Az étrendi L-karnitin és az ideális fehérjetartalom hatása a 20 kg sertések karnitin bioszintézisére, nitrogénegyensúlyára és testösszetételére

K.N. Heo, J. Odle, K. Han, W.T. Cho, S.W. Seo, E. van Heugten és D. H. Pilkington

karnitin

Anyagok és metódusok

A sertéseket (N = 25) 5 azonos metabolikus vizsgálatban (5 sertés/kísérlet) alkalmazták az L-karnitin és az ideális fehérje (IP) szint interaktív hatásainak vizsgálatára a nitrogén (N) és a karnitin egyensúlyra. A PIC genotípusú sertéseket 0 ppm vagy 500 ppm hozzáadott L-karnitin tartalmú kukorica-szójabab lisztet (CP 18% vagy 13,6%) táplálták (2 × 2 faktorszám randomizált, teljes blokk-tervezéssel). Az étrendeket úgy fogalmazták meg, hogy 3400 kcal ME/kg étrendet és 4% kiegészítő szójaolajat tartalmazzanak, és meghaladják a vitaminokra és ásványi anyagokra vonatkozó követelményeket (NRC, 1988). A 13,6% -os CP-étrend kevéssé volt megfelelő fehérjében, és 0,9% lizint tartalmazott, ME/lizin aránya 0,38 kcal ME/g lizin. A 18% CP diéta 1,2% lizint tartalmazott, ME/lizin aránya 0,28 kcal ME/g lizin. A két különböző CP-étrendnek azonos optimális esszenciális aminosavai voltak: lizinarány (Illinois Ideal protein (IP) II mintázat). 5 napos alkalmazkodás után a 18% -os CP-étrendhez hozzáadott L-karnitin és etetési gyakoriság nélkül (08:00, 20:00) minden kísérletben egy sertést leöltünk a kezdeti üres testösszetétel érdekében, valamint 10-napos nitrogén- és karnitinegyensúlyt próbákat végeztek. A nitrogént mikro-kjeldahl eljárással, az L-karnitint radioizotópos csere módszertan alkalmazásával mértük.

Eredmények és vita

magas IP táplálási hatás (P bcd L-karnitin hatás (P
1 Testtömeg, kivéve a gyomor-bél traktus tartalmát és a húgyhólyag vizeletét 64 napos korban.
2 plazmamentes karnitint mértünk 2 és 24 óra elteltével az utolsó etetés után.