Az indukált köpet sejtszerkezete a bronchiális asztma és az elhízás kombinációjában fiatal korú betegeknél

sejtszerkezete

Krasznojarszki Állami Orvostudományi Egyetem, Krasznojarszk, Oroszország
* Levelezés a [email protected] címre

A szerzők nem jelentettek be összeférhetetlenséget.

Minden cikk a Creative Commons Nevezd meg - Nem Kereskedelmi 4.0 licenc feltételei szerint elérhető.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint az elhízás megközelíti a járvány szintjét. Most vitathatatlanul bebizonyosodott, hogy az elhízás növeli a bronchiális asztma kialakulásának kockázatát, és rontja a betegek kontrollját állapotuk felett. Ezzel párhuzamosan egy kezelhetetlen fenotípus képződik, amelynek következményei lehetnek a dózistól való függőség vagy az inhalációs glükokortikoszteroidokkal szembeni rezisztencia. Ma különösen fontos az indukált köpet sejtszerkezetének vizsgálata, mint hatékony, nem invazív módszer a hörgőfa gyulladásának felmérésére. Ennek a vizsgálatnak az volt a célja, hogy megbecsülje a bronchiális asztmában szenvedő fiatal betegek indukált köpetében a sejtszerkezet változását, valamint a struktúrák és a BMI közötti kapcsolatot.

ANYAG ÉS MÓDSZEREK

A tanulmányban 164 változó súlyosságú asztmás beteget vizsgáltak; az alanyok 18–44 évesek voltak, és két csoportba sorolták őket, a BMI-től függően. Az 1. csoportba azok a betegek tartoztak, akiknek a BMI-je 18-25 kg/m 2 volt, a 2. csoportba pedig 30-40 kg/m 2. A kontroll csoportba 40 egészséges önkéntes került. A tanulmány értékelte a túlsúly és az elhízás mértékét, a légzési funkció paramétereit és az indukált köpet sejtszerkezetét.

EREDMÉNYEK

Megállapították, hogy az elhízás és az asztma együtt él, az elhízott betegek közepesen súlyos és súlyos asztmában szenvednek (p 2, a betegek csaknem egynegyedének (23%) volt paucigranulált gyulladás biotípusa, és többségüket (77%) eozinofil gyulladás miatt kezelték. Ebből a csoportból származó, mérsékelt bronchiális asztmában szenvedő betegeknél az indukált köpet sejtszerkezetének elemzését az eozinofil (55%) és a paucigranulált (45%) biotípusok majdnem egyenlő elválasztásával jellemezték. A súlyos asztmában szenvedő betegeknél eozinofil gyulladás is megfigyelhető volt.

A 2. csoportba tartozó betegek közül a paucigranulált endotípust az enyhe asztmában szenvedő betegek 99% -ában, a mérsékelt asztmában szenvedő betegek 67% -ában és a súlyos asztmában szenvedők 40% -ában regisztrálták. Elhízással járó súlyos asztmás esetekben 60% -uk kifejezett neutrofil gyulladást. Így a hörgő asztma súlyossága az elhízással kombinálva a gyulladás biofenotípusainak heterogenitásával jár. Ezenkívül a neutrofilek fenntartása statisztikai szignifikanciával növekszik, párhuzamosan az asztma súlyosságával és a hörgőelzáródás folyamatával. A neutrofil gyulladás fokozódása asztmában és túlsúlyos betegeknél súlyosbítja a jelenlegi betegséget, amelyet a betegség feletti kontroll csökkentése, a hörgők permeabilitásának romlása és a pulmonalis hiperinfláció fokozódása követ.