21–23 év	39,22%
		24-26 év	19,61%
2	Nem	Női	61,76%
2	Nem	Férfi	38,24%
3	Magasság (méterben)	1.40-1.53	33,33%
		1,54-1,66	52,94%
		1,67-1,79	13,73%
4	Súly (kg-ban)	50-75	42,16%
		76-100	52,94%
		101-125	4,90%
5.	BMI	25-34	74,51%
		35–43	20,59%
		44-52	4,90%

Asztal 1: Az életkor, a nem, a testmagasság, a testsúly és a BMI százalékos megoszlása.

2. táblázat bemutatja a Chi-négyzet teszt eredményeit, amelyben a változó életkort, nemet, magasságot, súlyt és BMI-t elemzik. Ez azt jelzi, hogy a változó súlynak és a BMI-nek szignifikáns statisztikai összefüggése van (súly, p-érték = 0,00 és BMI, p-érték = 0,026).