Az evési sebesség változásának hatása az elhízásra cukorbetegségben szenvedő betegeknél

Célkitűzés Kevés tanulmány vizsgálta az életmódbeli szokások és az elhízás közötti okozati összefüggéseket. A 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegek étkezési sebességére összpontosítva ez a tanulmány a panel adatainak felhasználásával kívánta elemezni az életmódbeli szokások változásának az elhízás változásaira gyakorolt hatásait.

Mód A betegszintű paneladatok 2008 és 2013 között a kereskedelemben kapható biztosítási kártérítési adatok és az egészségügyi ellenőrzési adatok felhasználásával készültek. A vizsgálati alanyok az egészségbiztosítási társaságokba beiratkozott japán férfiak és nők (n = 59 717) voltak, akiknél a vizsgálati időszak alatt 2-es típusú cukorbetegséget diagnosztizáltak. Mértük a testtömeg-indexet (BMI), és az elhízást 25 vagy annál nagyobb BMI-ként határoztuk meg. Az életmódbeli szokásokról információkat kaptak az alanyok az egészségügyi vizsgálatok során feltett kérdésekre adott válaszaiból. A fő érdeklődés az étkezési sebesség volt („gyors”, „normális” és „lassú”). Egyéb életmódbeli szokások közé tartozott a vacsora elfogyasztása 2 órán belül, vacsora utáni falatozás, a reggeli kihagyása, az alkoholfogyasztás gyakorisága, az alvás megfelelősége és a dohányzás. Ezen szokások elhízásra gyakorolt hatásainak vizsgálatához általánosított becslési egyenletmodellt alkalmaztunk. Ezenkívül fix hatású modelleket használtak a BMI-re és a derék kerületére gyakorolt hatások felmérésére.

Eredmények Az általánosított becslési egyenlet modell azt mutatta, hogy a lassúbb evés gátolja az elhízás kialakulását. A lassú (0,58) és a normál sebességű étkezők (0,71) legkülső régiói azt jelezték, hogy ezek a csoportok kevésbé voltak elhízottak, mint a gyorsétkezők (P

Statisztikák az Altmetric.com-tól

A tanulmány erősségei és korlátai

Ez az első panel-elemzés, amely igazolja az étkezési szokások változásának az elhízásra gyakorolt hatását.

Hosszú távú nagyszabású longitudinális adatokat használtunk.

Az életmódbeli szokásokat önértékelésnek vetették alá, és kiszolgáltatottak lehetnek az elfogultság jelentésének.

A minta viszonylag egészségtudatos egyénekből állt, akik önként vettek részt az egészségügyi ellenőrzéseken, és ezért a megállapítások korlátozottan alkalmazhatók a kevésbé egészségtudatos emberek számára.

Bevezetés

Az elhízás növekvő gyakoriságára válaszul a japán Egészségügyi, Munkaügyi és Jóléti Minisztérium országos egészségügyi szűrési programot vezetett be (Standard Health Check-up and Counseling Guidance Program) az elhízás és a metabolikus szindróma kockázati tényezőinek felderítésére. 11 12 E program keretében a biztosítók „speciális egészségügyi ellenőrzéseket” végeznek a 40 éves vagy annál idősebb biztosítási tagok számára. Ezen ellenőrzéseken való részvétel azonban nem kötelező.

Bár számos tanulmány foglalkozott az életmódbeli szokások és az elhízás összefüggéseivel, kevesen vizsgálták az életmódbeli szokások változásának az elhízásra gyakorolt ok-okozati hatásait. Ezenkívül japán tanulmányok kimutatták, hogy a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedők száma nőtt a testtömeg-index (BMI) növekedésével, 13 és hogy a BMI független kockázati tényező ennek az állapotnak.14 Ez a tanulmány a 2-es típusú személyekre összpontosít. cukorbetegség, mivel valószínűleg közvetlenül részesülnek az elhízás enyhítéséből eredő egészségügyi javításokban. A tanulmány fő célja panelpanelek felhasználásával az étkezési sebesség és egyéb életmódbeli változások 2-es típusú cukorbetegek elhízásra gyakorolt hatásainak elemzése volt. Ehhez az elemzéshez feltételeztük, hogy a lassabb étkezési sebesség csökkenti az elhízást.

Mód

Adatforrás

Ez a tanulmány egy kereskedelmi adatbázist használt fel, amelyet a Japan Medical Data Center (JMDC) nyereségszervezet kapott, amely az egészséggel kapcsolatos adatokat gyűjti, kezeli és terjeszti. Az adatbázis a biztosítási kárigények adatait és a biztosítási beiratkozottak és eltartottaik egészség-ellenőrzési adatait tartalmazta, amelyeket a JMDC japán több egészségbiztosítási társasággal kötött szerződései gyűjtöttek. Az állítások adatai tartalmazzák a konzultációk és kezelések időpontjait, nemét, életkorát, diagnózisait, a konkrét kezeléseket és az egészségügyi kiadásokat. Az állapotfelmérési adatok között szerepelt a vizsgálatok dátuma, a BMI, a derék kerülete, a vérnyomás és a vér kémiai elemzésének, a májfunkciós tesztnek, a vércukorszint-vizsgálatnak és a vizeletvizsgálatnak az eredményei. Az állapotfelmérési adatok magukban foglalták az alanyok válaszait az életmódbeli tényezőkkel kapcsolatos kérdésekre is, mint például étkezési szokások, alkoholfogyasztás, dohányzás és alvási szokások. elemzésre.

Dizájnt tanulni

Először azonosítottunk olyan alanyokat, akiknek legalább egy rögzített diagnózisa volt a 2-es típusú cukorbetegségről, az állítások adataiban 2005. január és 2013. június között, a megfelelő Nemzetközi Betegségek Osztályozása, 10. revíziós kódok (E10 – E14) felhasználásával. Az elemzés során mind az állítási adatokat, mind az egészségügyi vizsgálati adatokat felhasználták ebből a vizsgálati időszakból. Az állítások adatai alapján információkat kaptunk az alany neméről, életkoráról és az antidiabetikus gyógyszerek kezdési dátumáról. Az állítások adatait a beteg-hónap szintjén összekapcsolták az állapotfelmérési adatokkal a paneladatok létrehozása érdekében. Kizártuk azokat az alanyokat, akiknek hiányoztak az adatai a BMI-ről és az életmódbeli szokásokról. Alapértékként az egyes alanyok első, a vizsgálati időszak alatti első egészségügyi ellenőrzésének eredményeit használták.

Eredmények

A vizsgálat elsődleges eredménye az elhízás állapota volt. A WHO kritériumai szerint a 25-ös vagy annál nagyobb BMI azt jelzi, hogy az ember túlsúlyos, a 30-as vagy annál nagyobb BMI pedig az elhízást. Javasolták azonban, hogy ezeknek a BMI-küszöbértékeknek alacsonyabbak legyenek az ázsiai populációk esetében.15 A japán elhízáskutató társaság javasolta, hogy az elhízást a japán lakosság 25 vagy annál nagyobb BMI-jével határozzák meg. ezzel az ajánlással tanulmányunk egy 25-ös BMI-határértéket használ az elhízott személyek azonosítására. A vizsgálat másodlagos eredményei a BMI és a derék kerülete voltak, amelyeket folyamatos változóként elemeztek.

Expozíciós változók

Az expozíciós változók az életmódbeli szokásokkal kapcsolatos hét kérdésből álltak. A fő érdeklődés az evési sebesség volt. A többi elem a vacsora elfogyasztása 2 órán belül, mielőtt heti háromszor vagy többször aludt volna, a vacsora után heti háromszor vagy annál többet snackelt, a reggeli elhagyása hetente háromszor, az alkoholfogyasztás gyakorisága, az alvás megfelelősége és a szokásos dohányzás. Ezeket a változókat kategorikus változókként elemeztük a válaszlehetőségek alapján. Az evési sebességet három kategóriában („gyors”, „normál” és „lassú”) elemezték. A vacsora elfogyasztása 2 órán belül, mielőtt aludna heti háromszor vagy többször, a vacsora után háromszor vagy annál többet, heti háromszor vagy annál többet, a megfelelő alvást és a szokásos dohányzást két kategóriában elemezték („igen”) és nem'). Az alkoholfogyasztás gyakoriságát három kategóriában elemezték („minden nap”, „alkalmanként” és „ritkán vagy soha”).

Kovariátusok

Először készítettünk egy általánosított becslő egyenletmodellt, hogy tisztázzuk az evési sebesség változásának elhízásra gyakorolt hatását. Az expozíciós változók a hét életmódbeli szokás volt, a kovariánsok pedig az antidiabetikus gyógyszerek alkalmazása, az életkor, a nem és az elhízás állapota az előző ellenőrzés során.

Az evési sebesség változásának a BMI-re és a derék kerületére gyakorolt hatásának becsléséhez fix hatású modelleket használtunk, amelyek függő változóként ezeket a tényezőket használtuk. Az expozíciós változók a hét életmódbeli szokás volt, a kovariánsok pedig az antidiabetikus gyógyszerek alkalmazása, az életkor és a BMI vagy a derék kerülete voltak az előző ellenőrzés során. A nemi és egyéb kovariánsokat, amelyek a megfigyelési időszak alatt változatlanok maradtak, fix hatásként korrigáltuk. A Hausman tesztet alkalmazták a modell kiválasztásához; a P érték 0,001 alatt volt, ami megerősítette, hogy a fix hatású modell alkalmazása megfelelő volt.

Az összes statisztikai elemzést a Stata V.13.1 (Stata Corp, College Station, Texas, USA) alkalmazásával végeztük. A statisztikai szignifikanciát P-nél állítottuk be.

Soron belüli megtekintése
Felugró ablak megtekintése

A kiindulási jellemzők megoszlása az evési sebesség szerint

A panel adatelemzésében használt 59 171 alany között az egészségügyi vizsgálatok átlagos száma (és SD) 1,9 (1,1) volt. Az alanyok (és az összes alany százalékos aránya) megoszlása a vizsgálati időszak alatt elvégzett egészségügyi vizsgálatok száma szerint a következő volt: 21 805 alany (36,5%) egy ellenőrzéssel, 17 694 (29,6%) alany két ellenőrzés, 12 075 (20,2%), három ellenőrzéssel, 4524 (7,6%), négy ellenőrzéssel, 3248 (5,4%), öt ellenőrzéssel és 371 (0,6%), hat ellenőrzéssel ellenőrzések. A 2. táblázat mutatja az evési sebesség változását ezeken az ellenőrzéseken a különböző kiindulási evési sebességek szerint. Az alanyok körülbelül felének (51,9%) változott az evési sebesség az alapszinthez képest a vizsgálati periódus alatt. Az eredmények azt mutatták, hogy 171 alany (0,29%) változott gyorsétkezésből lassúfogyasztássá, míg 92 alany (0,15%) lassú evésből gyorsétkezõvé vált.

Az evési sebesség változásának mintái az elemzés közbenső és utolsó fázisában a különböző evési alapsebességek szerint

A 3. táblázat bemutatja az elhízás különböző meghatározóinak becsült legkülső régióit, amelyek az általánosított becslési egyenlet modellből származnak. Az előző étkezés során az összes étkezési szokás, az alkoholfogyasztás gyakorisága, az alvás megfelelősége és az elhízás állapota jelentősen összefüggött az elhízással. A gyors étkezési csoporttal összehasonlítva a lassabb étkezési sebesség szignifikánsan összefüggött az elhízás csökkent OR-értékeivel (normál: 0,71; lassú: 0,58; P Tekintse meg ezt a táblázatot:

Soron belüli megtekintése
Felugró ablak megtekintése

Az elhízást meghatározó tényezők becsült OR-jai az általánosított becslési egyenlet modellből származnak

A BMI változásának különböző meghatározóinak becsült együtthatóit a 4. táblázat mutatja be. Étkezési sebesség (normál: P Tekintse meg ezt a táblázatot:

Soron belüli megtekintése
Felugró ablak megtekintése

A BMI változásait meghatározó tényezők becsült együtthatói a fix hatású modellből származnak

Az 5. táblázat a rögzített hatású modellanalízis eredményeként mutatja be az evési sebességet a derék kerületén. A gyorsétkezőkkel összehasonlítva a normál sebességűek és a lassan fogyasztók derék kerülete 0,21 cm-rel, illetve 0,41 cm-rel csökkent (P Tekintse meg ezt a táblázatot:

Soron belüli megtekintése
Felugró ablak megtekintése

A derék kerülete változásának meghatározó tényezőinek becsült együtthatói a fix hatású modellből származnak

Vita

Ez a tanulmány azokat a japán férfiakat és nőket elemezte, akik speciális egészségügyi ellenőrzésen estek át, függetlenül az elhízás állapotától. Az elhízás életmóddal kapcsolatos lehetséges tényezõit a Standard Egészségügyi Ellenõrzési és Tanácsadási Útmutató Program kérdõívjeinek felhasználásával azonosítottuk.12 A 6 éves panel adatait megvizsgáltuk annak megállapítására, hogy az étkezési sebesség és az egyéb életmódbeli szokások változásai hogyan befolyásolják az elhízást és a BMI-t. A fő eredmények azt jelezték, hogy az evési sebesség csökkenése az elhízás és a BMI csökkenéséhez vezethet a kovariánsok kontrollja után. Ezenkívül a tanulmány megállapította, hogy a vacsora utáni vagy az alvás előtti 2 órán belüli étkezés abbahagyása szintén hasonló hatással van a túlsúly csökkentésére.

Ennek a tanulmánynak az erőssége, hogy nagyjából 60 000 cukorbeteg páciens adatait használja fel egy 6 éves megfigyelési időszak alatt. A paneladatok növelik a becslések pontosságát a hagyományos keresztmetszeti és idősoros adatokhoz képest.17 A paneladatok lehetővé teszik a vizsgálati alcsoportok közötti megfigyelhetetlen különbségek kiigazítását is, megkönnyítve ezzel az egyének viselkedési változásainak hatásainak elemzését. A tanulmány másik erőssége az olyan életmódbeli szokásokra vonatkozó adatok beépítése, mint az evés, az alvás és a dohányzás. E szokások és az elhízás közötti összefüggések elemzésével tanulmányunk képes volt számszerűsíteni az e szokások változásának az elhízásra gyakorolt lehetséges hatásait.

A tanulmány fő megállapítása az, hogy az evési sebesség változása befolyásolhatja az elhízást, a BMI-t és a derék kerületét. Az evési sebesség szabályozása tehát a testtömeg szabályozásának és az elhízás megelőzésének egyik lehetséges eszköze lehet, ami viszont csökkenti a nem fertőző betegségek kialakulásának kockázatát. A gyors étkezés a glükóz tolerancia és az inzulinrezisztencia csökkenésével jár együtt, 18 19 és a cukorbetegség ismert kockázati tényezője a testtömeg növekedése révén. az elhízáshoz.7 8 21–26 Ennek az összefüggésnek az egyik lehetséges oka, hogy a gyorsétkezők addig étkezhetnek, amíg jóllaknak, annak ellenére, hogy már elegendő mennyiségű kalóriát fogyasztottak, és a gyors evés és a túlevés együttes hatása hozzájárulhat a súlygyarapodáshoz .27 Ezzel szemben a lassú étkezés növelheti a jóllakottság érzését, mielőtt túlzott mennyiségű ételt fogyasztanának. e vizsgálatok eredményei összhangban vannak elemzésünk eredményeivel.

A BMI-alapú elhízás-meghatározások mellett az utóbbi években a hasi elhízás derékbőség-alapú meghatározása is egyre fontosabbá válik. Cerhan és mtsai azt javasolták, hogy a BMI értékeléséhez a derékbőség kerüljön. 32 Kiegészítő elemzésként rögzített hatású modellt alkalmaztunk az étkezési sebesség változásának a derék kerületére gyakorolt hatásának vizsgálatára. Az eredmények azt mutatták, hogy a gyorsétkezőkkel összehasonlítva a normál sebességűek és a lassan étkezők derék kerülete 0,21 cm-rel, illetve 0,41 cm-rel csökkent (P 1. ↵