Az endoszkópia és a biopszia szerepe a dyspepsia Gut

Jelentkezzen be felhasználónevével és jelszavával

Főmenü

Jelentkezzen be felhasználónevével és jelszavával

Ön itt van

  • itthon
  • Archívum
  • 50. évfolyam, 4. kiadás
  • Az endoszkópia és a biopszia szerepe a dyspepsia kezelésében
  • Cikk
    Szöveg
  • Cikk
    info
  • Idézet
    Eszközök
  • Ossza meg
  • Válaszok
  • Cikk
    metrikák
  • Figyelmeztetések

Absztrakt

Az endoszkópia ajánlott a dyspeptikus tünetekkel küzdő betegek felmérésének első vizsgálataként, és elengedhetetlen a beteg állapotának szerves vagy funkcionális dyspepsiaként történő besorolásához. Bár a nyálkahártya-elváltozások és a tünetek mintázata közötti összefüggés nehéz, az endoszkópia továbbra is a klinikai szempontból releváns rendellenességek kezdeti vizsgálata marad, amelyek megfelelő felismerést és biopsziát igényelnek.

biopszia

  • biopszia
  • endoszkópia
  • funkcionális dyspepsia
  • szerves dyspepsia
  • ASA, acetilszalicilsav
  • CMV, citomegalovírus

Statisztikák az Altmetric.com-tól

  • biopszia
  • endoszkópia
  • funkcionális dyspepsia
  • szerves dyspepsia
  • ASA, acetilszalicilsav
  • CMV, citomegalovírus

ÖSSZEFOGLALÁS

BEVEZETÉS

Az endoszkópia ajánlott első vizsgálatként a diszpeptikus tünetekkel küzdő páciens munkája során. 1 Az endoszkópos vizsgálat elengedhetetlen a páciens állapotának szerves vagy funkcionális dyspepsiaként történő besorolásához. Ideális esetben az endoszkópiát a betegség tüneti szakaszában kell elvégezni, és olyan gyógyszeres terápia hiányában, különösen savcsökkentőként, amelyek elhomályosíthatják a releváns jellemzőket, vagy megzavarhatják az endoszkópos rendellenességek értelmezését.

ENDOSZKÓPOS MEGÁLLAPÍTÁSOK

A szokásos endoszkópos eredmények megvitatása előtt tisztázni kell, hogy a dyspepsia tanulmányainak többségét akkor hajtották végre, amikor a domináns gastro-oesophagealis reflux tünetekben szenvedő betegek bekerültek a dyspepsia meghatározásába. Ennek eredményeként a reflux oesophagitisben szenvedő betegek aránya túlzottnak és változónak tűnhet. Azt is fel kell ismerni, hogy a betegek kiválasztásának módja, valamint a befogadási és kizárási kritériumok között jelentős különbségek voltak. 2

A fő endoszkópos leletek megoszlása ​​a vizsgálati populációk között jelentősen eltér, amint azt az 1. táblázat mutatja, részben tükrözve a módszertani különbségeket. A 2. táblázat a medián értékeket és tartományokat tartalmazza. A legfontosabb endoszkópos rendellenességek a következők voltak: gyomorfekély (1,6–8,2%), nyombélfekély (2,3–12,7%), reflux oesophagitis (0–23,0%) és gyomor rosszindulatú daganat (0–3,4%). A táblázatokban nem látható a gyomor- vagy nyombélfájdalomban szenvedő betegek változó aránya. Nyilvánvaló, hogy a betegek jelentős részének (legalább a felének?) Nem voltak kimutatható rendellenességei, esetleges leletei vagy a tüneteik szempontjából bizonytalan jelentőségű változások.

Diszpepszia endoszkópos eredményei

A dyspepsia endoszkópos leleteinek tartománya (22 vizsgálat medián (tartományi) értéke) 3 24

Az oesophagitisben szenvedő betegek meglehetősen heterogén csoportot alkotnak, mivel rendellenességeik súlyossága meglehetősen változó - a leggyakoribbak az enyhe rendellenességek. A rendellenességek fokozatainak megoszlását a közelmúltban határozták meg egy nagyszabású francia tanulmányban, amely az endoszkópos elváltozások prevalenciáját értékelte gasztro-oesophagealis reflux betegségben szenvedő betegeknél: a 961 beteg 85,5% -ánál enyhe vagy közepesen súlyos oesophagitis volt (I. fokozat (szoliter szünet), 54,2 %; II. fokozat (összefolyó szünetek), 31,3%) és 14,5% volt súlyos oesophagitis. 26 A „valódi” diszpepsziában szenvedő, domináns reflux tünetek nélküli rendellenességek megoszlása ​​nem ismert. Feltehetően a reflux oesophagitis súlyos fokozata ritka lenne.

Mely megállapítások véletlenszerűek vagy bizonytalan jelentőségűek?

Kevesen vitatják, hogy a peptikus fekélybetegség, az oesophagitis vagy a rosszindulatú daganat összefügg a dyspeptikus tünetekkel. Ez utóbbi kapcsolat jellege azonban néha bizonytalan vagy vitatható. Például a dyspeptikus tünetek eltűnése a peptikus fekély gyógyulása után a Helicobacter pylori felszámolásával gyakran hiányos, vagy éppen hiányzik. McColl és mtsai szerint a tünetek teljes mentessége három évvel a H pylori felszámolása után a peptikus fekélyes betegek csak 55% -ánál volt tapasztalható. 27.

Még nehezebb meghatározni a kapcsolatot a gasztroduodenális eróziók (eróziós gastroduodenitis) és a dyspeptikus tünetek között. Egyesek az eróziós duodenitist a nyombélfekély betegség spektrumának részének tartanák. Mások a gyomor néhány erózióját klinikailag irrelevánsnak tartják.

Végül az enyhe vagy kétértelmű endoszkópos gasztritikus rendellenességek és a dyspeptikus tünetek közötti kapcsolat teljesen zavaró. Az eritemás/exudatív duodenitis vagy gastritis (úgynevezett nem eróziós duodenitis és gastritis) korrelációja a tünetekkel gyakran gyenge vagy egyáltalán nem létezik. Ennek eredményeként sokan klinikailag irrelevánsnak tartják az ilyen rendellenességeket, de ez nem mindig így van.

Diszpepsziás betegek endoszkópos eredményeinek összehasonlítása a kontrollokkal szemben

A helyzet még zavarba ejtőbb, ha a diszpepsziában szenvedő betegek endoszkópos eredményeit összehasonlítjuk a nem beteg kontrollcsoportban lévőkkel. Például Johnsen és munkatársai összehasonlították a dyspepsia-ban szenvedő betegek endoszkópos eredményeit az életkorban és nemben egyező kontrollokkal (3. táblázat). A diagnosztikai eredmények az endoszkópián észlelt peptikus fekélybetegség és duodenitis esetleges kivételével nem mutattak klinikailag releváns kapcsolatot a dyspeptikus tünetekkel.

A diszpepsziában szenvedő betegek endoszkópos eredményei az életkorhoz és nemhez viszonyítva összehasonlították a kontrollokat 13

Megoldhatatlan problémák

A szerves és funkcionális dyspepsia közötti választóvonal, amely nagyrészt az endoszkópos eredményektől függ, önkényes marad. Egyesek a szövetek nekrózisának/pusztulásának bármilyen bizonyítékát, amelyet laposnak vagy emelkedett eróziónak tekintenek, szerves betegség bizonyítékának tekintenék. Mások hajlandók elfogadni korlátozott számú (legfeljebb öt?) Eróziót, amely még mindig kompatibilis a funkcionális betegséggel. 28 Hasonlóképpen, ha nem is zavaróbb, a disztális nyelőcsőben és a cardiában bekövetkezett kisebb vagy kétértelmű változások elfogadása a reflux által kiváltott gyulladás bizonyítékaként, míg mások legalább a nyálkahártya-törések bizonyítékát követelik meg. Mindez nyilvánvalóan nagyon önkényes és a leginkább nem kielégítő, mert összezavarja a klinikust.

Ezért azt javaslom, hogy egyelőre húzzák meg a választóvonalat a szerves és funkcionális dyspepsia között az endoszkóposan látható szöveti roncsolás jelenléte vagy hiánya vagy a nyálkahártya durva megváltozása között (4. táblázat).

Dyspepsia - endoszkópos értékelés. A szövetek pusztulása vagy durva elváltozása, mint elválasztó vonal a szerves dyspepsia és a funkcionális dyspepsia között

Ugyanolyan problematikus és önkényes a gyógyszer által kiváltott nyálkahártya károsodás pontozása. Az 5. táblázat az egyik leggyakrabban használt osztályozási sémát foglalja össze. 29 A 0–2 fokozatokat klinikailag jelentéktelennek tekintik, de ez a választóvonal ismét önkényes, és nem igazolt megállapításokon alapszik. A hosszú távú, alacsony dózisú orális acetilszalicilsavat (ASA) széles körben használják a kardiovaszkuláris és cerebrovaszkuláris trombotikus események megelőzésére, de az ASA 10 mg-nál alacsonyabb dózisai is társulhatnak a gyomor nyálkahártyájának károsodásával. 30, 31 Az endoszkóposnak alaposan meg kell kérdeznie a pácienseket az ASA vagy a nem szteroid gyulladáscsökkentők esetleges használatáról, ha a felső bélrendszerben eróziós vagy vérzéses elváltozásokkal szembesülnek, mivel a betegek gyakran nem spontán vallják be az ilyen gyógyszerfogyasztást.

A gyógyszer okozta nyálkahártya károsodás pontozási rendszere 29

AZ ENDOSZKÓPIA MEGFELELŐ HASZNÁLATA

Az endoszkópia megfelelő alkalmazása különös érdeklődést váltott ki. Gonvers és munkatársai egy nyílt hozzáférésű endoszkópos szolgáltatást ellenőriztek Svájcban 25 az American Society for Gastro gastrointestinal Endoscopy irányelveinek felhasználásával. 32 A szerzők azt találták, hogy az endoszkópiára vonatkozó 442 egymást követő beutalás 46% -a „nem megfelelő”, bár egy klinikailag jelentős elváltozás szinte ugyanolyan valószínűséggel volt jelen a „nem megfelelő”, mint a „megfelelő” csoportban. A „nem megfelelőnek” ítélt személyek 13% -ának volt peptikus fekélybetegsége, szemben a „megfelelő” csoport 16% -ával. Hasonló megállapításokat tett közzé az Egyesült Királyság. 33

BIOPSIÁKRA VAN SZÜKSÉG

A rutin biopsziák követelménye egyértelmű endoszkópos rendellenességek hiányában erősen ellentmondásos. Sokan úgy érzik, hogy a rutin biopsziák során elért, költséges és időigényes eredmények minimálisak és nem igazolják a költségeket. Mások úgy érzik, hogy a rutinbiopsziák kötelezőek a gyomor gyulladásának, atrófiájának, bélmetapláziájának, sőt diszpláziájának kimutatásához és osztályozásához; különféle fertőzések, például Giardia, kokcidiózis, CMV stb. kimutatására; valamint a Crohn-betegség, a szarkoidózis, az amiloidózis, az eozinofil gyomorhurut, a limfocita gyomorhurut stb. kimutatására. 34–36 Nincsenek szilárd tudományos adatok, amelyek ebben a dilemmában vezetnének minket. „Meggyőződésem”, hogy a biopsziák indokoltak és megfelelőek, amikor az endoszkópos vizsgálat indikációját megfelelőnek tartják. A biopsziákat az antrumból, az angulusból és a corpusból kell venni a Sydney-Houston rendszer szerint a gastritis osztályozásához. 37

KÖVETKEZTETÉS

Az endoszkópia a klinikai szempontból releváns rendellenességek elsődleges vizsgálata, és továbbra is fennmarad, amelyek megfelelő detektálást és biopsziát igényelnek. Jelenleg nem világos, hogy a kis kaliberű transznasalis endoszkópia, amelyet az alapellátás orvosai is elvégezhetnek, a szokásos eljárássá válik. 38 A nyálkahártya-elváltozások és a tünetek mintázata közötti összefüggést továbbra is nehéz meghatározni és zavaró mindaddig, amíg a dyspepsia különböző tüneteinek keletkezése homályos marad.