BMC sorozat blog

Az epehólyagrák a gyomor-bél traktus ritka, mégis halálos daganata. Furcsa földrajzi eloszlású, hotspotokkal az egész világon. A nyugati féltekén ritka, és mégis rendkívül kicsi az előfordulása Új-Mexikó őslakos amerikai populációi között. A BMC Cancer-ben megjelent áttekintésben a vezető szerzők Dr. Rama Gullapalli és Ursa Brown-Glaberman áttekintik ennek a sajátos ráknak az irodalmát, és kiemelik a klinikai onkológusok jelenlegi akadályait a rák hatékony kezelésében.

Az epehólyag egy körte alakú szerv, amely az emberi test hasában helyezkedik el. Az epehólyag elsődleges feladata az emberi máj által termelt epefolyadék tárolása és koncentrálása. Az epefolyadék szerves szerepet játszik a zsírok emésztésében és felszívódásában az emberi bélből. Az epehólyag-koncentráló szervként betöltött funkciója miatt azonban az epehólyag is hajlamos az epekövek kialakulására. Az epekő betegség az egyik leggyakoribb oka annak, hogy az emberek műtéti beavatkozáson esnek át.

Az epehólyag rákja viszonylag ritka a nyugati féltekén.

Az epehólyag rákja viszonylag ritka a nyugati féltekén; azonban ez még mindig az ötödik leggyakoribb rosszindulatú daganat a gyomor-bél traktusban. Évente nagyjából 4000-5000 új epehólyagrákot diagnosztizálnak az Egyesült Államokban. Az epehólyag-rákos esetek döntő többségét a betegség előrehaladott stádiumában (III. És magasabb) diagnosztizálják, ami rossz klinikai eredményeket eredményez.

Az epehólyagrák diagnózisa után az átlagos túlélés csupán hat hónap. Az ötéves túlélés (a rák kimenetelének mérésére szolgáló mutató) kevesebb, mint 3-8% a III. Stádiumú epehólyagráknál és annál magasabb. Ez az egyik leghalálosabb rák, amelyről tudunk.

Az epehólyagrák előfordulása egyedülálló globális eloszlású. Az emberiség által ismert rákos megbetegedések többsége viszonylag egyenletesen oszlik el az egyes országok és kontinensek között. Ezzel szemben az epehólyagrák előfordulása a világ földrajzilag elkülönülő helyein növekszik. Ide tartoznak olyan helyek, mint Chile, India északi részei és Új-Mexikó állam az Egyesült Államokban. Melyek ezeken a helyeken egyedülálló vezetők, amelyek az epehólyag rák előfordulásának növekedéséhez vezetnek? Jelenleg nem tudjuk biztosan.

Új-Mexikóban az őslakos amerikaiaknál ötször magasabb az epehólyagrák előfordulása, mint az állam területén lévő kaukázusiaknál.

Az egyedi földrajzi eloszlás mellett úgy tűnik, hogy a meghatározott etnikumú emberek hajlamosabbak az epehólyagrákra is. Ez magában foglalja az észak-amerikai kontinens őslakos amerikai populációit. Új-Mexikóban az őslakos amerikaiaknál ötször magasabb az epehólyagrák előfordulása, mint az államon belüli kaukázusiaknál. Míg az epehólyagrák okozati összefüggésében számos kockázati tényező szerepel, nincsenek végleges összefüggések. Jelenlegi áttekintésünkben ezeket a kérdéseket megvitatjuk az epehólyagrák kialakulásának folyamatában szerepet játszó néhány valószínű tényezővel együtt.

Egy másik érdekes tulajdonság az epehólyagrák megnövekedett előfordulása a nőknél a férfiakhoz képest. Az epehólyagrák azon kevés rákok egyike, amelyeknél a nőknél gyakoribb a férfiak aránya. A nők általában hajlamosak epekövek kialakulására. Ez azonban nem magyarázza az epehólyag-daganat fokozott kialakulásával járó teljes kockázatot a nők körében. A magasabb ösztrogénszint lehet az egyik olyan kockázati tényező, amely szükséges az epehólyag-rák kialakulásához, és további kutatásokra van szükségünk, hogy megértsük a szerepét a rák kialakulásában.

Az epehólyagrák megértésének jelentős hátránya a könnyen elérhető sejtvonal és állatmodell hiánya. Ezenkívül az epehólyagrák kutatásának finanszírozása nagyon korlátozott, ami akadályozza a betegség megértését. Ennek a betegségnek az áthidalása érdekében globális együttműködési erőfeszítésekre van szükség összevont erőforrásokkal és az intézmények közötti kollektív ismeretek bővítésével. Ilyen együttműködési erőfeszítések között szerepel a chilei epehólyag rák kísérleti tanulmánya és a sanghaji epeúti rák tanulmány, amelyet Dr Jill Koshiol vezetett az NIH-nál.

Végül az epehólyagrák klinikai terápiás lehetőségei meglehetősen korlátozottak a betegségben szenvedő betegek számára. A személyre szabott orvostudomány/onkológia új hangsúlyával az epehólyag-daganatos betegek célozható markereinek kutatása sürgősen szükséges. Érdekes módon úgy tűnik, hogy az epehólyag és az epevezeték rákjainak érdekes potenciális molekuláris célpontjai vannak, amelyek célzott terápiáknak lehetnek megfelelőek. Klinikai vizsgálatokra és alapkutatási erőfeszítésekre van szükség sürgősen e megközelítések érvényességének megállapításához, hogy a transzlációs kutatási eredményeket visszahelyezzék az epehólyag rákos betegekre.

Az epehólyagrák klinikai terápiás lehetőségei meglehetősen korlátozottak a betegségben szenvedő betegek számára.

Egy másik kérdés, amelyet áttekintésünkben kiemelünk, a vidéki onkológiai egészségügyi ellátáshoz kapcsolódó kérdés. Új-Mexikó túlnyomórészt vidéki állam. Az állam őslakos amerikai lakói távoli fenntartásokból élnek, nincs közvetlen hozzáférésük az onkológiai ellátáshoz. Ez azt jelenti, hogy az epehólyagrákos betegek gyakran vonakodnak nagy távolságok megtételéhez a szükséges és megfelelő ellátás megszerzéséhez. Az egyik szerző (UBG) jelenleg kísérleti klinikai vizsgálatot indít, hogy a tele-onkológiai alapú kezdeményezések lehetővé tegyék e kérdések kezelését.

Összegzésként összefoglaló tanulmányunk kiemeli az epehólyag-daganattal kapcsolatos főbb megoldatlan kérdéseket. E rák regionális jelentősége miatt Új-Mexikó államban, ahol jelenleg mindketten gyakorlunk, ebben az áttekintésben arra törekedtünk, hogy rávilágítsunk az epehólyagrák körüli kihívásokra. Jelenleg sokkal több kérdés merül fel, mint a rendelkezésre álló válaszok a rák körül. Jelenleg több kezdeményezéssel (alap- és klinikai kutatás) haladunk a saját intézményünkben (University of New Mexico Comprehensive Cancer Center) annak érdekében, hogy bedobjuk a rák ezen ritka, de halálos formáját.