Az étrend összetétele és az erőforrások felosztása két kis lepényhalfajban a Német-öblön

Add hozzá Mendeley-hez

felosztása

Absztrakt

Az 1980-as évek vége óta az északi-tenger déli részén bőven megnőtt a kisméretű, nem kereskedelmi célú lepényhalfaj (solenette) (Buglossidium luteum) és a gyöngyhal (Arnoglossus laterna). Mivel ezeket a fajokat a kereskedelmi lepényhalak zsákmányának lehetséges versenytársainak tekintik, ez a tanulmány az etetési ökológiájuk ismeretének bővítését célozta.

2009 januárja és 2010 januárja között a német-öböl egyik vizsgálati területén szezonálisan vettek mintát a solenette és a fagyoshalakból, valamint a bentos infaunából. A célkitűzések a laposhalak táplálkozási aktivitásának és étrend-összetételének szezonális változékonyságának vizsgálata voltak, amelyek a bentos zsákmány elérhetőségéhez kapcsolódnak.

Mindkét lepényhal esetében a legnagyobb táplálkozási aktivitás nyáron volt megfigyelhető, ugyanakkor a legnagyobb zsákmánysűrűség a vizsgált területen történt. Csökkent táplálkozási aktivitást figyeltek meg 2010 telén, de 2009 telén nem, valószínűleg a magasabb 2009-es vízhőmérséklet miatt.

A solenette diétás összetételét minden évszakban a meiofauna, elsősorban a harpacticoid kopepodák dominálták. A Macrofauna zsákmányfajok, nevezetesen a kéthéjak és tüskésbőrűek fiatalkorúai váltak fontossá tavasszal. Nyárban és ősszel a gyomortartalomban növekedést tapasztaltak az amfipódák és a kömkefélék, egyidejűleg megnövekedett bőségük a bentos infaunában. Ezzel szemben a polichaetákat ritkán találták meg az étrendben, de minden évszakban domináltak az infaunában.

A mészhalak étrendi összetételét a nagyobb és mozgékony zsákmány dominálta, és minden évszakban főleg rákfélékből állt. Az amfipódok mindkét télen jellemezték az étrendet, míg a tízfejűek, például a Crangon spp. és a Liocarcinus spp. tavasztól őszig az uralkodó zsákmány volt. Ezenkívül a laposhalak (Pleuronectids) és a kéthéjak fiatalkorúit találták tavasszal a méhhalak étrendjében, nyáron a mákokkal. Évszakonként nem találtak étrendi átfedést mindkét lepényhalfaj között, ami azt jelzi, hogy a zsákmány erőforrásai megoszlottak a solenette és a scaldfish között. Különböző táplálkozási stratégiáikat és zsákmánypreferenciáikat viszont befolyásolta a rendelkezésre álló zsákmány szezonális változékonysága.

Fénypontok

► Szezonálisan vizsgálták a zsákmányok elérhetőségével összefüggő solenette és tejeshal étrendjét. ► A laposhalak takarmányozási aktivitása nyáron volt a legmagasabb. ► A solenette étrendjét minden évszakban a meiofauna uralta. ► A méhhalak étrendjét nagyobb és mozgékony rákok jellemezték. ► A két lepényhal között nem találtak étrend-átfedést, ami azt jelezné, hogy a zsákmány erőforrása feloszlott.

Előző kiadott cikk Következő kiadott cikk