Az étrend minősége és a krónikus axonális polyneuropathia: populációalapú vizsgálat

Noor E. Taams

1 Járványügyi Osztály, Erasmus Egyetem Orvosi Központ, Rotterdam, Hollandia,

2 Neurológiai Tanszék, Erasmus Egyetem Orvosi Központ, Rotterdam, Hollandia,

Trudy Voortman

1 Járványügyi Osztály, Erasmus Egyetem Orvosi Központ, Rotterdam, Hollandia,

Rens Hanewinckel

1 Járványügyi Osztály, Erasmus Egyetem Orvosi Központ, Rotterdam, Hollandia,

2 Neurológiai Tanszék, Erasmus Egyetem Orvosi Központ, Rotterdam, Hollandia,

Judith Drenthen

2 Neurológiai Tanszék, Erasmus Egyetem Orvosi Központ, Rotterdam, Hollandia,

3 Klinikai neurofiziológiai osztály, Erasmus Egyetem Orvosi Központ, Rotterdam, Hollandia,

Pieter A. van Doorn

2 Neurológiai Tanszék, Erasmus Egyetem Orvosi Központ, Rotterdam, Hollandia,

Mohammad A. Ikram

1 Járványügyi Osztály, Erasmus Egyetem Orvosi Központ, Rotterdam, Hollandia,

Társított adatok

Adatok kérésre beszerezhetők. A kérelmeket a rotterdami tanulmány vezetői csoportjához kell irányítani ([email protected]), amelynek protokollja van az adatkérések jóváhagyására. Az adatvédelmi előírásokon alapuló korlátozások és a résztvevők tájékozott beleegyezése miatt az adatok nem tehetők szabadon elérhetővé egy nyilvános adattárban.

Absztrakt

Célkitűzés

Az étrend minősége és a krónikus axonális polineuropátia összefüggésének vizsgálata.

Mód

2013 júniusa és 2017 januárja között a rotterdami tanulmány 1650 résztvevője között (medián életkor 69,1 év, 54,2% nő) az étrend minőségét az étkezési gyakorisági kérdőívek alapján számszerűsítették, a 14 elemhez való ragaszkodás (igen/nem) összesített pontszámaként. Holland étrendi irányelvek. A polineuropátia jelenlétét egy kérdőív, a lábak neurológiai vizsgálata és az idegvezetési vizsgálatok alapján határozták meg. Logisztikai regresszióval társítottuk az étrend minőségét a krónikus axonális polyneuropathia jelenlétéhez, és a lineáris regressziót társítottuk a surális szenzoros idegi akciós potenciál (SNAP) amplitúdójához a polyneuropathia nélküli résztvevőknél. Az eredményeket kor, nem, a mérések közötti idő, a testtömeg-index, a vérnyomás, a diabetes mellitus, a dohányzás, a veseműködés és az oktatás alapján állítottuk be.

Eredmények

Az étrend általános minősége nem volt összefüggésben a krónikus axonális polineuropátiával (esélyhányados [OR] = 0,99, 95% konfidencia intervallum [CI] 0,88; 1,12, P = 0,842), valamint a surne SNAP amplitúdójával a polineuropátia nélküli résztvevőknél (különbség = 0,01, 95 % CI -0,14; 0,15, P = 0,993). Noha a többszörös tesztelés nem volt túlélve, nominálisan szignifikáns összefüggést találtak a <6 g/nap sóbevitel és a krónikus axonális polyneuropathia jelenléte között (OR = 0,55, 95% CI 0,35; 0,86, P = 0,008).

Értelmezés

Nem találtunk összefüggést az étrend minősége és a krónikus axonális polyneuropathia között.

Bevezetés

A krónikus axonális polineuropátia a polineuropátia leggyakoribb formája. Szimmetrikus érzékszervi tünetek és domináns disztális gyengeség jellemzi. A perifériás ideg diszfunkciója még a klinikai tünetek vagy tünetek megjelenése előtt számszerűsíthető idegvezetési vizsgálatokkal (NCS) .1 A magas jövedelmű országokban a leggyakoribb kockázati tényezők a diabetes mellitus, a B1 és B12 vitamin hiánya, az alkohol túlzott használata és a metabolikus szindróma .2, 3, 4 A betegek egyharmada azonban krónikus axonális polineuropátiában szenved ismert kockázati tényezők hiányában, általában krónikus idiopátiás axonális polineuropátia (CIAP) néven. 5 Ez arra utal, hogy további kockázati tényezőket kell azonosítani.

Az étrend az egészség fontos meghatározója, és a különböző krónikus betegségek, köztük a szív- és érrendszeri betegségek, a rák, a demencia és a cukorbetegség mellitusának módosítható kockázati tényezőként ismerték el. 6, 7, 8, 9 Az étrendet a polineuropátia számos ismert kockázati tényezőjéhez is kötik, beleértve az inzulinrezisztenciát, az elhízást és a metabolikus szindróma egyéb összetevőit.10 Az étrend és a polyneuropathia közötti összefüggésről azonban kevés adat áll rendelkezésre. Az ebben a témában végzett egyetlen tanulmány, az eset-kontroll kialakítás nem talált összefüggést a specifikus tápanyagok bevitele és a CIAP között. Sőt, tekintettel az egyes tápanyagok tanulmányozásának bonyolultságára, értelmesebb lehet az étrendi szokások tanulmányozása, főleg, hogy ilyenek mintákat a meglévő irányelvek alapján lehet megítélni, és potenciálisan elfogadhatók.

Ezért az étrend minőségének összefüggését vizsgáltuk, az étrendi irányelvek betartása alapján, krónikus axonális polyneuropathia jelenlétével és perifériás idegkárosodással, szenzoros NCS-sel mérve, polineuropathiában nem szenvedő résztvevőknél.

Mód

A populáció beállítása és vizsgálata

Ez a tanulmány a Rotterdami Tanulmány része volt, egy folyamatos prospektív, populációalapú kohorsz vizsgálat, amelynek célja az idős (45 évnél idősebb) populáció krónikus betegségeinek vizsgálata. 12 A kohorsz 1990 januárjában kezdődött (RS ‐ I), és meghosszabbították 2000 (RS ‐ II) és 2006 (RS ‐ III). 3–5 évente utóvizsgálatokra került sor. 2013 júniusa óta polineuropátia szűrést hajtottak végre. Ettől a pillanattól 2017 januárjáig az RS ‐ I, RS ‐ II és RS ‐ III alcsoportok 2069 résztvevőjét vizsgálták meg polyneuropathia szempontjából. Ebből a csoportból 151 személyt kizártak az elégtelen szűrés miatt. Az 1918 hátralévő résztvevő közül 1650 résztvevő esetében voltak táplálkozási adatok. A szenzoros szenzoros ideg akciós potenciáljának (SNAP) amplitúdója és táplálkozási adatai 1272 résztvevőnél voltak elérhetőek, ebből 70 résztvevő határozott polineuropátia volt. Szubklinikai idegkárosodást vizsgáltunk a surális SNAP amplitúdó elemzésével határozott polineuropátia nélküli résztvevőknél (N = 1202).

Szabványos protokoll-jóváhagyások, regisztrációk és a betegek hozzájárulása

A rotterdami tanulmányt az Erasmus MC Orvosi Etikai Bizottsága (nyilvántartási szám: MEC 02.1015) és a holland Egészségügyi, Jóléti és Sportminisztérium (WBO Population Screening Act, 1071272-159521 ‐ PG engedélyszám) jóváhagyta. A rotterdami tanulmány személyes nyilvántartási adatgyűjtését az Erasmus MC adatvédelmi tisztviselőjénél kell benyújtani, EMC1712001 nyilvántartási szám alatt. A rotterdami tanulmány bekerült a holland nemzeti vizsgálati nyilvántartásba és a WHO nemzetközi klinikai vizsgálatok nyilvántartási platformjába NTR6831 megosztott katalógusszám alatt. Valamennyi résztvevő írásos beleegyezését adta a vizsgálatban való részvételhez és ahhoz, hogy információit a kezelőorvosoktól szerezzék be.

Az étrend minőségének és bevitelének értékelése

Az étrend minőségét 389 tételes validált élelmiszer-gyakorisági kérdőívek (FFQ) segítségével értékelték, ahogy azt másutt leírták. 13 A tápanyag-adatokat a holland élelmiszer-összetételi táblázat segítségével számoltuk. A jelenlegi elemzésekhez az 5., 3. és 1. vizsgálati fordulón RS-I, RS-II és RS-III alcsoportban gyűjtött étrendi adatokat használtuk. Az étkezési szokások értékelése és a polineuropátia szűrés közötti medián időbeli különbség 5,1 év volt (3,7–8,2 év közötti tartomány), de az étkezési szokások idővel viszonylag stabilak voltak. 14, 15, 16 A 2015. évi holland étrendi irányelvek és további információk alapján a holland táplálkozási központ és a holland élelmiszer-fogyasztási felmérések alapján 14 összetevő betartását értékelték, értékelték igen (betartás) vagy nem (nem betartás): zöldségfélék (≥200 g/nap), gyümölcsök (≥200 g/nap), egészek gabonatermékek (≥90 g/nap), teljes kiőrlésű gabonák aránya: összes gabona (≥50%), hüvelyesek (≥135 g/hét), diófélék (≥15 g/nap), tejtermékek (≥350 g/nap), hal ( ≥100 g/hét), tea (≥450 ml/nap), telítetlen zsírok és olajok aránya: összes zsír (≥50%), vörös és feldolgozott hús (≤300 g/hét), cukortartalmú italok (≤150 ml)/nap), alkohol (≤10 g/nap) és só (≤6 g/nap). Az étrend minőségi pontszámát az egyes összetevők betartásának összesített pontszámaként (0–14) számoltuk, amelyben a magasabb pontszám az egészségesebb étrendet képviseli. 13, 17

Polineuropátia szűrés

Adatelemzés

Logisztikai regressziót alkalmaztunk az étrend minősége és a krónikus axonális polyneuropathia közötti összefüggés vizsgálatára. Ezután lineáris regresszióval határoztuk meg az étrend minősége és a surális SNAP amplitúdó közötti összefüggést határozott polineuropátia nélküli résztvevőkben, hogy megvizsgáljuk a szubklinikai idegkárosodás lehetséges kapcsolatát. Emellett logisztikai és lineáris regressziókat is végeztünk az étrendi beviteli adatokkal, folyamatos (g/nap) dichotomizált skála helyett (ragaszkodás igen/nem). Szenzitivitás-analízist hajtottak végre, összehasonlítva a nem polineuropathiában szenvedő résztvevőket, hogy kizárják az esetleges téves besorolást a valószínű polyneuropathiában szenvedő személyek egyik csoportjába. Ezenkívül nem, cukorbetegség és alkoholfogyasztás (≤10 g/nap) szerint csoportosítottuk, amelyet az irodalom és a biológiai elfogadhatóság alapján választottunk ki a hatásmódosítás feltárására. Valamennyi modellt korrigáltuk az életkor, a nem, a determináns értékelés és a polineuropátia szűrés közötti idő, a testtömeg-index, a dohányzás állapota, a vérnyomás, az antihipertenzív gyógyszerek használata, a teljes koleszterin, az iskolai végzettség, az eGFR és a diabetes mellitus alapján.

Az elemzéseket az IBM SPSS Statistics 25. verziójával végeztük. A többszörös tesztelés javításához a Sidàk korrekciót használtuk, amely a vizsgált élelmiszer-összetevők közötti összefüggéseken alapul. 24 Az R statisztikai szoftver 3.6.0 verziójának felhasználásával kiszámoltuk a hatékony tesztek számát. (Meff = 13,61), és állítsa be az új alfa-szintet a kétfarkú teszteknél a P-n (1. táblázat). 1). A medián életkor 69,1 év volt (interkvartilis tartomány 58,8–73,8). A cukorbetegség a polyneuropathiában szenvedő résztvevők 30,3% -ánál, a polyneuropathiában nem részesülők csak 11,9% -ánál volt jelen. A polineuropátia nélküli résztvevők gyakrabban voltak dohányzók (15,0%), mint a meghatározott polineuropátiában szenvedők (4,0%), míg a határozott polineuropátiában szenvedők gyakrabban voltak korábban dohányzók (61,6% vs. 52,9%). A szisztolés és a diasztolés vérnyomás összehasonlítható volt a csoportok között, de a határozott polineuropátiában szenvedők gyakrabban használtak vérnyomáscsökkentő gyógyszereket (56,6% és 36,4%).

Asztal 1

A teljes vizsgálati populáció jellemzői, és rétegezve azokra a résztvevőkre, akik határozott és nem polineuropathiásak (nincs, lehetséges és valószínű polyneuropathia).