Az étkezési magatartás normalizálása csökkenti a testsúlyt és javítja az emésztőrendszeri hormonális váladékot elhízott serdülőknél

J. Galhardo, LP Hunt, SL Lightman, MA Sabin, C. Bergh, P. Sodersten, JPH Shield, Az étkezési magatartás normalizálása csökkenti a testsúlyt és javítja az emésztőrendszeri hormonális váladékot elhízott serdülőknél, The Journal of Clinical Endocrinology & Metabolism, 97. évfolyam, 2. szám, 2012. február 1., E193 – E201. Oldal, https://doi.org/10.1210/jc.2011-1999

normalizálása

Az elhízott serdülők lassabb étkezésre való átképzése kedvező változásokat eredményez a gyomor-bélrendszeri jóllakottsági hormonok keringő koncentrációiban.

A ghrelint és a tirozin-tirozin peptidet orális glükóz tolerancia teszten, az alapon és 12 hónap múlva mértük egy randomizált vizsgálat során, amelynek során értékelték az étkezési magatartás átképzésére tervezett eszköz (Mandometer) klinikai hatékonyságát. Ez a számítógépes skála valós idejű visszajelzést adott az étkezés közben az intervenciós karban (n = 14) az evés sebességének lelassítása érdekében. A kontrollcsoport (n = 13) csak az életmódbeli viselkedés javítását célzó szokásos ellátásban részesült. A Mandometer nagyobb javulást váltott ki a fogyásban, mint a szokásos ellátás.

A kiindulási ponthoz képest csak azok, akik a Mandometer-et használták, alacsonyabb éhgyomri ghrelin-szintet mutattak (48,14 ± 18,47 vs. 68,45 ± 17,78 pg/ml; P = 0,002) és a görbe alatti átlagos ghrelin-területet (72,08 ± 24,11 vs. 125,50 ± 29,72 pg)/ml × perc; P sd pontszámok, az étkezés időtartama negatívan korrelál a 60 perc periódusban bekövetkező abszolút szuppresszióval a ghrelinben (r = −0,58; P = 0,037; 95% CI −0,79 - −0,27) és a görbe alatti Δ ghrelin területtel ( r = −0,62; P = 0,025; 95% CI -0,81 - −0,31).

Az elhízott serdülők lassabb étkezésre való átképzése jelentős hatással van a gyomor-bél hormon szénhidrátterhelésre adott válaszára, ami arra utal, hogy a külsőleg módosítható étkezési magatartás valóban szabályozza az ételre adott hormonális választ.

A testtömeget egy erőteljes homeosztatikus rendszer szabályozza, amely az étvágyat és az energiafogyasztást olyan perifériás tényezők meglétén keresztül szabályozza, amelyek a test energiatárolóinak állapotát közlik az agyval (1). Ezeket a hormonokat hosszú hatású adipozitási jelekként (leptin és inzulin) sorolják, amelyek szabályozzák a teljes testsúlyt, és rövid hatású gyomor-bélrendszeri tényezőkként [ghrelin, peptid tirozin-tirozin (PYY), hasnyálmirigy-polipeptid, glukagon-szerű peptid-I, oxyntomodulin és a kolecisztokinin], amelyek szabályozzák az étvágyat, és amelyeket az élelmiszer-fogyasztás élesen befolyásol. A ghrelin kivételével ezek a keringő tényezők anorexigének és elősegítik az élelmiszer-bevitel csökkenését (1, 2).

Az aktív ghrelin, egy 28 aminosav acilezett peptid, amelyet az oxyntikus sejtek választanak ki a gyomor fundusában, kötődik a GH szekretagóg receptorokhoz, hogy fokozza a GH felszabadulását az agyalapi mirigyből (3). Hatalmasan növeli az étkezés előtti éhséget és az étkezés kezdetét az Y neuropeptidet és az agouti génnel rokon peptidet szekretáló hipotalamusz neuronok stimulálásán keresztül (4, 5). Plazma szintje éhgyomorra emelkedik, és étkezés után körülbelül 1 órával mélypontra csökken (6). Ez az étkezés utáni esés arányos a bevitt kalóriákkal, a zsír kevesebb szuppressziót okoz, mint a szénhidrátok vagy a fehérjék (7). A PYY egy 36 aminosavból álló peptid, amely felszabadul az endokrin L sejtekből, amely a disztális vékonybelet és a vastagbelet béleli. A legtöbb keringő PYY a 34 aminosav N terminálisan csonka forma (PYY3–36) (8). A plazma PYY3–36 szintje alacsony a böjt alatt, és az evés utáni második órában tetőzik. Ezt az étkezés utáni csúcsszintet az elfogyasztott kalória és az étkezés összetétele is meghatározza. A PYY3–36 az Y neuropeptid neuronokon expresszálódó Y2 receptorhoz kötődve gátlását okozza, és következésképpen gátolja a proopiomelanocortin neuronokat. Mindezek a láncreakciók az α-MSH növekedésével járnak, ami végső anorektikus hatást eredményez (9).

Ezenkívül az elhízottak csökkent éhomi PYY-szintet és alacsonyabb endogén étkezés utáni csúcsokat mutatnak. A szignifikáns étkezés utáni PYY-válasz hiánya a csökkent jóllakottsághoz kapcsolódhat, és így az elhízott alanyok gyengébb PYY-indukált jelet mutathatnak egy ekvivalens étkezéshez, összehasonlítva a normál testsúlyú emberekkel (16, 17).

Ismeretes, hogy a gyors étkezés pozitívan kapcsolódik mind a testtömeghez, mind az inzulinrezisztenciához (18–20). Egy friss, 17 egészséges felnőttnél végzett, étvágyszabályozó hormonok étkezés utáni koncentrációját vizsgáló tanulmány előzetes bizonyítékot szolgáltatott arra vonatkozóan, hogy a hasonló ételek lassúbb étkezése kifejezettebb anorexigén PYY és glükagonszerű peptid-I szekrécióval módosíthatja ezeket a válaszokat, bár a ghrelin szuppresszió nem jelentősen különböznek (21).

A Mandometer tanulmányt a www.ClinicalTrials.gov NCT00407420 címen regisztrálták.

Anyagok és metódusok

Résztvevők

A vizsgálatot az Egyesült Királyságban, a Bristoli Királyi Gyermekkórházban végezték. Az alkalmassági kritériumok 9 évnél idősebbek és 18 évnél fiatalabbak voltak a felvételkor, a BMI nagyobb, mint a 95. percentilis, minimális/nincsenek tanulási nehézségek, nincsenek mögöttes orvosi problémák, mint például pajzsmirigy alulműködés, és nincsenek gyógyszerek az inzulinrezisztenciára. A résztvevőket új betegekből toborozták a Gyermekkori Elhízás Klinikájára. Etikai jóváhagyást a United Bristol Hospitals Trust Research Etikai Bizottsága kapott (REC hivatkozás 04/Q2006/9). Az összes résztvevő családtól írásos, tájékozott beleegyezést szereztek. A vizsgálatba utoljára felvett 27 betegnek [Mandometer intervenciós kar (n = 14) és standard intervenciós kar (n = 13)] mintákat tároltak a bélpeptid-válaszok elemzésére a per-protokoll orális glükóz tolerancia teszt (OGTT) során kiindulási érték és 12 hónap. Ez a 27 alany nem különbözött szignifikánsan a kohort többi részétől antropometriai vagy biokémiai mérések tekintetében. Hormonális elemzést egy, a kezelés kiosztásától elvakult kutató végzett.

Közbelépés

A beavatkozást másutt részletesen leírták (22). Röviden: a Mandométer egy számítógéphez csatlakoztatott digitális mérlegből áll. Az ételt a mérlegen egy tányérra helyezzük, és amint az alany eszik, a tányér súlya csökken, és görbét kap az evés sebességéhez. A terápiában ez a görbe látható az alany számára. A nap fő étkezése (általában az esti étkezés) alatt és napi szinten az alany arra törekszik, hogy étkezési arányát egy egészséges, normál testsúlyú felnőtt önkéntesekből kifejlesztett monitoron megjelenített ideális sebességhez igazítsa (23). Az étkezés során rendszeres időközönként egy értékelési skála is megjelenik a monitoron, amely arra kéri az alanyot, hogy értékelje teltségszintjét, és arra ösztönzik az alanyokat, hogy jóllakottsági pontszámukat illesszék ehhez az ideálhoz. Lényegében a Mandometer edzés segít az alanynak abban, hogy újból megtanulja az étkezés és a jóllakottság szokásos szokásait egy olyan program révén, amely körülbelül négy új edzésgörbét tartalmaz, és fokozatosan módosítja az evési sebességet. A kezelés célja, hogy segítsen az alanynak jóllakni, miután 300–350 g ételt evett 12–15 perc alatt.

Adatgyűjtés

Antropometria, kora reggeli 12 órás éhezés és OGTT (1,75 g/kg, maximum 75 g) vérmintákat (0, 30, 60, 90 és 120 perc) gyűjtöttünk. A betegek vak vizsgálati étkezéseit kezdetben és 12 hónapon keresztül végezték, hogy értékeljék a változásokat: a beteg által meghatározott adagméret, az elfogyasztott étel grammja, az étkezés időtartama és a jóllakottság kialakulása étkezés közben (tetszőleges vizuális analóg skála, nulla nagyon éhes, 100 pedig teljesen jóllakott). A páciens elvakítását úgy érték el, hogy nem biztosítottak az egyénre szabott edzéssorok az adagok méretéhez és az ajánlott evési sebességhez, vagy bármilyen látható visszajelzés a számítógépen, miközben az alany elfogyasztotta az étkezését. A teljes ételfogyasztás grammban és az étkezés időtartamára vonatkozó adatokat azonban későbbi elemzés céljából rögzítettük a Mandometer eszközön.

A mintákat aprotinint (100 μl/5 ml vér) tartalmazó EDTA csövekbe gyűjtöttük, jégen tartottuk, és a gyűjtéstől számított 15 percen belül centrifugáltuk. Ezután a plazmát alikvotokban szétválasztottuk, és 1 n HCl-lel (50 μl/1 ml plazma) megsavanyítottuk. A fenil-metil-szulfonil-fluorid (10 μl/1 ml plazma) hozzáadása és a centrifugálással eltávolított kicsapás után a mintákat az elemzésig azonnal -80 ° C-os fagyasztóban tároltuk. A szérum glükózszintet kétlépéses enzimatikus vizsgálattal határoztuk meg az Olympus AU640 analizátorral (Olympus Diagnostic Systems, Southall, Middlesex, Egyesült Királyság). A plazma inzulinszintet COBAS Elecsys-en mértük elektrokemilumineszcenciás szendvics immunvizsgálattal (Roche Professional Diagnostics Products, Burgess Hill, West Sussex, Egyesült Királyság).

A ghrelin és a PYY mérését minőségellenőrzések bevonásával végeztük el a vizsgálatok közötti változékonyság meghatározása céljából. A mintákat mindig jégen tartottuk, és a lehető leggyorsabban két példányban vizsgáltuk, és kiszámoltuk az átlagértékeket. A ghrelin bioaktív oktanoilezett formáját egyhelyes RIA készlettel mértük (Linco Research, St. Charles, MO). 125 I-vel jelölt ghrelin nyomjelzőt és tengerimalac antighrelin antitestet használt, amely kevesebb, mint 0,1% keresztreaktivitást mutat a des-oktanoil -ghrelinnel. Ennek a vizsgálatnak az alsó kimutatási határa 7,8 pg/ml volt, 7% intravizsgálat és 13% interay teszt variációs együtthatók mellett. A PYY3–36-ot egy RIA kit (Linco Research) segítségével határoztuk meg, amely 125 I-vel jelzett PYY nyomjelzőt és tengerimalac PYY3–36 antitestet használ. Ennek a vizsgálatnak az alsó kimutatási határa 19 pg/ml volt, 8,7% intraassay és 11% interassay variációs együtthatókkal.

A ghrelin, PYY, glükóz és inzulin plazmaszintjét minden időpontban összehasonlítottuk. Az inzulinérzékenységet az inzulinrezisztencia (HOMA-IR) képletének homeosztázis-modelljének értékelésével számoltuk: HOMA-IR = [éhomi inzulin (mikrointernacionális egységek milliliterenként) × éhomi glükóz (milligramm per deciliter)]/405.

Statisztikai analízis

A görbe alatti terület (AUC) az étkezés utáni glükóz- és ghrelin-mérésekhez a trapézszabály alkalmazásával került kiszámításra: AUC = 0,25 × [(éhomi érték) + 2 × (30 perc érték) + 2 × (60 perc) + 2 × (90) min érték) + (120 perc érték)]. Az 1990-es brit növekedési referenciaadatokat a Child Growth Foundation-től használták a BMI és a testzsír százalékának életkor és nem szerinti korrigálására az SDS levezetéséhez (24). A pozitívan ferde változókat (inzulin és HOMA-IR) logaritmikusan transzformáltuk (log 10) az elemzés előtt, és geometriai átlagokat (tartományokat) használtunk az adatok összefoglalásához; a fennmaradó eredményeket átlagként (sd) jelentik.

A párosított Student-féle t teszteket használtuk először a két hónapon belüli 12 hónapos változások értékelésére; ezeket párosítatlan t tesztek követték, hogy összehasonlítsák a két csoportot az átlagos változásaik szempontjából.

A PYY-értékek összehasonlítását akadályozta a vizsgálat kimutatási határa alatti mérések száma (1. táblázat. A két csoport demográfiai, pubertás szakaszi eloszlása ​​és antropometriai mérése hasonló volt a kiindulási értékhez. A plazma glükóz, inzulin, A bélhormonok éhgyomri állapotban és OGTT alatt egyaránt. A Ghrelin-szint statisztikai mélypontot ért el 60 percnél, míg az inzulin és a PYY a glükózterhelés után 30, illetve 90 percnél tetőzött (1. ábra). vagy a glükóz tolerancia romlása. A HOMA-IR által kifejezett inzulinérzékenységi szintek szintén hasonlóak voltak a két karban. Ebben a csoportban a Mandometer alanyok véletlenül ettek nagyobb méretű ételeket a kiinduláskor, de a jóllakottságban vagy az étkezési arányban nem voltak csoportbeli különbségek.

A vizsgálati alanyok alapjellemzői

. Standard ellátási csoport (n = 13). Mandométercsoport (n = 14). P érték .
Életkor (év) medián (tartomány) 12.38 (9.46–16.52) 11.45 (9.27–16.66) 0,46
Női 7 (54%) 8 (57%) 0,74
Brit fehér 13 (100%) 11 (79%) 0,09
Pubertus szakasz
Prepubertal 4 (31%) 7 (47%) 0,55
Pubertális 7 (54%) 5 (33%)
Postpubertal 2 (15%) 3 (20%)
BMI SDS átlag (sd) 3,10 (0,54) 3,44 (0,48) 0,08
A testzsír százalékos SDS átlaga (sd) 2,62 (0,65) 3,00 (0,69) 0,16
Étkezési adag mérete (g) átlag (sd) 281 (89) 363 (121) 0,04
Étkezés időtartama (perc) átlag (sd) 10,28 (2,62) 10,61 (2,59) 0,71
A jóllakottság szintje a
Premeal átlag (sd) 22,4 (10,5) 16,9 (12,2) 0,22
Étkezés utáni átlag (sd) 72,1 (23,6) 67,8 (18,3) 0.51
Szőlőcukor
Koplalás (mmol/liter) átlag (sd) 4,51 (0,47) 4,66 (0,38) 0,37
30 perc (mmol/liter) átlag (sd) 7,82 (1,64) 7,85 (1,35) 0,91
AUC átlag (sd) (mmol/liter × perc) 12,38 (1,94) 12,73 (1,78) 0,66
Inzulin
Koplalás (μIU/ml) geometriai középérték (tartomány) 19,0 (7–74) 16,9 (7–45) 0,61
30 perc (μIU/ml) geometriai átlag (tartomány) 182,0 (62–1000) n = 12 180,1 (46–768) 0,74
30 perc aránya az éhezési érték geometriai átlagához (tartomány) 9,64 (4,6–23,2) n = 12 10,67 (5,1–26,5) 0,54
HOMA-IR geometriai átlag (tartomány) 3,78 (1,49–15,13) 3,49 (1,34–9,80) 0,71
Ghrelin
Koplalás (pg/ml) átlag (sd) 62,41 (22,13) 68,45 (17,78) 0,24
Abszolút szuppresszió 60 percnél (pg/ml) átlag (sd) −15,99 (24,15) −12.14 (19.74) 0,99
Szupressziós elnyomás 60 perc átlagnál (sd) −17,98 (35,47) −11,66 (28,67) 0,74
AUC (pg/ml × perc) átlag (sd) 104,49 (20,07) 125,50 (29,72) 0,06
PYY
Böjt (pg/ml) medián (tartomány) b b 0,57
90 perc (pg/ml) medián (tartomány) 19,0 (szül 28,4 (b 0,40
. Standard ellátási csoport (n = 13). Mandométercsoport (n = 14). P érték .
Életkor (év) medián (tartomány) 12.38 (9.46–16.52) 11.45 (9.27–16.66) 0,46
Női 7 (54%) 8 (57%) 0,74
Brit fehér 13 (100%) 11 (79%) 0,09
Pubertus szakasz
Prepubertal 4 (31%) 7 (47%) 0,55
Pubertális 7 (54%) 5 (33%)
Postpubertal 2 (15%) 3 (20%)
BMI SDS átlag (sd) 3,10 (0,54) 3,44 (0,48) 0,08
A testzsír százalékos SDS átlaga (sd) 2,62 (0,65) 3,00 (0,69) 0,16
Étkezési adag mérete (g) átlag (sd) 281 (89) 363 (121) 0,04
Étkezés időtartama (perc) átlag (sd) 10,28 (2,62) 10,61 (2,59) 0,71
A jóllakottság szintje a
Premealis átlag (sd) 22,4 (10,5) 16,9 (12,2) 0,22
Étkezés utáni átlag (sd) 72,1 (23,6) 67,8 (18,3) 0.51
Szőlőcukor
Koplalás (mmol/liter) átlag (sd) 4,51 (0,47) 4,66 (0,38) 0,37
30 perc (mmol/liter) átlag (sd) 7,82 (1,64) 7,85 (1,35) 0,91
AUC átlag (sd) (mmol/liter × perc) 12,38 (1,94) 12,73 (1,78) 0,66
Inzulin
Koplalás (μIU/ml) geometriai középérték (tartomány) 19,0 (7–74) 16,9 (7–45) 0,61
30 perc (μIU/ml) geometriai átlag (tartomány) 182,0 (62–1000) n = 12 180,1 (46–768) 0,74
30 perc aránya az éhezési érték geometriai átlagához (tartomány) 9,64 (4,6–23,2) n = 12 10,67 (5,1–26,5) 0,54
HOMA-IR geometriai átlag (tartomány) 3,78 (1,49–15,13) 3,49 (1,34–9,80) 0,71
Ghrelin
Koplalás (pg/ml) átlag (sd) 62,41 (22,13) 68,45 (17,78) 0,24
Abszolút szuppresszió 60 percnél (pg/ml) átlag (sd) −15,99 (24,15) −12.14 (19.74) 0,99
Szupressziós elnyomás 60 perc átlagnál (sd) −17,98 (35,47) −11,66 (28,67) 0,74
AUC (pg/ml × perc) átlag (sd) 104,49 (20,07) 125,50 (29,72) 0,06
PYY
Böjt (pg/ml) medián (tartomány) b b 0,57
90 perc (pg/ml) medián (tartomány) 19,0 (szül 28,4 (b 0,40

Nulla nagyon éhes és 100 teljesen jóllakott.

A zárójelben megadott 19 pg/ml-nél kisebb vizsgálatok száma.