Macskagyulladásos bélbetegség: IBD kezelése macskákban

A macska gyulladásos bélbetegsége (IBD) krónikus gyulladást és a bélrendszer irritációját okozza, leggyakrabban középkorú macskáknál. A gyulladásos sejtek beszivárognak a bélrendszer falaiba, ami jelentős változásokhoz vezet a belek működésében.

Tartalomjegyzék

Az IBD okai macskákban

A macska IBD pontos oka nem ismert, de a szakértők ezt az állapotot a macska immunrendszere, a belekben élő baktériumok, az étkezési fehérjék és más környezeti vagy genetikai tényezők közötti összetett kölcsönhatásoknak tulajdonítják.

Élelmiszerallergiák, étrendi intolerancia, paraziták, krónikus fertőzések, baktériumok elszaporodása és autoimmun betegség egyaránt felmerülhetnek lehetséges okként. Azonban a legtöbb macskában egyetlen ok nem azonosítható.

A gyulladásos bélbetegség számos egyedi típusú gyulladásos infiltrátummal hozható létre. Általában az IBD-t a gyulladásos sejtek típusa utalja, amelyek a legnagyobb számban vannak jelen. A macska IBD gyakori változatai közé tartozik a limfocita-plazmaciás enteritis (a leggyakoribb forma), az eozinofil gastroenteritis, a neutrofil IBD és a granulomatous IBD.

A macska IBD klinikai tünetei és tünetei

A gyulladásos bélbetegség hatással lehet a gyomorra (gyomorhurutot okozhat), a belek bármely területére (enteritist okozhat), a vastagbélre (vastagbélgyulladást okozva), vagy e három kombinációjára.

A klinikai tünetek a betegség súlyosságától és a gyomor-bél traktus érintett régiójától függően változnak. A gyakori tünetek közé tartozik a hányás, hasmenés, fogyás, letargia, fogyatékosság és étvágytalanság. Noha nem gyakori, néhány érintett macskának megnő az étvágya; ez a tápanyagok csökkent felszívódásának és az alultápláltságnak tulajdonítható.

Sok esetben az IBD első jele a krónikus, időszakos hányás (gyakran a „hajgolyóknak” tulajdonítják). A tulajdonosok megengedhetik, hogy ez az időszakos hányás hosszú ideig folytatódjon, mielőtt állatorvosi ellátást igényelnek, mivel a hányást az ügyfelek gyakran a macskáknál szokásos vagy normális eseménynek tartják.

Más macskáknál az IBD első jele gyakrabban ürül az alomszekrényen kívül; puha székletű macskák kényelmetlenséget szenvedhetnek a székletürítésben, ezért kevésbé valószínű, hogy normálisan használják az alomdobozt.

A macska IBD diagnosztizálása

A macskák krónikus enteropátiáinak számos lehetséges differenciáldiagnózisa létezik. Amikor egy macska krónikus gyomor-bélrendszeri tünetekkel és fogyással jár, fontos figyelembe venni más lehetséges okokat, például:

Bélparaziták
Bakteriális fertőzés
Gyógyszeres reakció
Toxin vagy növény lenyelése
Emésztőrendszeri daganatok
Exokrin hasnyálmirigy-elégtelenség
Szisztémás betegség (cukorbetegség, pajzsmirigy túlműködés, vírusos betegség)

Mint ilyen, az IBD-gyanús beteg kidolgozásának első lépése gyakran laboratóriumi vizsgálatok elvégzése, amelyek segíthetnek a krónikus enteropathia egyéb okainak kizárásában.

A krónikus gyomor-bélrendszeri tünetekkel küzdő betegek előzetes diagnosztikája:

Széklet parazita vizsga
Vérmunka, beleértve a teljes vérsejtszámot, a szérum biokémiáját, a pajzsmirigy szintjét és a folát/kobalamin szintet
A macska leukémia vírustesztje
Macskás immunhiányos vírus teszt

Miután ezek a tesztek kizárták azokat a betegségeket, amelyek gasztroenteritist okozhatnak, az IBD (vagy más infiltratív gyomor-bélrendszeri betegség, például neoplazia) egyre valószínűbb. A feldolgozás ezen a pontján a következő lépés a bélbiopsziák megszerzése.

A gyulladásos bélbetegséget végérvényesen csak a bélbiopszia alapján diagnosztizálják, amely bizonyítja a kóros számú gyulladásos sejt jelenlétét a gyomor-bél traktus falain.

A bélbiopsziákat endoszkópiával lehet előállítani (a macska betegeket minden endoszkópos eljáráshoz altatni kell). A feltáró műtétet általában előnyben részesítik, mert lehetővé teszi az összes hasi szerv vizsgálatát, lehetővé teszi a teljes gyomor-bél traktus vizsgálatát, és lehetővé teszi az állatorvos számára, hogy teljes vastagságú biopsziákat szerezzen.