Az étkezési rendellenességek súlyosan befolyásolják a műkorcsolya világát

világát

Egyre növekvő számú sportoló felfedi a legyengítő pszichológiai problémákkal járó küzdelmeket

TOKYO/MOSZKVA - Akiko Suzuki japán műkorcsolyázó ugrásokkal küzdött, amikor edzője szerint egy kilogramm elvesztése segíthet. Ehelyett két hónap alatt elvesztette testsúlyának közel egyharmadát, veszélybe sodorva karrierjét - és életét.

Túl gyenge a korcsolyázáshoz, étkezési rendellenességet diagnosztizáltak nála: anorexia nervosa. Súlya 48 kg-ról 32 kg-ra csökkent 160 cm-es vázán.

"Mindezek a fiatalabb korcsolyázók jó arányokkal érkeztek, és én hosszabb lábakat kívántam. Igazi komplexumot kaptam" - mondta a japán NTV hálózatnak.

- De mivel semmilyen módon nem tudtam megnőni, az egyetlen dolog, amivel tehettem valamit, az a súlyom volt.

Az étkezési rendellenességek már régóta problémát jelentenek a műkorcsolyában, ahol a könnyebb súlyok megkönnyítik az előadást, és az esztétika dominál. De az idén magasabb volt az útdíj.

Az amerikai korcsolyázó, Gracie Gold pszichológiai problémákra és étkezési rendellenességekre hivatkozva szünetet tart a kezelésben, és szinte biztosan hiányozni fog az olimpiáról, míg a szocsi olimpia csapatának aranyérmes Yulia Lipnitskaya (19) sokkolta a korcsolyavilágot azzal, hogy az anorexia kezelése után teljesen kilépett.

"Az anorexia a 21. század betegsége" - mondta Lipnitskaja az Orosz Korcsolyázó Szövetség honlapján. "Elég gyakori. Sajnos nem mindenki képes megbirkózni vele."

Még azok is nyomást éreznek, akik képesek megbirkózni.

"Igyekszem a lehető legjobban felelősen megközelíteni a testemhez való viszonyomat, mert igen, most nem tudok 18 óra után enni, mint régen" - Evgenia Medvedeva, kétszeres világbajnok, aki kedvenc lesz az aranyért, ha képes versenyezni Pyeongchangban - mondta a moszkvai újságíróknak.

"Maga a sport is fegyelem" - tette hozzá. "Minden nap kontrollálnod kell magad, és amikor engedsz a gyengeségnek, utálod magad. Azt hiszem, mindenki ismeri ezt az érzést."

Ez a fajta hajtóerő, amely elengedhetetlen a sportos dicsőséghez, étkezési rendellenességekhez is vezethet. Az azonban bonyolulttá vált, hogy egyesek sikerre, mások pedig a betegség felé szorultak - mondta Aya Nishizono-Maher, a japán Shiraume Gakuen Egyetem professzora.

"A perfekcionizmus, az a képesség, hogy nem érezhetjük érzéseinket, vagy nem verbalizálhatjuk őket más emberek felé. És talán a szülők nagyon versenyképesek, vagy nyomást gyakorolnak a lányára - általában lányokra -, hogy magasan elérjék".

"Egyes klubokban az edzők edzés előtt mérlegelnek. Mégis vannak, akik disznónak vagy" kövérnek "nevezik a lányokat, amikor gyarapodnak."

Suzuki mindig figyelte a súlyát. De amikor megbetegedett, új nyomás nehezedett rá, hogy előrelépjen az idősebb szinten, és épp egy távoli városban is otthagyta az egyetemet.

Sikeresen kezelve végül bejutott a 2006-os és a 2010-es olimpiára, de egy évbe telt, mire elég erős volt ahhoz, hogy ugráljon.

A kétszeres amerikai olimpikon, Johnny Weir a Reuters hírügynökségnek elmondta, hogy a magas szintű sportok világa, ahol egy nap és egy verseny súlya óriási lehet, "nem a mentálisan legegészségesebb hely, ahol élhetünk", és könnyen átléphető vonal.

De arra is figyelmeztetett, hogy a kérdést aránytalanul fújják, mivel az étrend olyan fontos az élsportolók számára minden sportágban - és valódi okai vannak annak, hogy a korcsolyázó kevesebbet mérjen.

"Amikor versenyeztem, tudtam, hogy nem kaptam tortát, csirkemelleket, vagy nem ettem egy nagy hálaadó vacsorát, mert ha túl sokat ettem, három napot fizettem érte" - mondta.

"Amikor a testsúlyod százszorosával jön le egy ugrás leszállásakor, az fáj" - tette hozzá.

"Amikor korcsolyázni megyek, és már eltelt egy kis idő, és hízni kezdtem, érezni lehet, hogy a térd és a boka minden rostja reagál erre az extra súlyra."

Weir szerint a dolgok valóban javulhatnak. Korábban nagyobb hangsúlyt fektettek bizonyos testtípusokra - és senki sem beszélt a problémáról.

"Azt hiszem, nagyon bátor, ha Julia Lipnickaja és Gracie Gold nyitott ebben a kérdésben" - mondta. "Az erről szóló beszámolójuk őrzi a szülőket, az edzőket pedig őrzi."