Az elhízás-járvány kezelése fontos a mozgásszervi egészség megőrzéséhez

Rövid absztrakt

Elhízás: a mozgásszervi egészség kockázata

Elhízás - az egyre növekvő járvány

Növekszik az elhízás fontosságának tudatossága és a sürgős cselekvés, tekintettel a minden életkorban növekvő túlsúlyos emberekre. A hangsúly az elhízásnak a magas morbiditású és mortalitású állapotokra - például a koszorúér-betegségre, az iszkémiás stroke-ra, a 2-es típusú cukorbetegségre és a rákos megbetegedésekre - gyakorolt hatására összpontosít, 1 míg az osteoarthritisre, a hátfájásra és más mozgásszervi problémákra gyakorolt hatást 2 nem értékelik. Noha az elhízás hozzájárul az osteoarthritis terheihez, 1 nem ismerik fel a mozgásszervi egészségnek az ideális testsúly megőrzéséből fakadó lehetséges előnyeit. 3 Meggyőző bizonyíték van arra, hogy az elhízás az osteoarthritis fő meghatározója. Következésképpen az ideális testtömeg fenntartása minden életkorban az Európai Cselekvés a jobb izom-csontrendszeri jelentés 4 és az American College of Rheumatology and European League Against Rheumatism osteoarthritis iránymutatásainak fő ajánlása. 5, 6, 7

Az elhízás komoly aggodalomra ad okot Európában, mivel Európában az Egészségügyi Világszervezet összes régiója közül az egyik legmagasabb a testtömeg-index (BMI (súly (kg)/(magasság 2 (m) 2))), 400 millió felnőtt becslések szerint legyen túlsúlyos és 130 millió legyen elhízott. 6, 8 Az elhízás elterjedtsége az 1980-as évek óta számos európai országban háromszorosára vagy annál többre nőtt. A növekedés fő oka az egészségtelen étrend és a fizikai inaktivitás. Tekintettel az elhízás járványának leküzdésére tett intézkedésekre, jobban fel kell ismerni az elhízás mozgásszervi problémákra gyakorolt hatását. Az Egészségügyi Világszervezet soron következő, az elhízás elleni küzdelemről szóló Európai Régió Miniszteri Konferencia olyan fórum, amely biztosítja az integrált stratégia kidolgozását, amely figyelembe veszi az elhízás minden hatását, valamint az elhízás visszaszorításának és csökkentésének problémáit egy fizikailag inaktív és idősödő népességben.

Mi bizonyítja az elhízás szerepét az osteoarthritisben, és milyen ajánlásokat kell megfogalmazni arra vonatkozóan, hogy az életmóddal kapcsolatos intézkedések, például a testmozgás és a súlykontroll hogyan alkalmazhatók a mozgásszervi problémák terheinek csökkentésére?

Elhízás és osteoarthritis

Az elhízás az osteoarthritis előfordulásának, előrehaladásának és hatásának fő kockázati tényezője - az egészséges élet elvesztésének ötödik oka a magas jövedelmű országokban. 2 A térd osteoarthritisje nagyban hozzájárul ehhez. A térd osteoarthritisének kockázata csaknem négyszeresére nőtt az elhízott nőknél és 4,8-szorosa az elhízott férfiaknál, akiknek BMI-je 30–35 között volt, összehasonlítva azokéval, akiknél a BMI 9 volt. A térd osteoarthritisének kockázata körülbelül 15% -kal nőtt minden további kg/m 2 esetén a BMI növekedése> 27. Más vizsgálatok hasonló összefüggéseket találtak, bár egyesek azt mutatták, hogy a nőknél nagyobb a kockázat.

Az elhízásról kiderült, hogy megelőzi a térd osteoarthritisét, és ezért nemcsak a csökkent mozgásképesség következménye, bár ez szintén hozzájárul. A 30-as évek közepén túlsúlyos embereknél fokozott a kockázata a térd osteoarthritisének kialakulásának, amikor 70-es, 10-es és longitudinális populációs vizsgálatok kimutatták, hogy a kezdeti súly korrelál az osteoarthritis jövőbeli kialakulásának kockázatával, mind a tibiofemorális és patellofemorális rekeszek. 11 Az elhízott embereket különösen veszélyezteti a kétoldali térdízületi osteoarthritis.

A térd osteoarthritisének progressziója szintén fokozódik az elhízással, 12 és az elhízás kockázati tényező a térd egyoldalú és kétoldali osteoarthritisének előrehaladásában. 13.

Az elhízás a csípőízület osteoarthritisének kialakulásának kockázati tényezője is, amelyet leginkább a tüneti betegség és nemcsak radiológiai változások esetén észlelnek14, de az összefüggés nem olyan erős, mint a térd osteoarthritisében. Előfordulhat, hogy az elhízás tüneteket vált ki a csípőízület osteoarthritisében szenvedő betegeknél, vagy hogy az asszociáció gyengesége a korai változások radiográfiai azonosításával kapcsolatos nehézségek eredménye. Érdekes módon néhány tanulmány kimutatta a gyenge összefüggést az elhízás és a kéz osteoarthritis között. 15

Az elhízásban szenvedő osteoarthritis elsődleges mechanizmusa a csípő- és térdízületek túlterhelésének hatása a terhelés során. Az elhízáshoz kapcsolódó anyagcsere-tényezőknek szintén szerepük lehet, ami megmagyarázhatja a kéz osteoarthritisével való összefüggést.

Súlycsökkentés és osteoarthritis

Az elhízás egyértelműen hozzájárul az osteoarthritis hatásához azáltal, hogy növeli az aktivitások, a progresszió és a tevékenységvesztés, valamint a részvétel gyakoriságát, de csökkentheti-e a súlycsökkentés a terhet? A bizonyítékok epidemiológiai és korlátozott számú intervenciós tanulmányból származnak.

A Framingham-tanulmány kimutatta, hogy a nőknél a BMI ⩾2 egységnyi csökkenése az elmúlt 10 évben több mint 50% -kal csökkentette a térd osteoarthritisének kialakulásának esélyét (esélyhányados (OR) 0,46, 95% konfidencia intervallum (CI) 0,24 0,86-ig). 16 A térd osteoarthritisének kockázata azoknál a nőknél is, akiknél a kiindulási BMI megemelkedett, szintén kb. 60% -kal csökkent, ~ 2 egységnyi BMI-vesztéssel. A kiinduláskor betegségtől mentes nőknél a magasabb BMI növelte az osteoarthritis kockázatát (OR 1,6 (5 egységnyi növekedésenként), 95% CI 1,2–2,2), és a súlyváltozás közvetlenül korrelált az osteoarthritis kockázatával (OR 1,4 (per 10 font súlyváltozás), 95% CI 1,1–1,8). 17.

Annak ellenére, hogy epidemiológiai összefüggés van a csípő osteoarthritise és az elhízás között, 14 nincs randomizált, kontrollált vizsgálati bizonyíték arra, hogy a csípő osteoarthritisében szenvedő betegeknél előnyös lenne a fogyás. 7

Elhízás és osteoarthritis - az ajánlások

Nyilvánvaló, hogy szoros összefüggés van az elhízás és az alsó végtagok osteoarthritise között, és bizonyíték van arra, hogy az elhízás elkerülése vagy a súlycsökkenés csökkenti különösen a térd osteoarthritisének előfordulását, előrehaladását és hatását. Ennek a megközelítésnek a hosszú távú előnyeiről és megvalósíthatóságáról továbbra is erőteljesebb bizonyítékokra van szükség, de elegendő bizonyíték és szakértői vélemény áll rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy a súlycsökkentést ajánlják a jobb mozgásszervi egészségre vonatkozó európai jelentés 4, valamint az Amerikai Reumatológiai Főiskola. és az Európai Liga a reuma ellen ajánlások az osteoarthritis kezelésére. 5, 6, 7 A testmozgás az osteoarthritis kezelésében is hatékony. 23 Egyértelmű, hogy a leghatékonyabb a súlycsökkentés és a testmozgás kombinálása, ezért ezt a kombinált megközelítést ösztönözni és megkönnyíteni kell. Sok alsó végtagi osteoarthritisben szenvedő beteg aggódik a testmozgás mellett, ha az rontja az állapotukat, vagy ha a tünetek súlyosbodása miatt nem tudnak sportolni. Az ilyen gondokkal küzdő embereknek megnyugvással és jó fájdalomkezeléssel kell magyarázatot adniuk.

A kihívás

Az elhízás komoly veszélyt jelent az egészség számos vonatkozására, beleértve a mozgásszervi szempontokat is. Az elhízás megelőzése, a fizikai aktivitások ösztönzése és a fizikai funkció fenntartása fontos stratégia. E stratégia kölcsönös előnyeinek felismerése számos nem fertőző betegség esetében szintén lehetővé teszi jobb megvalósításuk kidolgozását. Arra kell összpontosítanunk, hogyan lehetne javítani az étrendet és a fizikai aktivitást az elhízás visszaszorítása és az életminőség javítása érdekében.

A közegészségügyi stratégiáknak egészséges emberekre kell összpontosítaniuk, beleértve a gyermekeket is, de azokra az emberekre is kell irányulni, akiknek már vannak ízületi problémáik és korlátozott fizikai funkcióik vannak az alsó végtagok ízületi betegségei miatt. Minden életkorú embernek kell lennie a célpopulációnak, de az emberek leginkább megváltoztatják viselkedésüket egy olyan kiváltó esemény bekövetkeztével, mint például a térdfájdalom első epizódja. Egy ilyen esemény lehetõség lehet az életmód javítására irányuló proaktív megközelítésre. Az egészségügyi szolgáltatóknak emelniük kell az elhízással kapcsolatos tudatosságukat az ízületi betegségekben szenvedő betegek másodlagos és tercier prevenciós intézkedéseinek mérlegelésekor. Elengedhetetlen, hogy egyetlen üzenet álljon rendelkezésre az étrend, a testsúly és a fizikai aktivitás fontosságáról minden előnyös állapotban. „Egységesen állunk, megosztva esünk”. Így a mozgásszervi betegségek területén az egészségügyi szolgáltatóknak együtt kell működniük a közegészségügyi orvosokkal, kardiológusokkal, onkológusokkal, diabetológusokkal és egészségfejlesztőkkel, valamint az egészségpolitikai döntéshozókkal annak biztosítása érdekében, hogy a változó életmódbeli tényezők javítsák az egészség minden aspektusát.