Az emésztőrendszer folyamata határtalan biológia

A táplálkozás megszerzésének első lépése a lenyelés, amely során az ételt a szájon keresztül veszik be, és a fogak és a nyál lebontják.

Tanulási célok

Ismertesse a lenyelés folyamatát és annak szerepét az emésztőrendszerben

Key Takeaways

Főbb pontok

Az ételt a szájon keresztül fogyasztják, és rágás útján lebontják.
Az ételt meg kell rágni, hogy az emésztőenzimek lenyelhessék és lebontsák őket.
Miközben az ételt rágják, a nyál kémiai úton dolgozza fel az ételt, hogy elősegítse a nyelést.
Gyógyszereket és káros vagy ehetetlen anyagokat is lehet bevenni.
A kórokozók, mint például a vírusok, baktériumok és paraziták, lenyeléssel terjedhetnek, és olyan betegségeket okozhatnak, mint a hepatitis A, a gyermekbénulás és a kolera.

Kulcsszavak

lenyelés: valamit szájon át fogyaszt, legyen az étel, ital, gyógyszer vagy más anyag; az emésztés első lépése
bolus: valaminek kerek tömege, különösen a szájban vagy tápcsatornában rágott étel
rágás: a rágás folyamata

Lenyelés

A táplálékból és a táplálékból történő táplálék megszerzése többlépcsős folyamat. Az állatok számára az első lépés a lenyelés, az étel bevitele. Az ép táplálékban található nagy molekulák nem tudnak átjutni a sejtmembránokon. Az ételt kisebb részecskékre kell bontani, hogy az állatok hasznosíthassák a tápanyagokat és a szerves molekulákat. Ennek a folyamatnak az első lépése a lenyelés: az élelmiszer szájon át történő bevitele. A szájba kerülve a fogak, a nyál és a nyelv fontos szerepet játszanak az ájulásban (az étel bolusszá történő elkészítése). A rágás vagy a rágás rendkívül fontos része az emésztési folyamatnak, különösen a gyümölcsök és zöldségek esetében, mivel ezek emészthetetlen cellulózrétegekkel rendelkeznek, amelyeket fizikailag le kell bontani. Emellett az emésztőenzimek csak az élelmiszerrészecskék felületén működnek, így minél kisebb a részecske, annál hatékonyabb az emésztési folyamat. Amíg az ételt mechanikusan bontják, a nyálban lévő enzimek kémiai úton kezdenek feldolgozni az ételt is. Ezeknek a folyamatoknak az együttes hatása módosítja az ételt a nagy részecskékből lágy tömeggé, amely lenyelhető és átjárhatja a nyelőcső hosszát.

Rágás: A táplálkozás megszerzésének első lépése a lenyelés. A bevitt ételt aprításra vagy rágásra kell apró darabokra bontani.

A táplálkozási cikkek mellett egyéb anyagokat is bevehetnek, beleértve a gyógyszereket (ahol a bevitelt orális beadásnak nevezik) és az ehetetlennek tartott anyagokat, például a rovarhéjat. A lenyelés a kórokozó szervezetek és mérgek testbe jutásának általános útja is.

Néhány lenyelés útján terjedő kórokozó vírusokat, baktériumokat és parazitákat tartalmaz. Leggyakrabban ez a széklet-orális úton történik. Gyakran közbenső lépésről van szó, például ürülékkel szennyezett ivóvízről vagy olyan dolgozók által készített ételről, akik nem végeznek megfelelő kézmosást. Ez gyakoribb azokban a régiókban, ahol a tisztítatlan szennyvíz elterjedt. A széklet-orális úton továbbított betegségek közé tartozik a hepatitis A, a gyermekbénulás és a kolera.

Emésztés és felszívódás

Annak érdekében, hogy a tápanyagok (szénhidrátok, lipidek, vitaminok) felszívódjanak az energiáért, az ételnek kémiai és mechanikus emésztést kell végeznie.

Tanulási célok

Magyarázza el az emésztés és felszívódás folyamatait

Key Takeaways

Főbb pontok

A szájban a szénhidrátokat az amiláz bontja maltózzá (diszacharid), majd lefelé mozog a nyelőcsőben, amely nyálkát termel a kenéshez, de nem tartalmaz emésztőrendszert.
A duodenumban a diszacharidokat monoszacharidokká bontják az úgynevezett maltázok, szukrák és laktázok; az előállított monoszacharidok ezután felszívódnak a véráramba, és sejtekbe szállítják, hogy anyagcserepályákon felhasználják az energiát.
A gyomorban a fehérjék peptidekre bomlanak, amelyeket aztán egyetlen aminosavra bontanak, amelyek a vékonybélen keresztül felszívódnak a véráramban.
A lipideket főleg a vékonybélben emésztik az epesók az emulgeálási folyamat során, amely lehetővé teszi a lipázok számára a lipidek zsírsavakra és monogliceridekre osztását.
A monogliceridek és zsírsavak micellákon keresztül jutnak a vékonybél abszorpciós sejtjeibe; micellákat hagynak, és rekombinálódnak chilomicronokká, amelyek aztán bejutnak a véráramba.
A zsírban oldódó vitaminok ugyanúgy felszívódnak, mint a lipidek; a vízben oldódó vitaminok a bélből közvetlenül felszívódhatnak a véráramba.

Kulcsszavak

kémiai emésztés: Az enzimek folyamata, amely az ételt apró molekulákra bontja, amelyeket a test használhat.
lipáz: A hasnyálmirigy-levekben enzimek, amelyek lebontják a lipideket.
chilomicron: A vérben és a nyirokerekben található, fehérjével bevont trigliceridek és más lipidek mikroszkopikus gömbje, amely a zsírok emésztésével jár.
amiláz: A nyálban lévő emésztőenzimek bármelyike, amely összetett szénhidrátokat, például keményítőt bont le egyszerűbb cukrokká, például glükózzá.
mechanikus emésztés: A nagy élelmiszerdarabok fizikai lebontása kisebb darabokra, amelyekhez később enzimek férhetnek hozzá.

Emésztés és felszívódás

Az emésztés az élelmiszer mechanikus és kémiai lebontása apró szerves részekre. A mechanikus emésztés nagy ételdarabok fizikai lebontását jelenti kisebb darabokra, amelyekhez később az emésztőenzimek hozzáférhetnek. A kémiai emésztés során az enzimek lebontják az ételt a test által felhasználható kis molekulákká.

Fontos, hogy a makromolekulákat kisebb fragmentumokra bontsuk, amelyek megfelelő méretűek a sejtmembránokon keresztüli felszívódáshoz. A fehérjék, poliszacharidok és lipidek nagy, összetett molekuláit egyszerűbb részecskékké kell redukálni, mielőtt az emésztő hámsejtek felszívódnának. A különböző szervek az emésztési folyamatban meghatározott szerepet játszanak. Az állati étrendnek szénhidrátokra, fehérjére és zsírra, valamint vitaminokra és szervetlen összetevőkre van szüksége a táplálkozási egyensúly érdekében.

Az emésztőenzimek olyan enzimek, amelyek a polimer makromolekulákat apróbb építőelemeikre bontják, hogy megkönnyítsék a test felszívódását. Az emésztőenzimek az állatok emésztőrendszerében találhatók. Az emésztőenzimek sokfélék és megtalálhatók a nyálmirigyek által kiválasztott nyálban, a gyomrot bélelő sejtek által kiválasztott gyomorban, a hasnyálmirigy exokrin sejtjei által kiválasztott hasnyálmirigy-lében és a bél (kicsi és nagy) váladékában, vagy részeként. a gyomor-bél traktus bélésének.

A bél mikroflóra a gazdának kedvez azáltal, hogy az emésztetlen szénhidrátok erjedéséből és a rövid szénláncú zsírsavak későbbi felszívódásából származó energiát nyeri. A bélbaktériumok szerepet játszanak a B-vitamin és a K-vitamin szintetizálásában, valamint az epesavak, szterinek és xenobiotikumok metabolizálásában is.

Mechanikus és kémiai emésztés: Az étel mechanikus és kémiai emésztése sok lépésben történik, a szájban kezdődik és a végbélben végződik.

Szénhidrátok

A szénhidrátok emésztése a szájban kezdődik. Az amiláz nyálenzim megkezdi az élelmiszer-keményítők bontását maltózzá, diszachariddá. Mivel az étel a nyelőcsövön keresztül a gyomorba jut, a szénhidrátok jelentős emésztése nem történik meg. A gyomor savas környezete megakadályozza, hogy az amiláz tovább bontsa a molekulákat.

A szénhidrát emésztés következő lépése a nyombélben történik. A gyomorból származó chyme belép a duodenumba, és összekeveredik a hasnyálmirigy, a máj és az epehólyag emésztőrendszeri váladékával. A hasnyálmirigy-levek tartalmaznak amilázt is, amely folytatja a keményítő és a glikogén maltózra és más diszacharidokra bomlását. Ezeket a diszacharidokat ezután a maltázoknak, szukráknak és laktázoknak nevezett enzimek monoszacharidokká bontják. Az előállított monoszacharidok felszívódnak, így felhasználhatók az energia hasznosításához szükséges anyagcsere útvonalakon. Felszívódnak a bélhámon keresztül a véráramba, hogy a test különböző sejtjeihez szállíthatók legyenek.

A szénhidrátok emésztése: A szénhidrátok emésztését számos enzim végzi. A keményítőt és a glikogént az amiláz és a maltáz glükózra bontja. A szacharózt (asztali cukor) és a laktózt (tejcukor) szacharáz és laktáz bontja.

Fehérje

A fehérje emésztés nagy része a gyomorban történik. A pepszin enzim fontos szerepet játszik a fehérjék emésztésében azáltal, hogy peptidekre, négy-kilenc aminosavból álló rövid láncokra bontja őket. A duodenumban más enzimek - tripszin, elasztáz és kimotripszin - hatnak a peptidekre, és kisebb peptidekké redukálják őket. Ezeket az enzimeket a hasnyálmirigy termeli, és felszabadul a duodenumba, ahol a chymára is hatnak. A peptidek további aminosavakra történő további lebontását a peptidázoknak nevezett enzimek (azok, amelyek lebontják a peptideket) segítik. Az aminosavak a vékonybélen keresztül felszívódnak a véráramba.

Fehérje emésztés és felszívódás: A fehérje emésztés egy többlépcsős folyamat, amely a gyomorban kezdődik és a belekben folytatódik. A fehérjéket a vékonybél felszívja a véráramba.

Lipidek

A lipid (zsír) emésztés a gyomorban kezdődik a nyelvi lipáz és a gyomor lipáz segítségével. A lipid emésztés zöme azonban a hasnyálmirigy lipáz miatt a vékonybélben történik. Amikor a chyme belép a duodenumba, a hormonális válaszok kiváltják az epe felszabadulását, amely a májban termelődik és az epehólyagban tárolódik. Az epe emulgeálás révén segíti a lipidek, elsősorban a trigliceridek emésztését. Az emulgeálás olyan folyamat, amelynek során a nagy lipidgömbök több apró lipidgömbre bomlanak. Ezek a kis gömbök széles körben elterjedtek a chyme-ban, nem pedig nagy aggregátumokat alkotnak. A lipidek hidrofób anyagok. Az epe epes sókat tartalmaz, amelyek hidrofób és hidrofil oldalúak. Az epesók hidrofil oldala kölcsönhatásba léphet a vízzel, míg a hidrofób oldala a lipidekkel, ezáltal a nagy lipidgömbök kis lipidgömbökké emulgeálódnak.

A lipidek emésztése és felszívódása: A lipidek emészthetőek és felszívódnak a vékonybélben.

Vitaminok

A vitaminok lehetnek vízben vagy lipidekben oldhatóak. A zsírban oldódó vitaminok ugyanúgy felszívódnak, mint a lipidek. Fontos, hogy valamilyen mennyiségű étkezési lipidet fogyasszon, hogy elősegítse a lipidben oldódó vitaminok felszívódását. A vízben oldódó vitaminok a bélből közvetlenül felszívódhatnak a véráramba.

Megszüntetés

Az emésztetlen táplálék bejut a vastagbélbe, ahol a víz újra felszívódik a testbe, és a felesleges hulladék eltávolításra kerül a végbélnyílásból.

Tanulási célok

Írja le az elimináció folyamatát és a felmerülő problémákat

Key Takeaways

Főbb pontok

A vastagbélben a víz újból felszívódik, miután az emésztetlen táplálék a vékonybélből bejut.
A hulladékot az vastagbélen az izom perisztaltikus mozgásai mozgatják, és a végbélben tárolják.
A végbél a széklet anyagának tárolására válaszul kitágul; idegi jeleket váltanak ki, és a végbél perisztaltikus mozdulataival a hulladék a végbélből távozik.
A székrekedés olyan állapot, amikor a széklet megkeményedik a vastagbélben a felesleges vízeltávolítás miatt.
Hasmenés következik be, ha nagy mennyiségű vizet nem távolítanak el az ürülékből.
Az emmesis vagy hányás az étel kiürítése a szájon keresztül történő erőteljes kiutasítással, amelyet a gyomorizmok okoznak erős összehúzódások.

Kulcsszavak

hányás: a hányás cselekménye vagy folyamata
bélflóra: az állatok emésztőrendszerében normálisan élő baktériumtelepek
székrekedés: olyan állapot, amikor a széklet megkeményedett a vastagbélben lévő vízfelesleg miatt

Megszüntetés

Az emésztés utolsó lépése az emésztetlen élelmiszer-tartalom és salakanyagok eltávolítása. Miután az étel áthaladt a vékonybélen, az emésztetlen élelmiszeranyag bejut a vastagbélbe, ahol a víz nagy része újra felszívódik. Emlékezzünk vissza arra, hogy a vastagbélben található a bélflóra nevű mikroflóra is, amely elősegíti az emésztési folyamatot. A félszilárd hulladékot az izom perisztaltikus mozgásai révén a vastagbélen mozgatják, és a végbélben tárolják. Amint a végbél kitágul a széklet anyagának tárolására reagálva, kiváltja az idegi jeleket, amelyek szükségesek az eliminációs vágy felállításához. A szilárd hulladékot a végbél perisztaltikus mozgásaival a végbélnyíláson keresztül távolítják el.

Bélflóra: Az Escherichia coli az emberi bélben található számos baktériumfaj egyike.

A megszüntetéssel kapcsolatos gyakori problémák

A hasmenés és a székrekedés a leggyakoribb egészségügyi probléma, amely befolyásolja az emésztést. A székrekedés olyan állapot, amikor a széklet megkeményedik a vastagbélben a felesleges vízeltávolítás miatt. Ezzel szemben, ha nem elég vizet távolítanak el az ürülékből, hasmenést eredményez. Sok baktérium, beleértve a kolerát okozó baktériumokat is, befolyásolja a vastagbélben a víz újrafelszívódásában szerepet játszó fehérjéket, és túlzott hasmenést eredményez.

Emesis

Az émezis vagy hányás az étel kiürítése a szájon keresztül történő erőteljes kiutasítással. Gyakran az emésztőrendszerre ható irritáló hatásra reagál, beleértve - de nem kizárólag - a vírusokat, baktériumokat, érzelmeket, traumákat és ételmérgezéseket. Az étel ilyen erőteljes kiutasítása a gyomorizmok által kiváltott erős összehúzódásoknak köszönhető. A hányás folyamatát a medulla szabályozza.